2017. március 13., hétfő

A „gibeonita alapelvek”


„…Gibeón lakói békét kötöttek Izráellel, és így közöttük laknak.” (Józsué 10:1)
A gibeoniták egy olyan nép voltak, akikről Isten azt parancsolta Józsuénak, hogy pusztítsa el őket. Bár pogányok voltak, elég bölcsek voltak ahhoz, hogy tudják, a rossz oldalon állnak. Ezért álruhában Józsuéhoz mentek, és rábeszélték, hogy szövetséget kössön velük, ezt mondva: „…Szolgáid vagyunk…” (Józsué 9:8). Amikor régi szövetségeseik meghallották, hogy a gibeoniták egyesítették erőiket Izráellel, hadat üzentek nekik. Szövetségkötésük miatt Józsué harcolt értük, és megszabadította őket.

Ez a történet három fontos alapelvet tanít nekünk. Először: jöhetnek olyan idők, amikor, ha Istent akarod követni, „kenyértörésre kell vinned a dolgot” a múltaddal. Sokszor gyötör minket az, ha úgy akarunk továbblépni, hogy azzal ne kavarjunk hullámokat, vagy ne zaklassunk fel másokat. Túl kell tenned magad ezen! „…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). Másodszor: a gibeoniták hajlandóak voltak megalázni magukat, és segítséget kérni. Nem számít, hogy milyen tehetséges vagy, lesznek olyan idők, amikor segítségért kell fordulnod másokhoz, és ezt kell mondanod: „Figyelj! Nehéz dolgokon megyek keresztül, és segítségre van szükségem. Csináljuk együtt!” A „szent egységben” erő van. Harmadszor: ha emlékszel arra, hol voltál, hálás leszel azért, ahol most vagy. A gibeoniták először favágók és vízhordók voltak; még annak is örültek, hogy szolgálhatnak. Felejtsd el az ünnepelt „lelki embert”! Csak szolgálj! A szolgálat függőleges irányú: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel…!” (Zsoltárok 100:2). Ugyanakkor vízszintes irányú is: „…szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Galata 5:13). Ha életbölcsességet keresel, a „gibeonita alapelvek” nagyszerűen megfelelnek.


ÉLETSZABÁLYOK


„Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való..." (2Péter 1:3)

Íme, három életszabály. Először: tanuld meg, hogyan tudod befolyásolni a környezeted légkörét. A negatív beállítottság ragályos - vigyázz a „vírushordozókkal"! Szeresd őket, emeld fel őket, de ne engedd, hogy hatással legyenek rád! Szűrd át Isten Igéjén, amit az emberek mondanak neked! „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő (a „képes vagyok rá" hozzáállás), a szeretet (mely mindig a legjobbat akarja a
másiknak, és a legjobbat keresi a másikban) és a józanság (szilárd és állhatatos) lelkét" (2Timóteus 1:7 NKJV). Másodszor: tanulj meg nevetni önmagadon! Egy asszony kapott egy helyes kis palántát, hazavitte, öntözgette, trágyázgatta, és kitette a napra. Egy évvel később felfedezte, hogy selyemvirág volt - még most is jót nevet rajta! Ha biztonságban tudod magad Isten szeretetében és elfogadásában, képes leszel nevetni önmagadon; ez a lelki érettség egyik jele. Harmadszor: tanuld meg számításba venni Istent! Hallottál már valaha a 90/10 szabályról? Amikor a körülmények 90%-át nem tudod irányítani, összpontosíts arra a 10 %-ra, amivel tudsz kezdeni valamit. Pál ezt tette mindenféle­képpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek. De Isten..." (2Korinthus 7:5-6). Figyeld meg ezeket a szavakat: „De Isten". Amikor hegynyi problémával nézel szembe, mindig emlékezz: Isten el tudja mozdítani, el tudja egyengetni, alagutat tud átfúrni rajta, vagy segíteni tud abban, hogy megmászd. Neked csak annyit kell tenned, hogy számításba veszed Őt, keresed Vele a találkozást, és tanácsot kérsz Igéjéből. „A Krisztusnak be­széde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben..." (Kolossé 3:16 Károli). Legyen benned gazdag készlet a Szentírásból, melyből minden nap menthetsz.


Hogy állsz az adakozással?

„Adjatok, és adatik nektek…” (Lukács 6:38)

Az adakozással kapcsolatban a Biblia világosan tanít nekünk két dolgot:

1) Úgy adjunk, mint aki kapni fog! Azt mondod: „Ha többet kapok, többet fogok adni.” Dehogyis, pont fordítva! Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek… amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). Az adakozásod mértéke meghatározza annak a mértékét, hogy mennyit fogsz kapni. Törd hát át a félelmed korlátait, és tedd próbára Istent, Ő nem fog csalódást okozni.

2) Többet kapunk vissza, mint amennyit adunk. Pál azt írja: „Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét” (2Korinthus 9:10). Figyeld meg: a mag (pénz) egy részét Isten eledelül (szükségeink betöltésére) adja, más részét pedig az „igazság gyümölcsének aratásaként”. Mit jelent ez? Pál elmagyarázza: „…Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké” (2Korinthus 9:9). Akkor lehetünk valóban igazak, ha könyörületet tanúsítunk a megsebzettek felé, és nagylelkűen adunk azoknak, akik nem tudnak gondoskodni magukról. A Biblia azt mondja, hogy ha adunk a szegényeknek, az Úrnak adunk kölcsön, és Ő vissza fogja azt nekünk fizetni (Példabeszédek 19:17). Képzeld csak el, hogy milyen kamatot fizet Isten! Jézus elmondja nekünk: „jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel”. Nincs pénzhiány ezen a világon, Isten csupán azt akarja, hogy a pénz a megfelelő kezekbe jusson!

Egyébként pedig az adakozás nem csupán azért van, hogy az egyház növelje a bevételét, hanem azért, hogy Isten nevelje gyermekeit, hogy ezáltal munkáját véghezvigye, és ők közben áldást nyerjenek. Tehát hogy állsz az adakozással?


KELJ FEL, ÉS ÉLJ TOVÁBB!

„Ekkor fölkelt Dávid…” (2Sámuel 12:20)

Dávid házasságtörést követett el egy másik ember feleségével, teherbe ejtette őt, aztán pedig megölette a férjét, hogy mindezt eltussolja. Aztán feleségül vette az asszonyt, és azt hitte, ezzel minden rendben van. A gyermek azonban súlyosan megbetegedett. Dávid kétségbeesetten próbálta megmenteni a gyermek életét: „Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért; böjtöt tartott Dávid, és amikor bement, a földön fekve töltötte az éjszakát.
Udvarának a vénei odaálltak melléje, hogy fölemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem is evett velük semmit.” (2Sámuel 12:16-17). Imádságai ellenére a gyermek meghalt. Miért engedte Isten, hogy ez történjen? Talán azért, mert a gyermek jobb szülőket érdemelt volna? Vagy azért, mert a Biblia azt mondja, hogy eltávozni és az Úrral lenni „sokkal jobb” (ld. Filippi 1:23)? Nem kapunk egyértelmű választ. Ennyit tudunk: ha megbántad bűnödet, és átélted Isten bocsánatát, fel kell kelned, és tovább kell menned az életben. Ezt tette Dávid is. „Ekkor fölkelt Dávid a földről, megfürdött, megkente magát, ruhát váltott, majd bement az Úr házába, és leborult. Azután hazament, és kérte, hogy tegyenek eléje ételt, és evett.” (2Sámuel 12:20). Három fontos dolgot fedezünk fel ebben a történetben: 1) Amíg nem vagy hajlandó rendezni a dolgokat Istennek, és azokkal, akiket megbántottál, nem léphetsz tovább teljes lelki nyugalommal. 2) Amíg nem dolgozod fel az érzelmeidet egészséges módon – legyen az bűntudat vagy gyász – benne ragadsz, és megfosztod magad attól az örömtől, amit isten neked tartogat. 3) Ha megtetted az előbbi két dolgot, kelj fel, és haladj tovább az életben!


Lázár

„…ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét” (János 11:40)
Három fontos alapelvet figyelhetünk meg Lázár feltámasztásának történetében: 1) Máriának és Mártának már a tragédia előtt is szoros kapcsolata volt Jézussal. Amikor Jézus a városukban járt, mindig náluk szállt meg, ők látták vendégül az asztaluknál. Ezek az emberek adtak, nem elvettek. Nem teheted meg, hogy megtagadsz Istentől egy percet is az életedből, egy csipetnyit az erődből, egy fillért a pénzedből, aztán, amikor valami baj ér, felháborodottan kérdezed: „Uram, miért engedted ezt megtörténni?” Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15:7). 2) Az, hogy kapcsolatban vagy Jézussal, nem jelenti, hogy sosem lesznek problémáid. Azt azonban igen, hogy bátran fordulhatsz hozzá a bajok idején. Igen, fontos törődnöd a családoddal és a hivatásoddal, de a legfontosabb kapcsolat, amit ápolnod kell, az Úrral való kapcsolatod. „…ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte” (1János 3:21-22). 3) Ha bevonod Jézust az adott helyzetbe, ő meg fogja azt változtatni. Lázár már meghalt, sőt el is temették, mire Jézus odaért. Emberileg szólva a helyzet reménytelen volt. De épp ilyen pillanatokban kérdezi meg tőled Isten: „Van-e számomra lehetetlen?” (Jeremiás 32:27). Ha a válaszod ez: „Nincs, Uram”, akkor a problémád lehetőséggé válik számára, hogy megmutassa, mennyire szeret és törődik veled.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése