Hit...
A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm a hit ajándékát! Ámen.
Mindenki vétkezett, és híjával van
az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket
kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által... Hiszen
azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény
cselekvésétől függetlenül.
Róm 3,23-24 és
28
Reformáció ünnepe van... 1517. október 31-ére emlékezünk,
amikor is Luther Márton a "mindenszentek-halottaknapi" általános nagy
népmozgás "hírvivő" lehetőségét is kihasználva kiszögelte a wittenbergi
vártemplom ajtajára híressé vált 95 tételét. Luther nem egyházat akart
alapítani, hanem az általánosan elterjedt egyházi visszaéléseket
kívánta orvosolni, s vissza akart térni a régi jó, kezdeti rendhez....
A hatalom mámorában fürdő pápaság - gyakorlatilag erről szól a pápaság
történelme - ezt nyilvánvalóan nem tűrhette. Luthert X. Leó pápa
kiátkozza az Egyházból, birodalmi átok alá is vonja (szabadon
megölhette bárki!), s ha a német választófejedelmek közül jónéhányan
nem állnak Luther mellé, akkor máglyán végzi, mint Husz János... Amikor
kiderült az "igazság" - s az sokszor fájdalmas - a pápa így kiáltott
fel: "Mit merészel ez a tetves barát?!"...
Nos ez a "tetves
barát" emberközelivé reformálta (vissza-alakította) az Isten-hitet.
Kilenc év múlva a lutheranizmus életre-valóságát is bizonyítandó - ha
élünk Isten kegyelméből - ünnepelni fogjuk az evangélikusok félezeréves
jelenlétét a világban! Nemcsak jelentős, de szellemtörténetileg
meghatározó állomás volt 1517. október 31.! Mit akart Luther? Amit
mindenki más: emberi törvényeskedések nélküli őszinte hitet. A józan
észnek ellentmondó, az Istentől eltávolító, egyértelműen nem biblikus,
pápai hatalmi érdekeket védő, zsinati döntések eltörlését, az isteni
kegyelem ingyen - s nem bűnbocsátó-cédulákhoz kötött - meghirdetését
minden ember számára. Ez az igazság pedig így hangzik: "Az igaz ember
hitből él." Habakuk próféta (Hab 2,2) és Pál apostol is ezt hirdeti,
tanítja...
A hit nem teszi feleslegessé a
jócselekedeteket, de amiben reménykedhet az ember, az nem a saját,
hanem csakis az Isten jósága. Az ember ugyanis híjával van az Isten
dicsőségének... Ennek a hiánynak világ-keserítő következményét láthatja
tapasztalhatja minden kor embere!
Távlatokért.
A mai nap imádsága:
Uram! Add életembe Jóságodat, hogy az igazság ösvényén
járhassak, s kiszámíthatóvá váljak a Te Mennyei Országod, mások és
önmagam számára is.
Ámen.
A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság és egyenesség.
Ef 5,9
Gyerekkoromban nyáron ettük a dinnyét, ősszel a szőlőt, télen pedig az almát. Manapság, amikor faluvá zsugorodott a Föld, asztalunkra került gyümölcsök nem jelzik megfelelően az idő múlását... Másképpen haladunk. A természet szívverését se érezzük, helyette az atomórák rezgése szabdalja életünket - nehezebb is lett a várakozás...
Várni márpedig kell. Ahhoz, hogy a fa gyömölcsöt hozzon, egy esztendőt, ahhoz hogy gyümölcsfáink termőre forduljnak éveket, ahhoz pedig, hogy gyermekeink emberré váljanak - évtizedeket. A természet Isten-alkotta rendje, hogy a növényeknek napfényre van szükségük, a gyümölcsérésre a sötétség és a hideg alkalmatlan. De így van ez az emberek életében is. A családi meleg hiánya miatt didergő lelkecskék egy-két évtized múlva nem egyszer olyan gyümölcsöt hoznak életükben, ami kicsi, kukacos és félig rohadt... Kell az Isten Világossága, hogy helyesen fejlődjék a gyermek, s érett szép gyümölcsöt hozzon élete, Istennek és hazának hasznára, szülőknek örömére. A gyümölcsök egyértelműek, nem összetéveszthetőek, mindenki számára jól láthatóak: jóság, igazság és egyenesség.
Gyakran elbizonytalanodunk, s azt gondoljuk: Hiába a buzgó jóság, ha gonoszság gyorsabban "reprodukálja" magát... A jóság nem csak gyümölcs, ami táplál, hanem jel is egyben. Jel mindenki számára, hogy érdemes küzdeni, érdemes nagyobb távlatokban gondolkodni. Az igazságból is sokkal kevesebb van, mint igazságtalanságból, de ne feledjük Jézus szavait: egy kevéske só az egész levesnek ízt ad. Az egyenesség kiszámíthatóságot jelent. Talán ez a legnagyobb rákos daganat korunk társadalmának testében. Nincs kiszámíthatóság... nem a politikában, nem a kisközösségekben, nem a párkapcsolatokban, hanem az egyes emberben. Aki Istennel nem számol, az nem számol az Isten törvényével sem. Aki csak magával számol, az önzővé és kibírhatatlanná válik - idővel, a maga számára is. A jó hír azonban ott cseng szívünkben lelkünkben: az Isten Világossága közénk jött, s bennünk lakozik, s mi Őbenne, ha végre elhisszük már Őt, s számolunk Vele...
A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság és egyenesség.
Ef 5,9
Gyerekkoromban nyáron ettük a dinnyét, ősszel a szőlőt, télen pedig az almát. Manapság, amikor faluvá zsugorodott a Föld, asztalunkra került gyümölcsök nem jelzik megfelelően az idő múlását... Másképpen haladunk. A természet szívverését se érezzük, helyette az atomórák rezgése szabdalja életünket - nehezebb is lett a várakozás...
Várni márpedig kell. Ahhoz, hogy a fa gyömölcsöt hozzon, egy esztendőt, ahhoz hogy gyümölcsfáink termőre forduljnak éveket, ahhoz pedig, hogy gyermekeink emberré váljanak - évtizedeket. A természet Isten-alkotta rendje, hogy a növényeknek napfényre van szükségük, a gyümölcsérésre a sötétség és a hideg alkalmatlan. De így van ez az emberek életében is. A családi meleg hiánya miatt didergő lelkecskék egy-két évtized múlva nem egyszer olyan gyümölcsöt hoznak életükben, ami kicsi, kukacos és félig rohadt... Kell az Isten Világossága, hogy helyesen fejlődjék a gyermek, s érett szép gyümölcsöt hozzon élete, Istennek és hazának hasznára, szülőknek örömére. A gyümölcsök egyértelműek, nem összetéveszthetőek, mindenki számára jól láthatóak: jóság, igazság és egyenesség.
Gyakran elbizonytalanodunk, s azt gondoljuk: Hiába a buzgó jóság, ha gonoszság gyorsabban "reprodukálja" magát... A jóság nem csak gyümölcs, ami táplál, hanem jel is egyben. Jel mindenki számára, hogy érdemes küzdeni, érdemes nagyobb távlatokban gondolkodni. Az igazságból is sokkal kevesebb van, mint igazságtalanságból, de ne feledjük Jézus szavait: egy kevéske só az egész levesnek ízt ad. Az egyenesség kiszámíthatóságot jelent. Talán ez a legnagyobb rákos daganat korunk társadalmának testében. Nincs kiszámíthatóság... nem a politikában, nem a kisközösségekben, nem a párkapcsolatokban, hanem az egyes emberben. Aki Istennel nem számol, az nem számol az Isten törvényével sem. Aki csak magával számol, az önzővé és kibírhatatlanná válik - idővel, a maga számára is. A jó hír azonban ott cseng szívünkben lelkünkben: az Isten Világossága közénk jött, s bennünk lakozik, s mi Őbenne, ha végre elhisszük már Őt, s számolunk Vele...
Választásaink...
A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Sokszor nehéz helyzetben találom magamat...
Magam sem tudom, hogy mit válasszak, mert mást diktál az értelmem, s
megint mást a szívem. Egyedül oly nehéz a választás! Kérlek Téged,
segíts nekem! Adj nekem bátorságot és bölcsességet döntéseimhez, apró
jeleket, hogy ne csak tudjam, de érezzem is, hogy Te mindig velem vagy
minden utamon!
Ámen
Előtökbe adtam
az életet és a halált, az áldást és az átkot.
Válaszd hát az életet!
5 Móz 30,19
Segíts magadon, s az Isten is megsegít! - mondják sokan, azaz ha te nem teszel semmit, akkor nem történik változás. Sokan ebből (is) azt a következtetést vonják le, hogy Isten alapviszonya teremtett világához a passzivitás. Ez amolyan deista elképzelés, hogy ti. megteremtette a világot, aztán magára hagyta... Sokan gondolják, Isten csak fikció, elképzelés, kitalált történet. Richard Dawkins angol biológus, a 70-es évek közepe óta világsikernek örvendő "Önző gén" szerzője, újabb nagy vitákat kiváltó könyvvel állt elő. Isteni téveszme c. könyvében tudatosan provokatív, és " hitet tesz" az ateizmus, mint bátran vállalható, tisztességes álláspont mellett. Sok érdekes, tudományos magyarázatával kapcsolatban csak egyetlen baj van: elfelejti, hogy a vallás lényege nem azonos a tudomány céljával, azaz a vallás nem "általában" akar választ adni, hogy milyen a leginkább vállalható egyetemes világkép, hanem az individuum, az egyes ember, azaz az "Én" helyzetére akar megnyugató válaszokat adni. A saját sorsunk esendőségének (betegség, veszteség, mindenféle hiány és egyéb nyomorúság) felvállalása - ha nem is megértése, de megnyugtató integrálása a hétköznapokba -, a cél mindazok számára, akik a beteljesületlen kívánságok ellenére, teljes életet szeretnének élni.
Ehhez nyújt kiváló segítséget a Biblia. Evangélikus tradíciónk lényege a dogmanélküliség, s a szabad gondolkodás a jézusi szeretetben. Nyilvánvalóan egyszerűbb azt mondani: "Ez így van, aki ezt nem így gondolja - kizárjuk!" (Korábban a megégetés veszélye is leselkedett az ilyen eretnekekre...) Persze ma is vannak, akik képtelenek elviselni a másfajta gondolkodást. Olvasom, Afrikában a "jó muzulmánok" nagy gumiabroncsba gyömöszöltek keresztényeket, benzinnel leöntötték őket, majd meggyújtották őket... válaszul egy jelentéktelen újság Mohamed-karikatúráira. Nem katolikus "találmány" tehát az inkvizíció, hanem génjeinkbe ivódott ősrégi készség, letörölni a másikat a vita színpadáról. Létünk ilyen: Istentől kapott szabadságunkba benne foglaltatik nemcsak a jó, de a rosz választásának is a lehetősége.
Élet és halál, áldás vagy átok? A választás olyan egyszerűnek tűnik, mégsem az. Amíg az életért folyamatosan küzdeni kell, addig a halálért semmit nem kell tennünk, csak el kell engednünk magunkat... s már gurulunk is lefelé az elmúlás lejtőjén. Közvetlen környezetünkben is akadnak bizonyára olyanok, akik már rég feladták, már jóideje nem küzdenek. "Minek is? Nekem már úgyis mindegy!" - magyarázzák tönkrement életüket. Az elveszettség érzése azonban soha nem a sikertelenségből táplálkozik, hanem a magányból. Abból, hogy nincs "se ember, se isten", akivel megoszthatnánk gondolatainkat.
Az élet lényege, hogy folyamatosan választanunk kel - kis és nagy dolgokban. Isten napról napra elénk adja a lehetőségeket, s a Tőle kapott szabadságunkban mi pedig választunk. Válasszuk azért az életet! - mégha ez a nehezebb is. Hiszen megtapaszaltuk: itt az áldás van, azaz a nyugalom, amott pedig az átok, azaz a békétlenség...
Válaszd hát az életet!
5 Móz 30,19
Segíts magadon, s az Isten is megsegít! - mondják sokan, azaz ha te nem teszel semmit, akkor nem történik változás. Sokan ebből (is) azt a következtetést vonják le, hogy Isten alapviszonya teremtett világához a passzivitás. Ez amolyan deista elképzelés, hogy ti. megteremtette a világot, aztán magára hagyta... Sokan gondolják, Isten csak fikció, elképzelés, kitalált történet. Richard Dawkins angol biológus, a 70-es évek közepe óta világsikernek örvendő "Önző gén" szerzője, újabb nagy vitákat kiváltó könyvvel állt elő. Isteni téveszme c. könyvében tudatosan provokatív, és " hitet tesz" az ateizmus, mint bátran vállalható, tisztességes álláspont mellett. Sok érdekes, tudományos magyarázatával kapcsolatban csak egyetlen baj van: elfelejti, hogy a vallás lényege nem azonos a tudomány céljával, azaz a vallás nem "általában" akar választ adni, hogy milyen a leginkább vállalható egyetemes világkép, hanem az individuum, az egyes ember, azaz az "Én" helyzetére akar megnyugató válaszokat adni. A saját sorsunk esendőségének (betegség, veszteség, mindenféle hiány és egyéb nyomorúság) felvállalása - ha nem is megértése, de megnyugtató integrálása a hétköznapokba -, a cél mindazok számára, akik a beteljesületlen kívánságok ellenére, teljes életet szeretnének élni.
Ehhez nyújt kiváló segítséget a Biblia. Evangélikus tradíciónk lényege a dogmanélküliség, s a szabad gondolkodás a jézusi szeretetben. Nyilvánvalóan egyszerűbb azt mondani: "Ez így van, aki ezt nem így gondolja - kizárjuk!" (Korábban a megégetés veszélye is leselkedett az ilyen eretnekekre...) Persze ma is vannak, akik képtelenek elviselni a másfajta gondolkodást. Olvasom, Afrikában a "jó muzulmánok" nagy gumiabroncsba gyömöszöltek keresztényeket, benzinnel leöntötték őket, majd meggyújtották őket... válaszul egy jelentéktelen újság Mohamed-karikatúráira. Nem katolikus "találmány" tehát az inkvizíció, hanem génjeinkbe ivódott ősrégi készség, letörölni a másikat a vita színpadáról. Létünk ilyen: Istentől kapott szabadságunkba benne foglaltatik nemcsak a jó, de a rosz választásának is a lehetősége.
Élet és halál, áldás vagy átok? A választás olyan egyszerűnek tűnik, mégsem az. Amíg az életért folyamatosan küzdeni kell, addig a halálért semmit nem kell tennünk, csak el kell engednünk magunkat... s már gurulunk is lefelé az elmúlás lejtőjén. Közvetlen környezetünkben is akadnak bizonyára olyanok, akik már rég feladták, már jóideje nem küzdenek. "Minek is? Nekem már úgyis mindegy!" - magyarázzák tönkrement életüket. Az elveszettség érzése azonban soha nem a sikertelenségből táplálkozik, hanem a magányból. Abból, hogy nincs "se ember, se isten", akivel megoszthatnánk gondolatainkat.
Az élet lényege, hogy folyamatosan választanunk kel - kis és nagy dolgokban. Isten napról napra elénk adja a lehetőségeket, s a Tőle kapott szabadságunkban mi pedig választunk. Válasszuk azért az életet! - mégha ez a nehezebb is. Hiszen megtapaszaltuk: itt az áldás van, azaz a nyugalom, amott pedig az átok, azaz a békétlenség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése