Egy igában Jézussal
„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem…” (Máté 11:29 NKJV)
Vagyunk jó néhányan, akik könnyen tudunk bízni Istenben az egészségünkkel kapcsolatban, de az egész éjszakát ébren töltjük, mert az anyagiak miatt aggódunk. Vagy hisszük, hogy gondot visel ránk anyagilag, de nem bízunk abban, hogy irányítja lépteinket. Jézus azt mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem…” Azt kérdezed, mit tanulj? Tanuld meg azt, hogy ha könnyíteni szeretnél a terheden, nem pedig még többet magadra venni – akkor társra van szükséged. Vedd fel az igát az Úrral, és engedd, hogy Ő vezessen! Ha Istennel együtt dolgozol, az visszaadja az erődet, nem kimeríti! Richard Mylander írja: „Úton voltam egy konferenciára Colorado államba. Hegynek felfelé vezettem egy főúton, amikor oldalra pillantva megláttam egy tehervonatot, amely ugyanarra haladt, csak sokkal lassabban. A vonatot alulról két mozdony tolta; hangjukból ítélve teljes erővel dolgoztak. Én a közép-nyugati síkságról származom. »Szóval így közlekednek a vonatok a hegyvidéken« – tűnődtem. Közben lassan elértem a csaknem egy mérföld hosszú szerelvény elejét. Ott megláttam még öt mozdonyt, melyek a vonatot húzták. Összesen hét mozdony! Ahonnan én jöttem ritkán látni kettőnél vagy háromnál többet. Ez a vonat nagy lecke volt számomra. Volt már, hogy nagy és nehéz volt rajtam a teher. Fáradtnak éreztem magam, és azon tűnődtem, ki tudok-e tartani vajon a nyomás alatt. Isten példaként adta ezt a vonatot. Amikor teljes erőből küszködve tolom hegynek felfelé a terhet, és úgy érzem, minden energiám elfogyott – Ő azt akarja, hogy tudjam: Ő van elöl, és sokkal nagyobb erővel húzza azt, mint én.”
Vagyunk jó néhányan, akik könnyen tudunk bízni Istenben az egészségünkkel kapcsolatban, de az egész éjszakát ébren töltjük, mert az anyagiak miatt aggódunk. Vagy hisszük, hogy gondot visel ránk anyagilag, de nem bízunk abban, hogy irányítja lépteinket. Jézus azt mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem…” Azt kérdezed, mit tanulj? Tanuld meg azt, hogy ha könnyíteni szeretnél a terheden, nem pedig még többet magadra venni – akkor társra van szükséged. Vedd fel az igát az Úrral, és engedd, hogy Ő vezessen! Ha Istennel együtt dolgozol, az visszaadja az erődet, nem kimeríti! Richard Mylander írja: „Úton voltam egy konferenciára Colorado államba. Hegynek felfelé vezettem egy főúton, amikor oldalra pillantva megláttam egy tehervonatot, amely ugyanarra haladt, csak sokkal lassabban. A vonatot alulról két mozdony tolta; hangjukból ítélve teljes erővel dolgoztak. Én a közép-nyugati síkságról származom. »Szóval így közlekednek a vonatok a hegyvidéken« – tűnődtem. Közben lassan elértem a csaknem egy mérföld hosszú szerelvény elejét. Ott megláttam még öt mozdonyt, melyek a vonatot húzták. Összesen hét mozdony! Ahonnan én jöttem ritkán látni kettőnél vagy háromnál többet. Ez a vonat nagy lecke volt számomra. Volt már, hogy nagy és nehéz volt rajtam a teher. Fáradtnak éreztem magam, és azon tűnődtem, ki tudok-e tartani vajon a nyomás alatt. Isten példaként adta ezt a vonatot. Amikor teljes erőből küszködve tolom hegynek felfelé a terhet, és úgy érzem, minden energiám elfogyott – Ő azt akarja, hogy tudjam: Ő van elöl, és sokkal nagyobb erővel húzza azt, mint én.”
Elégedettségre vágysz?
„Népem… elvetette az élő vizet… és repedezett falú víztartókat ásott.” (Jeremiás 2:13 NIV)
Könnyű elégedettnek lenni olyankor, amikor az életben minden úgy megy, ahogy te szeretnéd. De milyen gyakran van ez így? A Biblia azt mondja, gyakorolnunk kell, hogy „mindig és mindenben örülni tudjunk” (Filippi 4:11 NCV), mert ha az életed csak arról szól, hogy azt várod, mikor következik be az, amit szeretnél, akkor sokáig várhatsz! Epikurosz azt mondta: „Ne rontsd el azt, amid van azzal, hogy az után vágyakozol, ami nincs meg neked! Emlékezz rá, hogy egykor abban reménykedtél, amid most van!” Három dolog folytonosan táplálja elégedetlenségünket:
1) Kapzsiság. Ha azon rágódsz, amid nincs, akkor nem élvezed azt, amit Isten már megadott neked. Légy elégedett! Jó dolog célokat kitűzni, de ne koncentrálj olyan erősen a végső eredményre, hanem tanulj meg örvendezni az Úrban útközben! 2) Félelem. El akarja érni, hogy fuss valami elől, ami nem is üldöz téged. Ez az ellenség módszere arra, hogy a) megfosszon a békességedtől és a stabilitásodtól; b) kínozzon a „mi lesz, ha” eshetőségekkel; c) megakadályozza, hogy bízz Istenben. A zsoltáros azt mondja: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsoltárok 56:5)
3) Rossz helyen keresed a kielégülést. Isten azt mondta: „Népem… elvetette… az élő vizet, és… repedezett falú víztartókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.” Azt mondják, hogy az első 50 évünket a biztonság keresésével töltjük, az életünk hátralévő részében pedig szeretnénk valamit elérni. De nem kell így tennünk. Az énekíró azt írta: „Csak Krisztus az, ki nyugtot ad, más név nincs énnekem. Élet, öröm és szeretetet van, Jézus, szíveden!” Elégedettségre vágysz? Próbáld ki Jézust!
Könnyű elégedettnek lenni olyankor, amikor az életben minden úgy megy, ahogy te szeretnéd. De milyen gyakran van ez így? A Biblia azt mondja, gyakorolnunk kell, hogy „mindig és mindenben örülni tudjunk” (Filippi 4:11 NCV), mert ha az életed csak arról szól, hogy azt várod, mikor következik be az, amit szeretnél, akkor sokáig várhatsz! Epikurosz azt mondta: „Ne rontsd el azt, amid van azzal, hogy az után vágyakozol, ami nincs meg neked! Emlékezz rá, hogy egykor abban reménykedtél, amid most van!” Három dolog folytonosan táplálja elégedetlenségünket:
1) Kapzsiság. Ha azon rágódsz, amid nincs, akkor nem élvezed azt, amit Isten már megadott neked. Légy elégedett! Jó dolog célokat kitűzni, de ne koncentrálj olyan erősen a végső eredményre, hanem tanulj meg örvendezni az Úrban útközben! 2) Félelem. El akarja érni, hogy fuss valami elől, ami nem is üldöz téged. Ez az ellenség módszere arra, hogy a) megfosszon a békességedtől és a stabilitásodtól; b) kínozzon a „mi lesz, ha” eshetőségekkel; c) megakadályozza, hogy bízz Istenben. A zsoltáros azt mondja: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsoltárok 56:5)
3) Rossz helyen keresed a kielégülést. Isten azt mondta: „Népem… elvetette… az élő vizet, és… repedezett falú víztartókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.” Azt mondják, hogy az első 50 évünket a biztonság keresésével töltjük, az életünk hátralévő részében pedig szeretnénk valamit elérni. De nem kell így tennünk. Az énekíró azt írta: „Csak Krisztus az, ki nyugtot ad, más név nincs énnekem. Élet, öröm és szeretetet van, Jézus, szíveden!” Elégedettségre vágysz? Próbáld ki Jézust!
Szorítkozz arra, amit tudsz!
„Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?...” (Róma 14:4)
Agyunk nem szereti az üres helyeket, ezért, ha olyan kérdéssel találkozik, amelyre nincs válasz, keresni kezd valamit, amit az üres helyre tehet. És mivel minket a saját érzékelésünk, szükségeink és előítéleteink vezetnek, nem mindig vagyunk objektívek. Vannak vakfoltjaink, azt hisszük, hogy „tudjuk”, és ennek katasztrofális következményei lehetnek kapcsolatainkra. „Tudom, hogy mik az igazi szándékaid. Azt hiszed, hogy nem tudom, mi jár a fejedben? Ha csak rád nézek, pontosan tudom, hogy mire gondolsz.” Az ilyen szavak azt jelzik, hogy a másik embert „ráhúztuk egy kaptafára”, és úgy érezzük, hogy nem kell tovább gondolkodnunk a helyzeten, hiszen lehetetlen, hogy tévedjünk. Az ügy lezárva. És mi van azzal, amit a Szentírás mond? „Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják” (Példabeszédek 18:13). Vagy: „…legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” (Jakab 1:19). Vagy: „Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját” (Példabeszédek 17:28). Mielőtt elkezdenéd hangoztatni a véleményedet, fontolj meg három dolgot: 1) „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik” (1Korinthus 2:11). Lehet, hogy gyanítasz vagy feltételezel valamit, sőt erősen úgy érzed, de nem ismered mások gondolatait és szándékait. 2) „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?...” (Róma 14:4). Nagy része annak, amit „tudunk”, csupán a saját megítélésünk, egyéni véleményünk. 3) Ha azt hiszed, hogy tudod, miről van szó, és neked kell kezelni a helyzetet, próbáld ezt mondani: „Van néhány benyomásom (aggodalmam, észrevételem stb.), amiről szeretnék beszélni.” Aztán beszéljétek meg az észrevételeidet, érzéseidet és benyomásaidat, tudván, hogy azok csak a te észrevételeid és „nem szentírás”, az ítéletet pedig hagyjátok Istenre!
Agyunk nem szereti az üres helyeket, ezért, ha olyan kérdéssel találkozik, amelyre nincs válasz, keresni kezd valamit, amit az üres helyre tehet. És mivel minket a saját érzékelésünk, szükségeink és előítéleteink vezetnek, nem mindig vagyunk objektívek. Vannak vakfoltjaink, azt hisszük, hogy „tudjuk”, és ennek katasztrofális következményei lehetnek kapcsolatainkra. „Tudom, hogy mik az igazi szándékaid. Azt hiszed, hogy nem tudom, mi jár a fejedben? Ha csak rád nézek, pontosan tudom, hogy mire gondolsz.” Az ilyen szavak azt jelzik, hogy a másik embert „ráhúztuk egy kaptafára”, és úgy érezzük, hogy nem kell tovább gondolkodnunk a helyzeten, hiszen lehetetlen, hogy tévedjünk. Az ügy lezárva. És mi van azzal, amit a Szentírás mond? „Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják” (Példabeszédek 18:13). Vagy: „…legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” (Jakab 1:19). Vagy: „Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját” (Példabeszédek 17:28). Mielőtt elkezdenéd hangoztatni a véleményedet, fontolj meg három dolgot: 1) „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik” (1Korinthus 2:11). Lehet, hogy gyanítasz vagy feltételezel valamit, sőt erősen úgy érzed, de nem ismered mások gondolatait és szándékait. 2) „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?...” (Róma 14:4). Nagy része annak, amit „tudunk”, csupán a saját megítélésünk, egyéni véleményünk. 3) Ha azt hiszed, hogy tudod, miről van szó, és neked kell kezelni a helyzetet, próbáld ezt mondani: „Van néhány benyomásom (aggodalmam, észrevételem stb.), amiről szeretnék beszélni.” Aztán beszéljétek meg az észrevételeidet, érzéseidet és benyomásaidat, tudván, hogy azok csak a te észrevételeid és „nem szentírás”, az ítéletet pedig hagyjátok Istenre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése