A SZOLGÁLAT TERHÉNEK CSÖKKENTÉSE
„...akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett... " (Efezus 2:10)
A megváltást nem azért kaptuk, hogy a kispadon üldögéljünk, hanem hogy szolgáljunk. Ám még a kijelölt helyünkön is előfordulhat, hogy túlterheltek leszünk. Szeretünk Istennek szolgálni, néha mégis úgy érezzük, hogy túl nagy rajtunk a nyomás. Emberi gyarlóságunk és az arra való törekvésünk, hogy a szolgálatban tökéletesek legyünk mérgező keveréket eredményez és kiégéshez vezet. Kényszeresés megszállott viselkedésbe hajszol, csökkenti örömünket és növeli a feszültséget. Ettől úgy érezzük, hogy csapdába estünk. Nem tudjuk eldönteni, hogy mit válasszunk: feladjuk és érezzük rosszul magunkat, vagy csináljuk tovább túlterhelten. így aztán vagy túlságosan nagy felelősségérzettel cipeljük saját munkánk terhe mellett még másokét is, vagy kiszállunk, és mindent másokra hagyunk. Mi a megoldás? Először is fel kell hagynunk azzal, hogy szolgálatunk indítéka az emberek tetszésének elnyerése legyen. Ez nem megfelelő indíték, és soha nem működik. Amikor pedig nem jön össze, mégjobban erőlködünk, hogy mások kedvében járjunk, ennek aztán csalódás a vége. Pál azt írja: nem embereknek akarok a kedvében járni, hanem Istennek. Ha embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." (Galata 1:10 NLT). Munkánk elismerésének Istentől kell érkeznie, nem emberektől. Másodszoriéi kell hagynunk azzal, hogy saját erőnkből szolgáljunk. Jézus azt mondta: „...a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon" (János 5:19). Mint kéz és kesztyű, együtt mozognak. Ez az igazi együttműködés, összetartozás és egymásrautaltság Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem" (János 15:4). Pál így szolgált. „...Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem" (Kolossé 1:29). Keményen dolgozott, de az erő Istené volt, nem az övé. Ezért emlékeznünk kell rá, hogy ki hatékonyságunk forrása, így csökkenteni tudjuk a szolgálat terhét.
A megváltást nem azért kaptuk, hogy a kispadon üldögéljünk, hanem hogy szolgáljunk. Ám még a kijelölt helyünkön is előfordulhat, hogy túlterheltek leszünk. Szeretünk Istennek szolgálni, néha mégis úgy érezzük, hogy túl nagy rajtunk a nyomás. Emberi gyarlóságunk és az arra való törekvésünk, hogy a szolgálatban tökéletesek legyünk mérgező keveréket eredményez és kiégéshez vezet. Kényszeresés megszállott viselkedésbe hajszol, csökkenti örömünket és növeli a feszültséget. Ettől úgy érezzük, hogy csapdába estünk. Nem tudjuk eldönteni, hogy mit válasszunk: feladjuk és érezzük rosszul magunkat, vagy csináljuk tovább túlterhelten. így aztán vagy túlságosan nagy felelősségérzettel cipeljük saját munkánk terhe mellett még másokét is, vagy kiszállunk, és mindent másokra hagyunk. Mi a megoldás? Először is fel kell hagynunk azzal, hogy szolgálatunk indítéka az emberek tetszésének elnyerése legyen. Ez nem megfelelő indíték, és soha nem működik. Amikor pedig nem jön össze, mégjobban erőlködünk, hogy mások kedvében járjunk, ennek aztán csalódás a vége. Pál azt írja: nem embereknek akarok a kedvében járni, hanem Istennek. Ha embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." (Galata 1:10 NLT). Munkánk elismerésének Istentől kell érkeznie, nem emberektől. Másodszoriéi kell hagynunk azzal, hogy saját erőnkből szolgáljunk. Jézus azt mondta: „...a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon" (János 5:19). Mint kéz és kesztyű, együtt mozognak. Ez az igazi együttműködés, összetartozás és egymásrautaltság Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem" (János 15:4). Pál így szolgált. „...Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem" (Kolossé 1:29). Keményen dolgozott, de az erő Istené volt, nem az övé. Ezért emlékeznünk kell rá, hogy ki hatékonyságunk forrása, így csökkenteni tudjuk a szolgálat terhét.
AMIKOR ISTEN HÍV
„Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.” (Márk 1:17)
Ha azt hiszed, nem vagy alkalmas arra, hogy Isten használjon, kezdj el változtatni a gondolkodásmódodon! Amikor Illés elhívta Elizeust, az éppen szántott. Amikor Jézus elhívta Pétert, az éppen halászott. Ahhoz, hogy Istent kövesse, Elizeusnak ott kellett hagyni a földművelést, Péternek pedig a halászatot. Biztosan el tudod képzelni, ahogy Péter felesége ezt kérdezte: „És akkor most miből fogjuk fizetni a számlákat?” Istent követni olyan, mintha el kellene indulni a szakadék felett egy papír zsebkendőre lépve – amiről aztán felfedezed, hogy szilárd szikla van alatta. A sziklát azonban sosem találod meg, ha nem vagy hajlandó rálépni a papír zsebkendőre. Amikor Isten arra kér, hogy hagyd el azt a biztonságot adó alapot, ami eddig része volt az életednek, a talentumaidat magaddal viszed. Máté, az adószedő magával vitte a tollát, és megírta az Újszövetség első könyvét. Amikor Dávid Saul palotájába ment, magával vitte a hárfáját, és megírta a zsoltárokat, melyeket ma is énekelünk. Ezért fontos tudni, hogy valóban Isten az, aki hív, és fontos megerősítést kapni a vezetőktől. Ha elindulsz, még mielőtt az indítópisztolyt elsütnék, ki fognak zárni a versenyből. Amikor Isten hív, tartsd észben ezt a négy dolgot: 1) Van egy ár, amit meg kell fizetni. Ha hajlandó vagy megfizetni, megkaphatod azt a jót, amit Isten elkészített. 2) Van egy út, amit végig kell járni. Minden lépés a hit lépése. 3) Vannak alapelvek, amiket be kell tartani. Isten akaratát kell cselekedned, Isten módszerei szerint ahhoz, hogy áldást nyerj. 4) Vannak ígéretek, amelyek megtartanak. „Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9)
Ha azt hiszed, nem vagy alkalmas arra, hogy Isten használjon, kezdj el változtatni a gondolkodásmódodon! Amikor Illés elhívta Elizeust, az éppen szántott. Amikor Jézus elhívta Pétert, az éppen halászott. Ahhoz, hogy Istent kövesse, Elizeusnak ott kellett hagyni a földművelést, Péternek pedig a halászatot. Biztosan el tudod képzelni, ahogy Péter felesége ezt kérdezte: „És akkor most miből fogjuk fizetni a számlákat?” Istent követni olyan, mintha el kellene indulni a szakadék felett egy papír zsebkendőre lépve – amiről aztán felfedezed, hogy szilárd szikla van alatta. A sziklát azonban sosem találod meg, ha nem vagy hajlandó rálépni a papír zsebkendőre. Amikor Isten arra kér, hogy hagyd el azt a biztonságot adó alapot, ami eddig része volt az életednek, a talentumaidat magaddal viszed. Máté, az adószedő magával vitte a tollát, és megírta az Újszövetség első könyvét. Amikor Dávid Saul palotájába ment, magával vitte a hárfáját, és megírta a zsoltárokat, melyeket ma is énekelünk. Ezért fontos tudni, hogy valóban Isten az, aki hív, és fontos megerősítést kapni a vezetőktől. Ha elindulsz, még mielőtt az indítópisztolyt elsütnék, ki fognak zárni a versenyből. Amikor Isten hív, tartsd észben ezt a négy dolgot: 1) Van egy ár, amit meg kell fizetni. Ha hajlandó vagy megfizetni, megkaphatod azt a jót, amit Isten elkészített. 2) Van egy út, amit végig kell járni. Minden lépés a hit lépése. 3) Vannak alapelvek, amiket be kell tartani. Isten akaratát kell cselekedned, Isten módszerei szerint ahhoz, hogy áldást nyerj. 4) Vannak ígéretek, amelyek megtartanak. „Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9)
Hogyan fogadjuk Isten igéjét?
„… vegye be a ti fületek az ő szájának beszédét…” (Jeremiás 9:20 Károli)
Milyen hozzáállás fogja a legnagyobb áldást hozni, ha Isten igéjét hallgatjuk vagy olvassuk? Ha úgy fogadjuk, mint Isten szavát – és nem emberekét! Mi terjesztjük, de Istentől származik. „Amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az” (1Thesszalonika 2:13). Nézzünk meg négy dolgot, amit mindig szem előtt kell tartanod a Bibliáddal kapcsolatban:
1) Tekintélyt parancsol. „Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: „Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek!” (Lukács 4:36). A sötétség erői körülöttünk kénytelenek elismerni Isten tekintélyt parancsoló Igéjét és engedelmeskedni neki. Állj hát rá!
2) Teremtő ereje van. „.. Isten szava által léteztek az egek és állt elő a föld” (2Péter 3:5 NIV). A szava egymagában elég volt ahhoz, hogy megalkossa mindazt, ami létezik. Nem kell erőlködnie vagy izzadnia, csak ki kell mondania, és meglesz. Szóld hát Isten Igéjét!
3) Hatékony. „… az én igém… nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézsaiás 55:11). Isten minden kimondott szavának küldetése van, és garantáltan véghez is viszi azt Isten akaratának, stratégiájának és időzítésének megfelelően. Állítsd hát munkába Isten szavát!
4) Dinamikus. „… azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet” (János 6:63). Amikor úgy fogadod, mint Isten szavát, akkor ennek az életet átformáló következményei lesznek. Nem tud egyhelyben ülni és semmit sem tenni, teremtenie kell, mert „… Isten beszéde… és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thesszalonika 2:13).
„… az én beszédeim nem múlnak el.” (Márk 13:31)
Hogyan nyerheted a legnagyobb áldást Isten Igéjéből? Ha úgy fogadod, mint örök Igét, és nem úgy, mint elmúló szavakat. Mai kultúránk „eldobható” életfelfogásában nem számítunk arra, hogy bármihez is hosszan ragaszkodjunk. Folyton lecseréljük a dolgainkat a technika újabb vívmányaira. De Isten Igéje nem ilyen! „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” Soha nincs szüksége frissítésre; tökéletes, és nem fejleszthető tovább. Ezért utasít Jézus arra, hogy a beszéde maradjon meg bennünk (ld. János 15:7). Vagy huszonegyedik századi nyelvezettel: „Programozd be az elmédet a Szentírással!” Hogyan teheted meg ezt?
1) „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon” (Kolossé 3:16). Adj neki állandó lakóhelyet, ne csak vendégként fogadd! Fogadd be gazdagon, vagyis vedd magadhoz bőségesen. Nevezd ezt „telítődési műveletnek”! Hogy jobban megértsük, hogyan lehetséges ez, az Ige így folytatja: „… tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” Micsoda nagyszerű módja ez annak, hogy megerősödj a Szentírás megragadásában!
2) „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon, és akkor boldogulsz” (Józsué 1:8 Károli). Ahhoz, hogy tartósan megőrizd, mondd ki, gondolkodj rajta, élj a szerint! Azt mondod: „De az emlékezőtehetségem nem túl jó, nem nagyon maradnak meg a dolgok.” Nem gond! „…A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya… eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (János 14:26). Ha olvasod, tanítod, énekled, elmondod az Igét, gondolkozol róla és a szerint élsz, akkor Isten Lelke természetfeletti módon fel fogja frissíteni a közel sem tökéletes emlékezőtehetségedet.
„Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt.” (2Mózes 24:7)
Hogyan teheted Isten igéjét még személyesebbé és hatékonyabbá az életedben? Ha úgy fogadod, mint gyakorlati útmutatást, és nem úgy, mint elvont szavakat. A Bibliát Isten nem arra szánta, hogy tanulságos meglátásokat, érdekes elméleteket vagy megfontolásra érdemes jó tanácsokat kínáljon. Nem, a Szentírás az örökkévaló igazság tekintélyt parancsoló és vitathatatlan kijelentése számunkra, hogy a szerint éljünk. A való világban történő alkalmazásra van szánva. „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát” (Máté 7:24). Az engedelmes építő sziklaszilárd alapja ellenállt a vihar erejének. Ezzel szemben viszont „aki… hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi,” az, ahogy Jézus mondja, bolond, és a vihar el fogja pusztítani az építményét (26-27. vers). Nos, Jézus nem azért ítélte el ezt az embert, mert rossz épületet épített, nem azért, mert nem hallotta, nem értette, vagy nem hitte el a szavait, hanem azért, mert nem cselekedte őket. „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jakab 1:22-25). Ha azt hisszük, hogy Isten Igéjének az olvasása, ismerete vagy akár az, hogy elhisszük, kielégíti a vele kapcsolatos kötelezettségünket, akkor önmagunkat csapjuk be. Mivel ez Isten Igéje, az Ő erre vonatkozó szándékát teljesítenünk kell. Ehhez pedig nem elég csupán elhinni, de a szerint is kell cselekedni. Jakab nem azt mondta, hogy „boldoggá teszi hite”, hanem azt, hogy „boldoggá teszi cselekedete”. Amikor Mózes felolvasta Isten Igéjét az izraelieknek, ők ezt mondták: „Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt.” Ámen. Úgy legyen!
„Azért idő előtt semmit se ítéljetek…” (1Korinthus 4:5 Károli)
Valaki egyszer megjegyezte: „Minden focicsapatban jól jönne az az ember, aki kiváló csatár, de hátvédnek vagy kapusnak is tökéletes, sosem hagy ki egyetlen helyzetet sem, és semmilyen szabálytalanságot nem követ el. Az egyetlen gond az, hogy nehéz rávenni, hogy letegye a szotyit, és lejöjjön a lelátóról a pályára!” Mindannyiunknak szüksége van mások visszajelzéseire és tanácsaira. A tanácsot vagy bírálatot azonban csak akkor kell figyelembe venned, ha: 1) Tudod, hogy értékel téged az a személy, aki a bírálatot mondta. 2) Mondandóját nem saját mögöttes érdekei vezérlik. 3) Az illető alapvetően nem ítélkező természetű, nem olyan, aki mindent és mindenkit kritizál. 4) Tudod róla, hogy a bírálata mellett kész tanácsot, sőt segítséget is adni. 5) Ismeri azt a témát, sőt már sikereket is ért el azon a területen, amiben most tanácsol vagy bírál. A legfájdalmasabban azoknak a bírálata érint, akik fontosak számunkra. Nagyon nehéz elviselni, ha olyan valaki kritizálja terveidet, akit szeretsz, tisztelsz és csodálsz, de ha szeretnéd megvalósítani álmodat, meg kell tanulnod megfizetni ezt az árat is. Stacy Allison, az első amerikai nő, aki elérte a Mount Everest csúcsát, rámutat arra is, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad arra hallgatni, amit más emberek mondanak: „Ha másokra hallgattam volna, sosem másztam volna meg a Mount Everestet.” Ha van Istentől kapott ígéreted és célod, és szívedben érzed, hogy, amit teszel, az helyes, akkor hagyd figyelmen kívül az alaptalan kritikákat, és csak erre az igére figyelj: „Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (1Korinthus 4:5)
Milyen hozzáállás fogja a legnagyobb áldást hozni, ha Isten igéjét hallgatjuk vagy olvassuk? Ha úgy fogadjuk, mint Isten szavát – és nem emberekét! Mi terjesztjük, de Istentől származik. „Amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az” (1Thesszalonika 2:13). Nézzünk meg négy dolgot, amit mindig szem előtt kell tartanod a Bibliáddal kapcsolatban:
1) Tekintélyt parancsol. „Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: „Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek!” (Lukács 4:36). A sötétség erői körülöttünk kénytelenek elismerni Isten tekintélyt parancsoló Igéjét és engedelmeskedni neki. Állj hát rá!
2) Teremtő ereje van. „.. Isten szava által léteztek az egek és állt elő a föld” (2Péter 3:5 NIV). A szava egymagában elég volt ahhoz, hogy megalkossa mindazt, ami létezik. Nem kell erőlködnie vagy izzadnia, csak ki kell mondania, és meglesz. Szóld hát Isten Igéjét!
3) Hatékony. „… az én igém… nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézsaiás 55:11). Isten minden kimondott szavának küldetése van, és garantáltan véghez is viszi azt Isten akaratának, stratégiájának és időzítésének megfelelően. Állítsd hát munkába Isten szavát!
4) Dinamikus. „… azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet” (János 6:63). Amikor úgy fogadod, mint Isten szavát, akkor ennek az életet átformáló következményei lesznek. Nem tud egyhelyben ülni és semmit sem tenni, teremtenie kell, mert „… Isten beszéde… és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thesszalonika 2:13).
„… az én beszédeim nem múlnak el.” (Márk 13:31)
Hogyan nyerheted a legnagyobb áldást Isten Igéjéből? Ha úgy fogadod, mint örök Igét, és nem úgy, mint elmúló szavakat. Mai kultúránk „eldobható” életfelfogásában nem számítunk arra, hogy bármihez is hosszan ragaszkodjunk. Folyton lecseréljük a dolgainkat a technika újabb vívmányaira. De Isten Igéje nem ilyen! „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” Soha nincs szüksége frissítésre; tökéletes, és nem fejleszthető tovább. Ezért utasít Jézus arra, hogy a beszéde maradjon meg bennünk (ld. János 15:7). Vagy huszonegyedik századi nyelvezettel: „Programozd be az elmédet a Szentírással!” Hogyan teheted meg ezt?
1) „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon” (Kolossé 3:16). Adj neki állandó lakóhelyet, ne csak vendégként fogadd! Fogadd be gazdagon, vagyis vedd magadhoz bőségesen. Nevezd ezt „telítődési műveletnek”! Hogy jobban megértsük, hogyan lehetséges ez, az Ige így folytatja: „… tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” Micsoda nagyszerű módja ez annak, hogy megerősödj a Szentírás megragadásában!
2) „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon, és akkor boldogulsz” (Józsué 1:8 Károli). Ahhoz, hogy tartósan megőrizd, mondd ki, gondolkodj rajta, élj a szerint! Azt mondod: „De az emlékezőtehetségem nem túl jó, nem nagyon maradnak meg a dolgok.” Nem gond! „…A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya… eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (János 14:26). Ha olvasod, tanítod, énekled, elmondod az Igét, gondolkozol róla és a szerint élsz, akkor Isten Lelke természetfeletti módon fel fogja frissíteni a közel sem tökéletes emlékezőtehetségedet.
„Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt.” (2Mózes 24:7)
Hogyan teheted Isten igéjét még személyesebbé és hatékonyabbá az életedben? Ha úgy fogadod, mint gyakorlati útmutatást, és nem úgy, mint elvont szavakat. A Bibliát Isten nem arra szánta, hogy tanulságos meglátásokat, érdekes elméleteket vagy megfontolásra érdemes jó tanácsokat kínáljon. Nem, a Szentírás az örökkévaló igazság tekintélyt parancsoló és vitathatatlan kijelentése számunkra, hogy a szerint éljünk. A való világban történő alkalmazásra van szánva. „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát” (Máté 7:24). Az engedelmes építő sziklaszilárd alapja ellenállt a vihar erejének. Ezzel szemben viszont „aki… hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi,” az, ahogy Jézus mondja, bolond, és a vihar el fogja pusztítani az építményét (26-27. vers). Nos, Jézus nem azért ítélte el ezt az embert, mert rossz épületet épített, nem azért, mert nem hallotta, nem értette, vagy nem hitte el a szavait, hanem azért, mert nem cselekedte őket. „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jakab 1:22-25). Ha azt hisszük, hogy Isten Igéjének az olvasása, ismerete vagy akár az, hogy elhisszük, kielégíti a vele kapcsolatos kötelezettségünket, akkor önmagunkat csapjuk be. Mivel ez Isten Igéje, az Ő erre vonatkozó szándékát teljesítenünk kell. Ehhez pedig nem elég csupán elhinni, de a szerint is kell cselekedni. Jakab nem azt mondta, hogy „boldoggá teszi hite”, hanem azt, hogy „boldoggá teszi cselekedete”. Amikor Mózes felolvasta Isten Igéjét az izraelieknek, ők ezt mondták: „Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt.” Ámen. Úgy legyen!
Hogyan kezeld helyesen a bírálatot?
„Azért idő előtt semmit se ítéljetek…” (1Korinthus 4:5 Károli)
Valaki egyszer megjegyezte: „Minden focicsapatban jól jönne az az ember, aki kiváló csatár, de hátvédnek vagy kapusnak is tökéletes, sosem hagy ki egyetlen helyzetet sem, és semmilyen szabálytalanságot nem követ el. Az egyetlen gond az, hogy nehéz rávenni, hogy letegye a szotyit, és lejöjjön a lelátóról a pályára!” Mindannyiunknak szüksége van mások visszajelzéseire és tanácsaira. A tanácsot vagy bírálatot azonban csak akkor kell figyelembe venned, ha: 1) Tudod, hogy értékel téged az a személy, aki a bírálatot mondta. 2) Mondandóját nem saját mögöttes érdekei vezérlik. 3) Az illető alapvetően nem ítélkező természetű, nem olyan, aki mindent és mindenkit kritizál. 4) Tudod róla, hogy a bírálata mellett kész tanácsot, sőt segítséget is adni. 5) Ismeri azt a témát, sőt már sikereket is ért el azon a területen, amiben most tanácsol vagy bírál. A legfájdalmasabban azoknak a bírálata érint, akik fontosak számunkra. Nagyon nehéz elviselni, ha olyan valaki kritizálja terveidet, akit szeretsz, tisztelsz és csodálsz, de ha szeretnéd megvalósítani álmodat, meg kell tanulnod megfizetni ezt az árat is. Stacy Allison, az első amerikai nő, aki elérte a Mount Everest csúcsát, rámutat arra is, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad arra hallgatni, amit más emberek mondanak: „Ha másokra hallgattam volna, sosem másztam volna meg a Mount Everestet.” Ha van Istentől kapott ígéreted és célod, és szívedben érzed, hogy, amit teszel, az helyes, akkor hagyd figyelmen kívül az alaptalan kritikákat, és csak erre az igére figyelj: „Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (1Korinthus 4:5)
Miért mondanak le rólunk az emberek?
„…van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18:24)
Nehéz megtartani a barátaidat? Ennek oka van! Az emberek elfordulnak tőlünk, ha nem érzik, hogy értékeljük őket. George és Mary Lou ötvenedik házassági évfordulójukat ünnepelték. Egy riporter megkérdezte George-tól: „Ön szerint mi a hosszú, boldog házasság receptje?” George elmesélte, hogy az esküvőjük után az apósa átadott neki egy dobozt. Egy aranyóra volt benne, melyet George most is hord. Megmutatta a riporternek. Az óra számlapján keresztben, ahol naponta tucatszor is láthatta, ezek a szavak voltak felírva: „Mondj valami szépet Mary Lou-nak!” Mindannyiunknak szükségünk van erre az órára! Malcolm Gladwell Blink [Pillantás] című könyvében egy kapcsolati szakértőtől ír, aki képes volt előre megmondani egy párról, hogy jövendő házasságuk sikeres lesz-e, az alapján, ahogy egymással viselkedtek. Mit keresett, ami arra utalt, hogy a házasság a katasztrófa felé tart? Lenézést. Ha valaki lenézően bánt a másikkal, akkor a kapcsolat rendszerint kudarcra volt ítélve. Az őszinteség hiánya, a kétszínűség és az olcsó hízelgés nem segít. Ahhoz, hogy egy ember értékesnek érezze magát, tudnia kell, hogy valóban, őszintén értékesnek tartod. Ahhoz, hogy érezze, hogy tisztelik, tudnia kell, hogy őszintén tiszteled. Amikor lebecsülünk másokat, elkezdünk tárgyként és nem emberként bánni velük. Nos, mi a megoldás? Összpontosíts az erősségeikre, így végül megengedik majd, hogy segíts nekik azokon a területeken, amelyekkel küszködnek. Sokan nagyon jók vagyunk abban, hogy felfedezzük az értéket egy lehetőségben vagy egy üzletben. Ugyanezt a beállítottságot kell kifejlesztenünk magunkban akkor is, amikor kapcsolatok építéséről van szó!
Az emberek három ok miatt fordulnak el tőlünk. Első: megbízhatatlanság. Nyomorúságos tapasztalat olyan valakivel együtt dolgozni, akiben nem bízunk. Mások bizalmát akkor veszítjük el, ha következetlenek vagyunk abban, amit mondunk és teszünk, ha egyéni hasznot keresünk a közös haszon helyett, ha visszatartunk információkat, hazudunk vagy féligazságokat mondunk, ha makacsul rugalmatlanok vagyunk, és csak a magunk igazához ragaszkodunk. A bizalom olyan, mint egy tükör – ha széttörik, össze lehet ragasztgatni a darabkákat, de a repedések láthatók maradnak. Második: alkalmatlanság. A bizalom elnyerésének módja nem karizma, hanem alkalmasság kérdése. Ha egy vezető alkalmatlan a feladatára, akkor a közösség látása és értékei helyett a saját viselkedésére összpontosít. Ha az alkalmatlan vezetőnek dolgozó emberek magas szintű szakértelemmel rendelkeznek, folyton amiatt fognak aggódni, hogy a vezető mindent összezavarhat. Ha nincs tapasztalatuk, nem tudják, mit tegyenek. Bárhogy is történik, a termelékenység és a munkamorál romlani fog. Harmadik: bizonytalanság. A jó vezetők két dolgot tesznek: új vezetőket képeznek ki, és azon próbálnak dolgozni, hogy ők maguk kiszállhassanak a munkából. A bizonytalan vezetők ezt sosem teszik. Nem akarnak másokat kiképezni, nehogy azok elérjék az ő szintjüket, vagy akár náluk sikeresebbek legyenek. Valójában nem akarják, hogy bárki is sikeres lehessen az ő segítségük nélkül. Ha a nekik dolgozók közül bárki túl magasra emelkedik, azt fenyegetésként élik meg. Az emberek olyan vezetőknek szeretnek dolgozni, akik feltüzelik őket, nem pedig olyanoknak, akik kioltják bennük a tüzet. Ha azt látják, hogy vezetőjüket jobban érdekli saját tekintélyük fenntartása és saját pozíciójuk védelme, végül kilépnek, és keresnek valaki mást, akinek dolgozhatnak.
Nem számít, mennyire jó vezető vagy, végül mégis veszíteni fogsz embereket. Amikor a kapcsolat véget ér, te jobbra mész, ők pedig balra. Ha ezt nem érted meg, akkor megpróbálsz rájuk akaszkodni vagy irányításod alatt tartani őket. Ha ezt nem tudod megtenni, akkor arra érzel majd kísértést, hogy elszigeteld és kritizáld őket. De vannak dolgok, amiket megtehetsz azért, hogy olyan vezetővé válj, amilyet szeretnének az emberek, és amikor eljön az ideje, hogy elmenjenek, örömmel tudnak majd visszanézni. Egy vezetési szakértő a következő hat alapelvet osztja meg velünk:
1) Vállalom a felelősséget a kapcsolataimért. Ha egy kapcsolat megromlik, én kezdeményezek, és megpróbálom jobbá tenni. 2) Amikor elmennek tőlem az emberek, kilépő interjút készítek velük. Ennek az a célja, hogy megtudjam, én vagyok-e az oka a távozásuknak. Ha igen, bocsánatot kérek, és levonom a tanulságot. 3) Nagyra értékelem azokat, akik velem dolgoznak. Nagyszerű dolog, amikor az emberek hisznek a vezetőikben – még csodálatosabb, ha a vezető hisz a rábízottakban. 4) A hitelességet vezetői listám élére helyezem. Lehet, hogy nem vagyok mindig mindenben szakértő, minden vezetővel előfordul, hogy túl sok dologgal kell törődnie. Ettől még lehet becsületes. 5) Belátom, hogy a pozitív érzelmi segítségem biztonságos környezetet teremt az embereim számára. Ezért pozitívan gondolkodom, megfelelően viselkedem másokkal, és követem az aranyszabályt [„És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:31)]. 6) Megőrzöm magamban a tanulékony lelkületet, és mindent megteszek személyes növekedésemért. Nem hagyok fel a tanulással, így tudok továbbra is vezetni.”
Nehéz megtartani a barátaidat? Ennek oka van! Az emberek elfordulnak tőlünk, ha nem érzik, hogy értékeljük őket. George és Mary Lou ötvenedik házassági évfordulójukat ünnepelték. Egy riporter megkérdezte George-tól: „Ön szerint mi a hosszú, boldog házasság receptje?” George elmesélte, hogy az esküvőjük után az apósa átadott neki egy dobozt. Egy aranyóra volt benne, melyet George most is hord. Megmutatta a riporternek. Az óra számlapján keresztben, ahol naponta tucatszor is láthatta, ezek a szavak voltak felírva: „Mondj valami szépet Mary Lou-nak!” Mindannyiunknak szükségünk van erre az órára! Malcolm Gladwell Blink [Pillantás] című könyvében egy kapcsolati szakértőtől ír, aki képes volt előre megmondani egy párról, hogy jövendő házasságuk sikeres lesz-e, az alapján, ahogy egymással viselkedtek. Mit keresett, ami arra utalt, hogy a házasság a katasztrófa felé tart? Lenézést. Ha valaki lenézően bánt a másikkal, akkor a kapcsolat rendszerint kudarcra volt ítélve. Az őszinteség hiánya, a kétszínűség és az olcsó hízelgés nem segít. Ahhoz, hogy egy ember értékesnek érezze magát, tudnia kell, hogy valóban, őszintén értékesnek tartod. Ahhoz, hogy érezze, hogy tisztelik, tudnia kell, hogy őszintén tiszteled. Amikor lebecsülünk másokat, elkezdünk tárgyként és nem emberként bánni velük. Nos, mi a megoldás? Összpontosíts az erősségeikre, így végül megengedik majd, hogy segíts nekik azokon a területeken, amelyekkel küszködnek. Sokan nagyon jók vagyunk abban, hogy felfedezzük az értéket egy lehetőségben vagy egy üzletben. Ugyanezt a beállítottságot kell kifejlesztenünk magunkban akkor is, amikor kapcsolatok építéséről van szó!
Az emberek három ok miatt fordulnak el tőlünk. Első: megbízhatatlanság. Nyomorúságos tapasztalat olyan valakivel együtt dolgozni, akiben nem bízunk. Mások bizalmát akkor veszítjük el, ha következetlenek vagyunk abban, amit mondunk és teszünk, ha egyéni hasznot keresünk a közös haszon helyett, ha visszatartunk információkat, hazudunk vagy féligazságokat mondunk, ha makacsul rugalmatlanok vagyunk, és csak a magunk igazához ragaszkodunk. A bizalom olyan, mint egy tükör – ha széttörik, össze lehet ragasztgatni a darabkákat, de a repedések láthatók maradnak. Második: alkalmatlanság. A bizalom elnyerésének módja nem karizma, hanem alkalmasság kérdése. Ha egy vezető alkalmatlan a feladatára, akkor a közösség látása és értékei helyett a saját viselkedésére összpontosít. Ha az alkalmatlan vezetőnek dolgozó emberek magas szintű szakértelemmel rendelkeznek, folyton amiatt fognak aggódni, hogy a vezető mindent összezavarhat. Ha nincs tapasztalatuk, nem tudják, mit tegyenek. Bárhogy is történik, a termelékenység és a munkamorál romlani fog. Harmadik: bizonytalanság. A jó vezetők két dolgot tesznek: új vezetőket képeznek ki, és azon próbálnak dolgozni, hogy ők maguk kiszállhassanak a munkából. A bizonytalan vezetők ezt sosem teszik. Nem akarnak másokat kiképezni, nehogy azok elérjék az ő szintjüket, vagy akár náluk sikeresebbek legyenek. Valójában nem akarják, hogy bárki is sikeres lehessen az ő segítségük nélkül. Ha a nekik dolgozók közül bárki túl magasra emelkedik, azt fenyegetésként élik meg. Az emberek olyan vezetőknek szeretnek dolgozni, akik feltüzelik őket, nem pedig olyanoknak, akik kioltják bennük a tüzet. Ha azt látják, hogy vezetőjüket jobban érdekli saját tekintélyük fenntartása és saját pozíciójuk védelme, végül kilépnek, és keresnek valaki mást, akinek dolgozhatnak.
Nem számít, mennyire jó vezető vagy, végül mégis veszíteni fogsz embereket. Amikor a kapcsolat véget ér, te jobbra mész, ők pedig balra. Ha ezt nem érted meg, akkor megpróbálsz rájuk akaszkodni vagy irányításod alatt tartani őket. Ha ezt nem tudod megtenni, akkor arra érzel majd kísértést, hogy elszigeteld és kritizáld őket. De vannak dolgok, amiket megtehetsz azért, hogy olyan vezetővé válj, amilyet szeretnének az emberek, és amikor eljön az ideje, hogy elmenjenek, örömmel tudnak majd visszanézni. Egy vezetési szakértő a következő hat alapelvet osztja meg velünk:
1) Vállalom a felelősséget a kapcsolataimért. Ha egy kapcsolat megromlik, én kezdeményezek, és megpróbálom jobbá tenni. 2) Amikor elmennek tőlem az emberek, kilépő interjút készítek velük. Ennek az a célja, hogy megtudjam, én vagyok-e az oka a távozásuknak. Ha igen, bocsánatot kérek, és levonom a tanulságot. 3) Nagyra értékelem azokat, akik velem dolgoznak. Nagyszerű dolog, amikor az emberek hisznek a vezetőikben – még csodálatosabb, ha a vezető hisz a rábízottakban. 4) A hitelességet vezetői listám élére helyezem. Lehet, hogy nem vagyok mindig mindenben szakértő, minden vezetővel előfordul, hogy túl sok dologgal kell törődnie. Ettől még lehet becsületes. 5) Belátom, hogy a pozitív érzelmi segítségem biztonságos környezetet teremt az embereim számára. Ezért pozitívan gondolkodom, megfelelően viselkedem másokkal, és követem az aranyszabályt [„És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:31)]. 6) Megőrzöm magamban a tanulékony lelkületet, és mindent megteszek személyes növekedésemért. Nem hagyok fel a tanulással, így tudok továbbra is vezetni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése