A Biblia lényegi egysége bizonyítja az igazát
„És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve [Jézus] elmagyarázta
nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” (Lukács 24:27)
A Bibliát csak Isten volt képes összerakni. 66 könyvét 40 különböző szerző 1600 éven át írta – mégis egyetlen témájuk van.
Ez az egyik ok, amiért tudjuk, hogy a Biblia Isten szava: egyetlen, egységes témája van. A Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig arról szól, hogy Isten megmenti, megváltja az embert, ebben pedig Jézus a főszereplő, Jézus a sztár.
Az a tény, hogy a Bibliának egyetlen témája van, maga egy csoda. Az egy dolog lenne, ha egy ember írta volna a Bibliát. A Koránt egy személy írta, Mohamed. „Konfucius analektái”-t (válogatott írások) Konfucius írta. Buddha írásai Buddhától származnak. Elvárhatod tőlük, hogy egységesek legyenek.
Másrészről viszont a Bibliát 40 szerző írta, három kontinensen, különböző korokban, mindenféle élethelyzetekben. Mégis mindegyikük ugyanazt a történetet írta, Jézus történetét. Próféták, költők, hercegek, királyok, hajósok, katonák, mindegyiküknek ugyanaz a sztorija. Egyesek közülük otthonaikban írtak, mások börtönökben, megint mások hajókon utazva. Nem is lehetne összeszedni ennél különfélébb szerzői csoportot.
Mégis a történet ugyanarról szól.
Képzeld el, adnék 50 embernek egy-egy papírlapot, és azt mondanám nekik, mindenki a saját papírjából tépjen ki valamiféle alakzatot, de nem mondanám meg nekik, hogy ezt mire fogom használni. Mekkora a valószínűsége, hogy az Egyesült Államok térképét össze tudom rakni ezekből a papírdarabokból? Ennek az esélye végtelenül csekély. Ha ilyet tennék, a legtöbb ember tréfának gondolná.
Ahogyan a Biblia összeállt, az egy csoda.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az Újszövetség Jézusról szól, az Ószövetség pedig Izraelről. Ez azonban nem igaz. Lukács 24:27-ben azt mondja a Biblia: „Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve [Jézus] elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” Az Újszövetség akkor még nem is volt megírva.
A képek, metaforák, analógiák, illúziók – az elejétől a végéig – Isten tervéről szólnak: hogyan váltja meg az embereket, hogyan építi családját az örökkévalóság számára. Ez mind Vele kezdődik. Őt láthatod mindegyik könyvben.
Ez csoda.
Beszéljetek róla:
* Tekinthető-e csodának, hogy a Biblia egységessége megváltoztatja a viselkedésedet, amint olvasod ma a csendességedben?
* Amikor beszélsz a Bibliáról vagy idézel belőle, azzal a csodálattal és tisztelettel teszed-e, amely annak a csodának a megértéséből ered, hogy a Biblia igaz?
A Bibliát csak Isten volt képes összerakni. 66 könyvét 40 különböző szerző 1600 éven át írta – mégis egyetlen témájuk van.
Ez az egyik ok, amiért tudjuk, hogy a Biblia Isten szava: egyetlen, egységes témája van. A Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig arról szól, hogy Isten megmenti, megváltja az embert, ebben pedig Jézus a főszereplő, Jézus a sztár.
Az a tény, hogy a Bibliának egyetlen témája van, maga egy csoda. Az egy dolog lenne, ha egy ember írta volna a Bibliát. A Koránt egy személy írta, Mohamed. „Konfucius analektái”-t (válogatott írások) Konfucius írta. Buddha írásai Buddhától származnak. Elvárhatod tőlük, hogy egységesek legyenek.
Másrészről viszont a Bibliát 40 szerző írta, három kontinensen, különböző korokban, mindenféle élethelyzetekben. Mégis mindegyikük ugyanazt a történetet írta, Jézus történetét. Próféták, költők, hercegek, királyok, hajósok, katonák, mindegyiküknek ugyanaz a sztorija. Egyesek közülük otthonaikban írtak, mások börtönökben, megint mások hajókon utazva. Nem is lehetne összeszedni ennél különfélébb szerzői csoportot.
Mégis a történet ugyanarról szól.
Képzeld el, adnék 50 embernek egy-egy papírlapot, és azt mondanám nekik, mindenki a saját papírjából tépjen ki valamiféle alakzatot, de nem mondanám meg nekik, hogy ezt mire fogom használni. Mekkora a valószínűsége, hogy az Egyesült Államok térképét össze tudom rakni ezekből a papírdarabokból? Ennek az esélye végtelenül csekély. Ha ilyet tennék, a legtöbb ember tréfának gondolná.
Ahogyan a Biblia összeállt, az egy csoda.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az Újszövetség Jézusról szól, az Ószövetség pedig Izraelről. Ez azonban nem igaz. Lukács 24:27-ben azt mondja a Biblia: „Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve [Jézus] elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” Az Újszövetség akkor még nem is volt megírva.
A képek, metaforák, analógiák, illúziók – az elejétől a végéig – Isten tervéről szólnak: hogyan váltja meg az embereket, hogyan építi családját az örökkévalóság számára. Ez mind Vele kezdődik. Őt láthatod mindegyik könyvben.
Ez csoda.
Beszéljetek róla:
* Tekinthető-e csodának, hogy a Biblia egységessége megváltoztatja a viselkedésedet, amint olvasod ma a csendességedben?
* Amikor beszélsz a Bibliáról vagy idézel belőle, azzal a csodálattal és tisztelettel teszed-e, amely annak a csodának a megértéséből ered, hogy a Biblia igaz?
A lelki növekedés egy folyamat
"És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt." Kol.3,10
Jézus minden nap azt akarja, hogy egyre jobban hasonlíts rá: "És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt." Kol.3,10
Manapság a gyorsaság megszállottjai vagyunk, de Istent sokkal jobban érdekli az erő és a szilárdság, mint a sebesség. Gyors ügyintézést szeretnénk, a rövidebb utat, vagy azonnali megoldást. Rögtön meg szeretnénk oldani az összes problémát, azonnal meg szeretnénk szabadulni a kísértésektől és gyors enyhülést keresünk az összes fájdalmunkra.
De meg kell tanulnunk, hogy az igazi növekedés és a maradandó változás akkor jön el, ha a céljainkra összpontosítunk nap mint nap.
Az igazi lelki érettség soha nem egyetlen tapasztalat eredménye, még akkor sem, ha az nagyon erőteljes és megindító is. A növekedés fokozatos, de ha így folytatjuk, akkor "mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre." 2Kor, 3:18
Jézus minden nap azt akarja, hogy egyre jobban hasonlíts rá: "És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt." Kol.3,10
Manapság a gyorsaság megszállottjai vagyunk, de Istent sokkal jobban érdekli az erő és a szilárdság, mint a sebesség. Gyors ügyintézést szeretnénk, a rövidebb utat, vagy azonnali megoldást. Rögtön meg szeretnénk oldani az összes problémát, azonnal meg szeretnénk szabadulni a kísértésektől és gyors enyhülést keresünk az összes fájdalmunkra.
De meg kell tanulnunk, hogy az igazi növekedés és a maradandó változás akkor jön el, ha a céljainkra összpontosítunk nap mint nap.
Az igazi lelki érettség soha nem egyetlen tapasztalat eredménye, még akkor sem, ha az nagyon erőteljes és megindító is. A növekedés fokozatos, de ha így folytatjuk, akkor "mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre." 2Kor, 3:18
Engedd, hogy Isten szeretete megszabadítson a félelemtől
„Ments meg a sérelmektől, melyektől félek, … engedelmeskedni akarok
parancsaidnak ... Mutasd meg, Uram, mennyire szeretsz engem, és
szabadíts meg, ahogyan megígérted. Ezután majd válaszolni fogok azoknak,
akik gyaláznak engem.” (Zsoltárok 119:39-42. - GNT fordítás)
Az elutasítástól való félelem jöhet minden irányból: házastársadtól, családodtól, szüleidtől, az iskolából, a munkahelyről, korábbi barátaidtól, csalódásokból, kritikákból, még egy tekintetből is. Láttál már olyat, hogy egy pillantás megöl valakit? Láttál már olyat, hogy egy szülő a szemöldökének felvonásával irányít egy gyermeket?
Ez az elutasítástól való félelem! Ez pedig sokféleképpen akadályozhatja az életed.
Az elutasítástól való félelem meggátol abban, hogy szeretetet adjunk és elfogadjunk. A múlt sebei gátolják a jövőbeni kapcsolatokat. Azt mondja a kis srác: „Egyszer már megégettem magam a forró kályhával, soha többé nem fogom megérinteni.” Az emberek ugyanezt mondják a kapcsolatokról: „Egyszer már megégettem magam egy házasságban, soha többé nem fogok megházasodni!” A probléma az, hogy az emberek nem kályhák. Meg tudnak változni.
Az elutasítástól való félelmednek két dolog az alapja, két dologban gyökerezik. Az egyik az a gondolat, hogy mindnyájunknak szüksége van szeretetre. Ez tény. Az életünkben mindannyiunknak végzetesen szüksége van hatalmas adag szeretetre ahhoz, hogy egészséges legyen a személyiségünk.
Isten azt mondja: „Én szeretni akarlak téged!” Isten a szeretet. Szükséged van a szeretetre. Ez egy mélységesen mély szükségleted. Ami azonban az elutasítástól való félelmet okozza, az a téves gondolat, hogy azt hisszük, a másik embernek kellene teljes mértékben betölteni ezt a szükségletet az életünkben. Amikor valaki mástól várod, hogy teljes mértékben betöltse a szeretet iránti szükségletedet, akkor bajt hozol magadra. Sérülésnek teszed ki magad. Elutasításnak teszed ki magad.
Istent kell tenned az első helyre, mert egyedül csak ő az, aki a legteljesebb mértékben be tudja tölteni a szükségleteidet.
Használ valamikor Isten más embereket is? Hogyne! Van, amikor Isten más embereken keresztül szeret minket? Természetesen! Akarja Isten, hogy mi szeressünk más embereket? Igen! Akar használni minket, hogy szeretetének csatornái legyünk? Feltétlenül!
Azonban sohasem fogja betölteni minden szükséged egyetlen ember, vagy embercsoport. Isten sohasem akarta, hogy ez így legyen. Nekik egyszerűen nincs elég szeretetük. Az emberi szeretet korlátozott. Isten szeretete azonban korlátlan és feltétel nélküli. Nem számít mennyire mélyen van rá szükséged, ő be tudja tölteni. Az ő szeretete sosem fogy el.
Gondolatébresztőnek:
* Kitől vagy mitől függ a te szeretet igényed betöltése?
* Engeded, hogy emberekkel való próbálkozás elhomályosítsa az utadat, vagy elfogadod Isten szeretetét?
* Mi az a szükséged a mai napon, amit csak Isten szeretete képes betölteni?
„Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?"
(4 Mózes 14:3)
1979-ben fejeztem be a teológiát Fort Worth-ben, Texasban; és úgy éreztem, Isten Dél-Kaliforniába hív, hogy megalapítsam a Saddleback Gyülekezetet. Felhívtam az egyik ismerősömet, akit nagyra becsültem, és elmondtam neki, hogy mit gondolok, mit szeretne tőlem az Úr.
Tudod, mit mondott nekem? „Rick, ez a legidiótább ötlet, amit valaha is hallottam. Elmész Kaliforniába és soha többet nem hallunk majd felőled. Úgysem fog összejönni!" Ez hideg-zuhany volt az álmaimnak!
Minden alkalommal, amikor komolyan használni akarod az életed arra, amit Isten szeretne tőled, lesznek olyanok, akik ellenezni fogják. Lesznek barátaid, sőt talán még családtagjaid is, akik ellenzik, azért, mert a Sátán mindent be fog vetni, hogy távol tartson attól, hogy betöltsd az elhívásod. Az az egyik oka annak, amiért olyan kevesen töltik be valójában Isten hívását, hogy nem szeretünk szembeszállni a népszerű véleményekkel.
Ha Isten elhívását akarod követni az életedben, muszáj elutasítanod a negatív megjegyzéseket, bárkitől is származnak!
A Biblia azt mondja a 4 Mózes 14:2-3-ban: „Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?" Amikor az izráeliták nehéz körülmények közé kerültek, úgy döntöttek, hogy többre becsülik a rabszolgaságot a szabadságnál, mert az biztonságosabb. Ahelyett, hogy követték volna Istent és azt tették volna, amire elhívta őket, vissza akartak térni a régi életükhöz.
Az egyik vezetőjüknek, Kálebnek azonban rendkívüli bátorsága volt. Ő úgy döntött, hogy Isten segítségével szembe fog nézni a kihívásokkal, akkor is, ha fél. Készen állt, hogy elutasítsa a negatív megjegyzéseket azért, hogy betöltse Isten elhívását.
Sőt nem csak negatív megjegyzéseket kapott Káleb. A 4 Mózes 14:10 azt mondja: "De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az ÚR dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek."
Nagyon tetszik, ahogy Isten jelenléte megmentette Kálebet és Józsuét. Ez a te életedben is megtörténhet! Azt mondják, az előharcosok mindig a hátukba kapják a nyilat. El kell döntened, hogy elutasítod a negatív megjegyzéseket, ha Isten hívását akarod követni az életedben!
Beszéljetek róla:
* Milyen rabszolgaságba akarsz visszatérni ahelyett, hogy előrelépnél és vállalnád a kockázatot?
* Amikor azokat a tanácsokat becsülöd meg, amiket olyan emberektől kapsz, akiket szeretsz és becsülsz, mennyire segítenek ezek téged abban, hogy az elhívásod irányába indulj? Mennyi ezek között a negatív megjegyzés?
* Miért olyan nehéz néha szembeszállnunk a népszerű véleményekkel vagy a barátaink tanácsával?
Az elutasítástól való félelem jöhet minden irányból: házastársadtól, családodtól, szüleidtől, az iskolából, a munkahelyről, korábbi barátaidtól, csalódásokból, kritikákból, még egy tekintetből is. Láttál már olyat, hogy egy pillantás megöl valakit? Láttál már olyat, hogy egy szülő a szemöldökének felvonásával irányít egy gyermeket?
Ez az elutasítástól való félelem! Ez pedig sokféleképpen akadályozhatja az életed.
Az elutasítástól való félelem meggátol abban, hogy szeretetet adjunk és elfogadjunk. A múlt sebei gátolják a jövőbeni kapcsolatokat. Azt mondja a kis srác: „Egyszer már megégettem magam a forró kályhával, soha többé nem fogom megérinteni.” Az emberek ugyanezt mondják a kapcsolatokról: „Egyszer már megégettem magam egy házasságban, soha többé nem fogok megházasodni!” A probléma az, hogy az emberek nem kályhák. Meg tudnak változni.
Az elutasítástól való félelmednek két dolog az alapja, két dologban gyökerezik. Az egyik az a gondolat, hogy mindnyájunknak szüksége van szeretetre. Ez tény. Az életünkben mindannyiunknak végzetesen szüksége van hatalmas adag szeretetre ahhoz, hogy egészséges legyen a személyiségünk.
Isten azt mondja: „Én szeretni akarlak téged!” Isten a szeretet. Szükséged van a szeretetre. Ez egy mélységesen mély szükségleted. Ami azonban az elutasítástól való félelmet okozza, az a téves gondolat, hogy azt hisszük, a másik embernek kellene teljes mértékben betölteni ezt a szükségletet az életünkben. Amikor valaki mástól várod, hogy teljes mértékben betöltse a szeretet iránti szükségletedet, akkor bajt hozol magadra. Sérülésnek teszed ki magad. Elutasításnak teszed ki magad.
Istent kell tenned az első helyre, mert egyedül csak ő az, aki a legteljesebb mértékben be tudja tölteni a szükségleteidet.
Használ valamikor Isten más embereket is? Hogyne! Van, amikor Isten más embereken keresztül szeret minket? Természetesen! Akarja Isten, hogy mi szeressünk más embereket? Igen! Akar használni minket, hogy szeretetének csatornái legyünk? Feltétlenül!
Azonban sohasem fogja betölteni minden szükséged egyetlen ember, vagy embercsoport. Isten sohasem akarta, hogy ez így legyen. Nekik egyszerűen nincs elég szeretetük. Az emberi szeretet korlátozott. Isten szeretete azonban korlátlan és feltétel nélküli. Nem számít mennyire mélyen van rá szükséged, ő be tudja tölteni. Az ő szeretete sosem fogy el.
Gondolatébresztőnek:
* Kitől vagy mitől függ a te szeretet igényed betöltése?
* Engeded, hogy emberekkel való próbálkozás elhomályosítsa az utadat, vagy elfogadod Isten szeretetét?
* Mi az a szükséged a mai napon, amit csak Isten szeretete képes betölteni?
Hogyan szálljunk szembe a népszerű véleményekkel?
„Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?"
(4 Mózes 14:3)
1979-ben fejeztem be a teológiát Fort Worth-ben, Texasban; és úgy éreztem, Isten Dél-Kaliforniába hív, hogy megalapítsam a Saddleback Gyülekezetet. Felhívtam az egyik ismerősömet, akit nagyra becsültem, és elmondtam neki, hogy mit gondolok, mit szeretne tőlem az Úr.
Tudod, mit mondott nekem? „Rick, ez a legidiótább ötlet, amit valaha is hallottam. Elmész Kaliforniába és soha többet nem hallunk majd felőled. Úgysem fog összejönni!" Ez hideg-zuhany volt az álmaimnak!
Minden alkalommal, amikor komolyan használni akarod az életed arra, amit Isten szeretne tőled, lesznek olyanok, akik ellenezni fogják. Lesznek barátaid, sőt talán még családtagjaid is, akik ellenzik, azért, mert a Sátán mindent be fog vetni, hogy távol tartson attól, hogy betöltsd az elhívásod. Az az egyik oka annak, amiért olyan kevesen töltik be valójában Isten hívását, hogy nem szeretünk szembeszállni a népszerű véleményekkel.
Ha Isten elhívását akarod követni az életedben, muszáj elutasítanod a negatív megjegyzéseket, bárkitől is származnak!
A Biblia azt mondja a 4 Mózes 14:2-3-ban: „Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?" Amikor az izráeliták nehéz körülmények közé kerültek, úgy döntöttek, hogy többre becsülik a rabszolgaságot a szabadságnál, mert az biztonságosabb. Ahelyett, hogy követték volna Istent és azt tették volna, amire elhívta őket, vissza akartak térni a régi életükhöz.
Az egyik vezetőjüknek, Kálebnek azonban rendkívüli bátorsága volt. Ő úgy döntött, hogy Isten segítségével szembe fog nézni a kihívásokkal, akkor is, ha fél. Készen állt, hogy elutasítsa a negatív megjegyzéseket azért, hogy betöltse Isten elhívását.
Sőt nem csak negatív megjegyzéseket kapott Káleb. A 4 Mózes 14:10 azt mondja: "De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az ÚR dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek."
Nagyon tetszik, ahogy Isten jelenléte megmentette Kálebet és Józsuét. Ez a te életedben is megtörténhet! Azt mondják, az előharcosok mindig a hátukba kapják a nyilat. El kell döntened, hogy elutasítod a negatív megjegyzéseket, ha Isten hívását akarod követni az életedben!
Beszéljetek róla:
* Milyen rabszolgaságba akarsz visszatérni ahelyett, hogy előrelépnél és vállalnád a kockázatot?
* Amikor azokat a tanácsokat becsülöd meg, amiket olyan emberektől kapsz, akiket szeretsz és becsülsz, mennyire segítenek ezek téged abban, hogy az elhívásod irányába indulj? Mennyi ezek között a negatív megjegyzés?
* Miért olyan nehéz néha szembeszállnunk a népszerű véleményekkel vagy a barátaink tanácsával?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése