MONDD EL A TELJES IGAZSÁGOT!
„...az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben..." (Efezus 4:15)
Egy tizenéves, aki éppen csak megkapta jogosítványát, et mondta a szüleinek, hogy találkoznia kell a barátaival egy bizonyos étteremben. Csakhogy ilyen étterem több helyen is volt, és a fiatalember egy 120 kilométerre lévőhöz autózott. Azt mondják: „amiről nem beszélsz, az árulkodik rólad". Sajnos a szülei aznap este valamiiért éppen arra jártak. Képzeld csak el, mire gondolhatott a srác, amikor megállt egy kereszteződésben, körülnézett, és meglátta, amint édesanyja olyan tekintettel nézi őt, am: a szülők a legnagyobb vétségek idejére tartogatnak! Úgy kell élnünk, ahogy a Biblia tanítja: „elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk; meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt" (2Korinthus 4:2). Mondd el a teljes, tiszta, kendőzetlen, nem szépített igazságot, hogy az embereknek ne kelljen a sorok között olvasniuk vagy rejtett jelentést keresniük (Id. 2Korinthus 1:13). Vannak állítások, amelyek valóságtartalmát ösztönösen kétségbe vonjuk, mint például: „Már feladtam a csekket... a kutyussal nem lesz semmi gond... biztos lehetsz benne, hogy nem fogom elmondani senkinek". Azután vannak azok a ravasz hazugságok, amelyek igaznak tűnnek (ld. Efezus 4:14). Például szeretnénk jó színben feltűnni, ezért szándékosan kihagyjuk azokat az információkat, amelyek rossz fényt vetnének ránk. Vagy azért, hogy nehogy felbosszantsunk valakit, kicsit „igazítunk" az igazságon. Egy bibliatanító írja: „A kapcsolati problémák megoldása az egyik legfontosabb képesség, amit el kell sajátítanunk. Ez segíti sikerre a családi életet, a kariért, a tanulmányainkat és a közösségi életet. Ha nem vagyunk képesek ezt megtanulni, sohasem lehetünk igazán boldogok. Ha gondod van valakivel, mondd meg neki egyenese, de ugyanakkor szelíden és kedvesen! Ha nem jól fogsz hozzá, kevés reményed marad ara, hogy jól végződik." Tehát: „az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben"!
Nagyszerű kapcsolatok
„Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18:24)
A jó kapcsolatok építéséhez idő és energia kell. És csak akkor fedezed fel, hogy milyen értékes egy ilyen kapcsolat, ha próbára lesz téve. Egy író így fogalmaz: „Ha azt szeretnéd, hogy a szíved együtt dobbanjon másokéval, komoly mértékű lefaragás szükséges – le kell nyisszantani az énközpontúságot. Olyan ez, mint a buszon utazni; ha felszállnak mások, akkor késznek kell lenned arra, hogy félrehúzódj, és helyet adj nekik és a csomagoknak, amiket hoznak. Amikor így teszel, a tetteid azt juttatják kifejezésre, hogy fontos a másik ember. Azért lesz egy kapcsolat értékesebb, mint sok másik, mert képes a túlélésre és arra, hogy elviselje az átrendeződéseket.”
Két dologban fogható meg, hogy mi az, amit a legtöbbre értékelünk egy barátban: 1) a bizonyosság, hogy nem fog meglépni, amikor az út rögössé válik; 2) annak a tudata, hogy tökéletlenségünk és sebhelyeink nem változtatják meg az ő elkötelezettségük mértékét. Salamon azt mondta: „Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” A minőség a lényeg, nem a mennyiség. Ezért van az, hogy a szívek kapcsolata sokkal erősebb lehet, mint a vérségi kötelék. Ne írj le másokat elhamarkodottan amiatt, ha hibát követnek el, csalódást okoznak neked, vagy meggondolatlanul tesznek valamit. Nem vontatnád az autódat a roncstelepre azért, mert lemerült az akkumulátora, vagy defektet kapott! A szeretet kockázatot jelent, de a nyereség nagyobb, mint a befektetés. Minden sikertörténet mögött olyan embereket találsz, akik volt, hogy annyira csüggedtnek érezték magukat, hogy fel akarták adni; akik elestek, és szükségük volt arra, hogy valaki felemelje őket – és akkor valaki közbelépett, felemelte őket, és segített nekik tovább menni. Az élet nem a vagyonszerzésre és a teljesítményekre épül, hanem a kapcsolatokra. Fordíts hát nagy gondot a kapcsolataidra!
„De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket…” (2Korinthus 7:6)
Azt gondolod, hogy Pál túl érett volt lelkileg ahhoz, hogy levertnek, lehangoltnak érezze magát? Nyilvánvalóan nem! Az egyik legfontosabb apostol, az egyház vezetője maga is megtapasztalt a csüggedést, stresszt, nyugtalanságot, sőt még a félelmet is. „Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma nem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek” (2Korinthus 7:5). Nos, hová fordulhatunk erőért a gondok idején? Nézzük meg, hogyan vigasztal és bátorít minket Isten: 1) Megvigasztal jelenlétével. „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyeleméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben” (2Thesszalonika 2:16-17). Isten természetéből adódik, hogy velünk akar lenni, vigasztalni akar, amikor gyászolunk (ld. Máté 5:4), amikor összetört a szívünk (ld. Zsoltárok 147:3), amikor lenyomnak az élet terhei (ld. Zsoltárok 145:14), amikor aggódunk (ld. Ézsaiás 41:10), vagy amikor betegek vagyunk (ld. zsoltárok 41:4). De fel kell ismernünk jelenlétét, és el kell fogadnunk vigasztalását! 2) Vigasztal Igéjével. „Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál. Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.” (zsoltárok 119:49-50). 3) Vigasztal imádságaink által. „Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél” (Zsoltárok 138:3). 4) Vigasztal istenfélő barátaink segítségével. Pál azt írja: „Isten… megvigasztalt minket Titusz megérkezésével” (2Korinthus 7:6). Ma keresd azok társaságát, akik vigasztalást hoznak, és te is igyekezz vigasztalni másokat!
A jó kapcsolatok építéséhez idő és energia kell. És csak akkor fedezed fel, hogy milyen értékes egy ilyen kapcsolat, ha próbára lesz téve. Egy író így fogalmaz: „Ha azt szeretnéd, hogy a szíved együtt dobbanjon másokéval, komoly mértékű lefaragás szükséges – le kell nyisszantani az énközpontúságot. Olyan ez, mint a buszon utazni; ha felszállnak mások, akkor késznek kell lenned arra, hogy félrehúzódj, és helyet adj nekik és a csomagoknak, amiket hoznak. Amikor így teszel, a tetteid azt juttatják kifejezésre, hogy fontos a másik ember. Azért lesz egy kapcsolat értékesebb, mint sok másik, mert képes a túlélésre és arra, hogy elviselje az átrendeződéseket.”
Két dologban fogható meg, hogy mi az, amit a legtöbbre értékelünk egy barátban: 1) a bizonyosság, hogy nem fog meglépni, amikor az út rögössé válik; 2) annak a tudata, hogy tökéletlenségünk és sebhelyeink nem változtatják meg az ő elkötelezettségük mértékét. Salamon azt mondta: „Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” A minőség a lényeg, nem a mennyiség. Ezért van az, hogy a szívek kapcsolata sokkal erősebb lehet, mint a vérségi kötelék. Ne írj le másokat elhamarkodottan amiatt, ha hibát követnek el, csalódást okoznak neked, vagy meggondolatlanul tesznek valamit. Nem vontatnád az autódat a roncstelepre azért, mert lemerült az akkumulátora, vagy defektet kapott! A szeretet kockázatot jelent, de a nyereség nagyobb, mint a befektetés. Minden sikertörténet mögött olyan embereket találsz, akik volt, hogy annyira csüggedtnek érezték magukat, hogy fel akarták adni; akik elestek, és szükségük volt arra, hogy valaki felemelje őket – és akkor valaki közbelépett, felemelte őket, és segített nekik tovább menni. Az élet nem a vagyonszerzésre és a teljesítményekre épül, hanem a kapcsolatokra. Fordíts hát nagy gondot a kapcsolataidra!
VIGASZTALÁS NEHÉZ IDŐKBEN
„De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket…” (2Korinthus 7:6)
Azt gondolod, hogy Pál túl érett volt lelkileg ahhoz, hogy levertnek, lehangoltnak érezze magát? Nyilvánvalóan nem! Az egyik legfontosabb apostol, az egyház vezetője maga is megtapasztalt a csüggedést, stresszt, nyugtalanságot, sőt még a félelmet is. „Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma nem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek” (2Korinthus 7:5). Nos, hová fordulhatunk erőért a gondok idején? Nézzük meg, hogyan vigasztal és bátorít minket Isten: 1) Megvigasztal jelenlétével. „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyeleméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben” (2Thesszalonika 2:16-17). Isten természetéből adódik, hogy velünk akar lenni, vigasztalni akar, amikor gyászolunk (ld. Máté 5:4), amikor összetört a szívünk (ld. Zsoltárok 147:3), amikor lenyomnak az élet terhei (ld. Zsoltárok 145:14), amikor aggódunk (ld. Ézsaiás 41:10), vagy amikor betegek vagyunk (ld. zsoltárok 41:4). De fel kell ismernünk jelenlétét, és el kell fogadnunk vigasztalását! 2) Vigasztal Igéjével. „Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál. Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.” (zsoltárok 119:49-50). 3) Vigasztal imádságaink által. „Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél” (Zsoltárok 138:3). 4) Vigasztal istenfélő barátaink segítségével. Pál azt írja: „Isten… megvigasztalt minket Titusz megérkezésével” (2Korinthus 7:6). Ma keresd azok társaságát, akik vigasztalást hoznak, és te is igyekezz vigasztalni másokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése