A nagyszülők hatása
„Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is!” (5Mózes 4:9)
A következő mulatságos levelet egy kisgyermek írta: „A nagymama egy olyan hölgy, akinek nincs saját gyereke. Szereti mások kislányait és kisfiait. A nagyapa a férfi nagymama. Ő sétálni szokott a fiúkkal, és pecázásról meg ilyesmikről beszélgetnek. A nagymamáknak nincs semmi dolguk, csak az, hogy ott legyenek. Olyan öregek, hogy nem játszhatnak vagy futhatnak túl sokat. Az is elég, ha elvisznek minket a bevásárlóközpontba, ahol a játékló van, és van kéznél jó sok pénz. Vagy hogyha elvisznek sétálni, lelassítanak szép levelek vagy hernyók miatt. Sosem kellene azt mondaniuk, hogy: „Siess már!” A nagymamák általában kövérek, de nem annyira, hogy ne tudják bekötni a cipőfűződet. A nagymamák szemüvegesek és fura alsóneműt viselnek. Ki tudják venni a fogukat és az ínyüket. A nagymamáknak nem muszáj okosnak lenniük, de tudjanak válaszolni ilyen kérdésekre, mint: „Isten miért nem házas?” és „Miért kergetik a kutyák a macskákat?” A nagymamák nem beszélnek babanyelven, mint a többi látogató, mert azt nehéz megérteni. Ha olvasnak nekünk, akkor nem hagynak ki semmit, és nem bánják, ha megint ugyanazt a mesét kérjük. Mindenkinek kéne egy nagymama, főleg, ha nincs tévéjük, mert a nagymamák az egyedüli felnőttek, akik ráérnek.”
Nagyszülők, ha nem vagytok elégedettek azzal, amit első körben tettetek, akkor van egy második lehetőségetek az unokáitokkal. Ne szúrjátok el! Ha a gyermekeitek Isten szerinti módon nevelik unokáitokat, akkor bátorítsátok őket, és erősítsétek meg tanításukat a saját példátokkal. Ha a szülők elhanyagolják ezt, akkor haladéktalanul álljatok oda a résre! „Tanítsátok [erre] gyermekeiteket és az ő gyermekeiket is utánuk!”
„Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Korinthus 9:24)
Sokszor szoktuk hallani: +A világban patkányok versenyfutása zajlik, és a patkányok győznek.” „A rendes emberek mindig utolsónak érnek a célba.” „A győzelem nem minden – hanem az egyetlen dolog!” Az ilyen kijelentések jól jellemzik kultúránkat, a munkamániás, hajszolt életet, ami pusztítja az egészséget, összetöri a családokat, és mellőzi a lelki fegyelmezettséget, amire szükség lenne ahhoz, hogy Istennel való kapcsolatunk növekedhessen. Mit tegyünk tehát? Kerüljünk minden versengést? Szálljunk ki a versenyből? Menjünk nyugdíjba és nézzük, ahogy a világ elmegy mellettünk? Nem, Krisztus követői számára nem ezek az alternatívák. Tehát: 1) Vigyázz, mert a versengés féltékenységhez vezet. Kain versengése testvérével, Ábellel gyilkossághoz vezetett (1Mózes 4:8). Megpróbálta testvérét földre teríteni, hogy ő maga felemelkedhessen. Saul király meg akarta ölni Dávidot, amikor a tömeg ezt énekelte: „Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!” (1Sámuel 18:7). E szavakat hallva a féltékenység rákos daganatként kezdett növekedni benne. 2) Értsd meg, hogy azzal, ha kiválóságra törekszel hivatásodban, Krisztus dicsőíted. Pál azt írja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.” (1Korinthus 9:24-25). A másodosztályú erőfeszítés, a középszerűséggel való megelégedés hoz győzelmet. „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Korinthus 9:26-27). Nem az a lényeg, hogy másokat leelőzzünk, hanem hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet Isten dicsőégére! „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” (Kolossé 3:23).
A következő mulatságos levelet egy kisgyermek írta: „A nagymama egy olyan hölgy, akinek nincs saját gyereke. Szereti mások kislányait és kisfiait. A nagyapa a férfi nagymama. Ő sétálni szokott a fiúkkal, és pecázásról meg ilyesmikről beszélgetnek. A nagymamáknak nincs semmi dolguk, csak az, hogy ott legyenek. Olyan öregek, hogy nem játszhatnak vagy futhatnak túl sokat. Az is elég, ha elvisznek minket a bevásárlóközpontba, ahol a játékló van, és van kéznél jó sok pénz. Vagy hogyha elvisznek sétálni, lelassítanak szép levelek vagy hernyók miatt. Sosem kellene azt mondaniuk, hogy: „Siess már!” A nagymamák általában kövérek, de nem annyira, hogy ne tudják bekötni a cipőfűződet. A nagymamák szemüvegesek és fura alsóneműt viselnek. Ki tudják venni a fogukat és az ínyüket. A nagymamáknak nem muszáj okosnak lenniük, de tudjanak válaszolni ilyen kérdésekre, mint: „Isten miért nem házas?” és „Miért kergetik a kutyák a macskákat?” A nagymamák nem beszélnek babanyelven, mint a többi látogató, mert azt nehéz megérteni. Ha olvasnak nekünk, akkor nem hagynak ki semmit, és nem bánják, ha megint ugyanazt a mesét kérjük. Mindenkinek kéne egy nagymama, főleg, ha nincs tévéjük, mert a nagymamák az egyedüli felnőttek, akik ráérnek.”
Nagyszülők, ha nem vagytok elégedettek azzal, amit első körben tettetek, akkor van egy második lehetőségetek az unokáitokkal. Ne szúrjátok el! Ha a gyermekeitek Isten szerinti módon nevelik unokáitokat, akkor bátorítsátok őket, és erősítsétek meg tanításukat a saját példátokkal. Ha a szülők elhanyagolják ezt, akkor haladéktalanul álljatok oda a résre! „Tanítsátok [erre] gyermekeiteket és az ő gyermekeiket is utánuk!”
EGÉSZSÉGES VERSENYSZELLEM
„Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Korinthus 9:24)
Sokszor szoktuk hallani: +A világban patkányok versenyfutása zajlik, és a patkányok győznek.” „A rendes emberek mindig utolsónak érnek a célba.” „A győzelem nem minden – hanem az egyetlen dolog!” Az ilyen kijelentések jól jellemzik kultúránkat, a munkamániás, hajszolt életet, ami pusztítja az egészséget, összetöri a családokat, és mellőzi a lelki fegyelmezettséget, amire szükség lenne ahhoz, hogy Istennel való kapcsolatunk növekedhessen. Mit tegyünk tehát? Kerüljünk minden versengést? Szálljunk ki a versenyből? Menjünk nyugdíjba és nézzük, ahogy a világ elmegy mellettünk? Nem, Krisztus követői számára nem ezek az alternatívák. Tehát: 1) Vigyázz, mert a versengés féltékenységhez vezet. Kain versengése testvérével, Ábellel gyilkossághoz vezetett (1Mózes 4:8). Megpróbálta testvérét földre teríteni, hogy ő maga felemelkedhessen. Saul király meg akarta ölni Dávidot, amikor a tömeg ezt énekelte: „Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!” (1Sámuel 18:7). E szavakat hallva a féltékenység rákos daganatként kezdett növekedni benne. 2) Értsd meg, hogy azzal, ha kiválóságra törekszel hivatásodban, Krisztus dicsőíted. Pál azt írja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.” (1Korinthus 9:24-25). A másodosztályú erőfeszítés, a középszerűséggel való megelégedés hoz győzelmet. „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Korinthus 9:26-27). Nem az a lényeg, hogy másokat leelőzzünk, hanem hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet Isten dicsőégére! „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” (Kolossé 3:23).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése