A nagy csere

„… bűnné tette értünk…” (2Korinthus 5:21)

A Biblia azt mondja: 1) „Ne lopj!” (2Mózes 20:15). Loptál már valaha, mondjuk egy gémkapcsot? Vagy eloroztál valaki elől egy parkolóhelyet? Esetleg bezsebelted a dicséretet valaki más ötletéért? 2) „Ne hazudj!” (2Mózes 20:16 TLB). Azt mondod, te még sohasem hazudtál – és épp most tetted meg. 3) „Ne paráználkodj!” (2Mózes 20:14) Jézus azt mondta, hogy aki kéjvággyal tekint valakire, már paráznaságot követett el vele szívében (ld. Máté 5:28). Ajjaj! 4) „Ne ölj!” (2Mózes 20:13). Mielőtt ártatlannak vallanád magad, emlékezz rá, hogy Jézus egyenlőségjelet tesz a harag és a gyilkosság közé! „…aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette…” (Máté 5:22). Ezek szerint tucatnyi autóst gyilkolunk le vezetés közben minden reggel munkába menet. Rossz hír: még a legjobb napodon is messze elégtelennek bizonyulsz a mennybe jutáshoz szükséges isteni mércéhez viszonyítva. Jó hír: „…a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen…” (Ézsaiás 53:5). Egy kínai megtérő megértette ezt. Mielőtt bemerítkezett, a lelkipásztor feltett neki egy kérdést, hogy megbizonyosodjon arról, megértette-e az asszony a kereszt jelentőségét: „Volt Jézusnak bűne?” „Igen” – felelte az asszony. A lelkész zavartan újra feltette a kérdést. „Igen, volt bűne” – mondta ismét a nő. A lelkész megpróbálta kijavítani őt, de az asszony ragaszkodott állításához. „Volt bűne: az enyém.” És igaza volt! „…[Isten] azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Ez ám a nagy csere! A szent és a gonosz helyet cserél. Isten jóvá teszi azt, ami rossz, és egyenessé azt, ami görbe. Hát nem örülsz ennek?

KÁLÉB ÉLETSZEMLÉLETE

„…életben tartott engem az Úr…” (Józsué 14:10)

Káléb már meglehetősen idős volt, nyolcvanöt éves, amikor ezt mondta Józsuénak: „…életben tartott engem az Úr, ahogyan megígérte… Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. Most ezért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr azon a napon …Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának… mert teljes mértékben követte az Urat…” (Józsué 14:10-14). Káléb nem fél szívvel vagy átgondolatlanul élte az életét. Álma tartotta életben, és minden reggel azzal a szándékkal kelt fel az ágyból, hogy megvalósítja. Amikor Isten olyan nagy álmot ad, mint egy hegység, ez arra fog késztetni, hogy folytasd az utad akkor is, amikor körülötted már mindenki más feladta. De légy óvatos, hogy kire hallgatsz! Ne engedd, hogy a bírálóid elcsüggesszenek ezt mondva: „te ehhez már túl öreg vagy”! A Biblia azt mondja, hogy a pálmafához hasonlóan te is utolsó éveidben tudod a legnagyobb termést adni (ld. Zsoltárok 92:13-15). Amikor lemegy a nap, feljönnek a csillagok – te is ragyoghatsz fényesen életed utolsó fejezeteiben. Barbara Klassen mondta: „Az üknagybátyám százhat éves koráig élt. Egészséges volt és fürge, örömét lelete abban, hogy kocsikázni vitte a városban a nála kevésbé munkabíró idősebb barátait. A századik születésnapján adta be megújításra a jogosítványát. Amikor az egészségügyi bizottság elé ment, egy hivatalnok hűvös kétkedéssel megjegyezte: »Hiszen maga száz éves! Ugyan minek magának jogosítvány?« Az üknagybátyám elképedve így válaszolt:»Valakinek az öregeket is fuvaroznia kell!« Még öt évre meghosszabbították a jogosítványát.” Csináld te is Káléb módján: élj az utolsó pillanatig!



„De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre…” (4Mózes 14:24)

Káléb ezt mondta Mózesnek: „…Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk… A nép pedig, amelyet ott láttunk, mint a szálas emberekből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is… Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák…” (Mózes 13:30-33)- Figyeéd meg a kétféle hozzáállást ebben a történetben: 1) A kételkedő szemléletmód. A tizenkét kém közül tízen visszajőve ezt mondták: „Ez teljesen lehetetlen!”. A többségnek azonban nem feltétlenül van igaza. Ha Isten megígért valamit, akkor az a tiéd, még akkor is, ha a kisebbséghez tartozol. A többség véleménye elrettentette Isten népét; lelki amnéziát kaptak; elfelejtették, hogy milyen csodálatos, természetfeletti módon gondoskodott róluk eddig is Isten. Addig győzködték magukat, hogy elhitték, hogy igazából Egyiptom a tejjel és mézzel folyó föld. …”elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában…” (4Mózes 16:13). Hihetetlen! Egyiptom a rabszolgaság országa volt, nem pedig tejjel és mézzel folyó föld. Mi bajuk volt ezeknek? Engedték, hogy a körülmények jobban befolyásolják őket, mint Isten ígéretei. Amikor ez történik, lelkileg kiszáradsz, zúgolódni kezdesz, és ilyesmiket mondatsz: „Lehet, hogy Isten tett csodákat a múltban, de többé már nem tesz”. Hitetlenségük következtében senki sem mehetett be az Ígéret földjére Józsuén és Kálében kívül. 2) A hit viszonyulása. Isten azt mondta: „De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt” (4Mózes 14:24). Nos, te melyik hozzáállást választod?

Leckék Lázártól

„Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából…” (János 11:1)
Lázár feltámasztásának történetéből megtanulhatunk bizonyos dolgokat. Az első lecke az ésszerűségről szól. Nem lehet mély hited, amíg ki nem merítettél minden ésszerű megoldást. Mária és Márta nem küldtek Jézusért, amíg meg nem tettek Lázárért mindent, amit maguk tudtak. Légy belátó, ha te magad is meg tudod tenni, Isten nem fogja megtenni helyetted. Például, ha nem vagy hajlandó változtatni az étrendeden, és nem kezdesz egészségesen táplálkozni, honnan veszed a bizalmat ahhoz, hogy Istentől gyógyulást kérj? Ha nem vagy hajlandó házastársad szükségeit a magadéi elé helyezni, miért imádkozol boldog házasságért? Jakab azt írja: „Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet” (Jakab 2:18). A második lecke a kapcsolatról szól. Vannak, akik csak akkor fordulnak Istenhez, amikor bajban vannak. Az imádság teljesen idegen fogalom számukra, amíg nem szenvednek autóbalesetet, amíg a házasságuk tönkre nem megy, vagy amíg el nem vesztik az állásukat. Akkor hitetlenkedve ezt mondják: „Isten, miért engedted, hogy ez történjen?” Nehéz segítséget kérni valakitől, amikor bajban vagy, ha azelőtt nem fordítottál időt arra, hogy kapcsolatot építs vele. Jézus gyakran időzött Mária és Márta otthonában, együtt étkezve velük. Ez a család adakozó volt, nem csupán kapni akaró. „Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg” (János 11:2). Ha ennyire szereted az Urat, hittel fordulhatsz hozzá, tudva, hogy szükségeidet be fogja tölteni.




A harmadik lecke az elengedésről szól. Amíg azt hiszed, hogy képes vagy megbirkózni a gondokkal egyedül is, nem fogod keresni Isten csodatévő erejét. Nagyon nehéz helyzetben kell lenned, amikor már a lemondás imáját mondod: „Uram, én megtettem mindent, amit tudtam, és a dolgok mégsem javultak egy cseppet sem. Most már nem próbálom egyedül megoldani. Teljesen átadom neked. Nem tudom, mit fogsz vele kezdeni, de tudom, hogy szeretsz engem, és csak azt akarod, ami nekem a legjobb. Tehát itt van, Uram, odaadom, a Tiéd.” Ez nm a vereség, hanem a teljes bizalom imája. Dávid azt írta: „Ha szorult helyzetben vagyok is… Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted…” (Zsoltárok 138:7-8).
Egy nagy gyülekezet lelkipásztora mondja el, hogy kifogytak a pénzből, amikor még csupán a felénél jártak új imaházuk építésének. A gyülekezet egyre növekedett, és feltétlenül szükségük volt nagyobb épületre. A bank azonban nem adott nekik több pénzt. A lelkész ekkor így imádkozott: „Uram, magunk között szólva, nekem nem kell ilyen nagy épület. Az én gyermekeimnek van otthonuk. Neked van szükséged egy helyre a Te gyermekeid számára. Nem tudom, hogy akarod megoldani ezt a dolgot, de ők a Te gyermekeid. Uram, úgyhogy Rád bízom őket.” Isten válaszolt, a pénz megérkezett, és néhány éven belül egy gyönyörű épületben dicsőíthették Istent, és semmilyen tartozás nem terhelte őket. Tehát add át a problémádat Istennek, és ne vedd vissza!



Mielőtt továbbmennénk Lázár feltámasztásának történetétől, van még további két leckénk. A negyedik lecke a teljes hitről szól. Amikor valaki meghal és eltemetik, akkor ez már eléggé „végleges” dolog. Ahhoz, hogy ilyen helyzetben hinni tudjunk Istenben, radikális hit kell. Eddig a pillanatig Mártának csupán „bárcsak” hite volt. „Bárcsak itt lettél volna, Uram, akkor nem halt volna meg a testvérem” (János 11:21 NKJV). Aztán lassan kezdte megérteni mire képes Jézus, és tovább tudott lépni a „de most is” hitre. Ekkor mondta Jézusnak: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten” (János 11:22). A radikális hit azt mondja: „Uram, hiszem, hogy a jövőm nagyszerűbb lehet, mint a múltam, tudom, hogy te meg tudod változtatni ezt a helyzetet, és ki tudod ragadni a győzelmet a vereség torkából, tudom, hogy számodra semmi sem nehéz.” A radikális hit radikális körülményekkel szembenézve radikális eredményeket fog hozni. Az ötödik lecke a helyreállításról szól. „A nővérei megüzenték Jézusnak: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg.« … azután így szólt tanítványaihoz: »Menjünk ismét Júdeába!«” (János 11:3,7). Sohasem tudhatod meg, mire képes Isten, amíg be nem hívod őt a helyzetedbe. Ő vissza tudja adni neked, amit szerettél és elvesztettél. Ő helyre tudja állítani, amit az élet elvett tőled, sőt még többet is tud tenni! Még nem túl késő. Küldj Jézusért! Nem számít, milyen rossz helyzetben vagy, imádkozz így: „De most is tudom, Uram, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.”