A mai nap meditációs fogalma:
Szabadság...
A mai nap imádsága:
URam! Add nekem szereteted szabadságát, hogy teljes életet élhessek, s hálaadással teljenek múlandó életem napjai! Ámen
Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
Gal 3,28
Szabadság, egyenlőség, testvériség... Olyan fogalmak ezek, melyekért barikádokra mentek az emberek, sőt gyakran meg is haltak értük. Gyaníthatóan így lesz ez az idők végezetéig, hiszen az ember "szabadságra, egyenlőségre és testvériségre" teremtetett, s szépen élni, kiteljesedni csak akkor tudunk, ha Isten akarata és az emberi törekvésünk egy irányba halad. Igen kiábrándító azonban, amikor kiderül, bizony vannak "még egyenlőbbek", azaz: az egész világ egyenlőtlenségeken alapul. Nemcsak dúsgazdagok vannak, de a "civilizált" világunk megengedi, hogy a tudomány és technika évezredében is milliók haljanak éhen. Ugyanakkor vannak jóléti országok, ahol nem az éhség, hanem a túlfogyasztás szedi áldozatatit...
Az egész Földet uralma alá hajtó ember, fejlődésében még mindig csak ott tart, hogy az értéket csak pénzben tudja kifejezni. GDP-től visszhangzik a média, s eközben országok mennek tönkre, mert mindent alárendeltek a kamatlábaknak... Erre csak azt lehet mondani: a profit elvette az eszüket! Vannak ugyanakkor józanul gondolkodók, akik azt mondják, ha mindez így "fejlődik" tovább, akkor ökológiai katasztrófába sodorjuk Földünket. Éppen itt lenne tehát az ideje annak, hogy az életminőségünket ne a bruttó hazai termék (GDP) a kevesek kezében koncentrálódott javak összességével mérjük, hanem azzal, hogy mennyit fordítunk egészségügyre, oktatásra, kultúrára és szociális ellátásra... A keresztény ember nem naív - ez még jóideig várat magára!
Általánosan gyér érdeklődést (sajnos!) kiváltó ökumenikus imahét van mögöttünk, melynek központi témája igen érdekes volt: az első keresztény gyülekezetek élete. Testvéri szeretetben, s egyenlőségben éltek, mert számukra már-már csak az Isten országa létezett, az összes többi gyakorlatilag lényegtelenné vált. Abban hittek, hogy az "ÚR közel", s ha nem is hetek vagy hónapok múlva - de talán még ezt is lehetségésnek tartották -, mindenesetre nagyon hamar, akár egy-két éven belül visszajön a Krisztus, hiszen Ő maga mondta: "Nem múlik el ez a nemzedék, s visszajövök!"
Közben eltelt kétezer esztendő, s Krisztus még mindig nem jött vissza. Ez egyeseket szomorúsággal tölt el, de az evangélium fontos része, hogy Krisztus itthagyta tanítását, s az abból fakadó érték-látást. Övéi azóta is eszerint igyekeznek élni. Nem világuralomra törő egyházi szervezetben, hanem a legerősebb kötelékben, ahol még isteni értékek szabják meg a hétköznapokat: ez a keresztény család... cseppnyi menyország a földi élet tengerében. Ez az egyetlen hely, ahol még valóság lehet az egység, ha minden családtag szívében a krisztusi szeretet honol, azaz "Krisztusban vannak". Lehet ez a család zsidó vagy görög, gazdag vagy szegény, ők mégsem boldogtalanok, mert kincsüket nem múlandóságra ítélt vagyonban mérik, hanem az Isten mindennap megnyilvánuló gondviselő kegyelmében...
Szabadság...
A mai nap imádsága:
URam! Add nekem szereteted szabadságát, hogy teljes életet élhessek, s hálaadással teljenek múlandó életem napjai! Ámen
Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
Gal 3,28
Szabadság, egyenlőség, testvériség... Olyan fogalmak ezek, melyekért barikádokra mentek az emberek, sőt gyakran meg is haltak értük. Gyaníthatóan így lesz ez az idők végezetéig, hiszen az ember "szabadságra, egyenlőségre és testvériségre" teremtetett, s szépen élni, kiteljesedni csak akkor tudunk, ha Isten akarata és az emberi törekvésünk egy irányba halad. Igen kiábrándító azonban, amikor kiderül, bizony vannak "még egyenlőbbek", azaz: az egész világ egyenlőtlenségeken alapul. Nemcsak dúsgazdagok vannak, de a "civilizált" világunk megengedi, hogy a tudomány és technika évezredében is milliók haljanak éhen. Ugyanakkor vannak jóléti országok, ahol nem az éhség, hanem a túlfogyasztás szedi áldozatatit...
Az egész Földet uralma alá hajtó ember, fejlődésében még mindig csak ott tart, hogy az értéket csak pénzben tudja kifejezni. GDP-től visszhangzik a média, s eközben országok mennek tönkre, mert mindent alárendeltek a kamatlábaknak... Erre csak azt lehet mondani: a profit elvette az eszüket! Vannak ugyanakkor józanul gondolkodók, akik azt mondják, ha mindez így "fejlődik" tovább, akkor ökológiai katasztrófába sodorjuk Földünket. Éppen itt lenne tehát az ideje annak, hogy az életminőségünket ne a bruttó hazai termék (GDP) a kevesek kezében koncentrálódott javak összességével mérjük, hanem azzal, hogy mennyit fordítunk egészségügyre, oktatásra, kultúrára és szociális ellátásra... A keresztény ember nem naív - ez még jóideig várat magára!
Általánosan gyér érdeklődést (sajnos!) kiváltó ökumenikus imahét van mögöttünk, melynek központi témája igen érdekes volt: az első keresztény gyülekezetek élete. Testvéri szeretetben, s egyenlőségben éltek, mert számukra már-már csak az Isten országa létezett, az összes többi gyakorlatilag lényegtelenné vált. Abban hittek, hogy az "ÚR közel", s ha nem is hetek vagy hónapok múlva - de talán még ezt is lehetségésnek tartották -, mindenesetre nagyon hamar, akár egy-két éven belül visszajön a Krisztus, hiszen Ő maga mondta: "Nem múlik el ez a nemzedék, s visszajövök!"
Közben eltelt kétezer esztendő, s Krisztus még mindig nem jött vissza. Ez egyeseket szomorúsággal tölt el, de az evangélium fontos része, hogy Krisztus itthagyta tanítását, s az abból fakadó érték-látást. Övéi azóta is eszerint igyekeznek élni. Nem világuralomra törő egyházi szervezetben, hanem a legerősebb kötelékben, ahol még isteni értékek szabják meg a hétköznapokat: ez a keresztény család... cseppnyi menyország a földi élet tengerében. Ez az egyetlen hely, ahol még valóság lehet az egység, ha minden családtag szívében a krisztusi szeretet honol, azaz "Krisztusban vannak". Lehet ez a család zsidó vagy görög, gazdag vagy szegény, ők mégsem boldogtalanok, mert kincsüket nem múlandóságra ítélt vagyonban mérik, hanem az Isten mindennap megnyilvánuló gondviselő kegyelmében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése