Boldogmondások szülőknek
„A gyermekek a szüleiktől tanulnak.” (Efézus 5:1 TM)
Egy matematikatanár, aki elvállalta, hogy vigyáz barátnője gyermekeire, amíg ő vásárolni megy, a következő feljegyzést hagyta hátra neki: „Könnyeket letöröltem: 11-szer… cipőfűzőt bekötöttem: 15-ször… lufikat fújtam: gyerekenként 5 darabot… figyelmeztettem a gyerekeket, hogy ne szaladjanak át az úton: 26-szor… a gyerekek ragaszkodtak hozzá, hogy átmenjünk: 26-szor. Azoknak a szombatoknak a száma, amikor újból elvállalom mindezt: NULLA!” A következőkben olvasható „Boldogmondások szülőknek” című írást negyvenöt évvel ezelőtt írta Marion E. Kinneman, amikor lányai hat unokáját nevelték. Még mindig aktuálisak! „Boldogok, akik békét teremtenek, ha a tej kiömlik, vagy ha valaki a sárba esik, mert azoké a gyermekkor királysága. Boldog az a szülő, aki nem hasonlítgatja gyermekét másokhoz, mert mindegyik értékes a saját növekedési ütemében. Boldogok, akik megtanultak nevetni, mert ez a gyermekek világának zenéje. Boldogok és érettek azok, akik harag nélkül tudnak nemet mondani, megadva ezzel a gyermeknek a határozott döntések biztonságérzetét. Boldogok, akik a következetesség ajándékát bírják, mert ezzel megkönnyítik a gyermekkort. Boldogok, akik elfogadják a növekedéssel járó ügyetlenkedéseket, mert ők különbséget tudnak tenni a megrongálódott bútorok és a sérült személyiség között. Boldogok, akik taníthatóak, mert a tudás megértést hoz, a megértés pedig szeretetet. Boldogok azok a férfiak és nők, akik szeretetet tudnak adni akkor is, ha sötét a láthatár, mert ezzel a legnagyobb ajándékot adják egymásnak, gyermekeiknek és egyre táguló körben embertársaiknak.” Egy sikeres vállalkozó mondta: „Lehet, hogy a magam erejéből értem el a sikereimet, de a modell a szüleimtől származik.” Összegzésül: „A gyermekek a szüleiktől tanulnak.” Te mit tanítasz a tieidnek?
ERŐSÖDNI A VÁLTOZÁS ÁLTAL
„... hitetek próbája állhatatosságot eredményez." (Jakab 1:3)
Az egyetlen dolog, amire biztosan számíthatunk az életben, a változás. Megpróbálunk ellenállni neki, de azt mondja: „Készen állsz vagy sem, én jövök". Ahhoz, hogy a változás által erősödni tudjunk, fel kell adnunk dolgokat, fel kell tárnunk az elménket, és fel kell vérteznünk magunkat. Először is, ne akarj szabadulóművész lenni, kerülve minden feszültséget, ami a változáshoz társul. Nincs menekvés, a változás elkerülhetetlen. Ne tekintsd többé ellenségnek, barátkozz meg vele! Csak akkor jutsz el oda, ahol lenned kell, ha elhatározod, hogy nem háttal ülöd meg a lovat. Másodszor: amikor valamilyen váratlan változás hirtelen csap le ránk, a „küzdj vagy menekülj" ösztön nem túlságosan célravezető. De van megoldás! Ha életünket teljesen Isten gondviselésére bízzuk, és kérjük az Ő bölcsességét, ő határozottan kézen fog, és elvezet a változásra (Id. Róma 2:4). Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk, de túlságosan szeret ahhoz, hogy olyannak hagyjon meg, amilyenek vagyunk. Végül, ahogy valaki találóan megjegyezte: „Ha nem lenne stressz, nem volna semmi energiám". Állj meg, és készíts leltárt! Lehet, hogy jobban megnehezíted magadnak a dolgokat, mint kellene? A hit vagy a félelem szavait mondod? Meggyőzöd magad arról, hogy nem tudod kezelni a változást? Fel akarod adni, mielőtt igazán megpróbálnád, és nem bízol Istenben? Ha azzal küzdesz, hogy valahogy megértsd a helyzetet, amiben éppen vagy, olvasd el ezeket a szavakat: „... a változás nyomása alatt hitéleted rákényszerül, hogy kinyíljon, és megmutassa igazi színeit. Ezért ne próbálj semmiből éretlenül kikerülni! Hadd végezze el az munkáját, hogy így éretté és jól fejletté válj..." (Jakab 1:3-4 TM).
„Újra felkelünk, és továbbmegyünk." (2Korinthus 4:9 TLB)
Max Gunther mondta: „Ha egy tigrissel vagy kötélhúzásban, engedd neki a kötelet, mielőtt elér a karodig! Új kötelet mindig vehetsz." Ha ellenállsz a változásnak, az csak gyomorfekélyt, álmatlanságot és stresszt okoz. íme tehát néhány magatartásforma, amit tanácsos elsajátítanod. Ne gondolkodj többé áldozatként, ne másoktól várd, hogy megmentsenek, sajnáljanak vagy csökkentsék a stressz-szintedet! Ragadd meg a kormányt, ez a te életed! Nem vagy tehetetlen, és a helyzet nem reménytelen. Isten Igéje azt ígéri: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Filippi 4:13). Ne állj ellent többé a változásnak! Ahelyett, hogy folyton a valóság falába vernéd a fejed, erődet inkább abba fektesd, amin képes vagy változtatni - például a hozzáállásodon, a szemléletmódodon! Sokkal több energiát emészt fel, ha a régi szokásokba és régi hitekbe kapaszkodsz, mint, ha az újakat sajátítanád el. Ne akard az új játékot a régi szabályok szerint játszani! Képzeld csak el, mi történne, ha egy második sebességbe ragadt autó megpróbálna 180-nal menni - tönkremenne! Ha nem akarsz kiégetté válni, tanulj meg sebességet váltani! Amikor az életed időszakai, megbízatásai vagy kapcsolatai változnak, kezdj el alkalmazkodni! Tanulj meg az új szabályok szerint játszani, különben folyton veszíteni fogsz! Ne próbáld irányítani az irányíthatatlant! Amikor változik a zene, itt az ideje, hogy megtanuld az új tánclépéseket, különben csak oldalt fogsz üldögélni. Lehet, hogy nem szereted a változásokat, de megtanulhatsz együtt haladni velük, „kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, össze vagyunk zavarodva... de nem adjuk fel, nem szállunk ki... kiütnek, és földre kerülünk, de felállunk újra, és továbbmegyünk" (2Korinthus 4:8-9 TLB).
„... megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." (Filippi 4:11)
Mivel nem menekülhetsz a változás elől, vagy a velejáró feszült helyzet elől, íme, néhány lépés, ami segíthet a változást kezelni. Először: dönts bölcsen arról, hogy mi ellen csatázol! Válaszolj ezekre a kérdésekre: ösztönösen megadod magad a félelemnek, és ellenállsz a változásnak, akkor is, ha az esetleg a javadra válna? Folyton odaállsz a vágányokra, azt remélve, hogy megtudod állítani a valóság tehervonatát? Azt hiszed, hogy semmilyen ügy sem olyan kicsi, hogy ne kellene vele foglalkozni? Ha túl sok fronton csatázol, az mindig kimerüléshez és vereséghez vezet, ezért olyan csatát válassz, ami tényleg fontos! Másodszor: próbálj alkalmazkodóbb lenni! Mi a legáltalánosabb reakciód a változásra? Az, hogy kelletlenül vonszolod magad? Felveszed a „muszáj" hozzáállást? Csak azt teszed, ami feltétlenül szükséges? Ha többé már semmi nem érdekel, az élet elveszti fényét, ám ironikus módon még feszültebb, stresszesebb leszel. Tehát tanulj meg rugalmassá válni! Pál azt mondta: „megtanultam (ez időigényes folyamat), hogy bármilyen körülmény között elégedett legyek." Harmadszor: üdvözöld az új élményeket! Ahogy haladsz előre az életben, a környezeted folyamatosan változik. Ha nem, akkor csak körben jársz. Ha mindenáron az ismerős dolgokhoz ragaszkodsz, azzal a jövőd terhére vásárolsz kényelmet magadnak mára. Meríts Isten kegyelméből, merülj bele, és ragadd meg a bikát a szarvánál fogva! Negyedszer: tanulj meg együtt élni a bizonytalansággal! Ha folyton azzal küzdesz, hogy stabilizáld a dolgokat egy folyamatosan változó világban, az olyan, mintha vizet akarnál hegynek felfelé késztetni - amint elfáradsz és megállsz, rád zúdul az egész. Tanulj meg együtt élni az elvarratlan szálakkal, engedd el őket még egy kicsit, ahelyett, hogy azon erőlködnél, hogy az élet mindig a te feltételeid szerint működjön.
„Ujjongva örülök hűségednek..." (Zsoltárok 31:8)
Van egy régi kínai közmondás: „Gyémántot nem lehet csiszolni súrlódás nélkül, az ember sem válik tökéletessé megpróbáltatások nélkül". Mind stresszmentes életet szeretnénk, anélkül, hogy meg kellene dolgoznunk érte, de ez így nem kivitelezhető. Tehát nézd meg a következő tizenöt javaslatot:
1) Fordíts időt minden nap az imádságra és Isten Igéjének olvasására, ez megfogja változtatni szemléletmódodat. 2) Ha még mindig úgy nézel ki, mint a régi személyi igazolvány képeden, menj el szabadságra - rád fér! 3) Mérsékeld a koffein- és cukorfogyasztásodat! 4) Étkezz egészségesen - a kiegyensúlyozott táplálkozás nem azt jelenti, hogy mind a két kezedben van egy sütemény! 5) Tornázz hetente 3-5 alkalommal 30 percig, ez a stressz egyik természetes ellenszere. 6) Tanuld meg bölcsen beosztani az idődet! Ne feledd, ami nem telik, az múlik! 7) Legyen helye az életedben a kikapcsolódásnak, a szórakozásnak! 8) Legalább 8 órát aludj minden nap, amikor csak lehetséges! 9) Őrizd meg a humorérzékedet: „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja" (Példabeszédek 17:22). 10) Kezdd el számba venni a kapott áldásokat! A zsoltáríró ezt mondja: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" (Zsoltárok 103:2). 11) Hasznos dolgokat mondj magadnak! Saját szavaid sokkal jobban hatnak rád, mint mások szavai. 12) Egyszerűsítsd az életed, számold fel a zsúfoltságot! Ha már két éve nem használtad, valószínűleg nincs is rá szükséged. 13) Fejleszd a céltudatosságodat azáltal, hogy Istent keresed és személyes célokat tűzöl ki! 14) Bocsáss meg, a neheztelést nagyon nehéz cipelni. „Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket" (Máté 6:15). 15) Olvasd el az utolsó fejezetet - mi nyerünk!
„... tegyünk le minden ránk nehezedő terhet..." (Zsidók 12:1)
A zsoltáros azt mondta: „... egész éjjel ébren vagyok - egy szemhunyásnyit sem alszom; és még csak ki sem tudom mondani, mi gyötör..." (Zsoltárok 77:4 TM). Te is épp így vagy mostanában? Ha igen, akkor engedd el, ami már nem működik! Mérlegelned kell az előnyöket és hátrányokat. Mindenért, amit megszerzünk, általában fel kell adnunk valamit. A gond az, hogy nem szívesen adjuk fel azt, amit jól csinálunk. Ezért arra összpontosítunk, hogy „jól csináljuk a dolgokat", míg végül nem a jó dolgokat tesszük, és csodálkozunk, hogy miért nem érünk el sikereket. Amikor az élet egy másik szakaszba lép, légy nyitott az új stratégiára! Ha elengeded, ami többé már nem működik, az felszabadít, hogy arra tudj összpontosítani, ami működik. Ami pedig mégfontosabb, arra tudsz összpontosítani, amit Isten vár tőled! Másodszor: ne engedd, hogy a változás megbénítson! Az új helyzetekben hajlamosak vagyunk először lelassítani, biztosra menni, és időt nyerni magunknak. Ám ezzel gyakran csak még jobban lemaradunk. A túlságos óvatosság megbénít, mint a fényszórók az őzet az úton. A Biblia azt mondja, hogy Isten „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi" (Ézsaiás 40:29). Tehát bízz benne, és lépj tovább, ahelyett, hogy megadnád magad a „csak ne csinálj semmit" ösztönnek! Közelíts bizakodva a jövőhöz! Napjaink történései mindannyiunk idegeit borzolják, de Isten gyermekeként mondhatjuk: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!" (Zsoltárok 4:9). Az igazság az, hogy nem tudsz érveket felhozni a félelemmel teli élet mellett, tehát bízz Istenben, alkalmazkodj a valósághoz, és élj meg minden napot a maga teljességében!
Az egyetlen dolog, amire biztosan számíthatunk az életben, a változás. Megpróbálunk ellenállni neki, de azt mondja: „Készen állsz vagy sem, én jövök". Ahhoz, hogy a változás által erősödni tudjunk, fel kell adnunk dolgokat, fel kell tárnunk az elménket, és fel kell vérteznünk magunkat. Először is, ne akarj szabadulóművész lenni, kerülve minden feszültséget, ami a változáshoz társul. Nincs menekvés, a változás elkerülhetetlen. Ne tekintsd többé ellenségnek, barátkozz meg vele! Csak akkor jutsz el oda, ahol lenned kell, ha elhatározod, hogy nem háttal ülöd meg a lovat. Másodszor: amikor valamilyen váratlan változás hirtelen csap le ránk, a „küzdj vagy menekülj" ösztön nem túlságosan célravezető. De van megoldás! Ha életünket teljesen Isten gondviselésére bízzuk, és kérjük az Ő bölcsességét, ő határozottan kézen fog, és elvezet a változásra (Id. Róma 2:4). Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk, de túlságosan szeret ahhoz, hogy olyannak hagyjon meg, amilyenek vagyunk. Végül, ahogy valaki találóan megjegyezte: „Ha nem lenne stressz, nem volna semmi energiám". Állj meg, és készíts leltárt! Lehet, hogy jobban megnehezíted magadnak a dolgokat, mint kellene? A hit vagy a félelem szavait mondod? Meggyőzöd magad arról, hogy nem tudod kezelni a változást? Fel akarod adni, mielőtt igazán megpróbálnád, és nem bízol Istenben? Ha azzal küzdesz, hogy valahogy megértsd a helyzetet, amiben éppen vagy, olvasd el ezeket a szavakat: „... a változás nyomása alatt hitéleted rákényszerül, hogy kinyíljon, és megmutassa igazi színeit. Ezért ne próbálj semmiből éretlenül kikerülni! Hadd végezze el az munkáját, hogy így éretté és jól fejletté válj..." (Jakab 1:3-4 TM).
„Újra felkelünk, és továbbmegyünk." (2Korinthus 4:9 TLB)
Max Gunther mondta: „Ha egy tigrissel vagy kötélhúzásban, engedd neki a kötelet, mielőtt elér a karodig! Új kötelet mindig vehetsz." Ha ellenállsz a változásnak, az csak gyomorfekélyt, álmatlanságot és stresszt okoz. íme tehát néhány magatartásforma, amit tanácsos elsajátítanod. Ne gondolkodj többé áldozatként, ne másoktól várd, hogy megmentsenek, sajnáljanak vagy csökkentsék a stressz-szintedet! Ragadd meg a kormányt, ez a te életed! Nem vagy tehetetlen, és a helyzet nem reménytelen. Isten Igéje azt ígéri: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Filippi 4:13). Ne állj ellent többé a változásnak! Ahelyett, hogy folyton a valóság falába vernéd a fejed, erődet inkább abba fektesd, amin képes vagy változtatni - például a hozzáállásodon, a szemléletmódodon! Sokkal több energiát emészt fel, ha a régi szokásokba és régi hitekbe kapaszkodsz, mint, ha az újakat sajátítanád el. Ne akard az új játékot a régi szabályok szerint játszani! Képzeld csak el, mi történne, ha egy második sebességbe ragadt autó megpróbálna 180-nal menni - tönkremenne! Ha nem akarsz kiégetté válni, tanulj meg sebességet váltani! Amikor az életed időszakai, megbízatásai vagy kapcsolatai változnak, kezdj el alkalmazkodni! Tanulj meg az új szabályok szerint játszani, különben folyton veszíteni fogsz! Ne próbáld irányítani az irányíthatatlant! Amikor változik a zene, itt az ideje, hogy megtanuld az új tánclépéseket, különben csak oldalt fogsz üldögélni. Lehet, hogy nem szereted a változásokat, de megtanulhatsz együtt haladni velük, „kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, össze vagyunk zavarodva... de nem adjuk fel, nem szállunk ki... kiütnek, és földre kerülünk, de felállunk újra, és továbbmegyünk" (2Korinthus 4:8-9 TLB).
„... megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." (Filippi 4:11)
Mivel nem menekülhetsz a változás elől, vagy a velejáró feszült helyzet elől, íme, néhány lépés, ami segíthet a változást kezelni. Először: dönts bölcsen arról, hogy mi ellen csatázol! Válaszolj ezekre a kérdésekre: ösztönösen megadod magad a félelemnek, és ellenállsz a változásnak, akkor is, ha az esetleg a javadra válna? Folyton odaállsz a vágányokra, azt remélve, hogy megtudod állítani a valóság tehervonatát? Azt hiszed, hogy semmilyen ügy sem olyan kicsi, hogy ne kellene vele foglalkozni? Ha túl sok fronton csatázol, az mindig kimerüléshez és vereséghez vezet, ezért olyan csatát válassz, ami tényleg fontos! Másodszor: próbálj alkalmazkodóbb lenni! Mi a legáltalánosabb reakciód a változásra? Az, hogy kelletlenül vonszolod magad? Felveszed a „muszáj" hozzáállást? Csak azt teszed, ami feltétlenül szükséges? Ha többé már semmi nem érdekel, az élet elveszti fényét, ám ironikus módon még feszültebb, stresszesebb leszel. Tehát tanulj meg rugalmassá válni! Pál azt mondta: „megtanultam (ez időigényes folyamat), hogy bármilyen körülmény között elégedett legyek." Harmadszor: üdvözöld az új élményeket! Ahogy haladsz előre az életben, a környezeted folyamatosan változik. Ha nem, akkor csak körben jársz. Ha mindenáron az ismerős dolgokhoz ragaszkodsz, azzal a jövőd terhére vásárolsz kényelmet magadnak mára. Meríts Isten kegyelméből, merülj bele, és ragadd meg a bikát a szarvánál fogva! Negyedszer: tanulj meg együtt élni a bizonytalansággal! Ha folyton azzal küzdesz, hogy stabilizáld a dolgokat egy folyamatosan változó világban, az olyan, mintha vizet akarnál hegynek felfelé késztetni - amint elfáradsz és megállsz, rád zúdul az egész. Tanulj meg együtt élni az elvarratlan szálakkal, engedd el őket még egy kicsit, ahelyett, hogy azon erőlködnél, hogy az élet mindig a te feltételeid szerint működjön.
„Ujjongva örülök hűségednek..." (Zsoltárok 31:8)
Van egy régi kínai közmondás: „Gyémántot nem lehet csiszolni súrlódás nélkül, az ember sem válik tökéletessé megpróbáltatások nélkül". Mind stresszmentes életet szeretnénk, anélkül, hogy meg kellene dolgoznunk érte, de ez így nem kivitelezhető. Tehát nézd meg a következő tizenöt javaslatot:
1) Fordíts időt minden nap az imádságra és Isten Igéjének olvasására, ez megfogja változtatni szemléletmódodat. 2) Ha még mindig úgy nézel ki, mint a régi személyi igazolvány képeden, menj el szabadságra - rád fér! 3) Mérsékeld a koffein- és cukorfogyasztásodat! 4) Étkezz egészségesen - a kiegyensúlyozott táplálkozás nem azt jelenti, hogy mind a két kezedben van egy sütemény! 5) Tornázz hetente 3-5 alkalommal 30 percig, ez a stressz egyik természetes ellenszere. 6) Tanuld meg bölcsen beosztani az idődet! Ne feledd, ami nem telik, az múlik! 7) Legyen helye az életedben a kikapcsolódásnak, a szórakozásnak! 8) Legalább 8 órát aludj minden nap, amikor csak lehetséges! 9) Őrizd meg a humorérzékedet: „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja" (Példabeszédek 17:22). 10) Kezdd el számba venni a kapott áldásokat! A zsoltáríró ezt mondja: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" (Zsoltárok 103:2). 11) Hasznos dolgokat mondj magadnak! Saját szavaid sokkal jobban hatnak rád, mint mások szavai. 12) Egyszerűsítsd az életed, számold fel a zsúfoltságot! Ha már két éve nem használtad, valószínűleg nincs is rá szükséged. 13) Fejleszd a céltudatosságodat azáltal, hogy Istent keresed és személyes célokat tűzöl ki! 14) Bocsáss meg, a neheztelést nagyon nehéz cipelni. „Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket" (Máté 6:15). 15) Olvasd el az utolsó fejezetet - mi nyerünk!
„... tegyünk le minden ránk nehezedő terhet..." (Zsidók 12:1)
A zsoltáros azt mondta: „... egész éjjel ébren vagyok - egy szemhunyásnyit sem alszom; és még csak ki sem tudom mondani, mi gyötör..." (Zsoltárok 77:4 TM). Te is épp így vagy mostanában? Ha igen, akkor engedd el, ami már nem működik! Mérlegelned kell az előnyöket és hátrányokat. Mindenért, amit megszerzünk, általában fel kell adnunk valamit. A gond az, hogy nem szívesen adjuk fel azt, amit jól csinálunk. Ezért arra összpontosítunk, hogy „jól csináljuk a dolgokat", míg végül nem a jó dolgokat tesszük, és csodálkozunk, hogy miért nem érünk el sikereket. Amikor az élet egy másik szakaszba lép, légy nyitott az új stratégiára! Ha elengeded, ami többé már nem működik, az felszabadít, hogy arra tudj összpontosítani, ami működik. Ami pedig mégfontosabb, arra tudsz összpontosítani, amit Isten vár tőled! Másodszor: ne engedd, hogy a változás megbénítson! Az új helyzetekben hajlamosak vagyunk először lelassítani, biztosra menni, és időt nyerni magunknak. Ám ezzel gyakran csak még jobban lemaradunk. A túlságos óvatosság megbénít, mint a fényszórók az őzet az úton. A Biblia azt mondja, hogy Isten „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi" (Ézsaiás 40:29). Tehát bízz benne, és lépj tovább, ahelyett, hogy megadnád magad a „csak ne csinálj semmit" ösztönnek! Közelíts bizakodva a jövőhöz! Napjaink történései mindannyiunk idegeit borzolják, de Isten gyermekeként mondhatjuk: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!" (Zsoltárok 4:9). Az igazság az, hogy nem tudsz érveket felhozni a félelemmel teli élet mellett, tehát bízz Istenben, alkalmazkodj a valósághoz, és élj meg minden napot a maga teljességében!
Fogadd el a határaidat!
„Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé!” (5Mózes 2:3)
Túlterhelt az életed, elárasztanak a gondok? Olyan vagy, mint az autós, aki eltévedt, de ahelyett, hogy megállna, és útbaigazítást kérne, inkább a gázra lép, és addig száguld, amíg kifogy az üzemanyaga, és kénytelen leállni az út szélén? Sokszor idézzük ezt az ígéretet: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). De Isten nem azt ígérte, hogy mindenre képesek leszünk, amit mi akarunk, vagy amit az emberek elvárnak tőlünk, vagy amit mások is megtesznek. Isten arra adja kegyelmét, hogy megtegyük, amire Ő elhívott minket. Ézsaiás azt írja: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:30-31). Kevés dolog tud úgy alázatra késztetni, mint a kudarc. Isten hagyja, hogy újra és újra rójuk a köröket ugyanazon hegy körül, amíg a látvány annyira megszokott lesz, hogy kénytelenek leszünk megállni, és útbaigazítást kérni – főleg akkor, ha szívünkben tudjuk, hogy nem ott vagyunk, ahol Isten látni akar. Parker Palmer írja az Engedd, hogy az életed beszéljen című könyvében: „Olyan közegben nőttem fel, amely arra tanított, hogy mindenre képes vagyok, és nincsenek korlátaim, ha a magam részéről mindent beleadok és elkötelezem magam, hogy Isten így rendezte a dolgokat, és nekem csak annyit kell tennem, hogy haladok a program szerint. A gondjaim akkor kezdődtek, amikor elkezdtem beleütközni a korlátaimba… kudarcok formájában.” Mi a te legfájdalmasabb korlátod? Mi az, amit nem akarsz elismerni? Mi az, amiről nem akarod, hogy bárki is meglássa? Ismerd el! Kérj őszinte visszajelzést! Kérd Isten segítségét abban, hogy elfogadd a korlátokat, melyeket Ő helyezett el a te védelmedre!
„Íme, én és a gyermekek, akiket az Úr adott nekem…” (Ézsaiás 8:18 NIV)
Lehet, hogy nem tudsz megadni mindent a gyermekeidnek, amit szeretnél, vagy mindent, amit ők szeretnének, de van négy dolog, amivel tartozol nekik: 1) Légy velük kapcsolatban! Egy házaspár egyszer elhatározta, hogy egy baráti családnak, akik hatodik gyereküket várták, járókát vesznek ajándékba. Egy évvel később a barátjuk így írt nekik: „Köszönöm a járókát. Igazán csodálatos – minden délután elüldögélek és olvasgatok benne, a gyerekek pedig a közelemben se tudnak jönni.” Komolyra fordítva a szót: mit tudsz a gyerekeidről? M ennyire ismered őket, küzdelmeiket, példaképeiket, kedvenc zenéjüket, barátaikat, félelmeiket, álmaikat? Ha a válaszod az, hogy „nem nagyon”, akkor azonnal változtass ezen! 2) Figyelj rájuk, hallgasd meg őket! Ha annyit törődnénk a kertünkkel, mint amennyit a gyerekeinkkel foglalkozunk, valószínűleg sokan gaztengernek élnének. Soha nem fogod megérteni a gyermekeidet, amíg nem fordítasz időt arra, hogy meghallgasd, mit akarnak mondani – és meghalld azt is, amit nem mondanak ki. 3) Higgy bennük! A nagy Carusónak* kisgyermek korában azt mondta egy zenetanár, hogy egyáltalán nincs tehetsége. Szülők, figyeljetek oda arra, hogy a ti hangotok elnyomja a kételkedők hangját! Építsétek önbecsülésüket, tanítsatok nekik helyes önértékelést és hitet, amire szükség lesz, hogy le tudják győzni az élet akadályit. 4) Láthassák meg benned Istent! Egyszer három fiú beszélgetett édesapjukról. Az egyik azt mondta: „Az én apám ismeri a polgármestert.” A másik srác azt mondta: „Az én apám ismeri a kormányzót.” A harmadik pedig magabiztosan kijelentette: „Az semmi, az enyém ismeri Istent!” Apák, anyák, ismeritek Istent? Ha nem, még ma kötelezzétek el az életeteket neki!
* Enrico Caruso (1873-1921) olasz operaénekes. Ő volt az első sztártenor, akit főleg a lemezfelvételei tettek híressé.
Túlterhelt az életed, elárasztanak a gondok? Olyan vagy, mint az autós, aki eltévedt, de ahelyett, hogy megállna, és útbaigazítást kérne, inkább a gázra lép, és addig száguld, amíg kifogy az üzemanyaga, és kénytelen leállni az út szélén? Sokszor idézzük ezt az ígéretet: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). De Isten nem azt ígérte, hogy mindenre képesek leszünk, amit mi akarunk, vagy amit az emberek elvárnak tőlünk, vagy amit mások is megtesznek. Isten arra adja kegyelmét, hogy megtegyük, amire Ő elhívott minket. Ézsaiás azt írja: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:30-31). Kevés dolog tud úgy alázatra késztetni, mint a kudarc. Isten hagyja, hogy újra és újra rójuk a köröket ugyanazon hegy körül, amíg a látvány annyira megszokott lesz, hogy kénytelenek leszünk megállni, és útbaigazítást kérni – főleg akkor, ha szívünkben tudjuk, hogy nem ott vagyunk, ahol Isten látni akar. Parker Palmer írja az Engedd, hogy az életed beszéljen című könyvében: „Olyan közegben nőttem fel, amely arra tanított, hogy mindenre képes vagyok, és nincsenek korlátaim, ha a magam részéről mindent beleadok és elkötelezem magam, hogy Isten így rendezte a dolgokat, és nekem csak annyit kell tennem, hogy haladok a program szerint. A gondjaim akkor kezdődtek, amikor elkezdtem beleütközni a korlátaimba… kudarcok formájában.” Mi a te legfájdalmasabb korlátod? Mi az, amit nem akarsz elismerni? Mi az, amiről nem akarod, hogy bárki is meglássa? Ismerd el! Kérj őszinte visszajelzést! Kérd Isten segítségét abban, hogy elfogadd a korlátokat, melyeket Ő helyezett el a te védelmedre!
TARTOZOK NEKIK EZZEL
„Íme, én és a gyermekek, akiket az Úr adott nekem…” (Ézsaiás 8:18 NIV)
Lehet, hogy nem tudsz megadni mindent a gyermekeidnek, amit szeretnél, vagy mindent, amit ők szeretnének, de van négy dolog, amivel tartozol nekik: 1) Légy velük kapcsolatban! Egy házaspár egyszer elhatározta, hogy egy baráti családnak, akik hatodik gyereküket várták, járókát vesznek ajándékba. Egy évvel később a barátjuk így írt nekik: „Köszönöm a járókát. Igazán csodálatos – minden délután elüldögélek és olvasgatok benne, a gyerekek pedig a közelemben se tudnak jönni.” Komolyra fordítva a szót: mit tudsz a gyerekeidről? M ennyire ismered őket, küzdelmeiket, példaképeiket, kedvenc zenéjüket, barátaikat, félelmeiket, álmaikat? Ha a válaszod az, hogy „nem nagyon”, akkor azonnal változtass ezen! 2) Figyelj rájuk, hallgasd meg őket! Ha annyit törődnénk a kertünkkel, mint amennyit a gyerekeinkkel foglalkozunk, valószínűleg sokan gaztengernek élnének. Soha nem fogod megérteni a gyermekeidet, amíg nem fordítasz időt arra, hogy meghallgasd, mit akarnak mondani – és meghalld azt is, amit nem mondanak ki. 3) Higgy bennük! A nagy Carusónak* kisgyermek korában azt mondta egy zenetanár, hogy egyáltalán nincs tehetsége. Szülők, figyeljetek oda arra, hogy a ti hangotok elnyomja a kételkedők hangját! Építsétek önbecsülésüket, tanítsatok nekik helyes önértékelést és hitet, amire szükség lesz, hogy le tudják győzni az élet akadályit. 4) Láthassák meg benned Istent! Egyszer három fiú beszélgetett édesapjukról. Az egyik azt mondta: „Az én apám ismeri a polgármestert.” A másik srác azt mondta: „Az én apám ismeri a kormányzót.” A harmadik pedig magabiztosan kijelentette: „Az semmi, az enyém ismeri Istent!” Apák, anyák, ismeritek Istent? Ha nem, még ma kötelezzétek el az életeteket neki!
* Enrico Caruso (1873-1921) olasz operaénekes. Ő volt az első sztártenor, akit főleg a lemezfelvételei tettek híressé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése