2017. december 26., kedd

A mi Atyánk

    Mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek Tőle. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk…             — Máté 6,8. 9.

Bár Isten olyan világos kijelentést adott magáról Izraelnek, amilyet csak lehetett szellemileg halott embereknek, mégsem ismerték Őt igazán. Nem ismerték fel a hústestben megjelent Istent, amikor Jézus ott állt közöttük. (Az ó szövetség alatt Isten jelenléte a Szentek Szentjébe volt zárva.)
Így azután, amikor a Krisztus Jézus eljött, az ítélkezés kemény és durva légkörébe kellett eljönnie. A zsidók, akik körülvették, nem tudták megérteni Őt. Úgy beszélt Istenről, mint az Ő Atyjáról. Arról beszélt, hogy az Atya szereti az övéit és gondoskodik róluk! Ez zavarba ejtette őket. Amikor Jézus úgy mutatta be Istent, mint a szeretet AtyaIstenét, ez legtöbbször süket fülekre talált.
Be kell ismernünk, amint elmélkedünk Jézus szavain Isten szeretetéről, hogy néha Istennek újjászületett gyermekei sem látják meg Istennek a szerető arcát.
Izrael sohasem tudta ezt felfogni. Nem értették meg, ki az, akiről Jézus beszél. Újdonság volt számukra. Az igazat megvallva, ma is újdonságnak számít az egyház legtöbb tagja számára! Arra tanították őket, hogy féljenek Istentől, hogy reszkessenek az ítélkezés Istenétől.
Igazában sohasem látták meg Isten szeretetteljes arculatát, amelyet Jézus jött el kijelenteni.


Ismerd Őt apukádként

Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

– Róma 8:15


 Egy este, dicsőítő összejövetel után kiléptem egy barátommal az utcára, és hirtelen rácsodálkoztunk a körülöttünk lévő gyönyörűségre. Olyan metsző, tiszta téli éjszaka volt, amikor a hold és a csillagok fényétől eláll az ember lélegzete. Azt mondtam a barátomnak: „Tommy, nézd ezt!” Szent Szellemtől ragyogó mosollyal felnézett az égre, és gyengéd hangon így szólt: „Az apukám műve!”

„Az apukám…” Soha nem felejtem el, ahogy ezt mondta.

Talán van, aki azt gondolja, hogy nem szabadott volna ilyen bizalmasan beszélnie Istenről, de nincs igaza. Igei dolog így beszélni Róla. Az Újszövetségben van egy görög szó az atyára: Abba. Ennek a szónak a legpontosabb fordítása az Apuka. Bensőségességet sugároz, és olyan kapcsolatról tesz tanúbizonyságot, amely csak sok, együtt töltött idő alatt fejlődött ki.

Az Atya és az Apuka mást és mást takar.

Gyerekkoromban az édesapám olykor az apám volt, máskor pedig az apukám. Amikor kacsára vadásztunk, akkor az apukám volt. Amikor megparancsolt valamit, és azonnal engedelmeskednem kellett, akkor az apám volt.

Isten is ilyen. Az Atyád és az Apukád is. Van, amikor nagyon komolyan és lényegre törően beszéltek egymással. Máskor könnyedek vagytok. De bárhogy legyen is, ha elég időt töltesz Vele ahhoz, hogy megismerd Őt, garantálom, hogy állandóan közel akarsz majd lenni Hozzá.

Igei olvasmány:  Róma 8:14-18


?Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől... elég minden napnak a maga baja.?
(Mt. 6:34)

?Ha az elvégzendő munkánk megoldását magunk vesszük a kezünkbe és saját bölcsességünkben bízva akarunk sikert elérni, akkor olyan terhet veszünk a vállunkra, melyet nem Isten helyezett ránk, mert segítsége nélkül akarjuk hordozni. Magunkra vállaljuk azt a felelősséget, ami Istent illeti és így mintegy helyettesíteni akarjuk őt. Bizonyára lesznek gondjaink. Felkészülhetünk veszedelmekre és veszteségekre, mert azok elmaradhatatlanok. De ha igazán hisszük, hogy Isten szeret bennünket és a javunkat akarja, akkor a jövő nem fog aggasztani bennünket. Úgy bízzunk Istenben, mint a gyermek bízik szerető szüleiben. Gondjaink és szenvedéseink eltűnnek, mert akaratunk megnyugszik Isten akaratában.

Krisztus nem ígérte azt, hogy a holnapi nap terheit már ma hordja helyettünk. Ezt mondta: ťElég néked az én kegyelmemŤ (II.Kor. 12:9). Miként a pusztában hullott a manna Izráel seregei számára, úgy adatik számunkra is naponként a mennyei kenyér. Csak egyetlen nap a miénk, e nap folyamán éljünk Istennek. E napon tegyük le ünnepélyesen terveinket az ő kezébe, s vessük rá gondjainkat, mert ő gondot visel rólunk... Ha Krisztus igáját ? az engedelmesség és a szolgálat igáját ? hordod, akkor elcsitulnak panaszaid, megszűnik minden viszontagságod és megoldódnak a legbonyolultabb talányok is.?

(Gondolatok a hegyibeszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)


VILÁGOSSÁGBAN JÁRUNK

"Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van... Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden egyes bűntől" (1Jn 1,7).

Nagy tévedésbe estünk, ha a bűntől való tudatos szabadulást összetévesztjük a megváltás bűntől megszabadító hatalmával. Egyetlen ember sem tudja, mi a bűn, amíg újjá nem születik. Az a bűn, amit Jézus Krisztus a Golgotán magára vett. Valóságos szabadulásom bizonyítéka az, hogy felismerem magamban a valóságosan bűnös természetet. Jézus Krisztus váltságművének végső hatása által ismeri meg az ember, hogy mi a bűn, ha részesül az Ő feltétlen tökéletességében.

A Szent Szellem mind öntudatlan, mind tudatos életünk területén hathatóssá teszi a kiengesztelést és csak ha már munkálkodik bennünk a Szent Szellem kibeszélhetetlen hatalma, akkor értjük meg, mit jelent az 1János 1,7: "Jézus Krisztusnak... vére megtisztít minket minden bűntől." Ez nemcsak a tudatos bűnre, hanem arra a végtelenül mélyen gyökerező bűnszövevényre is vonatkozik, amit bennem csak a Szent Szellem tud felfedni, világosságra hozni.

Ha világosságban járok, amint Isten is a világosságban van - nem a saját tudásom világosságában, hanem Istenében -, ha úgy járok benne, hogy semmit sem takargatok előtte, akkor legnagyobb csodálatomra felismerem, hogy Jézus Krisztus vére annyira megtisztít engem minden bűntől, hogy még a Mindenható Isten sem lát semmi megfeddnivalót bennem. Ez győz meg tudatomban arról, hogy élesen, áthatóan felismerjem mi a bűn. Isten szeretete, amely bennem munkálkodik, viszi véghez, hogy mindazt, ami nem fér össze Isten szentségével, én is a Szent Szellem gyűlöletével gyűlöljem. Akkor járok a világosságban, ha mindaz ami a sötétségből való, közelebb hajt engem a világosság forrásához.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése