NE DÖNTS ELHAMARKODOTTAN!
„…vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel…” (Zsoltárok 39:2)
Időnként mind kudarcot vallunk valamiben, még a legjobbak is. Amikor John D. Rockefeller irányította a Standard Oil vállalatot, az egyik igazgató olyan hibát követett el, ami a vállalatnak kétmillió dollárjába került. Az igazgatóság többi tagja úgy gondolta, hogy emiatt Rockefeller keményen fog bánni vele, és valószínűleg kirúgja. Ám nem ez történt. Mielőtt behívatta volna az illetőt, leült, fogott egy jegyzettömböt, és felírta rá: „Minden, ami mellett szól”. Majd listába szedte a férfi erősségeit, beleértve azt is, hogyan segített egyszer a vállalatnak megfelelő döntést hozni, amivel több millió dollárt kerestek. Az igazgatóság egyik tagja, aki mindennek szemtanúja volt, később ezt mondta: „Ha bármikor kísértést érzek arra, hogy letámadjak valakit, kényszerítem magam arra, hogy előbb leüljek és összeállítsak egy listát a jó tulajdonságairól. Mire ezt befejezem, már megfelelő szempontból szemlélem a dolgokat. Ami pedig még ennél is többet számít: sikerül uralkodni a haragomon. El sem tudom mondani, hányszor segített ez a szokás abban, nehogy elkövessem az egyik legsúlyosabb árat követelő hibát életemben – azt, hogy elveszítem a fejem, és nem tudok uralkodni az indulataimon. Mindenkinek javaslom, akinek emberekkel kell dolgoznia”. Mielőtt tehát elhamarkodottan döntenél valaki felől, állj meg, és kérd Isten bölcsességét, majd ülj le, és állíts össze egy listát az illető legjobb tulajdonságairól. Ha megteszed, gyakran egészen más döntésre fogsz jutni. Egy dolog biztos, ekkor már a megfelelő hozzáállással fogsz felé közeledni, és nem mondasz olyan dolgokat, amiket később megbánnál. Nyilván a zsoltáros is megtanulta ezt a leckét: „Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel…” (Zsoltárok 39:2).
Időnként mind kudarcot vallunk valamiben, még a legjobbak is. Amikor John D. Rockefeller irányította a Standard Oil vállalatot, az egyik igazgató olyan hibát követett el, ami a vállalatnak kétmillió dollárjába került. Az igazgatóság többi tagja úgy gondolta, hogy emiatt Rockefeller keményen fog bánni vele, és valószínűleg kirúgja. Ám nem ez történt. Mielőtt behívatta volna az illetőt, leült, fogott egy jegyzettömböt, és felírta rá: „Minden, ami mellett szól”. Majd listába szedte a férfi erősségeit, beleértve azt is, hogyan segített egyszer a vállalatnak megfelelő döntést hozni, amivel több millió dollárt kerestek. Az igazgatóság egyik tagja, aki mindennek szemtanúja volt, később ezt mondta: „Ha bármikor kísértést érzek arra, hogy letámadjak valakit, kényszerítem magam arra, hogy előbb leüljek és összeállítsak egy listát a jó tulajdonságairól. Mire ezt befejezem, már megfelelő szempontból szemlélem a dolgokat. Ami pedig még ennél is többet számít: sikerül uralkodni a haragomon. El sem tudom mondani, hányszor segített ez a szokás abban, nehogy elkövessem az egyik legsúlyosabb árat követelő hibát életemben – azt, hogy elveszítem a fejem, és nem tudok uralkodni az indulataimon. Mindenkinek javaslom, akinek emberekkel kell dolgoznia”. Mielőtt tehát elhamarkodottan döntenél valaki felől, állj meg, és kérd Isten bölcsességét, majd ülj le, és állíts össze egy listát az illető legjobb tulajdonságairól. Ha megteszed, gyakran egészen más döntésre fogsz jutni. Egy dolog biztos, ekkor már a megfelelő hozzáállással fogsz felé közeledni, és nem mondasz olyan dolgokat, amiket később megbánnál. Nyilván a zsoltáros is megtanulta ezt a leckét: „Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel…” (Zsoltárok 39:2).
PÁSZTOROD ÉS URAD
„Az Úr az én pásztorom…” (Zsoltárok 23:1)
Araham Lincoln írta: „Sokszor térdre kényszerített az a nyomasztó tudta, hogy máshová nem fordulhatok. Minden bölcsességem elégtelennek tűnt olyankor.” Időnként mindannyian érzünk így. Azért van ez, mert mind juhok vagyunk, akiknek pásztorra van szükségük. Isten minden teremtménye közül a juhok azok, akik a legkevésbé képesek magukról gondoskodni. Nincs irányérzékük: lesétálnak a szikláról, belebolyonganak egy folyóba és belefulladnak. Védtelenek: nincsenek karmaik, melyekkel harcolhatnának, nem tudnak gyorsan futni, vagy felmászni egy fa biztonságába. Piszkosak: a kutyák és a macskák tisztálkodnak, de ha egy birka koszos lesz, olyan is marad. Most azt mondod: „Nem igazán tetszik, hogy birkához hasonlítanak”. Nos, jól van, akkor válaszolj ezekre a kérdésekre: Mennyire tudsz uralkodni indulataidon, ösztöneiden? Előfordult már, hogy te voltál az áldozat? Hasonlítasz Dr Jekyllre és Mr. Hyde-ra? Mindig tisztessége és becsületes vagy? Szoktál olajat önteni a tűzre, fokozni a viszályt és a zűrzavart, vagy mindig a békességre törekszel? Igazán szereted az embereket, vagy csak kihasználod őket a saját érdekeidre? Nagylelkű vagy, vagy legtöbbször csak olyanoknak adsz bármit is, akik valamivel viszonozhatják? Egytől tízig terjedő skálán hogyan osztályoznád az emberektől, a kudarctól, a betegségektől, a haláltól, az elutasítástól vagy a kockázattól való félelmet? Olyan az életed, mint egy nyitott könyv? Milyen gyakran buksz el, és van szükséged bocsánatra: hetente? naponta? óránként? Nagyon úgy hangzik, hogy pásztaorra van szükséged! Tehát ahelyett, hogy azt mondogatnád: „az Úr az én pásztorom”, próbáld ki ezt: „Pásztorra van szükségem, ezért, Uram, légy te az életem pásztora!”
Araham Lincoln írta: „Sokszor térdre kényszerített az a nyomasztó tudta, hogy máshová nem fordulhatok. Minden bölcsességem elégtelennek tűnt olyankor.” Időnként mindannyian érzünk így. Azért van ez, mert mind juhok vagyunk, akiknek pásztorra van szükségük. Isten minden teremtménye közül a juhok azok, akik a legkevésbé képesek magukról gondoskodni. Nincs irányérzékük: lesétálnak a szikláról, belebolyonganak egy folyóba és belefulladnak. Védtelenek: nincsenek karmaik, melyekkel harcolhatnának, nem tudnak gyorsan futni, vagy felmászni egy fa biztonságába. Piszkosak: a kutyák és a macskák tisztálkodnak, de ha egy birka koszos lesz, olyan is marad. Most azt mondod: „Nem igazán tetszik, hogy birkához hasonlítanak”. Nos, jól van, akkor válaszolj ezekre a kérdésekre: Mennyire tudsz uralkodni indulataidon, ösztöneiden? Előfordult már, hogy te voltál az áldozat? Hasonlítasz Dr Jekyllre és Mr. Hyde-ra? Mindig tisztessége és becsületes vagy? Szoktál olajat önteni a tűzre, fokozni a viszályt és a zűrzavart, vagy mindig a békességre törekszel? Igazán szereted az embereket, vagy csak kihasználod őket a saját érdekeidre? Nagylelkű vagy, vagy legtöbbször csak olyanoknak adsz bármit is, akik valamivel viszonozhatják? Egytől tízig terjedő skálán hogyan osztályoznád az emberektől, a kudarctól, a betegségektől, a haláltól, az elutasítástól vagy a kockázattól való félelmet? Olyan az életed, mint egy nyitott könyv? Milyen gyakran buksz el, és van szükséged bocsánatra: hetente? naponta? óránként? Nagyon úgy hangzik, hogy pásztaorra van szükséged! Tehát ahelyett, hogy azt mondogatnád: „az Úr az én pásztorom”, próbáld ki ezt: „Pásztorra van szükségem, ezért, Uram, légy te az életem pásztora!”
Törekszel a kiválóságra?
„…nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának… jutalmáért.” (Filippi 3:14)
Nem fogod kihozni magadból a legtöbbet, ha a mérce, amit mások felállítottak számodra, magasabb, mint amit te állítasz fel magadnak. Bill Bradley, aki sztárjátékos volt kosárlabdában, még tizenöt éves korában részt vett egy nyári kosárlabdatáborban. Ottléte alatt a nagy kosaras sztár, „Easy” Ed Macauley ezt mondta neki: „Ha a játékban nem hozod ki magadból a legtöbbet, akkor lesz valaki, ugyanolyan képességekkel, aki azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából, és egy napon, amikor egymás ellen fogtok játszani, ő lesz fölényben”. Sem a bírálóid, sem az ellenfeleid nem határozhatják meg azt a mércét, amit te felállítasz magadnak. Jon Johnston pszichológia professzor rámutat, hogy mi a különbség a puszta siker és a kiválóság között: „A siker azt mutatja meg, hogy mennyit érünk másokkal összehasonlítva, a kiválóság a saját képességeinkhez mér. A sikerről sokan álmodnak, de csak néhányan szerzik meg jutalmát. A kiválóság minden ember számára elérhető, de csak kevesen vállalják.” Van egy kínos pillanat Jézus életében: „A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust” (János 18:19). Tanításáról Jézus tudta ezt mondani: „Kérdezd meg azokat, akik hallották” (János 18:21), de tanítványairól nem mondott semmit, mert mind elhagyták Őt. Ha arról kérdeznek, hogy mik a hitelveink, akkor azt mondjuk: „Kérdezd meg azokat, akik hallották, amit mondtam”. De ha arról kérdeznek, hogy milyen tanítványok vagyunk, mondhatjuk-e: „Kérdezd meg azokat, akik ismernek”? Arról ismernek, hogy langyos, nem sok vizet zavaró életet élsz, vagy elmondhatod te is, amit Pál apostol: „ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért”? Mondd, törekszel a kiválóságra?
Nem fogod kihozni magadból a legtöbbet, ha a mérce, amit mások felállítottak számodra, magasabb, mint amit te állítasz fel magadnak. Bill Bradley, aki sztárjátékos volt kosárlabdában, még tizenöt éves korában részt vett egy nyári kosárlabdatáborban. Ottléte alatt a nagy kosaras sztár, „Easy” Ed Macauley ezt mondta neki: „Ha a játékban nem hozod ki magadból a legtöbbet, akkor lesz valaki, ugyanolyan képességekkel, aki azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából, és egy napon, amikor egymás ellen fogtok játszani, ő lesz fölényben”. Sem a bírálóid, sem az ellenfeleid nem határozhatják meg azt a mércét, amit te felállítasz magadnak. Jon Johnston pszichológia professzor rámutat, hogy mi a különbség a puszta siker és a kiválóság között: „A siker azt mutatja meg, hogy mennyit érünk másokkal összehasonlítva, a kiválóság a saját képességeinkhez mér. A sikerről sokan álmodnak, de csak néhányan szerzik meg jutalmát. A kiválóság minden ember számára elérhető, de csak kevesen vállalják.” Van egy kínos pillanat Jézus életében: „A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust” (János 18:19). Tanításáról Jézus tudta ezt mondani: „Kérdezd meg azokat, akik hallották” (János 18:21), de tanítványairól nem mondott semmit, mert mind elhagyták Őt. Ha arról kérdeznek, hogy mik a hitelveink, akkor azt mondjuk: „Kérdezd meg azokat, akik hallották, amit mondtam”. De ha arról kérdeznek, hogy milyen tanítványok vagyunk, mondhatjuk-e: „Kérdezd meg azokat, akik ismernek”? Arról ismernek, hogy langyos, nem sok vizet zavaró életet élsz, vagy elmondhatod te is, amit Pál apostol: „ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért”? Mondd, törekszel a kiválóságra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése