2017. július 27., csütörtök

A hit:
kockázatvállalás


„Szeresd az Urat te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.”


A hit mindig egyet jelent a kockázattal. Az életben amúgy is minden a veszélyről szól. Például a Prédikátor könyve 10:9-ben ezeket említi az ige: „Aki követ fejt, megsértheti magát, és aki fát hasogat, veszedelemben forog.” Bármit is teszünk az életben, egy kis rizikót mindig vállalunk vele. A legnagyobb kockázatot azonban minden közül a másokkal és az Istennel való kapcsolatunkban találjuk meg, abban, hogy miként éljük meg ezeket a kapcsolatokat. Márk 12:30: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” Ha teljes szívvel szeretsz, kockázatot vállalsz. Megéri? Mindenképpen. Jézus figyelmeztetett bennünket, életünk legnagyobb hibája az lehet, ha túlzottan a biztosra játszunk. Azt mondta: „… aki meg akarja tartani az életét, az elveszíti…”.

Ha láttad a harmadik Indiana Jones filmet, biztosan emlékszel arra a jelenetre, amikor Indiana Jones egy szikla pereméhez érkezik. El kell döntenie, hogy kijjebb lép-e a szikla szélén túl, pedig addig még nem látja, hogy van-e ott híd. Találó képe ez az igazi hitnek. A hit az, hogy megteszed a lépést, amit Isten kér tőled, akkor is, ha nem látod mi lesz belőle. Nem tudod pontosan, hogy Isten mit hoz ki az egészből, de tudod, hogy arra kér, hitből tedd meg azt a lépést.

Életünk során sokszor lesz olyan, hogy a saját hitünk peremére érkezünk. Amikor nem vagyunk biztosak abban, hogy merrefelé tartunk. Lehet, hogy első alkalommal kell döntened amellett, hogy kapcsolatba lépsz Jézussal. Lehet, hogy egy üzleti döntésben vagy egy kapcsolatban kell megbíznod benne. Mindig érzel némi veszélyt, ha hitből lépsz. Kiben fogsz bízni? Teljes szíveddel bízol az Úrban? Mi lesz, ha mégis tévedsz? Biztos, hogy Isten bíztat arra, hogy megtedd azt a lépést?

Gyakorold a 80-20 szabályt
Ha megteszed Isten akaratának a 80%-át, ami a Bibliából világossá válik számodra, akkor ő majd megmutatja a 20%-ot amit még nem látsz. Más szóval, szeresd a felebarátodat. Tölts időt Isten igéjével. Beszélgess Istennel imában. Tölts időt Isten népe között. Szeresd a családodat. Szeresd a gyermekeidet. Vigyázz arra, hogyan beszélsz másokkal. Légy kedves a kapcsolataidban. Légy türelmes. Tedd meg a 80%-ot, ami egyértelmű és Isten megmutatja neked a többit.
Tehát, vállald a kockázatot. Bízd Istenre mindenedet, amid csak van. Tedd meg, amit Isten az igéjében kért tőled. Aztán, ha Isten arra hív, hogy a hit kockázatát vállald, akkor majd sokkal biztosabb leszel abban, hogy megtedd amit kér tőled.


Bizalom Istenben


"Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!" Péld. 3:5


Minden alkalommal, amikor hit ébred bennünk, támaszkodunk valamire. Ha egy székben ülsz, a szék gyártójára hagyatkozol, abban bízva, hogy olyan dolgot alkotott, ami megtart téged. Mikor az autópályán utazol, bíznod kell a téged körülvevő sofőrökben.

Az Istenbe vetett hit a rá való támaszkodást jelenti és az ő megbízhatóságától függ. Az, hogy van hitem, azt jelenti, hogy tisztában vagyok azzal, hogy Isten nagyobb, hatalmasabb és jobb nálam - és nagyon szeret engem.

A Példabeszédek 14:12 azt mondja: "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet". Itt a probléma az önmagunkra való támaszkodással. Sokszor tévedünk. Az emberi megérzés nem mindig megbízható. Valójában azonban pont elég ahhoz, hogy úgy gondoljuk, nekünk van igazunk - még akkor is, ha nincs.

A valódi hit bízik Istenben és útmutatásában. Isten megbízható. Tudja, mire van szükséged, és be akarja tölteni ezeket a szükségeket. Sajnos mi azt gondoljuk, hogy jobban tudjuk. Azt gondoljuk, jobb tervünk van. A saját logikánkat akarjuk használni és olyan úton akarunk a válaszhoz jutni, ami minket jó színben tüntet fel - és nem kockázatos. De Isten azt akarja, hogy növekedjünk, ezért egy másfajta útra visz.

A Szentírásban sokszor kér minket Isten olyan dolgokra, ami a mi logikánk számára értelmetlen. Például ezt mondja a Márk 10:43 "aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok". A legtöbb ember számára ez az igevers teljesen értelmetlen; azt gondolnád, hogy a nagy emberek kiszolgáltatják magukat másokkal. Jézus azt mondja, hogy ez pont ellenkező irányban működik - azok a nagy emberek, akik másokat szolgálnak. Abban kell bíznom, amit Isten mond a nagyságról, nem abban, amit én gondolok róla.

Isten azt is mondja, hogy iránta való tiszteletből minden bevételünk első 10 százalékát vissza kell adnunk neki. A mi oldalunkról ez teljesen értelmetlen. De Isten értelmezésére kell hagyatkoznunk, nem a sajátunkra.

Mivel benne bízunk, engedelmeskedünk a szavának - még akkor is, ha az értelmetlennek tűnik számunkra.






Isten azt mondja, hogy alkalmas vagy!

Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít. (Fil. 4:13)


„Mindenre készen állok, és mindenre alkalmas vagyok általa, aki feltölt belső erővel. Így hát én magam elegendő vagyok, miután Krisztus azzá tett engem.” (alternatív fordítás)

Amikor Isten betölti Szellemével az életünket, az magabiztossággal jár. Nem azzal a hamis, nonszensz, önellátó, önsegítő pszichológiával, amit a világban látunk - „Én rendben vagyok, te is rendben vagy.” Amikor körülnézek, legszívesebben azt mondanám: „Én nem vagyok rendben, és te sem!” De a helyzet az, hogy Isten szerint „rendben vagy”. És ha Isten szerint rendben vagy, akkor tényleg rendben vagy.

Különféle emberekkel találkoztam már, akik a világ szemében elképesztően sikeresnek számítanak. És mégis, a legtöbbjük hozzá nem értőnek, bizonytalannak és alkalmatlannak érzi magát.

És te? Lehet, hogy te az életedre nézve azt gondolod, hogy működőképes. Persze, megvannak a problémáid, te a többiekhez hasonlítva valószínűleg sikeresnek mondanak. Mégis, legbelül emészt a bizonytalanság, önbizalomhiány és az alkalmatlanság érzése. Miért van ez?

Azért, mert még mindig a múlt rég lejárt lemezeit hallgatod. Újra és újra lejátszod őket a fejedben. Az alapján cselekszel, amit mások mondtak rólad húsz, harminc vagy negyven évvel ezelőtt, és már akkor sem voltak igazak, nemhogy most! A lejárt lemezek ezt mondogatják: „Nem számítasz!” Isten azt mondja: „De igen!”. „Vesztes vagy!” - Isten válasza: „Nem, nem vagy az!” „Senkinek sem számítasz!” - Isten válasza: „Fontos vagy nekem!”

Ne higgy többé ezekben a hazugságokban, higgy az ÚRban! Ne nézz többé abba a görbe tükörbe, amit a kortársaid, partnereid, szüleid tartanak eléd. Ismételgesd inkább azt, amit Isten mond neked: „Elfogadható, szerethető, értékes, és alkalmas vagyok, és megbocsáthatóak a bűneim.”

Miben fogsz hinni? Abban, amit mások mondanak rólad, vagy abban, amit Isten mond?

Kezd a gyógyulást a fájdalmaid felfedésével

"Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet!" (Jób 7.16)

Jób egészen biztosan nem tart vissza semmit, amikor Isten tudtára adja mennyire is dühös: "Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!" (Jób 10:1)

Szóval mit tett Isten amikor meghallotta Jób kiáltását? Azt gondolod meglepett volt? Természetesen nem! Isten tudott Jób zaklatottságáról annak kezdetétől fogva. Isten csak azt akarta, hogy Jób beismerje, hogyan érez, amikor kiadja azt magából.

Minden gyógyulás a fájdalmak felfedésével kezdődik. Ha túl akarsz jutni az érzelmi sérelmeiden, akkor meg kell őket osztanod valakivel.

Vagytok néhányan, akik mérgesek Istenre a múltatokban történt események miatt. Isten tudja ezt, ti is tudjátok, csak nem ismeritek be. Az első lépés, hogy azt mondjátok: "Istenem, én még mindig feldúlt vagyok. Mérges vagyok amiatt, ami történt!" Isten nem fog villámcsapással sújtani, ha bevallod, hogyan érzel. Ő már tudja anélkül is, hogy kimondanád. A gyógyulás folyamatát kezded meg azzal, hogy beismered.

Mi az az életedben, amiről nem veszel tudomást? Mi az a seb a házasságodban vagy a kapcsolatodban, amiről azt tetteted, hogy nincsen? Milyen konfliktus van a családodban, amiről úgy teszel mintha nem lenne igaz?

Szembe kell nézned vele. Ez az első lépés.

Talán próbálod eltemetni a múltadat, de az mégis mindig felszínre tör. Mindenhol körülvesznek dolgok, amik életben tartják az emléket. A múltad állandóan felbukkan, mert még nem dolgoztad fel.

Ahelyett hogy eltemetnéd a múltad, be kell zárnod az ajtót magad mögött, hagyva azt, hogy továbbléphess a jelenbe. Az, hogy hol voltál sokkal kevésbé számít, mint az irány, amerre ma tartasz. Zárd le a múltat, de nincs lezárás megnyílás nélkül. Nem tudod magad mögött hagyni a múltad, amíg nem néztél szembe a fájdalmaddal és nem osztottad meg azt valakivel.

Beszéljünk róla:

* Lehet hogy szükséged van rá, hogy ma írj egy levelet Istennek, amiben elmondod, hogyan érzel. Isten megérti a sérelmed és fájdalmad, Ő rád vár, hogy beszélj vele ezekről. Ha leírod, amit érzel segít, hogy szívedből szólj.
* Ezután csatlakoznod kell egy kiscsoporthoz. Legalább egy emberre szükséged lesz, akinek ki tudod önteni a szíved, és aki feltétlenül szeret. Egy kiscsoportban találkozni fogsz valakivel, akivel közeli barátok lesztek és aki imádkozni fog veled a nehézségeid idején.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése