2017. május 11., csütörtök

Amikor nem fogadod el magad, Isten művét utasítod el


„Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” (Róma 9:20)

A szíved,
Lelki ajándékaid,
Karaktered,
Adottságaid,
Tapasztalataid - ez az öt dolog az, ami Téged azzá tesz, aki vagy - ez a Te ALKAT-od.

Elfogadni a saját ALKAT-odat – azt, amilyennek Isten megformált, hogy dicsőséget szerezz neki – azt jelenti, hogy elhiszed, hogy Isten mindent jobban tud. A lényeg, hogy bízz Istenben. Szerinted Isten hibát követett el, amikor megalkotott Téged? Vagy bízol Istenben, és tudod és hiszed, hogy terve van az életeddel?

Amikor azt mondod: Uram, vannak olyan dolgok, amiket nem szeretek magamban. Bárcsak más színű lenne a hajam vagy a bőröm színe! Bárcsak magasabb, alacsonyabb vagy vékonyabb lennék! Bárcsak tehetségesebb lennék! Bárcsak képes lennék „ezt” vagy „azt” csinálni! Bárcsak olyan lennék, mint ő! Bárcsak olyan okos lennék, mint Ő! És így tovább. Ha így gondolkozol, akkor tulajdonképpen ezzel azt mondod Istennek, hogy hibát követett el, amikor téged olyanná formált, amilyen vagy.

Amikor nem fogadod el magad, akkor lényegében Istent nem fogadod el, ugyanis Ő a te Teremtőd. Amikor nem fogadod el magad, lázadsz Isten ellen. Azt mondod, „Uram, jobban tudom, mint Te! Másmilyennek is alkothattál volna engem, más erősségekkel és más gyengeségekkel."

De Isten azt mondja: „Én pontosan olyannak teremtettelek meg, amilyen vagy, mert azt akartam, hogy Te önmagad légy – az erősségeiddel és a gyengeségeiddel együtt. Mind a kettő dicsőséget szerezhet nekem, ha végre elkezded azt tenni, amire megteremtettelek, ahelyett, hogy megpróbálsz olyan lenni, mint valaki más."

Valójában nagyképűség nem elfogadni saját magadat. A Biblia a Róma 9:20-ban ezt mondja: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?”

Amikor kételkedünk Isten szeretetében és bölcsességében, mindig bajba kerülünk. Minden problémád gyökere onnan ered, hogy nem bízol Istenben. Nem hiszed, hogy Isten valóban szeret téged. Nem hiszel abban, hogy a legjobbat akarja neked. Azt kívánod, bárcsak másnak teremtett volna, ezért sokszor keserűség van benned és frusztrált vagy, és ez megakadályoz abban, hogy az legyél, akit Isten akar, hogy legyél.

A Jób könyve 10:10 ezt mondja: „Te irányítottad az én fogantatásomat, Te formáltál engem anyám méhében.” Isten akart téged és szeret téged. Ezt hidd el és fogadd el!

Beszéljetek róla:

• Hogyan változtatja meg az önmagadról kialakított képedet az, hogy elhiszed, Isten valóban szeret Téged?

• Mi az, amit mindig is meg szerettél volna változtatni magaddal kapcsolatban? Szerinted hogyan tudja Isten pontosan ezt a tulajdonságodat felhasználni arra, hogy neki dicsőséget szerezz?

• Hogyan használja Isten a gyengeségeidet arra, hogy neki dicsőséget szerezz?

Engedd, hogy Isten Isten legyen gyermekeid életében


"Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba" (Jn. 17:18)




Jézus útnak eresztette tanítványait, hogy Isten céljait szolgálják.

Szülőként az én felelősségem védelmezni gyermekeimet míg fel nem nőnek, de ez nem jelenti azt, hogy meg kell óvnom őket attól, hogy kockázatot vállaljanak Isten dicsőségéért. Annyira túlságosan védelmezőkké válhatunk, hogy nem engedjük, hogy gyerekeink érzelmileg, vagy még inkább fizikailag is megtehessék, amit Isten kér tőlük.

Azt mondod: "Persze, azt akarom, hogy gyerekeim Istent kövessék, amennyiben a közelemben maradnak," vagy "Igen, azt akarom, hogy gyerekeim azt tegyék, amit Isten elvár tőlük. Követhetik az Ő tervét és céljait életükben, de csak ha itt, a közelemben élnek. Bármit megtehetnek, amit Isten mond nekik, amennyiben nem csinálnak valami veszélyeset, amiben megsérülhetnek vagy meghalhatnak."

Természetes, hogy szülőként nem akarod, hogy gyermeked megsérüljön. De hadd tegyem fel ezt a teljesen őszinte kérdést: Hajlandó vagy engedni, hogy Isten legyen gyermekeid életében az Isten?

Vagy, még mindig te próbálsz Isten lenni az életükben? Engedned kell őket elmenni. Láttam már szülőket, akik megpróbálták irányítani gyermekeik életét, még azután is, hogy azok megházasodtak, férjhez mentek. Pedig a Biblia azt tanítja a házasságról: "...a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek egy testté." (1Móz. 2:24)

A lényeg a következő: Isten tervének része, hogy a gyermek elhagyja szüleit, és nekünk szülőknek tanítanunk kell őket, amíg velünk vannak, de azután engednünk kell, hogy elmenjenek Isten célja szerint szolgálni.

Jézus mondta: "Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldöm őket a világba." (Jn 17,18) A szülői gondoskodás célja, hogy végül is elengedd gyermekeidet. Attól a perctől kezdve, hogy megszülettek, arra készíted fel őket, hogy elinduljanak a világba, s nem pedig arra, hogy beléjük kapaszkodj, vagy hogy irányítsd az életüket a te életed hátralevő részében.

Beszéljetek róla

* Beszéljétek meg, mit gondoltok erről az állításról: Isten tervének része, hogy a gyermek elhagyja szüleit, és nekünk szülőknek tanítanunk kell őket, amíg velünk vannak, de azután engednünk kell, hogy elmenjenek Isten célja szerint szolgálni.
* Te hogyan készíted fel gyermekedet arra, hogy útnak induljon a világba?







Helyreállhatsz vagy bosszút állhatsz


„Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát arra, aki igazságosan ítél.” (1Péter2:23b – LB fordítás)

Ha valaki megbánt, akár fizikailag, akár érzelmileg, döntést kell hoznod. Használhatod az energiádat arra, hogy helyreállj vagy arra, hogy bosszút állj.

Egyszerre azonban nem teheted mindkettőt.

Jézus is ismerte a szenvedést, a bántalmazást. Mikor keresztre feszítették, megsebesítették minden lehetséges módon – a lábain, kezein és a fején. Egy tövisekből font koronát nyomtak a fejére. Felszegezték a keresztre. A római katonák kilencágú korbáccsal 40 ütést mértek rá.

Természetesen Jézus legmélyebb sebei nem fizikai, hanem érzelmi sebek voltak. Elárulták, elutasították és megalázták.

Mégis 1Péter 2:23 azt mondja: „Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát arra, aki igazságosan ítél.” Mikor a kereszten volt, küldhetett volna milliárd angyalt, hogy megsemmisítse ellenségeit, de nem tette.

Ezt a dolgot a mennyei Atyára bízta. Ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” Nem hagyta, hogy a fájdalom keserűbbé tegye.

Ahhoz, hogy átmenj, túljuss ennek az életnek a fájdalmain, durva dolgain, el kell engedned azokat, akik bántanak. Nem tudsz helyreállni mindaddig, míg neheztelés, harag van a szívedben. A saját érdekedben engedd el a bosszúálláshoz való jogodat.

A bosszútól nem fogod jobban érezni magad. Sőt, ha bosszút is tudsz állni, az nem fogja elvenni a fájdalmadat.

Az a személy, aki megbántott téged, megérdemli a megbocsátásodat? Nem. De te sem érdemled meg Isten megbocsátását. Nem más miatt, hanem saját érdekedben kínáld fel a megbocsátásodat.

Bizonyos lehetsz benne, hogy Isten látott mindent. A Biblia azt mondja Róma 12:19-ben: „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az Isten haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek - így szól az Úr.”

Isten látta mi történt, mikor téged megbántottak, és Ő sírt, éppen úgy, mint mikor a Fiát keresztre feszítették. A bosszúállás az Isten felelőssége – nem a tied.

A személy, aki megbántott, nem ússza meg szárazon.

De te megúszhatod. Nem kell szenvedned másvalaki hibája miatt.

A Biblia azt mondja a Zsidók 12:15-ben: „A keserű lélek nem csak önmaga számára okoz bajt, hanem méreg lehet sok más ember életére. (Philips fordítás)

A neheztelés olyan méreg pirula, amit nem kell lenyelned. Csak annyira leszel boldog, amennyire azt választod, hogy az legyél. Mit választasz?

Beszéljetek róla

* Hogyan lehet, hogy a neheztelés úgy, vagy még jobban megsebesít, mint azt a személyt, akinek nem bocsátasz meg?
* Miért nehéz megbocsátani valakinek, aki megbántott?
* Kinek kell megbocsátanod?
Koncentrálj a család lényegére


„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.” Zsidók 12:1-2

Kitartással megfutni a versenyt azt jelenti, hogy a lényeges dolgokra koncentrálunk. Ne engedjük, hogy más dolgok közbejöjjenek és megakadályozzanak bennünket abban, hogy elmélyítsük a kapcsolatunkat Jézussal. Ne engedjük, hogy bizonyos dolgok összezavarjanak, megkötözzenek bennünket, hogy többé ne a családunkra és az egészségünkre koncentráljunk.

Gondold végig: -Egy napon a tanítványok látták Jézust a vízen járni és Péter odakiáltott neki, hogy ő is szeretne (Máté 14,22-31). Jézus azt mondta neki, hogy menjen oda hozzá, így Péter teljesen Jézusra koncentrálva kilépett a csónakból és elkezdett a vízen járva Jézus felé menni.

De akkor – mondja a Biblia – Pétert megzavarta a hullámzás és a szél – ahogyan téged és engem is megzavarnak a jó és rossz dolgok, amelyeken minden nap keresztülmegyünk. És amikor Péter szemei nem Jézusra, „hitünk szerzőjére és beteljesítőjére” szegeződtek, elkezdett süllyedni a vízben.

Nem járhatunk a vízen addig, amíg arra koncentrálunk, amire mi akarunk – egyszer Jézus, máskor a szél és a hullámok; néha Isten dolgai az elsők, máskor jelentéktelen célok; néha a cél betöltése, amelyre Isten teremtett minket; máskor meg a "bennünket megkörnyékező bűn."

Neked mit kell tenned ahhoz, hogy megtartsd a hited, az életed, a házasságod, a családod és az egészséged lényegét?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése