A ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket.Lukács 21,19
Uram!

A keret is megragadta figyelmemet, mellyel ezt a nagyon drága ígéretedet körülvetted. Világégésről, háborúkról, megpróbáltatásokról, családi kötelékek fölbomlásáról beszéltél. A tieidet még ilyen viszonyok között is meg tudod ajándékozni béketűréssel. Ha elfogadják ajándékodat. Ez láthatólag nem könnyű. Figyelem a ma élő keresztyéneket. Sok kapkodást és ingadozást látok bennük. Látok egyeseket, akik megvetik a földet. Mások tíz körmükkel fogóznak meg benne. Vannak, akik lelki életük ápolása címén még a legtermészetesebb napi kötelességükről is elfeledkeznek. És vannak, akik a koncért még a hitetleneknél is jobban marakszanak. Egyszer ellenségeid előtt puszta életükért rimánkodnak, máskor készek volnának embereket hatalmi eszközökkel térdre kényszeríteni Isten előtt.

Uram!
Ilyen viszonyok között érzem igazán, mennyire szükségem van rád, aki teljes kiegyensúlyozottsággal állsz a fejvesztett világban, és aki hívednek is meg tudod adni azt a csöndes béketűrést, amellyel lelkét kimentheti a gyávaság és a hatalmaskodás árulásából.


Emberré lett - értünk
    

     Önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén.
     Filippi levél 2, 7.
    
     A lelket nem lehet s nem szabad kisebbel kielégíteni, hanem csak a legfőbb jóval, aki alkotta s aki életének, üdvösségének forrása. Ezért akart Isten maga lenni Az, kihez a lélek hitével odatapadjon. Nem is illet meg senki mást a belévetett hit dicsősége, csak Istent egyedül. Ezért jött Isten maga, lett emberré s adta oda magát, hogy hitre Önmagához vonjon. Mert nem Istennek volt szüksége, hogy eljövén, emberré legyen, hanem mi szorultunk rá s nekünk vált javunkra. Isten önmagában való természete felfoghatatlan, mert meghaladja értelmünket. Kedvezésül ezért vett fel olyan természetet, amely közismert, hiszen azonos a mienkkel. Ebben vár minket, itt található, - másutt sehol. Aki segítségül hívja, hamar meghallgatást talál. A kegyelem trónja ez, melytől senki sincs elzárva.

    
          A szent Isten egyetlenét
          Íme jászolba fekteték.
          Ember romlandó testibe
          Öltözött az örök ige.


ERőS ALAP

"Halld meg Jósua, te főpap: Ímé, bizony előhozom az én szolgámat: Csemetét!" Zakariás 3,8

Aki az Úr előtt áll, azzal csodálatos dolgok történnek. Levetkőztetik, és tiszta ruhába öltöztetik. Enélkül senki nem lehet boldog. Amíg a bűn emészt, boldogtalan vagy. Isten előhozza Csemetét - a gyermek Jézust. Nem felnőttet, a testté lett gyermeket. Előhozta a betlehemi istállóba, jászolba. "Egy követ tettem le... erős alappal" (Ézs 28,16). A kő ez a gyermek - Jézus. őreá épül Isten országa. Rá építetted-e már az életedet? "Egy kövön hét szem." Ez az Isten-ember úgy lát, ahogy senki. Minden irányban mindent teljesen lát ezen a földön. Mindent ért. Benne van a teljesség! A teljes tudás, a teljes hatalom, a teljes szeretet ebben a Csemetében, ezen az egy kövön. "Én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura." Jézus életét Isten keze vésővel faragta, véste. Isten nagyon mélyre tette ezt a követ - a jászolba. Az alapkövet mélyre kell tenni. Soha ne lázadjunk azon, ami velünk történik. Isten a 12 éves Jézust engedelmesnek faragta. Az, Aki maga az értelem volt, alárendelte magát szüleinek. Isten vésője mélyre vés a szülők szívében is. Meg kell érteniük, hogy ez a gyermek nem a miénk. Ezt a követ Isten faragja. Másnak faragja, mint amilyen a többi ember. Jézusnak egyetlen mozdulata nem volt önmagáért. Jézus arca beteget, bűnöst, nyomorultat szerető arc. Működik a véső! Az áruló tanítványnak Jézus azt mondja: Barátom. Szívéig ér a véső! Péter - akire az anyaszentegyházat akarta építeni - megtagadja. Isten addig faragja, amíg el nem hangzik: "Elvégeztetett!" "Eltörlöm a föld álnokságait egy napon." Nagypénteken!

Ha Isten kiűzi, te ne tűrd meg!

?Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erősek is" (Józs 17,18).

   Ha biztosak vagyunk a győzelemben, vitéz tettekre bátorodunk. Ilyenkor hittel vonul az ember a harcba és bátran tör előre ott is, ahol különben félne. Mi a bennünk és körülöttünk lévő gonosszal háborúskodunk, és biztosaknak kellene lennünk abban, hogy győzni fogunk, és hogy ez a győzelem Krisztus érdeméért lehet a miénk. Nem a vereség tudatában indulunk a küzdelembe, hanem hogy győzünk, és így győzni is fogunk. Isten kegyelmének végtelen hatalma támogatja a gonosz minden formája elleni harcot, ezért lehetünk biztosak a győzelemben.
   Némelyik bűnünk már ?vas harci kocsivá" keményedett vérmérsékletünkben, korábbi szokásainkban, kapcsolatainkban és elfoglaltságunkban. Ennek ellenére le kell győznünk azokat. Akkor is, ha igen erősek, mi pedig hozzájuk képest nagyon gyengék vagyunk. Isten nevében nekünk kell felülkerekednünk, és ez sikerülni is fog. Ha csak egy bűn is uralkodik rajtunk, már nem vagyunk az Úr szabad gyermekei. Aki rab, az rab, legyen bár csak egy lánccal megkötve. Nem mehetünk a mennybe, ha az az egy bűn uralkodik rajtunk, hiszen a szentekről meg van írva: ?A bűnnek nem lesz többé uralma rajtatok". Fel hát, pusztítsunk ki minden ?kánaánitát", törjük darabokra a vas harci kocsikat! A Seregek Ura velünk van, ki állhatna ellen bűnt összezúzó hatalmának.

TŰZBŐL KIKAPOTT ÜSZÖG

       
  "És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?" (Zak 3:2)
 
  Jézus úgy beszél népéről, mint tűzből kikapott üszögről. Sátán érti, mit jelent ez: Isten fiának végtelen szenvedéseit, melyeket a Gecsemáné kertben és a Kálvárián azért élt át, hogy megválthassa népét a gonosznak hatalmából. Jézusnak a veszendő lelkekért végzett munkáját úgy vehetjük, mint aki a megmentésükért tűzbe tette a kezét. Az Isten népét jelképező Jósua szennyes ruhákba öltözve állt az angyal előtt. De amikor törvényeinek megszegéséből a nép megtér Isten előtt, és hitkezét kinyújtva megragadja Krisztus igazságát, Jézus ezt mondja: "Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! ...ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!" (Lásd: Zak 3:4)
  Egyedül csak Krisztus igazsága által vagyunk képesek megtartani a parancsolatokat. Akik Istent őszinteségben és igazságban imádják, töredelmesen hozzák elébe szívüket, mint az engesztelés nagy napján; azok megmossák jellemruháikat, és megfehérítik azt a Bárány vérében. Sátán igyekszik a csalás kötelével megkötözni az emberi elmét, hogy így a bűnös ember meg ne térjen és ne higgyen, ami által levennék szennyes ruháit. Miért ragaszkodsz nyomorult jellemhibáidhoz, hisz ezáltal eltorlaszolod az utat, melyen keresztül Jézus dolgozhatnék érdekedben?
  A szükség ideje alatt Isten népének helyzete azonos lesz Jósua helyzetével. Nem lesznek tudatlanságban a mennyben értük végbemenő munka felől. Felismerik, hogy a bűneik nevük mellett fel vannak jegyezve ott, ám azzal is tisztában vannak, hogy mindazok bűnei eltöröltetnek, akik megtérnek és Krisztus érdemeihez ragaszkodnak... Azoknak nevei, akik igazán megbánták bűneiket, és élő hit által engedelmesek Isten parancsolatainak, az élet könyvében maradnak meg, és Jézus megvallja őket az Atya és a szent angyalok előtt. Jézus azt fogja mondani: "Ők az enyémek, saját véremmel vettem meg őket." (Signs of the Times, 1890. június 2.)
 

Uram! Köszönöm, hogy kegyelmedben élhetem meg ezt a mai napot is. Kérlek, adj jókedvet, vidámságot a mai napra. Add, hogy ne bántsam meg embertársaimat, ne szóljak rosszat ellenük a hátuk mögött. Ámen.

Szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged. (Mt 12,37)

Ítélet. A világban nagyon sokan ítélkezünk egymás felett. Mert azt hisszük, mi jobbak vagyunk, mi tisztábbak vagyunk. Így ítélkezünk egymás felett. Megmondjuk a másiknak, mit tesz jól és mit rosszul. Azt is megmondjuk, mi lesz a cselekedeteinek a következménye. Megvetjük, vagy valamikor dicsérettel tüntetjük ki embertársainkat. Ítélkezünk egymás felett, és ezt sokszor szavainkkal is tudtára adjuk a másiknak. Mi ítélkezünk, de ha eljön az ideje, minket is megítélnek. Nem csak a szomszéd, nem csak a családtagjaink, nem csak a sarki boltos, hanem maga a legfőbb ítélőbíró, Isten. Ő is ítél! Szavaink alapján is. Igazságosan. Nem csak cselekedeteinket ítéli meg, hanem szavainkat is. Azt is megítéli, mit mondunk a másikra. Jót vagy rosszat, igazul vagy hamisan vádoljuk a másikat. Isten azonban igazságosan ítél, ezért nekünk sem mindegy, mi hogyan teszünk. Legyünk irgalmasak embertársainkhoz, és ne ítélkezzünk. Hiszen van ítélőbírónk, aki igazságosan ítél. Ezért nem nekünk kell kimondani embertársainkra ítéletünket, mert ha kell, Isten úgy is elítéli, vagy felmenti őket. Igazságosan, de kegyelmesen.

...a szeretet tesz képessé, hogy másképp cselekedj, hogy elmerülhess egy másik ember tekintetében, s még erősebben érezd: soha nem akarod megbántani őt.
(Stephanie Dowrick)

Uram! Taníts meg arra, hogy ne ítélkezzem a másik felett. Ne mondjak rá rosszat, ne akarjak neki rosszat. Taníts irgalmasságra embertársaimmal szemben. Mert én is tudom, fáj az, ha rosszat mondanak rám. De ugyanakkor segíts elviselni a sérelmeket, és mindig adj erőt megbocsátani. Ámen.