2017. július 8., szombat

Egyszerűsítsd le az életed!


„Figyeljétek, hogy én hogy csinálom… és tanuljatok meg élni!” (Máté 11:29-30 TM)

Egy nemrégiben megjelent cikk ezt írja: „megkaphatunk mindent”. Azzal, hogy tovább és keményebben dolgozunk, és megpróbálunk több feladatot is elvégezni egyszerre, talán beszoríthatunk 31 órát a 24-be. De ezért nagy árat kell fizetni! Egy átlagos irodai dolgozót naponta 220 üzenet bombáz e-mailen, emlékeztetőn, telefonon keresztül vagy más módon. Három menedzserből egyet információ-túlterhelés betegít meg. Ha a technikai fejlődés időt és energiát takarít meg számunkra, akkor hogy lehetünk mégis ilyen nyúzottak? Ha a sor a pénztárnál nem halad elég gyorsan, vagy ha nem találunk parkolóhelyet, akkor kiborulunk. Az Oxford Street vagy a tőzsde nem fogja elárulni neked, de a siker sokkal több lehetőséget ad az ellenségnek arra, hogy padlóra küldjön téged. Így nem lehet élni, és biztos, hogy Isten nem ezt tervezte számodra.

Jézus azt mondta: „Fáradt vagy? Kimerült?... Jöjj hozzám… állítsd helyre az életed. Megmutatom, hogyan… működj együtt velem – figyeld, hogy csinálom én… és tanulj meg szabadon és gondtalanul élni!” Jól hangzik, igaz? De az kell hozzá, hogy méregtelenítsd és újraprogramozd a gondolkodásodat. Egy író a következőt írja: „Az Úr nem tudja csökkenteni a nyomást, amíg rossz helyen vagy, rossz időben és rossz társaságban. Ha a ranglétrán kapaszkodsz felfelé, és elhanyagolod a családodat, akkor a keze meg van kötve, mert helytelen az értékrended. Ha Isten akaratában vagy, akkor lehet, hogy keményen dolgozol, de könnyen haladsz! Ő fogja hordani a terheidet, és elveszi a súlyát. Az életed leegyszerűsítése azt jelenti, hogy kevesebb órát dolgozol, beiktatsz az időbeosztásodba pihenőidőt, és többet vagy a szeretteiddel. Az ajándékaink, megbízatásaink, személyiségünk és helyzetünk különbözőek, de ezek az alapelvek mindenkire érvényesek.” Tehát kezdd el leegyszerűsíteni az életed!




Ne elégedj meg kevesebbel!

„Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” (1Korinthus 9:24)

Előfordult már veled, hogy új helyre költöztél, és listát írtál arról, mit szeretnél még elvégezni, mint például az ajtók-ablakok újrafestése vagy kert ültetése? Nagy az esélye, hogy hat hónappal később ezeket még mindig nem végezted el, de ez igazából nem is zavar. A megelégedés hozzátartozik az emberi lélekhez. Hihetetlenül hangzik, de Izráel fiai annyira hozzászoktak a rabszolgaélethez, hogy haragudtak Mózesre, amikor fel akarta szabadítani őket. Íme, mit mondtak neki: „Reméljük, hogy az Úr meg fog büntetni azért… mert meggyűlöltettél minket a fáraóval és hivatalnokaival…” (2Mózes 5:21 CEV). Amikor annyira hozzászoksz a problémáidhoz és az akadályozó tényezőkhöz, hogy már nem akarod legyőzni őket, akkor pontosan oda jutsz, ahol az ellenség szeretné, hogy legyél. Tűnődtél már valaha azon, hogy egyesek miért tapasztalnak meg nagyobb magasságokat és nagyobb mélységeket Istennel való járásukban, míg mások körbe-körbe járnak, és soha nem indulnak el igazán? Ez azért van, mert az első csoport elkötelezetten keresi Istent, amíg jelenléte valósággá nem válik életükben, és ezért Isten megjutalmazza elkötelezettségüket. Pál azt mondja: „Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” Ha közömbössé válsz, és fél szívvel futod a versenyt, Isten szeretne újratölteni energiával, és visszaállítani a pályára. Ő azt mondja: „Térjetek hozzám… és hozzátok térek!” (Zakariás 1:3 Károli). Ebben az igében Isten azt mondja: „Fordulj meg! Gyere vissza, és megtalálsz ott, ahol elhagytál.” Ne elégedj meg kevesebbel, mint hogy élő, lélegző kapcsolatod legyen magával a Királyok Királyával, együtt járva és beszélgetve vele – hiszen ez az örökséged része!




NE VESZÍTSD EL A LÁTÁSOD!


„Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme..." (Ézsaiás 59:10)
Az Amerikába érkező első telepesek tele voltak látomásokkal. Az első évben várost alapítottak. A második évben tanácsot választottak. A harmadik évben a város tanácsa javaslatot tett arra, hogy építsenek egy ötmérföldes utat a vadon irányába a nyugat felé való terjeszkedéshez. Am a lakosság bírálta a döntést, mert a közvagyon pazarlásának tartották. Megdöbbentő! Akik valaha túl tudtak látni az óceánon egy új világ felé, most nem tudtak belátni ötmérföldnyi utat. Mi történt? Elvesztették látásukat. Hogyan tudod megakadályozni, hogy ez veled is megtörténjen?
Először: ne engedd, hogy én-központúvá válj! Isten azt akarja, hogy élvezhesd a sikert, de bármikor, amikorra haszonkulcs fontosabbá válik, mint a szolgálat elve, elveszted Isten áldásait. Másodszor: ne vessz el a földi dolgokban! Egy sikeres vezető írja: „Amikor egy napra készülök, a legfontosabb eseményre összpontosítok, és megkérdezem magamtól: »Ahhoz, hogy a legfontosabb esemény jól sikerüljön, mit kell tudnom? Mit kell tennem? Mit kell mellőznöm?« Az elintézendők között lesznek vidám dolgok, és lesznek kevésbé szórakoztatóak, de hajói felkészülsz, a legfontosabb dolgok jól fognak alakulni."
Harmadszor: ne ússz az árral! Sokan közülünk házasságot kötnek a fennálló helyzet­tel. Azt akarjuk, ami most van, és nem azt, ami lehetne akár. Biztonságot és egyszerű válaszokat keresünk. Ahhoz, hogy életben tudjuk tartani látomásunkat, meg kell enged­nünk magunknak, hogy új utakra lépjünk, új területeket hódítsunk meg. Minden reggel, amikor kinyitod a szemed, emlékeztesd magad: „Több is van a világon, mint amennyit eddig láttam", aztán kötelezd el napodat Istennek, és indulj el!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése