Hogyan neveljünk Timóteusokat?

„Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban,

Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott…” (2Timóteus 1:5)

Gyermekeiden mindenképpen nyomot fogsz hagyni, ez nem választható lehetőség. Az viszont nem mindegy, hogy milyen nyomot hagysz, legyen az istenfélő élet példája az, ami beléjük vésődik! A magok, amiket ma elvetsz, egész életükben növekedni fognak, sőt még az unokáidban is. Pál meglátta Timóteusban a lehetséges aratást, ami Krisztusnak fog termést hozni. Meglátta azt is, hogy ez a gyümölcs milyen gyökérből eredt: egy édesanyából és egy nagymamából, akik Krisztusnak adták életüket. Micsoda bátorítás ez az özvegyeknek, elváltaknak, egyedülálló anyáknak, és mindazoknak, akik gyermeküket hívő férj nélkül nevelik. Ez a két asszony felnevelt egy Istennek szolgáló embert úgy, hogy nem kaptak hozzá segítséget egy keresztyén apától. Kedves Édesanya, Isten téged is képessé tud tenni ugyanerre! Mi kell ahhoz, hogy Timóteusokat tudjunk nevelni? Két dolog. 1) Kell hozzá egy példakép. Pál Timóteus őszinte, „képmutatás nélküli” hitéről beszél, „amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott” (2Timóteus 1:5). A hit, amit tovább adtak, először bennük élt. Ahhoz, hogy a gyermekeidben élhessen, először látniuk kell, hogy benned él. Ebben a világban, ahol olyan sok hamisítvány álcázza magát keresztyénnek, a valódi hit úgy kitűnik, mint jelzőfény az éjszakában. Gyermekeinkben meg kell lennie a beépített érzékelőnek, ami felismeri a hamisítványokat, és elutasítja őket. A valódi dolgok azonban mágnesként fogják vonzani őket. 2) Tanítanunk kell nekik Isten Igéjét. Timóteus édesanyja és nagymamája a Szentírást plántálta a gyermek fogékony fiatal lelkébe, mielőtt még a környező kultúra hatást gyakorolt volna rá. Pál arra emlékeztette őt: „gyermekségedtől ismered a szent írásokat” (2Timóteus 3:15). Így kell Timóteusokat nevelni.

Isten útja vagy a tiéd?

„Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.” (Zsoltárok 106:15)

Amikor mindenáron ragaszkodsz ahhoz, hogy megkapj valamit, amit Isten az ő bölcsességében visszatart, néha előfordul, hogy Isten hátrál egy lépést, és azt mondja: „Jól van, legyen, ahogy te akarod”. Miután Isten áthozta a népét a Vörös-tengeren, és kiszabadította őket a fáraó kezéből, azt olvassuk: „Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek” (Zsoltárok 106:12). Ez jól hangzik. De figyeld csak meg, mi történt ezután, mert ugyanez történik velünk is: „De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban. Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük” (Zsoltárok 106:13-15). Ha mindenáron a magunk útját akarjuk járni, az lelki ürességhez vezethet. Amikor Isten elhívta Mózest, hogy kiszabadítsa népét Egyiptomból, Mózes úgy döntött, hogy a saját módszerével lát hozzá. Látta, hogy egy egyiptomi egy héber rabszolgát ver, de ahelyett, hogy Istentől kért volna tanácsot, a saját kezébe vette a dolgot. A Biblia azt mondja: „Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban (2Mózes 2:12). Mózest nyilvánvalóan jobban érdekelte az emberek véleménye, mint az, hogy Isten mit gondol a dologról. Ezért Istennek meg kellett tanítania Mózest arra, hogy a parancsok tőle jönnek. Miután Mózes ásott egy gödröt, és megpróbálta elrejteni tettét, Isten lehetővé tette, hogy az kitudódjon. Megmutatta Mózesnek, hogy ha a saját feje után megy, azzal még azt sem tudja elérni, hogy egyetlen katona a homokba temetve maradjon. De ha Isten szerint teszi, amit tennie kell, akkor egy egész hadsereget eltemethet a Vörös-tenger mélye. Ezért ma határozd el, hogy Isten akarata szerint fogsz cselekedni!

Krisztus minden

„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Filippi 1:21)

„Nekem az élet Krisztus.” Ezek a szavak nem működnek másképp. Próbáld ki! a) Nekem az élet a pénz… ha meghalok, mindet itthagyom. b) Nekem az élet a hírnév… ha meghalok, hamar elfelejtenek. c) Nekem az élet a hatalom és a befolyás… ha meghalok, más lép a helyembe. D) Nekem az élet a birtoklás… ha meghalok, üres kézzel kell távoznom. Ugye, milyen hamisan csengenek ezek a szavak? Ha a pénz megszállottja vagy, akkor neked sohasem lesz elég, és folyton attól félsz, hogy elveszíted. Ha a hírnév a célod, akkor versengő és manipulatív leszel, nehogy mások háttérbe szorítsanak. Ez bizonytalanná tesz. Ha a hatalom és a befolyás hajt téged, akkor önzővé és önfejűvé válsz. Ez pedig önteltséghez vezet. Ha a birtoklás lesz az istened, akkor materialistává válsz. Az pedig kapzsivá tesz. Akár van valamid, akár nincs, akár ismernek, akár ismeretlen vagy, akár élsz, akár halsz – csak Krisztus tud megelégíteni. És a halál? Az csak hab a tortán. J. B. Phillips írja: „Az élet nekem egyszerűen Krisztust jelenti, és ha meg kell halnom, csak még többet nyerek belőle.” Akkor hát mi a lényeg? A következő: az élet titka ugyanaz, mint az öröm titka; mindkettő Krisztus körül forog. Ne próbáld meg a boldogságot hajszolni, csak élj Krisztus-központú, Krisztus által irányított életet, és annyi boldogságban lesz részed, hogy azt sem tudod majd, mihez kezdj vele!

Tartsd életben a reményt!

„A reménység bátorságot ad…” (Jób 11:18 NLT)

A remény hatalmas erőforrás. Arra késztet, hogy gondolatban minden lehetséges megoldást megvizsgálj. Képessé tesz arra, hogy felülkerekedj az ijesztő akadályokon. Életbevágóan fontos ahhoz, hogy olyan életet élj, amilyet Isten szán neked. Ez az üzemanyag működteti a szívedet. Ez a legeslegnagyobb különbség azok között, akik kitartanak, és akik feladják. A remény mondatja ki a házasulandó párral az igent, anélkül, hogy bármilyen garanciát is várna. Később is a remény szedegeti össze a darabkákat a sok megszegett ígéret után, és próbálkozik újra, mert tudja, hogy jóra fordulhatnak a dolgok. Ezért szenvedi végig a kínok kínját a zeneszerző a kotta fölött, vagy a festőművész a vászon előtt, mert hiszi, hogy a küzdelemből a szépség egy szikrája fog előtörni. Henri Matisse festőművész kezét idős korára teljesen megnyomorította a kínzó ízületi gyulladás. Amikor megkérdezték, hogy miért szorít mégis minden nap ecsetet feldagadt ujjai közé, ezt mondta: „a fájdalom elmúlik, a szépség megmarad”. Michelangelo annyira elcsüggedt amikor a Sixtusi kápolna mennyezetfreskóján dolgozott, hogy már majdnem feladta. De a remény minden reggel arra késztette, hogy felmásszon a létrára, hogy be tudja fejezni nagyszerű látomását. A remény vette rá Ábrahámot, hogy elhagyja otthonát, anélkül hogy tudta volna, hová viszi Isten. Pál a remény miatt volt képes dacolni Róma hatalmával. A remény adta az erőt az Ószövetség prófétáinak, hogy folyamatosan szembeszálljanak az ország vezetőivel! A remény nem vak optimizmus, hanem összpontosított hit és Istenbe vetett reménység. „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta” (Zsoltárok 71:5). Túlélhetsz sokféle veszteséget, de a remény elvesztését nem. Senki sem vesztett el olyan sokat, mint Jób, aki mégis azt mondta: „A reménység bátorságot ad”. Tartsd hát életben a reményt azzal, hogy bízol Istenben!