Az árvák atyjának szíve érted is dobog
„Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. Isten hazahozza az elhagyottakat…” (Zsoltárok 68:6-7)
Az ókori világban imádott istenek csak a nagy emberekkel törődtek – aki erős, ügyes, aki gyors és káprázatos. Az emberiség maradéka a színfalak mögött szolgált – mellékszereplők, eltaposottak, jelentéktelen figurák a királyok, hadvezérek, istenségek nagy tervében.
A Biblia Istene azonban nem ilyen.
A Szentírás minden lapján láthatjuk Isten erőteljes érdeklődését a perifériára szorultak felé. Ennek bizonyitéka, hogy egy rabszolga nemzetet választott ki, hogy az ő különleges népe legyen. Ezt visszhangozza, hogy juhpásztorok voltak az elsők, akik meghallották az Úr Jézus testet öltésének hírét.
Azonban talán sehol sem látjuk ezt a különös valóságot tisztábban, mint Istennek az árvák felé való szenvedélyes szeretetében.
Lehet, hogy nem értjük, hogy mennyire páratlan dolog ez, mert egy olyan kultúrában élünk, amelyet mélységében a keresztény gondolkodás alakított. Bár gyakran megsértik, a gyengékkel, sebezhetőkkel való törődés a Nyugat erkölcsi értéke maradt. Ez azonban általában nem így volt azokban a kultúrákban, amelyek körbevették a zsidókat és a korai keresztyénséget. Ugyanúgy, mint a modern társadalom darvinistái, az ókori társadalmak is tipikusan úgy tekintettek a gyengeségre, mint ami méltatlan az élethez. Ahogy a római filozófus, Seneca leírja a Jézus korabeli római kultúrát: „eldobjuk azokat a gyerekeket, akik születésükkor gyengék, fogyatékosak.”
Gondolj bele milyen csodálatos az Isten, aki nemcsak eltűri a gyengéket, betegeket, szegényeket, hanem a legmagasabb szintű védelmébe és törődésébe részesiti őket.
Micsoda kontraszt. Látjuk Istent, amint a leghatalmasabb és önmagában elégséges Hatalom elképzelhetetlenül, folyamatosan kifejezi mélységes törődését a legkisebbek és a nyomorban levő árvák felé. A törvény leírja: „Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek” (5.Mózes 10:18). A próféta visszhangozza ugyanezt az igazságot: „Csak nálad talál irgalmat az árva.” (Hóseás 14:4) Aztán újra a zsoltárban: „Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. Az Isten családba helyezi a magányosakat…” (Zsoltárok 68:5-6)
Amint megragadjuk ezt az idegenszerű, gyönyörű valóságot, találkozunk Isten atyai szívének igazságával, amely nemcsak az árvákért dobog, hanem értünk is, mindannyiunkért. Követett minket, mikor még nyomorúságban és egyedül voltunk. Gyermekeivé fogadott minket. Meghívott, hogy „Abba”-nak, apucikának szólítsuk, hogy az ő lányaiként, fiaiként éljünk.
Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy Isten arra hívja az övéit, hogy ugyanezt tegyék. „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban” (Jakab 1:27)
Mikor ezt tesszük, akkor feltárjuk az Atya szívét a világ számára. Akár örökbe fogadunk egy árvát, akár felnevelünk, mentorálunk valakit vagy egy helyi gyülekezet árvák felé irányuló szolgálatát támogatjuk, kifejezzük azt a megdöbbentő valóságot, amint a Leghatalmasabb szenvedélyesen törődik a legkisebbekkel. És ebben a folyamatban sokkal mélyebben megtapasztaljuk Isten szívét mi magunk is – egy különleges, csodálatos szeretetet az árvák iránt. Egy különleges, csodálatos szeretet irántunk.
Gondolatébresztőként:
Isten folyamatos törődése az árvákkal mit mond neked az ő jelleméről?
Mit jelent ki arról, hogyan érez feléd?
Milyen módon lehetsz képes kijelenteni a világnak, hogy Isten számára különlegesen fontos?
Az ókori világban imádott istenek csak a nagy emberekkel törődtek – aki erős, ügyes, aki gyors és káprázatos. Az emberiség maradéka a színfalak mögött szolgált – mellékszereplők, eltaposottak, jelentéktelen figurák a királyok, hadvezérek, istenségek nagy tervében.
A Biblia Istene azonban nem ilyen.
A Szentírás minden lapján láthatjuk Isten erőteljes érdeklődését a perifériára szorultak felé. Ennek bizonyitéka, hogy egy rabszolga nemzetet választott ki, hogy az ő különleges népe legyen. Ezt visszhangozza, hogy juhpásztorok voltak az elsők, akik meghallották az Úr Jézus testet öltésének hírét.
Azonban talán sehol sem látjuk ezt a különös valóságot tisztábban, mint Istennek az árvák felé való szenvedélyes szeretetében.
Lehet, hogy nem értjük, hogy mennyire páratlan dolog ez, mert egy olyan kultúrában élünk, amelyet mélységében a keresztény gondolkodás alakított. Bár gyakran megsértik, a gyengékkel, sebezhetőkkel való törődés a Nyugat erkölcsi értéke maradt. Ez azonban általában nem így volt azokban a kultúrákban, amelyek körbevették a zsidókat és a korai keresztyénséget. Ugyanúgy, mint a modern társadalom darvinistái, az ókori társadalmak is tipikusan úgy tekintettek a gyengeségre, mint ami méltatlan az élethez. Ahogy a római filozófus, Seneca leírja a Jézus korabeli római kultúrát: „eldobjuk azokat a gyerekeket, akik születésükkor gyengék, fogyatékosak.”
Gondolj bele milyen csodálatos az Isten, aki nemcsak eltűri a gyengéket, betegeket, szegényeket, hanem a legmagasabb szintű védelmébe és törődésébe részesiti őket.
Micsoda kontraszt. Látjuk Istent, amint a leghatalmasabb és önmagában elégséges Hatalom elképzelhetetlenül, folyamatosan kifejezi mélységes törődését a legkisebbek és a nyomorban levő árvák felé. A törvény leírja: „Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek” (5.Mózes 10:18). A próféta visszhangozza ugyanezt az igazságot: „Csak nálad talál irgalmat az árva.” (Hóseás 14:4) Aztán újra a zsoltárban: „Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. Az Isten családba helyezi a magányosakat…” (Zsoltárok 68:5-6)
Amint megragadjuk ezt az idegenszerű, gyönyörű valóságot, találkozunk Isten atyai szívének igazságával, amely nemcsak az árvákért dobog, hanem értünk is, mindannyiunkért. Követett minket, mikor még nyomorúságban és egyedül voltunk. Gyermekeivé fogadott minket. Meghívott, hogy „Abba”-nak, apucikának szólítsuk, hogy az ő lányaiként, fiaiként éljünk.
Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy Isten arra hívja az övéit, hogy ugyanezt tegyék. „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban” (Jakab 1:27)
Mikor ezt tesszük, akkor feltárjuk az Atya szívét a világ számára. Akár örökbe fogadunk egy árvát, akár felnevelünk, mentorálunk valakit vagy egy helyi gyülekezet árvák felé irányuló szolgálatát támogatjuk, kifejezzük azt a megdöbbentő valóságot, amint a Leghatalmasabb szenvedélyesen törődik a legkisebbekkel. És ebben a folyamatban sokkal mélyebben megtapasztaljuk Isten szívét mi magunk is – egy különleges, csodálatos szeretetet az árvák iránt. Egy különleges, csodálatos szeretet irántunk.
Gondolatébresztőként:
Isten folyamatos törődése az árvákkal mit mond neked az ő jelleméről?
Mit jelent ki arról, hogyan érez feléd?
Milyen módon lehetsz képes kijelenteni a világnak, hogy Isten számára különlegesen fontos?
Hogy érint téged a kegyelem?
„...röviden írtam, bátorítva titeket és bizonyságot téve arról,
hogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben álltok.” (1 Péter 5,12b NLT fordítás)
Sok buktató van az élet maratonján. De tekintet nélkül arra, hogy épp min mész keresztül,
számíthatsz Isten megtartó kegyelmére.
A Biblia azt mondja 1Péter 5,12b-ben, hogy „...röviden írtam, bátorítva titeket és
bizonyságot téve arról, hogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben álltok.” (1 Péter 5,12b NLT fordítás)
Három olyan dolog létezik az életben, amely megbotláshoz vezethet és letaszít a útról, hogy ne tudd a versenyed befejezni. Minden ilyen esetben, Isten megtartó kegyelme fog célba kísérni.
1) Isten megtartó kegyelme segít, hogy megállj kísértés közepette.
A kísértés az első dolog melytől könnyen megbotlunk. A Biblia azt mondja, hogy „Isten pedig hűséges,
és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás
útját is, hogy elbírjátok azt viselni.” (1Kor 10,13b)
Isten azt mondja, hogy „Én gondoskodom a megtartó kegyelemről, hogy az mindig biztosítsa a kivezető utat számodra.”
Ez lehet, hogy csatornaváltást jelent. Lehet, hogy azt takarja, hogy fuss ki az ajtón. De jelentheti azt is, hogy meg kell változtatnod a gondolkozásmódod.
Ő mindenképp biztosítja a kísértésből való kivezető útat.
2) Isten megtartó kegyelme segít állva maradni, ha elfáradtál.
Van amikor nem ér kísértés. Ilyenkor csak el vagy fáradva. Az élet gyakran fárasztó.
Sok energiát igényel, különösen ha a helyes utat választod a könnyű helyett. De honnan kapsz erőt a helyes úton való járáshoz, ha halálosan el vagy fáradva? „Aki pedig minket veletek
együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket” (2Kor 1,21-22a).
Az a fontos, hogy a Szentlélek benned lakozzon, és Őáltala tedd meg a helyes út azon lépéseit, melyekre saját erődből nem futna.
3) Isten megtartó kegyelme megerősít, hogy a problémák között is tovább tudj haladni.
Vannak olyan sebek, amelyeket a föld összes óhaja sem tud eltüntetni. Vannak az életben nem tervezett,
könyörtelen, és meg nem érdemelt dolgok – ezek fájnak a legjobban.
Mit csinálsz ilyenkor? Először megállsz, és a "mi lett volna, ha" játékot játszod ahelyett,
hogy Krisztusra és az Ő megtartó erejére fókuszálnál. Ézsiás 41,10 azt mondja, hogy „Ne félj, mert én veled vagyok,
ne csüggedj, mert én vagyok Istened. Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (NCV fordítás)
Így kapsz megtartó kegyelmet.
Beszéljetek róla!
* Hogy tapasztaltad meg Isten azon megtartó kegyelmét, mely átsegít a nehéz időkön?
* Hogyan lehet kiterjeszteni Isten megtartó kegyelmét másokra?
* Mit gondolsz, mit jelent a „mi lett volna, ha” játékot játszani? Mikor mentegetőztél ilyen módon?
hogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben álltok.” (1 Péter 5,12b NLT fordítás)
Sok buktató van az élet maratonján. De tekintet nélkül arra, hogy épp min mész keresztül,
számíthatsz Isten megtartó kegyelmére.
A Biblia azt mondja 1Péter 5,12b-ben, hogy „...röviden írtam, bátorítva titeket és
bizonyságot téve arról, hogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben álltok.” (1 Péter 5,12b NLT fordítás)
Három olyan dolog létezik az életben, amely megbotláshoz vezethet és letaszít a útról, hogy ne tudd a versenyed befejezni. Minden ilyen esetben, Isten megtartó kegyelme fog célba kísérni.
1) Isten megtartó kegyelme segít, hogy megállj kísértés közepette.
A kísértés az első dolog melytől könnyen megbotlunk. A Biblia azt mondja, hogy „Isten pedig hűséges,
és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás
útját is, hogy elbírjátok azt viselni.” (1Kor 10,13b)
Isten azt mondja, hogy „Én gondoskodom a megtartó kegyelemről, hogy az mindig biztosítsa a kivezető utat számodra.”
Ez lehet, hogy csatornaváltást jelent. Lehet, hogy azt takarja, hogy fuss ki az ajtón. De jelentheti azt is, hogy meg kell változtatnod a gondolkozásmódod.
Ő mindenképp biztosítja a kísértésből való kivezető útat.
2) Isten megtartó kegyelme segít állva maradni, ha elfáradtál.
Van amikor nem ér kísértés. Ilyenkor csak el vagy fáradva. Az élet gyakran fárasztó.
Sok energiát igényel, különösen ha a helyes utat választod a könnyű helyett. De honnan kapsz erőt a helyes úton való járáshoz, ha halálosan el vagy fáradva? „Aki pedig minket veletek
együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket” (2Kor 1,21-22a).
Az a fontos, hogy a Szentlélek benned lakozzon, és Őáltala tedd meg a helyes út azon lépéseit, melyekre saját erődből nem futna.
3) Isten megtartó kegyelme megerősít, hogy a problémák között is tovább tudj haladni.
Vannak olyan sebek, amelyeket a föld összes óhaja sem tud eltüntetni. Vannak az életben nem tervezett,
könyörtelen, és meg nem érdemelt dolgok – ezek fájnak a legjobban.
Mit csinálsz ilyenkor? Először megállsz, és a "mi lett volna, ha" játékot játszod ahelyett,
hogy Krisztusra és az Ő megtartó erejére fókuszálnál. Ézsiás 41,10 azt mondja, hogy „Ne félj, mert én veled vagyok,
ne csüggedj, mert én vagyok Istened. Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (NCV fordítás)
Így kapsz megtartó kegyelmet.
Beszéljetek róla!
* Hogy tapasztaltad meg Isten azon megtartó kegyelmét, mely átsegít a nehéz időkön?
* Hogyan lehet kiterjeszteni Isten megtartó kegyelmét másokra?
* Mit gondolsz, mit jelent a „mi lett volna, ha” játékot játszani? Mikor mentegetőztél ilyen módon?
Ne keményebben próbálkozz, inkább bízz jobban!
Légy csendben, és várj az ÚRra! (Zsoltárok 37:7)
Add meg magad teljesen az Úrnak, és várd türelemmel Őt! (Zsoltárok 37:7a – GW fordítás)
Megadni az életedet az ÚRnak, ezt jelenti:
* Követni Isten vezetését anélkül, hogy tudnád hova küld.
* Várni Isten időzítését anélkül, hogy tudnád, mikor jön el.
* Várni egy csodára anélkül, hogy tudnád, Isten hogyan fog gondoskodni.
* Bízni Isten céljaiban anélkül, hogy értenéd a körülményeket.
Abból tudhatod, hogy teljesen alárendelted magad Istennek, hogy Istenben bízol, hagyod, ő tegye a dolgokat, ahelyett, hogy megpróbálnál másokat manipulálni, hogy saját naptáradba erőltetnéd be és magad irányítanád a helyzetet. Engeded, hogy Isten dolgozzon. Nem kell mindig „töltés alatt” lenned. Ahelyett, hogy keményebben próbálkoznál, inkább bízz jobban!
Abból is tudhatod, hogy megadtad magad, hogy már nem reagálsz a kritikára és nem igyekszel rögtön megvédeni magad.
Az alárendelt szív a legjobbat mutatja fel a kapcsolatokban. Nem önmagad szolgálod, nem fúrsz meg másokat és nem követeled a jogaidat.
A legtöbb ember számára a legnehezebb dolog a pénzüket feladni. Sokan így gondolkodnak, „Akarok Istenért élni, de akarok elég pénzt is keresni ahhoz, hogy kényelmesen éljek és pihenjek néhanapján.”
A visszavonulás, a nyugdíj nem célja az átadott életnek, mert ez Istennel verseng az életünk elsődleges figyelméért. Jézus mondta: „Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Mammont (pénzt).” és „Ahol a kincsed, ott a szíved is.”
Az önfeladás legmagasabb példája Jézus. Keresztre feszítése előtti éjszakán Jézus megadta magát Isten tervének. Azt imádkozta, „Atyám, neked minden lehetséges, kérlek, vedd el tőlem a szenvedés poharát, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied.”
Jézus nem azt imádkozta, „Isten, ha képes vagy rá, vedd el a fájdalmat.” Azzal az állítással kezdte, hogy Isten bármit meg tud tenni. Így imádkozott, „Istenem, ha ennek a szenvedésnek az eltávolítása a leghasznosabb számodra, akkor tedd meg. Ha azonban ez tölti be a célod, akkor ez az, amit én is akarok.”
Aki igazán megadja magát, ezt mondja, „Atyám, ha ez a probléma, fájdalom, betegség vagy körülmény kell ahhoz, hogy beteljesítsd a célod és megdicsőítsen az életemben vagy mások életében, akkor, ne távolítsd el!”
Az érettségnek ez a szintje nem jön el könnyen. Jézus esetében ő olyan erősen agonizált Isten terve felett, hogy vércseppeket izzadt. Az önfeladás kemény munka. A mi estünkben intenzív harcot kíván az én-központú természetünkkel.
Beszéljetek róla:
* Hol van a kincsed?
* A pénzhez valló viszonyod tükrözi-e, hogy megadtad a szíved Krisztusnak?
Add meg magad teljesen az Úrnak, és várd türelemmel Őt! (Zsoltárok 37:7a – GW fordítás)
Megadni az életedet az ÚRnak, ezt jelenti:
* Követni Isten vezetését anélkül, hogy tudnád hova küld.
* Várni Isten időzítését anélkül, hogy tudnád, mikor jön el.
* Várni egy csodára anélkül, hogy tudnád, Isten hogyan fog gondoskodni.
* Bízni Isten céljaiban anélkül, hogy értenéd a körülményeket.
Abból tudhatod, hogy teljesen alárendelted magad Istennek, hogy Istenben bízol, hagyod, ő tegye a dolgokat, ahelyett, hogy megpróbálnál másokat manipulálni, hogy saját naptáradba erőltetnéd be és magad irányítanád a helyzetet. Engeded, hogy Isten dolgozzon. Nem kell mindig „töltés alatt” lenned. Ahelyett, hogy keményebben próbálkoznál, inkább bízz jobban!
Abból is tudhatod, hogy megadtad magad, hogy már nem reagálsz a kritikára és nem igyekszel rögtön megvédeni magad.
Az alárendelt szív a legjobbat mutatja fel a kapcsolatokban. Nem önmagad szolgálod, nem fúrsz meg másokat és nem követeled a jogaidat.
A legtöbb ember számára a legnehezebb dolog a pénzüket feladni. Sokan így gondolkodnak, „Akarok Istenért élni, de akarok elég pénzt is keresni ahhoz, hogy kényelmesen éljek és pihenjek néhanapján.”
A visszavonulás, a nyugdíj nem célja az átadott életnek, mert ez Istennel verseng az életünk elsődleges figyelméért. Jézus mondta: „Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Mammont (pénzt).” és „Ahol a kincsed, ott a szíved is.”
Az önfeladás legmagasabb példája Jézus. Keresztre feszítése előtti éjszakán Jézus megadta magát Isten tervének. Azt imádkozta, „Atyám, neked minden lehetséges, kérlek, vedd el tőlem a szenvedés poharát, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied.”
Jézus nem azt imádkozta, „Isten, ha képes vagy rá, vedd el a fájdalmat.” Azzal az állítással kezdte, hogy Isten bármit meg tud tenni. Így imádkozott, „Istenem, ha ennek a szenvedésnek az eltávolítása a leghasznosabb számodra, akkor tedd meg. Ha azonban ez tölti be a célod, akkor ez az, amit én is akarok.”
Aki igazán megadja magát, ezt mondja, „Atyám, ha ez a probléma, fájdalom, betegség vagy körülmény kell ahhoz, hogy beteljesítsd a célod és megdicsőítsen az életemben vagy mások életében, akkor, ne távolítsd el!”
Az érettségnek ez a szintje nem jön el könnyen. Jézus esetében ő olyan erősen agonizált Isten terve felett, hogy vércseppeket izzadt. Az önfeladás kemény munka. A mi estünkben intenzív harcot kíván az én-központú természetünkkel.
Beszéljetek róla:
* Hol van a kincsed?
* A pénzhez valló viszonyod tükrözi-e, hogy megadtad a szíved Krisztusnak?
Tökéletes feltételeket keresve
"Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel
szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!" Bírák 6:14
Isten talán azt mondja neked, "Emeld ki a fejed a porból, és figyelj rám!"
Gondolkodj el ezen legközelebb, amikor tökéletes feltételekhez ragaszkodsz ahhoz, hogy elkezdd megvalósítani Isten tervét.
Gedeon - egy dicső harcos és egy bíra az Ószövetségben - volt az utolsó tagja a leggyengébb családnak Manassé törzséből. Az ő dolga volt az a fárasztó munka, hogy gabonát csépeljen, vagyis a gabonamagot kiverje, és elválassza a pelyvától.
Talán azt remélte, hogy egyszer nagy dolgokat tehet Istenért, amikor majd megfelelnek a feltételek, de egyelőre csak egy egyszerű embernek látta magát, aki a gabonát csépeli egy nyikorgó préssel.
De ez nem számított Istennek. Isten úgy látta Gedeont mint egy dicső harcost és bírát. Azt mondta Gedeonnak: "Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!" (Bír. 6:14)
Gedeon látása még mindig nagyon szűk volt, mert azt hitte, az az igazság, amit ő gondol és ő lát. Más szóval, Gedeon azt mondta Istennek, "Uram, bennem nincs meg, ami ehhez kell. Tudom, hogy te tökéletes vagy, de szerintem most hibáztál." (Bír. 6:15)
Ha újra más szavakkal akarjuk kifejezni, Isten azt mondta Gedeonnak, "Emeled fel a fejed a gabona porából, és figyelj rám! Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna." (Bír. 6:16)
A Küldő ereje sokkal fontosabb, mint annak az ereje, vagy akár gyengesége, akit küldenek.
Az nem számít, hogy Gedeon mit mond magáról, sem az, hogy mások mit mondanak Gedeonról. Egyedül egy vélemény számít: Istené.
Amit Isten mond Gedeonról, az az igazság. Amit Isten mond rólad, az az igazság. Te az ő értékes gyermeke vagy, az ő képmására vagy teremtve, és egy kedves illat vagy számára.
Bízz Isten erejében, és tedd azt, amit Ő mond neked!
Isten talán azt mondja neked, "Emeld ki a fejed a porból, és figyelj rám!"
Gondolkodj el ezen legközelebb, amikor tökéletes feltételekhez ragaszkodsz ahhoz, hogy elkezdd megvalósítani Isten tervét.
Gedeon - egy dicső harcos és egy bíra az Ószövetségben - volt az utolsó tagja a leggyengébb családnak Manassé törzséből. Az ő dolga volt az a fárasztó munka, hogy gabonát csépeljen, vagyis a gabonamagot kiverje, és elválassza a pelyvától.
Talán azt remélte, hogy egyszer nagy dolgokat tehet Istenért, amikor majd megfelelnek a feltételek, de egyelőre csak egy egyszerű embernek látta magát, aki a gabonát csépeli egy nyikorgó préssel.
De ez nem számított Istennek. Isten úgy látta Gedeont mint egy dicső harcost és bírát. Azt mondta Gedeonnak: "Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!" (Bír. 6:14)
Gedeon látása még mindig nagyon szűk volt, mert azt hitte, az az igazság, amit ő gondol és ő lát. Más szóval, Gedeon azt mondta Istennek, "Uram, bennem nincs meg, ami ehhez kell. Tudom, hogy te tökéletes vagy, de szerintem most hibáztál." (Bír. 6:15)
Ha újra más szavakkal akarjuk kifejezni, Isten azt mondta Gedeonnak, "Emeled fel a fejed a gabona porából, és figyelj rám! Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna." (Bír. 6:16)
A Küldő ereje sokkal fontosabb, mint annak az ereje, vagy akár gyengesége, akit küldenek.
Az nem számít, hogy Gedeon mit mond magáról, sem az, hogy mások mit mondanak Gedeonról. Egyedül egy vélemény számít: Istené.
Amit Isten mond Gedeonról, az az igazság. Amit Isten mond rólad, az az igazság. Te az ő értékes gyermeke vagy, az ő képmására vagy teremtve, és egy kedves illat vagy számára.
Bízz Isten erejében, és tedd azt, amit Ő mond neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése