2017. december 16., szombat

A megdicsőülés küszöbén

Mindnyájan olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.
(Cselekedetek 6, 15)

A dicsőség Lelkének milyen csodálatos ereje nyugodott meg Istvánon (1 Pét 4, 14). Arcának ezzel a ragyogásával arra mutat a Szentlélek, hogy Jézusnak ez a bizonyságtevője nem keseredett meg és nem háborodott fel a hamis vádakon, hanem nagy belső örömmel állt a főtanács előtt. Ez az öröm sugárzott arcáról. Isten ezzel világosan és érthetően bizonyította be az ellenségnek hűséges szolgája ártatlanságát. Milyen mély benyomást kelthetett ez a főtanács embereiben! Jézusnak a Tábor hegyi megdicsőülésére emlékeztet ez a ragyogás. A belső világosság kisugárzása mutatta, hogy Istvánt a kegyelem ragyogása töltötte be. Megérett a mennyre, fiatal volt és már érett kalász! Nem az öregség érlel meg az örökkévalóságra! Ellenkezőleg, aki nem indult el a menny irányába, az mindig mélyebben gyökerezik a földbe. Akit Isten Lelke nem ébresztett fel, az mindig tompább, közönyösebb, hidegebb lesz és mint valami gép, a megszokás vágányain mozog. - István teljesen az Úr Jézus tanítványává érett és tökéletes bizonyságot tett az igazságról. Az idős kor bölcsessége és a fiatalság tüze együtt volt benne. Szabad volt minden ember- és halálfélelemtől, szabad a világtól, és ezért kész arra, hogy belépjen a mennyei világba.

Csodálatos dolog Jézus igazi tanítványának lenni! Erős, bárkivel felveheti a harcot, mégis készségesen megadja magát. Bölcs, senki nem szólhat ellene, mégis szó nélkül elviseli a gonosz gyalázásokat. Senki nem veheti el tőle a belső, boldog, Istenben való békességet. Ez a szent boldogság tölti be és ragyog belőle.

Mennyire megkötözi a természeti embert a mások vélekedése! Kapaszkodik az életbe, fél a haláltól. István csak Istent félte, ezért beszélt félelem nélkül a tanács előtt. Védekezése vádbeszéd lett a legfelsőbb hatóság ellen. Amikor látta fenyegető magatartásukat és azt, hogy már nem akarják meghallgatni, a legerőteljesebb és legfájdalmasabb igazságokat is megmondta még nekik, azok mint pörölyütések hullottak rájuk.

Ez legyen a példánk! Kötnek még földi meggondolások? Attól függ a döntésed, hogy mit mondanak az emberek? Gyűlölni és üldözni fognak? Talán az életed is kockán forog? Amíg az emberek és földi életünknek rabjai vagyunk, nem vagyunk még érettek az örökkévalóságra. Ezért szakadj el mindentől, ami a látható világhoz köt!


?Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek... Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret ad eleségül, megsokasítja a ti vetéseteket és megnöveli a ti igazságotoknak gyümölcsét.?
(II.Kor. 9:8, 10)

?Jönnek olyan napok, amikor Isten szolgája lehetetlennek tartja, hogy elvégezze a szükséges munkát, mert hiányoznak az alapos munka elvégzéséhez szükséges anyagi eszközök. Fél, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel nem tudja mindazt véghezvinni, amit kötelességének tart. De valahányszor hittel fog hozzá, látni fogja Isten dicsőségének megnyilatkozását, és siker koronázza fáradozásait. Aki megparancsolta az ő követőinek, hogy menjenek el e széles világra, ellátja majd minden munkását, aki engedelmeskedik parancsának és hirdeti az ő üzenetét. Az Úr nem mindenkor világít meg mindent szolgái előtt műve építése során. Néha próbára teszi gyermekei bizalmát amennyiben olyan körülményeket enged meg, amelyek kényszerítik őket, hogy hitben előre haladjanak. Gyakran súlyos és kellemetlen helyzeteket teremt, és haladásra készteti őket, mialatt szinte verdesi a lábukat a haragos áradat. Éppen az ilyen időkben imádkoznak hozzá komolyan, ő pedig utat mutat nekik és tágas térre vezeti őket.

Ha Isten szolgái felismerik kötelességüket az Úr szőlőskertjében, ha fáradhatatlanul munkálkodnak lelkek megtéréséért a Mester szellemében, akkor Isten angyalai előkészítik az utat, és gondoskodnak a szükséges eszközökről a mű fejlesztése érdekében. Azok közül, akik világosságot nyertek, sokan gazdagon járulnak majd hozzá a munka fejlesztéséhez. Szívesen és bőkezűen tesznek eleget minden segélykérésnek, Isten Lelke pedig készteti szívüket, hogy ne csak otthon, hanem a külmisszió területein is támogassák az Úr ügyét. Ilymódon jut erősítés a különböző helyeken dolgozó munkásoknak, az Úr műve pedig terveinek megfelelően halad előre.?

(Apostolok története, Munka viszontagságok között c. fejezetből)


HARCOLJ ISTEN ELŐTT

"Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét... imádkozzatok minden időben..." (Ef 6,13.18).

Nemcsak azok ellen a dolgok ellen kell küzdened, amelyek megakadályozzák, hogy Istenhez juss; tusakodnod kell a lelkekért is imádságodban. De soha ne mondd, hogy Istennel harcolsz, ez nem igaz az Írás szerint. Ha harcolsz Istennel, egész életedre nyomorék leszel. Amikor Isten közelít hozzád a neked nem kívánatos úton és te megragadod Őt, mint ahogy Jákób harcolt vele, akkor arra kényszeríted, hogy kificamítsa a csípőcsontodat. Ne sántikálj az Isten útjain, hanem előtte küzdj meg a dolgokkal és felettébb diadalmassá leszel általa. Csak ez az Isten előtti harc számít az Ő királyságában. Ha arra kérsz, hogy imádkozzam érted, de én nem vagyok felkészülve Krisztusban, imádságom mit sem használ, de ha beteljesedem Krisztussal, imádságaim győzelemre jutnak. Csak akkor eredményes az imádság, amikor teljességben történik: "Vegyétek fel az Isten egész fegyverzetét."

Mindig tégy különbséget Isten rendelkezése és megengedő akarata között, azaz gondviselő akarata között. Parancsai változhatatlanok, megengedő akaratáért pedig harcolnunk kell Őelőtte. Megengedő akaratával szembeni ellenállásunk engedelmességre jut a parancsaival szemben. "Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja", azoknak, akik hűségesek maradnak megbízásához, a Jézus Krisztusban kapott elhívásukhoz. Istennek az a célja az Ő megengedő akaratával, hogy gyermekeit a világ előtt bemutassa. Nem szabad pipogyán viselkednünk és lemondással szólni: "Ez Isten akarata." Ez nem azt jelenti, hogy Istennel harcban álljunk, hanem Őelőtte a dolgokkal harcoljunk. Vigyázz, nehogy tunyán ott kuporogj Isten előtt, ahelyett, hogy dicsőséges harcra kelnél, hogy megragadhasd az Ő erejét.


További elmélkedésre

    Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség.             — Kolossé 1,19.
Isten Igéje világosan tanítja, hogy a mi Megváltónk isteni. Ezek az isteni hivatalok tulajdoníttatnak Néki:
Teremtő (Kol. 1,16) * Közbenjáró (1Tim. 2,4–5) * az Egyház Feje (Kol. 1,16–24) * Megtartó (2Pét. 3,2) * Bíró (2Tim. 4,1) * A Mindenség Fenntartója (Zsid. 1,1–3) * az Életetadó (Ján. 10,28) * Úr és Krisztus (Csel. 2,36) * a Feltámadás és az Élet (Ján. 11,25)
Isteni jellem tulajdoníttatik Krisztusnak. A közönséges emberek természet szerint bűnösök, a Krisztus Jézus azonban nem egy közönséges ember. Ő:
Születése által Szent (Luk. 1,35) * Igaz (Ésa. 53,11) * Hűséges (Ésa. 11,5) * az Igazság (Ján. 14,6) * Igazságos (Ján. 5,30) * Minden Álnokságtól Mentes (1Pét. 2,22) * Bűntelen (2Kor. 5,21) * Szeplőtlen (1Pét. 1,19) * Ártatlan (Mát. 27,4), (Zsid. 726) * Földi szüleinek engedelmes (Luk. 2,51) * Féltőn szerető (Ján. 2,17) Szelíd (Mát. 11,29) * Alázatos szívű (Mát. 11,29) * Könyörülő (Zsid. 2,17) * Türelmes (Ésa. 53,7) * Hosszútűrő (1Tim. 1,16) Könyörületes (Mát. 15,32) * Önmegtagadó (2Kor. 8,9) * Alázatos (Fil. 2,5–11) * Engedelmes (Luk. 22,42) * Megbocsátó (Luk. 23,34)


Űzd ki a városból

Álljatok hát elő… felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának készségével.

– Efézus 6:14-15
       

 Felkészülés. Ha szellemi hadviselésről beszélünk, jól teszed, ha az emlékezetedbe vésed ezt a szót. A legtöbb hívő nem igazán foglalkozik ezzel. Nem készítik fel magukat jó előre. Addig játszadoznak, amíg az ördög nem lép egyet. Akkor felugranak, próbálnak harcolni ellene az Igével… és általában elvesztik a csatát.

Én is így tettem, ameddig az Úr meg nem tanított valamire. Általában akkor kezdtem el imádkozni az összejöveteleim sikeréért, amikor elkezdődtek. Amikor a sátán támadást intézett valamely irányból az összejövetelek ellen, megharcoltam vele ott. Aztán fordult egyet, támadást indított egy másik területen, és megharcoltam vele ott is.

Egyik nap az Úr megmutatta nekem, hogy mivel mindig az utolsó pillanatig vártam, hogy elfoglaljam a harci helyemet, a sátánnak ezzel időt adtam, hogy felépítse az erősségeit ellenem. Ezért sok csatámat elvesztettem. Akkor az Úr mondott valamit, amit soha nem felejtek el: „Ha Al Caponét kirúgták volna Chicagóból, amikor még egy kisstílű bűnöző volt, nem lett volna nehéz dolguk. De addig vártak, amíg nagyágyúvá vált, védett pozícióban. Ekkor már egy hadsereg kellett ahhoz, hogy legyőzzék.”

Amikor ezt meghallottam, elhatároztam, hogy soha nem leszek felkészületlen. Hetekkel korábban el kezdtem imádkozni az összejövetelekért, szellemileg megalapoztam őket még azelőtt, hogy elkezdődtek volna. Nem hagytam, hogy a sátán lövészárkot építsen a csapatainak, hanem inkább én támadtam meg őt, még mielőtt egy talpalatnyi földterületet szerezhetett volna. Amikor ezt megtettem, több győzelemben volt részem, mint valaha.

Ne engedd, hogy az ördög elkapjon, amikor nem vigyázol. Kezdj el most imádkozni, és a hit szavát szólni a családod, a vállalkozásod, a gyülekezeted fölött. Saruzd fel a lábadat a békesség Evangéliumának készségével. Amikor majd a sátán bajt akar okozni, jól fel leszel szerelve ahhoz, hogy kiűzd a városból.

Igei olvasmány: 1 Sámuel 17:12-51

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése