A barátaidnak szükségük van rád, hogy megoszthassák fájdalmaikat
"Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” (Róma 12:15)
Érdekes dolog a fájdalommal és az örömmel kapcsolatban. hogy akárhol
osztod meg az örömödet, az mindig megduplázódik. Amikor a bánatodat
osztod meg, az mindig feleződik. Amikor egy barátod nehéz időszakon
megy keresztül, szüksége van rád, hogy segíts neki a terheket
elhordozni és csökkentsd a fájdalmát.
Amikor a fájdalom megosztásáról beszélek, akkor nem szimpátiára
gondolok. A szimpátia azt mondja: „Sajnálom, hogy bántottak.” Az
embereknek nincs szükségük a szimpátiádra. Nekik az empátiádra van
szükségük. Az empátia azt mondja: „Osztozom veled a fájdalmadban.” A
szimpátia távolságot tart. Az empátia közel hoz.
A szeretet általános formája a könyörület. A könyörület azt mondja:
„Minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy a fájdalmadat
megszüntessem.” Amikor a Bibliát olvasod, azt találod benne, hogy Jézus
újra meg újra könyörületet gyakorolt. Hajlandó volt bármit megtenni,
hogy csökkentse mások fájdalmát, beleértve a keresztre menetelt.
Hajlandó volt meghalni, hogy megállítsa a Te fájdalmadat. Ez a
könyörület.
A Biblia a Róma 12:15-ben azt mondja: „Örüljetek az örülőkkel,
sírjatok a sírókkal.” Ez azt jelenti, hogy sírjatok velük. Sírjatok
azokkal, akik sírnak!
Mit tesznek tehát a barátok? Megjelennek. Osztoznak a fájdalomban,
aztán elhallgatnak. Nem vallásos közhelyeket puffogtatnak. Nem
osztogatnak tanácsot. Nem próbálják kibeszélni a fájdalmat a
barátjukból. Nem mondják, hogy „Minden rendben lesz.” Csak annyit
mondanak „ Leülünk ide melléd. Csak érted vagyunk itt most. A
fájdalmadban osztozunk veled.”
A valódi barátok jelen vannak és a fájdalmadban osztoznak veled.
Beszéljetek róla:
• Milyen módon tudjátok a könyörületet kifejezni azon barátotok felé, akinek fájdalma van?
• Írj le egy helyzetet, amikor jobb nem mondani inkább semmit, csak jelen lenni!
Félsz az elutasítottságtól? Tedd Istent első helyre
"Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?" (Zsoltárok 27:1)
Az elutasítástól való félelem két dolgon alapszik. Az első, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy szeretve legyen - ez tény. Mindannyian kétségbeesetten vágyunk egy jó adag szeretetre az életben, ahhoz, hogy egészséges egyéniségek legyünk. Isten azt mondja, "Szeretni akarlak téged". Isten szeretet, és Ő tudja, hogy szükséged van arra, hogy mások szeressenek.
De, másodsorban, kialakítjuk azt a téves elképzelést, hogy a szeretetvágyunk betöltése kizárólag egy személytől vagy egy csoporttól függ. Ha arra számítasz, hogy valaki más majd 100%-ig betölti a szeretethiányod, helytelenül gondolkodsz. Fájdalmas helyzetbe hozod magad és megnyitod az ajtót az elutasítástól való félelem számára.
Amikor Istenen kívül bárki másra tekintesz úgy, hogy betölti minden szükségedet a szeretetre, az a személy nem tudja ezt megtenni. Nincs élő ember és nem is lesz, aki olyan tökéletesen és teljes mértékben tud téged szeretni, mint ahogyan szükséged van rá. Csak Isten teheti meg ezt.
Tehát az első lépés amit meg kell tenned ahhoz, hogy felülkerekedj az elutasítástól való félelmeden, az, hogy Istent helyezed az első helyre, mert Ő az egyetlen, aki végül betöltheti minden szükségedet.
Szeret minket Isten más embereken keresztül? Természetesen igen. Azt akarja Isten, hogy mi is szeressünk másokat? Igen. Szeretne minket csatornaként használni a szeretetének továbbadására? Feltétlenül.
De soha nem fogja semmilyen személy vagy csoport betölteni minden szükségedet. Isten nem így tervezte el. Nekik nincs elég szeretetük. Az emberi szeretet korlátozott; Isten szeretete korlátlan és feltétlen. Nem számít, milyen mély a szükséged, Ő be tudja azt tölteni.
Beszéljünk róla!
* Miben kötöttél kompromisszumot azért, hogy mások elfogadjanak? Mit csinálnál másképp?
* Mit gondolsz, hogyan segít majd Isten feléd való szeretetének megértése neked abban, hogy másokkal szemben asszertívabb legyél?
Az elutasítástól való félelem két dolgon alapszik. Az első, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy szeretve legyen - ez tény. Mindannyian kétségbeesetten vágyunk egy jó adag szeretetre az életben, ahhoz, hogy egészséges egyéniségek legyünk. Isten azt mondja, "Szeretni akarlak téged". Isten szeretet, és Ő tudja, hogy szükséged van arra, hogy mások szeressenek.
De, másodsorban, kialakítjuk azt a téves elképzelést, hogy a szeretetvágyunk betöltése kizárólag egy személytől vagy egy csoporttól függ. Ha arra számítasz, hogy valaki más majd 100%-ig betölti a szeretethiányod, helytelenül gondolkodsz. Fájdalmas helyzetbe hozod magad és megnyitod az ajtót az elutasítástól való félelem számára.
Amikor Istenen kívül bárki másra tekintesz úgy, hogy betölti minden szükségedet a szeretetre, az a személy nem tudja ezt megtenni. Nincs élő ember és nem is lesz, aki olyan tökéletesen és teljes mértékben tud téged szeretni, mint ahogyan szükséged van rá. Csak Isten teheti meg ezt.
Tehát az első lépés amit meg kell tenned ahhoz, hogy felülkerekedj az elutasítástól való félelmeden, az, hogy Istent helyezed az első helyre, mert Ő az egyetlen, aki végül betöltheti minden szükségedet.
Szeret minket Isten más embereken keresztül? Természetesen igen. Azt akarja Isten, hogy mi is szeressünk másokat? Igen. Szeretne minket csatornaként használni a szeretetének továbbadására? Feltétlenül.
De soha nem fogja semmilyen személy vagy csoport betölteni minden szükségedet. Isten nem így tervezte el. Nekik nincs elég szeretetük. Az emberi szeretet korlátozott; Isten szeretete korlátlan és feltétlen. Nem számít, milyen mély a szükséged, Ő be tudja azt tölteni.
Beszéljünk róla!
* Miben kötöttél kompromisszumot azért, hogy mások elfogadjanak? Mit csinálnál másképp?
* Mit gondolsz, hogyan segít majd Isten feléd való szeretetének megértése neked abban, hogy másokkal szemben asszertívabb legyél?
Istenben bízom, pedig nyomorult vagyok!
"Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!" (Zsolt 116,10)
Tudtad, hogy reménytelenséged beismerése Isten előtt a hited kinyilvánítása is lehet? Amikor Dávid bízott Istenben, ugyanakkor kétségbesett volt, ezt írta: "Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!" (Zsolt 116,10)
Ellentmondásnak tűnik: Istenben bízom, ugyanakkor nyomorult vagyok. Dávid nyílt őszintesége valójában mély hitéről árulkodik. Először is hitt Istenben. Másodszor hitte, hogy Isten meghallgatta imádságait. Harmadszor pedig hitte, hogy Isten akkor is szeretni fogja, ha kimondja amit érez.
Összpontosíts arra, ki is valójában Isten – az Ő soha nem változó természetére. A körülményeid és az érzéseid ellenére merj rátámaszkodni Isten változhatatlan jellemére. Emlékeztesd magad arra, amit tudsz, hogy örökké igaz Istenről: Ő jó, szeret engem, velem van, tudja min megyek keresztül, gondot visel rám, és terve van az életemre nézve. Raymond Edward mondta: „Soha ne kételkedj a sötétség idején abban, amit Isten mondott neked a világosságban!”
Amikor Jób élete szétesett, és Isten is csendben maradt, Jób még mindig talált okot arra, hogy dicsőítse az Urat:
- mert Ő jó és szerető Atya. (Jób 10:12)
- mert Ő mindenható. (Jób 42:2; 37:5,23)
- mert Ő az életem minden apró részletét számon tartja. (Jób 23:10; 31:4)
- mert Ő mindent az ellenőrzése alatt tart. (Jób 34:13)
- mert terve van az életemre nézve. (Jób 23:14)
- mert Ő fog megmenteni engem. (Jób 19:25)
Bízz benne, hogy Isten megtartja, amit ígért. A szellemi kiszáradás ideje alatt is Isten ígéreteire kell támaszkodnunk, nem pedig az érzéseinkre, és egyben fel kell ismernünk, hogy Ő a szellemi érettség egy magasabb szintjére akar eljuttatni bennünket. Az a barátság, amely csupán érzelmeken alapul, valójában sekélyes.
Ne légy gondterhelt a gondok között. A körülmények nem befolyásolják Isten jellemét. Isten kegyelme most is teljes erejével árad rád: Ő ma is érted él és cselekszik, még ha te nem is érzed. Bizonyító körülmények hiányában is kitartott Jób Isten szava mellett. Ezt mondta, „Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát” (Jób 23:12 Károli)
Ez az Isten szavába vetett bizalom segített Jóbnak, hogy hűséges maradjon, amikor ennek már semmi értelme sem maradt. Hite erős volt a fájdalmak közepette:
„Isten megölhet engem, de én bízom benne mindvégig” (Jób 13:15, eredeti szöveg alapján, CEV)
Tudtad, hogy reménytelenséged beismerése Isten előtt a hited kinyilvánítása is lehet? Amikor Dávid bízott Istenben, ugyanakkor kétségbesett volt, ezt írta: "Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!" (Zsolt 116,10)
Ellentmondásnak tűnik: Istenben bízom, ugyanakkor nyomorult vagyok. Dávid nyílt őszintesége valójában mély hitéről árulkodik. Először is hitt Istenben. Másodszor hitte, hogy Isten meghallgatta imádságait. Harmadszor pedig hitte, hogy Isten akkor is szeretni fogja, ha kimondja amit érez.
Összpontosíts arra, ki is valójában Isten – az Ő soha nem változó természetére. A körülményeid és az érzéseid ellenére merj rátámaszkodni Isten változhatatlan jellemére. Emlékeztesd magad arra, amit tudsz, hogy örökké igaz Istenről: Ő jó, szeret engem, velem van, tudja min megyek keresztül, gondot visel rám, és terve van az életemre nézve. Raymond Edward mondta: „Soha ne kételkedj a sötétség idején abban, amit Isten mondott neked a világosságban!”
Amikor Jób élete szétesett, és Isten is csendben maradt, Jób még mindig talált okot arra, hogy dicsőítse az Urat:
- mert Ő jó és szerető Atya. (Jób 10:12)
- mert Ő mindenható. (Jób 42:2; 37:5,23)
- mert Ő az életem minden apró részletét számon tartja. (Jób 23:10; 31:4)
- mert Ő mindent az ellenőrzése alatt tart. (Jób 34:13)
- mert terve van az életemre nézve. (Jób 23:14)
- mert Ő fog megmenteni engem. (Jób 19:25)
Bízz benne, hogy Isten megtartja, amit ígért. A szellemi kiszáradás ideje alatt is Isten ígéreteire kell támaszkodnunk, nem pedig az érzéseinkre, és egyben fel kell ismernünk, hogy Ő a szellemi érettség egy magasabb szintjére akar eljuttatni bennünket. Az a barátság, amely csupán érzelmeken alapul, valójában sekélyes.
Ne légy gondterhelt a gondok között. A körülmények nem befolyásolják Isten jellemét. Isten kegyelme most is teljes erejével árad rád: Ő ma is érted él és cselekszik, még ha te nem is érzed. Bizonyító körülmények hiányában is kitartott Jób Isten szava mellett. Ezt mondta, „Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát” (Jób 23:12 Károli)
Ez az Isten szavába vetett bizalom segített Jóbnak, hogy hűséges maradjon, amikor ennek már semmi értelme sem maradt. Hite erős volt a fájdalmak közepette:
„Isten megölhet engem, de én bízom benne mindvégig” (Jób 13:15, eredeti szöveg alapján, CEV)
Nincs kárhoztatásunk
Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a
Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított
téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. (Róma 8:1-2)
Nem számít, bármit is tettél, nincs kárhoztatásod Krisztusban. Ő ott ül az Atya jobbján, nem mint vádló, hanem mint védőügyvéd, aki az életét akarja neked adni.
Isten már sokkal korábban, mielőtt megszülettél volna, elkezdte a munkáját, hogy visszahozzon téged az ő jelenlétébe. Isten tudja, hogy magad nem lennél képes megtenni a hazavezető utat, ezért amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk. (Róma 5:6)
Jézus a kegyelmet kínálja fel, nem kárhoztat. Ő mondja: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. (Máté 9:13) Az ő célja, hogy visszahozzon téged az Atyával való meghitt közösségbe, ezért nem érdekelt abban, hogy keresztül ugrasson a tüzeskarikán, hogy bebizonyítsd, méltó vagy Isten szeretetére.
Ilyen értelemben mondja Jézus: „Azt gondolod, hogy megteszel dolgokat, cserébe a bocsánatért, de én ajándékként akarom adni neked a megbocsátást és a kegyelmet. Irgalmasságot akarok, nem pedig azokat az áldozatokat, amelyekkel reméled visszanyerni a szeretetemet: A szeretetemet sosem veszíted el!”
„A célom nem az, hogy kárhoztassalak, hanem, hogy az életem szabadon áradjon benned az által, hogy a Szent Szellem közvetlenül az Atyához kapcsol téged.” (Róma 8:1-2 – a szerző parafrázisa)
„Ezen felül te nem tudsz lemosni magadról minden szennyet. Engedd, hogy én megtegyem. Az én vérem tisztára mos, fehérre, mint a hó, az én Szellemem elkezd élni közvetlenül a szívedben.”
Krisztusban elmerülve képesek leszünk bizalommal járulni a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. (Zsidók 4:16)
Mikor úgy érzed, hogy a kárhoztatás dühös áradatként jön feléd, nézz Jézusra, aki azt mondja: „Én nem kárhoztatlak, menj, és többé ne vétkezz!” (János 8:11 – a szerző parafrázisa)
Nem számít, bármit is tettél, nincs kárhoztatásod Krisztusban. Ő ott ül az Atya jobbján, nem mint vádló, hanem mint védőügyvéd, aki az életét akarja neked adni.
Isten már sokkal korábban, mielőtt megszülettél volna, elkezdte a munkáját, hogy visszahozzon téged az ő jelenlétébe. Isten tudja, hogy magad nem lennél képes megtenni a hazavezető utat, ezért amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk. (Róma 5:6)
Jézus a kegyelmet kínálja fel, nem kárhoztat. Ő mondja: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. (Máté 9:13) Az ő célja, hogy visszahozzon téged az Atyával való meghitt közösségbe, ezért nem érdekelt abban, hogy keresztül ugrasson a tüzeskarikán, hogy bebizonyítsd, méltó vagy Isten szeretetére.
Ilyen értelemben mondja Jézus: „Azt gondolod, hogy megteszel dolgokat, cserébe a bocsánatért, de én ajándékként akarom adni neked a megbocsátást és a kegyelmet. Irgalmasságot akarok, nem pedig azokat az áldozatokat, amelyekkel reméled visszanyerni a szeretetemet: A szeretetemet sosem veszíted el!”
„A célom nem az, hogy kárhoztassalak, hanem, hogy az életem szabadon áradjon benned az által, hogy a Szent Szellem közvetlenül az Atyához kapcsol téged.” (Róma 8:1-2 – a szerző parafrázisa)
„Ezen felül te nem tudsz lemosni magadról minden szennyet. Engedd, hogy én megtegyem. Az én vérem tisztára mos, fehérre, mint a hó, az én Szellemem elkezd élni közvetlenül a szívedben.”
Krisztusban elmerülve képesek leszünk bizalommal járulni a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. (Zsidók 4:16)
Mikor úgy érzed, hogy a kárhoztatás dühös áradatként jön feléd, nézz Jézusra, aki azt mondja: „Én nem kárhoztatlak, menj, és többé ne vétkezz!” (János 8:11 – a szerző parafrázisa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése