Jézus azt mondja, ragadd meg a pillanatot

"Jézus ezt mondta: Ne késlekedj, ne nézz vissza. Nem halogathatod az Isten országát holnapig. Ragadd meg a mai napot." (Lukács 9:62, MSG fordítás)


Márk 10 szerint óriási tömeg követte Jézust, amikor elhagyta Jerikót. Egy vak koldus, név szerint Bartimeus ott ült az út mellett, amerre Jézus ment. Amikor meghallotta, hogy Jézus a közelben van, elkezdett kiabálni:" Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam."

Amikor aznap reggel felkelt, fogalma sem volt arról, hogy aznap Jézus elhalad majd mellette. Azt gondolta ez is csak egy szokásos nap lesz, ugyanaz a hely, ugyanaz a könyörgés segítségért, ugyanaz a nyomorult, magányos és sajnálatra méltó élet. Nem volt ideje felkészülni Jézusra, ez csak egy lehetőség volt, ami az ölébe hullott. És megragadta a pillanatot.

Azt mondta: "Ezt most nem hagyom ki. Ezt most kihasználom. Jézus mindjárt ideér, ahol én vagyok. Nem fogok késlekedni. Nem halasztom el. Most ezt meg fogom tenni." Ez az első kulcsa annak, hogy felfrissüljön az életed: mindegy, hogy mit akarsz elkezdeni csinálni, azt tedd meg most rögtön. "Jövő hónapban új életet kezdek. Holnap új életet kezdek." Most vagy soha! Ragadd meg a pillanatot.

Minden nap van körülötted egy csomó lehetőség az újrakezdéshez, de nem élsz ezzel. Miért? Egy szóban összefoglalható: halogatás.

A halogatás egy nagyon érdekes jelenség. Azt gondoljuk, hogy könnyebb lesz az életünk tőle. Azt gondoljuk, hogy ezzel majd a jelent éljük meg, de végül csak még nagyobb lesz a stressz az életünkben. Az igazság az, hogy te is tudod melyek azok a dolgok, amelyeket meg kell tenned, és hogy ezeknek milyen előnyei lesznek az életedben. De akkor miért nem teszed?

A Biblia újra és újra figyelmeztet minket arra, hogy ne számítsunk a holnapra. Se nekem, se neked nincs garantálva a holnapod. Jézus azt mondja:"Ne késlekedj, ne nézz vissza. Nem halogathatod az Isten országát holnapig. Ragadd meg mai napot." (Lukács 9:62 MSG)

Nincs arra garancia, hogy holnap is élni fogsz. Amit szeretnél megtenni, jobb, ha megteszed most.

Beszéljünk róla:

* Az életed melyik területén kell arra figyelned, hogy ne halogass?
* Ha tudnád, hogy nincs holnap, akkor mit akarnál még ma befejezni?

Hiteles barátságok

"Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság." (1 Jn 1:7-8)


Keresztény közösségben az embereknek hitelességet kellene tapasztalniuk.
A hiteles közösség nem felületes, felszínes csevegés. Őszinte, szívhez szóló, egymással megosztó.

Akkor beszélünk róla, mikor az emberek őszinték, hogy kik is ők valójában, és mi történik az életükben. Megosztják egymással sérelmeiket, felfedik érzéseiket, megvallják kudarcukat, leleplezik kételyeiket, bevallják félelmeiket, elismerik gyengeségüket, és segítséget és imát kérnek.

A hitelesség épp a szöges ellentéte annak, mint amit néhány gyülekezetben találsz. Őszinte és alázatos légkör helyett képmutatás, szerepjátszás, politizálás, felszínes udvariaskodás és sekélyes beszélgetések jellemzik.

Az emberek álarcot hordanak, pajzsot tartanak maguk elé, és úgy tesznek, mintha minden rózsásan alakulna az életükben. Az ilyesfajta hozzállás megöli az igaz barátságot.

Csakis akkor tapasztalhatunk hiteles közösséget, ha nyíltan beszélünk életünkről. A Biblia azt mondja: "Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással...Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság." (1Jn 1:7-8)

A világ úgy gondolja, hogy az inimitás a sötétségre jellemző, de Isten azt mondja, hogy a világosságban történik. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a sötétséget arra használjuk fel, hogy fájdalmunkat, hibáinkat, félelmeinket, kudarcainkat és hiányosságainkat takargassuk. De a világosságban, mindezeket felszínre hozzuk, és bevalljuk, kik is vagyunk valójában.

Természetesen szükség van bátorságra és alázatra ahhoz, hogy hiteles légy. Azzal jár, hogy szembe nézünk a leleplezéssel, az elutasítással és a sérüléssel kapcsolat félelmével.

Miért vállalna bárki egy ilyen kockázatot?

Mert ez az egyetlen módja, hogy növekedj lelkileg, és érzelmileg egészséges légy.
A Biblia azt mondja: "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jakab 5:16)

Ne hagyd, hogy a gondatlanság megnehezítse az életedet

„Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, halálosan megunta a dolgot. Feltárta előtte egészen a szívét(…)” (Bírák 16:16-17)

A bibliai Sámson nagyon gondatlanul járt el a kötelezettségeivel. Esküt tett, mondván „Istenem, érted fogok élni”. És hogy ne feledje Istennek tett esküjét, Sámson megígérte, hogy sohasem vágja le a haját.

Viszont a probléma forrása az volt, hogy Sámson nem vette komolyan sem magát, sem Istent. Azt hitte, hogy mindez csak egy játék, és a kísértéssel is játszadozott: „Mennyire mehetek közel a tűzhöz úgy, hogy nem égek meg?”

Mindezt tisztán láthatjuk a Delilával való kapcsolatában (Bírák 16.). Delila folyamatosan kísértette és próbálta rávenni, hogy árulja el hatalmas erejének titkát. És ahelyett, hogy menekült volna a kísértés elől, Sámson gondatlanul beszállt a játékba; nem egyszer, hanem négyszer, minden alkalommal egyre több kompromisszumot kötve.

„Mennyire mehetek közel a tűzhöz úgy, hogy nem égek meg?”

Mivel Sámson belemelegedett a játékba, figyelmen kívül hagyta azt a lépést, amely a tűz közeléből elvezette őt magába a tűzbe.

„Ekkor elaltatta Sámsont a térdén, hívott egy embert, és levágott hét hajfürtöt a fejéről. Azután elkezdte szólongatni, de azt már elhagyta az ereje. Ezt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! - mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az ÚR.” (Bírák 16:19:20)

„Még nem tudta, hogy elhagyta őt az ÚR.” Ez az egyik legtragikusabb állítás a Bibliában. Nem vette észre, hogy mi történik; hogy az életstílusa miként teszi egyre gyengébbé. Ez a folyamat fokozatosan ment végbe. Sámson azt feltételezte, hogy mindig erős lesz.

Senki sem tervezi előre, hogy csődtömeggé legyen. Mindez szép lassan történik. Senki sem mondja „Akkor most drogfüggő leszek!” vagy „Akkor tönkreteszem a házasságomat!”, vagy „Azt hiszem, tönkreteszem az egészségemet!”. Mindezek egy apró dologgal kezdődnek, melyek csak nőnek és nőnek, mígnem egy napon arra ébredünk, hogy „Mi történt? Nem Istenért élek, az nem ilyen!”

Mi a tanulság, melyet levonhatunk Sámson történetéből? Az erős emberek megtartják a elkötelezettségeiket. Óvják azokat. Nem játszanak velük.

Ebbe gondolj bele: az életed annyira erős, mint a leggyengébb elkötelezettséged.

Mi iránt érzed magad elkötelezve? Az Úr iránt? A gyülekezet iránt? A családod iránt? Onnan jön a te erőd.