A legjobb családban vagy!

„Felment József … Betlehembe… mert Dávid házából és nemzetségéből való volt.” (Lukács 2:4)

Nézzünk szembe a valósággal: vannak olyan időszakok az életben, amikor azt kívánjuk, bárcsak másik családba születtünk volna. George Burns így élcelődött: „A boldogság azt jelenti, hogy van egy nagy, gondoskodó, összetartó családod – egy másik városban!” Félretéve a tréfát, a családod, amely körülvesz, nem a véletlennek köszönhető. Isten azt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek [elkülönítettelek egy bizonyos célra]” (Jeremiás 1:5).

Hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy Jézus családja alatt csak a Mennyei Atyát értjük. De volt földi családja is; méghozzá olyan, amelyik nem mindig értette meg Őt. Isten arra használta Jézus családját, hogy formálja őt, és sorsa felé terelgesse, pontosan oda, ahol meg kellett születnie. „Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt… és történt, hogy amíg ott voltak, eljött Mária szülésének ideje” (Lukács 2:4,6). Figyeld meg ezeket a szavakat: „eljött az ideje”. Isten naptárában nincs véletlen egybeesés vagy zűrzavar. Ő a legapróbb részletekig megtervezi az életünket. Az mondja: „Amit elterveztem, azt meg is teszem” (Ézsaiás 46:11 NIV).

Jézus valószínűleg ács lett, mert ez volt József foglalkozása, és elsőszülött fiúi kötelességei miatt feltehetően harminc éves koráig várt, mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte. Azt kérdezed: „Mit jelent mindez számomra?” Egyszerűen fogalmazva: Isten arra fogja használni a családodat, hogy felkészítsen téged arra a megbízatásra, amit számodra kijelölt. Azért helyezett oda, hogy formáljon téged, és önmagához egyre hasonlóbbá tegyen – remélhetőleg istenfélő példaképek és szeretetteljes kapcsolatok által. De még ha egy olyan családba is születtél, amelynek tagjai rosszul töltik be szerepüket, és egymástól érzelmileg eltávolodtak, Ő akkor is képes az átkot áldásra fordítani, mert szeret téged (5Mózes 23:6).

BORULJ TÉRDRE!

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken…” (Lukács 2:8)
A karácsonyi történet így hangzik: „Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: »Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik jászolban.«” (Lukács 2:8-12). Tűnődtél már valaha azon, hogy az angyal miért a pásztorokhoz, a társadalmi ranglétra legaljának számító foglalkozás gyakorlóihoz szólt először? Gondold végig: ha a vallási vezetőkhöz szólt volna, nekik utána kellett volna nézniük a teológiai szakkönyvekben, és tanácskozniuk kellett volna a gyülekezetek vezetőségeivel. Ha ünnepelt személyiségeknek jelent volna meg, nekik ellenőrizniük kellett volna a nézettséget. Ha vállalatvezetőknek jelent volna meg, azoknak egyeztetniük kellett volna az időbeosztásukat, és ellenőrizni a táblázataikat. Ezért adta hírül a világtörténelem legnagyobb hírét azoknak, akiknek nem volt fejszéjük, amit meg kellett volna élesíteni, nem volt jó hírnevük, amit meg kellett volna védeni, és nem volt szamárlétrájuk, amit meg kellett volna mászni. Ezeknek az embereknek alázatos szívük, nyitott gondolkodásuk és egyszerű, gyermeki hitük volt. Érted már a lényeget? Betlehem mellett van egy templom, amely Jézus születésének helyét jelzi. Az oltár alatt van egy barlang, ahol egy szimbolikus csillag van a padlóba vésve. Be lehet menni ebbe a barlangba, de van egy feltétele: le kell térdelni hozzá. Az ajtó olyan alacsony, hogy állva nem lehet bemenni rajta! Isten ma is így dolgozik. Bármilyen hétköznapi helyen megtalálhatod – de térdre kell borulnod ahhoz, hogy találkozz vele.

EGYEDÜL VAGY KARÁCSONYKOR?

„Közel van az Úr a megtört szívűekhez…” (Zsoltárok 34:19)

Ha Karácsonykor egyedül találod magad, mindaz a látvány és minden hang, ami valaha örömet jelentett, most csak fokozza a szomorúság és veszteség érzését. Nincs semmilyen varázslat, nincs semmilyen recept arra, hogy gyorsan jobban legyél; ahhoz, hohy fel tudd dolgozni mindazt, amit elvesztettél, idő kell, és Isten soha el nem múló kegyelme. Íme azonban három gondolat, ami a segítségedre lehet.

1) Ne feltételezz! Ne hidd el azt a mítoszt, hogy mindenki másnak tökéletes karácsonya van, miközben te szenvedsz. Valójában mind megtapasztaljuk a vásárlás, szórakozás és ajándékozás valóságtól elrugaszkodott követeléseit és nyomását. Ez pedig a nagy szívfájdalmak idején a legrosszabb. Ezért érzünk olyan nagy megkönnyebbülést, amikor az ünnep véget ér. 2) Ez is csak egy nap a 365-ből. Meg tudsz birkózni ezzel a 24 órával is, hiszen Isten megígérte, hogy erőt ad minden napodhoz (ld. 5Mózes 33:25). 3) Ne magadra koncentrálj! Indulj el mások felé! Nézz körül, nincs-e a környezetedben egy nélkülöző család vagy egy fájdalmakat hordozó ismerős, aki örülne, ha egy órát veled tölthetne. Valószínűleg ehhez van most legkevésbé kedved, de hidd el, gyógyhatása van, helyreállítja látásmódodat, a jóllét és hála új érzését hozza. 4) Teremts új hagyományokat, főleg akkor, ha a régiektől csak még rosszabbul érzed magad! „… ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a célé felé” (Filippi 3:13).

Ha magányosnak érzed magad, íme egy ima számodra: „Uram, te tudod, mennyire fáj ma a szívem. Igéd azt mondja, hogy Te közel vagy az összetört szívűekhez. Hadd étezzem közelségedet! Légy valóságosabb számomra, mint a külső tevékenységek, és mint az üresség belül. Segíts közelebb jutnom Hozzád, és így hadd legyen olyan ez a karácsonyom, mint eddig soha egyetlen sem!”

Jézus az út

„Én vagyok az út…” (János 14:6)

A judaizmus úgy tekint a megváltásra, mint ítéletnapra, amikor is a döntés az erkölcsösségen alapul. A hinduk többszöri újjászületést várnak, amely során lelkük bejárja a világmindenséget. A buddhisták a Négy Nemes Igazság és a Nemes Nyolclépcsős Út szerint vezetik életüket. A muzulmánok a Hit Öt Oszlopa alapján érdemlik ki útjukat Allahhoz. Sok filozófus a halál utáni életről úgy vélekedik, hogy az rejtett és ismeretlen, „egy nagy ugrás a sötétbe”. Vannak, akik Jézust egy kalap alá veszik Mózessel, Mohameddel, Konfuciusszal és más vallási tanítókkal. Jézus viszont ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Sokan tiltakoznak. „Minden út a mennybe vezet” – mondják. De hogy lenne ez lehetséges? A buddhisták a nirvánát várják, ami nem kevesebb, mint 547 reinkarnáció után érhető el. A keresztyének egy életben és egy halálban hisznek, és egy Istennel töltött örökkévalóságban. A humanisták nem ismerik el az élet Teremtőjét. Jézus azt állítja, hogy Ő az élet forrása. A spiritiszták a tenyeredből olvasnak. A keresztyének a Bibliát kérdezik. A hinduk többistenhívők és személytelen istenségben gondolkodnak. Krisztus követői hiszik, hogy „…csak egy Isten van” (1Korinthus 8:4 NLT). Minden nem keresztyén vallás azt mondja: „Meg tudod váltani magad”. Jézus azt mondja: „Kereszthalálom vált meg téged”. Nem vezet minden út Rómába, nem minden hajó megy Ausztráliába, és nem minden repülő landol Londonban. Nem minden út vezet Istenhez. Jézus megjelölt egy egyedülálló utat, érvénytelenné téve az önmegváltást. Világosan megmutatott egy különleges ösvényt, melyet nem az emberi erőfeszítés kövezett ki. Egyetlen különleges meghívást kínál, amelyben Ő végzi a munkát, mi pedig bízunk Benne, Ő meghal, és mi élünk. Ő hív, és mi hisszük, hogy: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (János 6:29).