Isten ellenszere a döntésképtelenségre

"Igaz ösvényen vezet az ő nevéért" (Zsolt. 23:3b)

Néha félünk attól, hogy rossz döntést hozunk, és ez stresszhez vezet.

Isten azt mondja, van egy ellenszer a döntésképtelenségünkre. A Zsoltárok 23:3-ban ezt olvashatjuk: "Igaz ösvényen vezet az ő nevéért". Kezelhetjük a döntéseink okozta stresszet azzal, hogy átengedjük Istennek a vezetést.

Talán arra gondolsz: "De én próbáltam ezt!". Voltak alkalmak, hogy megkérted Istent, vezessen, de aztán mégjobban összezavarodtál. Még mindig nem jöttél rá, és végig azon gondolkodtál, "Miért olyan nehéz megismerni Isten akaratát"?

Isten vajon játszik velünk? Természetesen nem! Isten vezetni akar minket. Ő még nálunk is jobban akarja, hogy megismerjük az Ő akaratát. A probléma az, hogy gyakran rossz dologra várunk, mikor próbálunk rájönni Isten akaratára.

Néhányunk egy érzést szeretne, ami megmondja, mi Isten akarata. Néhányunk valami szabályzatot akar Isten akaratáról. Néhányunk pedig valami természetfeletti jelre vár, hogy utat mutasson neki Isten.

Ezek a módszerek mind szorongáshoz vezetnek, és elkerülhetjük miattuk Isten valódi akaratát.

Isten nem akarja, hogy zavart légy vagy stresszelj bármilyen döntés miatt. Ő mindig veled van és azt akarja, hogy nézz rá vezetésért.

Ne veszítsd el az örömöd apró dolgok miatt!

„Minden más értéktelen az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének végtelen értékéhez képest.” (Filippi 3:8 – NLT fordítás)

Minden reggel, amikor felkelsz, emlékeztesd magad, mi az, ami fontos, ami számít, és mi az, ami nem. Ne engedd, hogy elvonják a figyelmed az élet lényegtelen és jelentéktelen dolgai.

Miért olyan fontos ez? Észrevetted már, milyen könnyen elveszítjük az örömünket valami apró dolog miatt? Rendszerint valami apróság bosszant bennünket, például valaki elénk vág az úton kanyarodáskor, vagy nem áll úgy a hajunk, ahogy szeretnénk, vagy már nem jó ránk egy ruha, amit fel akarunk venni. Ilyenkor máris vége a jókedvünknek. Néha az apró dolgok vannak ránk a legnagyobb hatással, pedig ezek valójában nem is számítanak.

Pál azt mondja a Filippi 3:7-ben „Azokat a dolgokat, amelyek egykor értékesek voltak nekem, most haszontalannak, értéktelennek tartom azért, amit Krisztus tett velem.” (NLT fordítás)

Mi volt számodra a legfontosabb, mielőtt találkoztál Jézus Krisztussal? A munkád? A karriered? A pénzszerzés? De lehet, hogy egy randevú, vagy az, hogy népszerű legyél. Esetleg a biztonság, vagy talán az, hogy hírnevet szerezz.

Pál azt mondja, hogy ezek a dolgok semmit nem számítanak ahhoz az örömhöz képest, ami abból fakad, hogy ismerjük Jézust.

Sokszor a minket körülvevő világ pont az ellenkezőjét akarja elhitetni velünk. Naponta hirdetések ezreivel találkozol, amelyek mind azt mondják, „teljesen értéktelen vagy, amíg meg nem veszed ezt vagy azt a terméket”. A hírműsorok a TV-ben minden eseményt úgy mutatnak be, mint a nap legfontosabb eseményeit. Pedig nem azok! Semmi sem értéktelenebb egy tegnapi újságnál. Azért, mert valami sürgős vagy most történik, nem jelenti azt, hogy fontos is.

Mindennel kapcsolatban meg kell kérdezned magadtól: Mennyit számít ez 100 év távlatában? Mit számít az holnap, amiért ma aggódom? Valószínűleg holnap már nem lesz fontos, és még kevésbé lesz az az örökkévalóság távlatában. Úgy kell élned, hogy mindig szem előtt tartsd az örökkévalóságot.

Amerika hajszolja a lényegtelen dolgokat. Azoknak a dolgoknak élünk, amik valójában nem számítanak. Ha nem akarsz a tömeggel sodródni, a figyelmedet a pillanatnyiról az örökkévalóra kell összpontosítanod. Amikor úgy élsz, hogy az örökkévalóságot tartod szem előtt, rá fogsz jönni, hogy az a dolog, ami miatt most aggódsz, nem számít majd az örökkévalóságban. Így ahelyett, hogy állandóan feszült és ideges lennél, boldog lehetsz.

„Minden más értéktelen az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének végtelen értékéhez képest.” (Filippi 3:8 – NLT ford.) Minden nap vedd számba, mi számít leginkább.

Beszéljetek róla

• Melyek azok az apróságok, amelyek miatt aggódtál vagy aggódsz mostanában és megfosztanak az örömtől?
• Hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani azt, hogy Istent helyezzük a középpontba és az örökkévalóság szemszögéből nézzük a dolgokat?
• Mi volt a legfontosabb dolog számodra mielőtt Jézusban kezdtél hinni? Most hogy látod azt a dolgot?

Oldd meg a konfliktust azzal, hogy megvallod a saját részedet!

"Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? ...vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." (Mt. 7,3-5)


Amikor konfliktushelyzettel szembesülsz, vádaskodás, támadás és a másik hibáztatása helyett légy alázatos. Ez igaz akkor is, ha a konfliktus 90%-ban más hibája.

Mindenkinek vannak vakfoltjai – hibák, amiket nem veszünk észre. Senki sem tökéletes, és sokszor teszünk olyan dolgokat, amelyek észrevétlen módon konfliktusok felé sodornak minket.

Tehát mielőtt támadni és vádaskodni kezdenék, fontos, hogy tartsak őszinte önvizsgálatot, és kérdezzem meg magamól: ebben a konfliktusban mennyi az én hibám? El kell végeznem ezt az őszinte ellenőrzést, és el kell ismernem a saját részemet. Ha hibás vagy valamiben, ismerd el!

Ha pedig igazad van, akkor hallgass!

Légy őszinte magadhoz. Jézus azt mondja, először mindig azt keresd meg, ami a te szemedben van, ez segíteni fog abban, hogy tisztábban lásd a helyzetet.

Tedd fel a következő kérdéseket: "Megalapozatlanok a vádjaim? Érzéketlen vagyok? Esetleg túl érzékeny vagyok? Túl sokat várok el? Netán hálátlan vagyok?"

Lelkészként az a tapasztalatom, hogy a leggyakoribb válóok a következő: "Nem illünk össze!" A Biblia azt tanítja, hogy bármelyik két ember meg tudja tanulni szeretni egymást, ha fel tudnak nőni hozzá.

A természetünk azonban énközpontú, makacs és vonakodik a változástól! A rugalmasság hiánya több kapcsolat halálát okozza, mint bármi más.

A Biblia azt tanítja, hogy alázattal kell vezetnünk. Hogyan töröd meg a feltorlódott feszültséget egy konfliktusban? Mondd ezt: "Sajnálom, csak magamra gondoltam."

Védjétek meg gyermekeitek értelmét!

Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben ... és megőriztem őket ... (János 17:12)
„A gyermekek nem kicsi felnőttek. Nekünk kell megvédenünk gyermekeink tisztaságát, amíg felnőnek”
A lelki vezető jellemzője a védelmezés, így az apáknak védeniük kell a gyermekeik lelki növekedését. Jézus azt mondja: „Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben ... és megőriztem őket ...” (János 17:12)

Jézus azáltal őrködött tanítványai szellemi növekedése felett, hogy védelmezte az értelmüket. Apaként, lelki vezetőként az a feladatotok, hogy védelmezzétek gyermekeitek tisztaságát. Napjainkban, abban a kultúrában, ahol élünk ez óriási feladat. A gyermekek nem kicsi felnőttek. Nekünk kell megvédenünk gyermekeink tisztaságát, amíg felnőnek. Nem tudják kezelni az erőszakot, nem tudnak bánni a nemiséggel, nem értik a halált. Ezek a dolgok nehezek a kicsik értelmének.

Ezért, amíg három kisgyermekünket neveltük, Kay és én nagyon szigorúak voltunk velük, milyen filmeket, milyen TV műsorokat nézhetnek meg, milyen könyveket, újságokat olvashatnak el. Óvtuk őket mindentől, ami a kárukra lett volna.

Amikor kicsik voltak, és csak „zöld karikás” filmeket nézhettek, mondhatták volna, hogy meg akarják nézni a „12-es karikájú” filmet. Mikor kicsit idősebbek lettek, mondhatták volna, hogy meg akarják nézni a „16-os karikájú” filmet. Erre mi azt mondtuk volna: „Megnézheted, ha idősebb leszel, de most nem fogod!” Ők pedig könyörtelenül kritizálnak: „Apa, anya, olyan beszűkültek vagytok! Ti vagytok az egyedüli szülők az egész univerzumban, akik nem engedik megnézni ezt a filmet a gyerekeiknek!”

Döbbenetes számomra, keresztény szülők hogyan engedik gyermekeiknek, még a tizenéveseknek is, hogy megnézzenek mindent, amit nem kellene látniuk. Nekünk védelmeznünk kellene az értelmüket. Az én három gyermekem felnőtt, és boldogok, kiegyensúlyozottak. Miért? Mert úgy nőttek fel, hogy az agyuk nem lett megtöltve szeméttel, úgy nőttek fel, hogy az értelmüket nem itatta át a durvaság, közönségesség. Az életben úgy is ki lesznek téve ezeknek, nem kell, hogy már gyermekkorban így legyen. Védelmezned kell, őrködnöd, hogy mi jut be az értelmükbe!