A kis dolgok fontossága

„… aki bőven vet, bőven is arat.” (2Korinthus 9:6)

Jártál már úgy, hogy étterembe mentél valakivel, akinek 8 fontot [kb. 2400 Ft] kellett fizetnie az ételért, és láttad, ahogy a borravaló miatt vacillál? A visszajáró 2 font lenne, és tudja, hogy ha csak 1 font borravalót ad, akkor fukarnak tűnhet. Tehát odaadja a 2 fontot? Soha az életben! Az túl sok lenne. Ehelyett tíz percet elveszteget arra, hogy fel tudja váltatni azt a második fontot és így 1,5 font borravalót tudjon adni, megspórolva magának 50 pennyt, ahelyett, hogy nagylelkűen vetne, és egy kicsivel többet adna. Mi lett volna, ha odaadja a 2 fontot? Jó napot szerzett volna a pincérnek vagy pincérnőnek. 50 penny nem túl nagy összeg, de az üzenet, amit hordoz, egy egész világot jelenthet valakinek. Azt mondja: „Köszönöm, jó munkát végeztél, értékellek és nagyra becsüllek téged”. Lehet, hogy az üzenet elvész, lehet, hogy a felszolgáló csak besöpri a borravalót számlálatlanul, de te, aki bőven vetettél, bőven is fogsz aratni. Micsoda lehetőség! Növelhetjük mások örömét, és áldást vonhatunk magunkra némi aprópénzzel. És ez csak egy kis példa a sokféle módra, ahogy a kis dolgok, amiket teszünk, meglepően nagy utóhatást váltanak ki. Apró figyelmességek meghatározhatják az egész napunk hangulatát. Megtenni a második mérföldet – legyen az egy kicsit nagyobb borravaló, egy váratlan dicséret vagy ajándék, vagy épp csak annyi, hogy megfogod az ajtót valakinek – nagyon kevésbe kerül, de nagyon sokat hoz számodra. És még egy gondolat: lehet, hogy hegyeket mozgató hitünk van, megértjük és el tudjuk magyarázni a Biblia legmélyebb tanításait is, és a megélt vallásosságból a legjobb jegyeink vannak, de Isten Igéje azt mondja, hogy szeretet nélkül „semmi vagyok”. (1Korinthus 13:2)

Kérj bölcsességet Istentől!

„…én adok nektek szájat és bölcsességet…” (Lukács 21:15)
Isten nem ad ki új törvényeket és szabályokat minden percben, ehelyett ellát olyan útmutatásokkal és alapelvekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy jó döntéseket hozz. Azért van ez így, mert az Őt dicsőíti, ha úgy döntünk, hogy meghallgatjuk tanácsát, bízunk benne, és engedelmeskedünk neki. Jakab azt írja: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek…” (Jakab 1:5). Nem éltél még igazán, amíg nem tanultad meg, hogyan táplálkozz Isten bölcsességéből. Ha megteszed, el fogsz csodálkozni azon, hogy milyen világossá válnak a dolgok. Isten bölcsességével együtt jár a félelem feltűnő hiánya. Többé nem rémítenek meg a körülmények vagy mások véleménye. Elveszíthetjük az állásunkat, vagy előléptethetnek, de egyik sem fog kizökkenteni minket. Lehet, hogy váratlanul mélységbe jutunk, vagy a siker csúcsán szárnyalunk, de mindkét helyzettel jól meg tudunk birkózni, mert Isten bölcsessége egyensúlyt, éleslátást és stabilitást ad nekünk. Ezek egyike sem természetes tulajdonságunk, hanem az Istentől jövő bölcsesség velejárója. Nem kapjuk meg egyszerűen azért, mert keresztyének vagyunk. Nem, csak akkor kapjuk meg, ha kérjük. Isten bölcsessége biztosítja nekünk azt a hatodik érzéket, amelyre szükségünk van a zavaros szituációkban, és azt az erőt, amellyel bátran tovább tudunk haladni a megválaszolatlan kérdések ellenére is. Szükséged van ma bölcsességre? Tölts időt Vele, aki azt mondja: „Én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem” (Lukács 21:15). Ez pedig így működik: ha Jézust teszed életed urává, akkor hozzáférésed lesz Isten bölcsességéhez. Isten Fiával jön Isten bölcsessége, mert ez a lehetőség része a csomagnak.

PLETYKA

„A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.” (Példabeszédek 17:4)
Amikor valaki elkezd mondani neked valami pletykát, állítsd meg, és kérdezd meg tőle: „Miért kell tudnom erről? Beszéltél már azzal az emberrel, akiről most beszélsz?” Légy bölcs, a pletykás emberekben nem lehet megbízni! A Biblia azt mondja, hogy ha pletykára hallgatsz, akkor bajkeverő vagy, mert „a bajkeverők hallgatnak a bajkeverőkre” (Példabeszédek 17:4 CEV). Júdás pedig hozzáteszi: „Ezek szakadásokat támasztanak, testi emberek, akikben nincsen Szentlélek” (Júdás 19). Ezek bizony komoly vádak. Az internet pedig tovább súlyosbítja a problémát, mert így már gyorsabban és szélesebb körben lehet terjeszteni a pletykát, akár névtelenül maradva is. Pál beszél azokról, akik felemésztik egymást [és az egész gyülekezetet] (ld. Galata 20:19). Azt mondja, hogy az ilyen embereket kerülni kell, sőt meg kell fegyelmezni őket. Mikor láttad legutóbb, hogy ilyen fegyelmezés történt a gyülekezetedben? Salamon azt mondta: „A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!” (Példabeszédek 20:19). Más szavakkal: „Maradj távol tőlük!” A leggyorsabb módon úgy szabadulhatsz meg a pletykától, ha szembesíted azokat, akik terjesztik. A gyülekezet nem egy kibeszélő-show, ahol az emberek minden szennyesét kiteregetik az egész világ szeme láttára. Éppen az ellenkezője: „Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály” (Példabeszédek 26:20). Jézus tanított arról, hogyan kezeljük a fegyelmezést igénylő helyzeteket: 1) „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt” 2) „Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert” 3) „Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek” (Máté 18:15-17). Ez a krisztusi módszer, és nekünk is eszerint kell eljárnunk.