2017. július 27., csütörtök

KI VAN VELED A FEDÉLZETEN?

„Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.” (Apostolok  cselekedetei 27:25)

Robert Schuller hajóúton volt a Korall-tengeren, amikor a kapitány bejelentette, hogy egy napon keskeny és veszélyes szoroson készülnek áthajózni. Legalább 9,5 m vízmélységre volt szükség ahhoz, hogy a zátonyra futást. Rögtön a bejelentést követően egy kis motorcsónak közelítette meg hajójukat, melyen egy Ausztráliából érkezett kapitány volt. Amikor a kapitány átszállt a hajóra, a legénység tisztelgett neki, majd hátraléptek és átengedték neki a hajókormányt. Ez a kapitány szakértője volt annak, hogyan lehet a hajókat kis helyen navigálni, az ő szakértelme tette lehetővé, hogy problémamentesen átkeljenek a veszélyes szakaszon. Van ebben egy fontos tanulság. Mielőtt lecsapnak rád az élet viharai, engedd Jézust életed kormányához, és tudd, hogy kik vannak veled a fedélzeten. Amikor a tomboló szélvihar miatt hajójukat a süllyedés fenyegette, Pál felállt és ezt mondta utastársainak: „Bizakodjatok! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.” Pál biztonságérzetét az adta, hogy tudta, ki az igazi Kapitány. Egyetlen pillanatig sem kételkedett abban, hogy Isten be fogja tartani ígéretét, és meg fogja menteni őt, sőt mindenki mást is, aki vele volt a hajón. Amikor olyan viharokon mégy keresztül, melyek megingatják hitedet, szükséged van olyan emberekre, akik tudják, mit mond Isten Igéje, emberekre, akik hisznek abban, hogy pontosan úgy fog tenni, ahogy megmondta, nem számít milyen sötétek a kilátások. Kevés ilyen ember van, és nehéz rájuk találni, éppen ezért nagyon értékesek. Ha van egy vagy két ilyen ember most az életedben, akkor áldott vagy, adj hálát értük Istennek!



KIJUTNI A LELKI VÁLSÁGBÓL


„Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet..." (2Krónika 20:22)
íme, egy egyszerű, de hatásos recept a lelki válságból való kijutásra: énekeld ki magad belőle! Dávid ezzel a kérdéssel kezdi a 22. Zsoltárt: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?", majd pedig idejut: „... te szent vagy... Izrael dicséretei között lakozol" (Zsoltárok 22:4 Károli). Nem mindig lesz kedved dicséretet énekelni Istennek - ezért is nevezik ezt „a dicsőítés áldozatának" (Id. Zsidók 13:15). Amikor válságban vagy, sokkal inkább szükséged van a dicsőítésre, mint bármikor máskor. Ez megérezteti veled Isten erejét és jelenlétét úgy, mint semmi más. Ezért írja a zsoltáros: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám" (Zsoltárok 34:2). Ha már előre dicséred istent a győzelemért, csatornát nyitsz meg számára, amin keresztül beavatkozhat körülményeidbe, ilyenkor feléled benned a remény, és lehetetlenné lesz, hogy legyőzötten a földön maradj. A dicséret minden személyiséghez illik, te sem vagy kivétel! Megteheted, hogy tapsolsz vagy kiáltozol (Zsoltárok 47:2), zenélsz vagy táncolsz (Zsoltárok 150:4), zsoltárokat, himnuszokat, lelki énekeket énekelsz (Efezus 5:19-20), örömteli hangot hallatsz (Zsoltárok 98:4), felemeled a kezeidet (Zsoltárok 134:2), csendben vagy az Úr előtt (Zsoltárok 4:3-5), sőt lehetsz hangos is (Zsoltárok 33:3, 95:1-6). A dicsőítés az ellenség legjobb haditervét is keresztülhúzza! Amikor Izrael sokszo­ros túlerővel állt szemben, ők imádkozni kezdtek, és Isten azt mondta nekik, hogy ez az Ő harca, és Ő fog harcolni. Júda (ami dicséretet jelent) népe kivonult a hadserege elé, és „Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniák, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért [azok egymásra támadva] vereséget szenvedtek". Abban a pillanatban, amikor elkezded dicsérni Istent, Ő kiárasztja erejét, amely elkezd működni az érdekedben.



„Jákob pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele [Istennel]..." (1Mózes 35:14)
Amikor visszaemlékszel Isten irántad való hűségére, a reménység feltámad a lelkedben. Ez képessé tesz arra, hogy bizalommal nézz szembe a jövővel, és ezt mondhasd: „Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait" (5Mózes 7:9). A visszatekintés és visszaemlékezés olyan szentírási alapelv, amely működik. „Jákob pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol be­szélt vele [Istennel]..." (lMózes 35:14); „Józsué tizenkét követ állított föl a Jordán közepén..." (Józsué 4:9 NAS); „Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevez­te Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az Úr!" (lSámuel 7:12). A Biblia azt mondja: „Semmi olyan megpróbáltatás nem ér titeket... amivel mások ne szembesültek volna. Csak arra kell emlékeznetek, hogy Isten mindig ott lesz veletek..." (lKorinthus 10:13 TM). Ha végigmegyünk a Szentíráson és visszagondolunk mindazokra a viszontagságokra, melyeket Isten népe végigjárt, és arra, hogyan jött Isten mindig állhata­tosan a segítségükre, ez új megvilágításba helyezi a saját helyzetünket, és képessé tesz arra, hogy a nagyobb képet lássuk. A 22. Zsoltárt Dávid így kezdi: „Istenem... kiáltok hozzád... de nem válaszolsz" (Zsoltárok 22:3 NCV). Ám amint elkezd visszaemlékezni Isten hűségére, 180 fokos fordulatot tesz, és ezt mondja: „Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg" (Zsoltárok 22:5-6). Amikor lelkileg zuhanórepülésben vagy, ne merülj magadba és csalódottságodba, kezdj Istenre összpontosítani! „...Egyetlen szó sem veszettel mindabból a jó ígéretből, amit megígért..." (lKirályok 8:56). Ő ma is ugyanaz, Ő nem változott.


Legyen köztetek egyetértés!


„…Kérlek… rendezzétek el a nézeteltéréseteket…” (Filippi 4:2 NLT)
Evódia és Szüntükhé két olyan asszony volt, akik kéz a kézben dolgoztak Pál apostollal a gyülekezet építésén. Sajnos a Szentírás csupán egyetlen említést tesz róluk: azt, hogy nem tudtak kijönni egymással. Márpedig ez nem jó, hiszen Isten áldásainak előfeltétele az, hogy hajlandó légy a megbocsátásra, és szeretni tudd a másik embert. Jézus azt mondta: „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Márk 11:24-25). Nem fogsz tudni hatékonyan imádkozni, ha „valami panaszod van valaki ellen”. Még ha a másik embernek nincs is igaza, hagyd, hogy Isten kegyelmének rohammentőseként használjon fel téged. Mondd el az illetőnek, hogy azt szeretnéd, ha a kapcsolatotok helyreállna, kérj bocsánatot, és békülj ki! Lehet, hogy több kell egy egyszerű megfordulásnál ahhoz, hogy legyőzd a távolságot kettőtök között, de minden lépéssel, amit megteszel, rövidebb lesz az út, és ha tartod az irányt, idejében eljutsz oda, ahol lenned kell. Ne vitatkozz azon, hogy „ki kivel mit csinált”. Emelkedj felül az ilyesmin! Légy kegyelmes! Istent már kérted, hogy állítsa helyre a dolgokat, de ez is a folyamat része. Igen, az éned tiltakozni fog, és ha hagyod, az elutasítástól való félelem megállíthat. Mégis tedd meg, és majd meglátod, mi történik! Ne feledd, ha megbocsátasz valakinek, akkor téged sem kárhoztathat senki, és ezen a ponton Isten meg tud áldani. Megengedheted-e vajon magadnak, hogy az Ő áldása nélkül élj?


Szolgálatra felkészített emberek


„Ajándékot adott az embereknek… hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére.” (Efézus 4:8,12)

Vezetőként mindig szem előtt kell tartanod annak a filozófiáját, tervét és célkitűzését, aminek az elvégzésére elhívattál, és világossá kell tenned azok számára is, akik veled dolgoznak. A három legáltalánosabb probléma minden szervezetben – beleértve az egyházat is – a következő: 1) ha valakit beállítanak egy nem neki való helyre, és csak azért hagyják ott, mert nincs senki más, aki végezhetné a munkát; 2) ha nem ismerik fel valakinek az ajándékát, és nem biztosítanak hozzá megfelelő képzést, iránymutatást és információt, hogy elősegítsék a csapatmunkát; 3) olyan vezetők, akik nem tudják, hogyan kommunikálják érthetően a látásukat. Ha ezek közül a területek közül bármelyik nincs szinkronban, akkor az időnket és az energiánkat hibaelhárításra fordítjuk, tüzeket oltunk, és százfelé szaladgálunk. Ez azt eredményezi, hogy a vezetők elcsüggednek, és a munkások kilépnek.

De az egyháznak nem kell ilyennek lennie. Pál a gyülekezetnövekedés mesteri tervét ismerteti, amikor arra emlékeztet, hogy Isten „adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére”. Miért jelölt ki Isten vezetőket? Hogy felkészítse az embereket. Mire kell az embereket felkészíteni? A szolgálatra. Miért olyan fontos a szolgálat? Hogy építse Krisztus testét. Erről van szó! Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kifejlesszünk egy erős, egészséges egyházat, amelynek az a küldetése, hogy táplálja Isten juhait, és elérje az elveszetteket az evangéliummal. Ezért bármit is teszel, mint vezető, annak közvetlenül kapcsolódnia kell az emberek szolgálatra való felkészítéséhez. Tedd ezt, és te kevésbé leszel frusztrált, az emberek elégedettebbek lesznek, a gyülekezeted pedig gazdagabban fog gyümölcsöt teremni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése