A Szentlélek ereje által élni

„…ezek viaskodnak egymással…” (Galata 5:17)

Nem számít, milyen régóta járunk Istennel, a testünk nem javul, nem tökéletesedik, nem lesz idővel a Lélekhez hasonlóvá! Ezért mondja nekünk Isten igéje, hogy feszítsük keresztre a testet, és éljünk minden nap Isten bennünk lakó Lelkének erejéből. Hallgasd csak: „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek… A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Galata 5:16-17,22-23). Lehet így élni? Igen, de ehhez meg kell tenned négy dolgot: 1) Fel kell ismerned, hogy az ellenség célpontja vagy, és meg kell védened magad Isten Igéjével és imádsággal. 2) Meg kell szabadulnod a bűntől, mely újra és újra legyőz: „…tegyünk le minden… bennünket megkörnyékező bűnt…” (Zsidók 12:1). 3) Folyamatosan telve kell lenned a Lélek erejével. Enélkül minden alkalommal veszteni fogsz. 4) Állj meg Isten erejében, ne a magadéban! Hogyan? Hogy nem adod fel a harcot a győzelemig. Isten ereje a te engedelmességeddel és kitartásoddal mindig egyértelmű és tartós győzelemhez vezet!

ALKALMAS VAGY!

„… menj, ahová csak küldelek…” (Jeremiás 1:7)
Jeremiás azt mondta Istennek: „…nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!” (Jeremiás 1:6). Ismerősen hangzik? Mondtad már valaha: „Nekem ehhez nincs tehetségem”? Isten azt mondta Jeremiásnak: „NE mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Nem félj tőlük, mert én veled leszek…” (Jeremiás 1:7-8). A színészek meghallgatáson vesznek részt, mielőtt megkapnak egy szerepet. Időnként az is előfordul, hogy a rendező egy-egy színészt visszahív egy második meghallgatásra, és ilyenkor dől el, hogy odaadja-e neki a szerepet, vagy inkább valaki másnak. Olykor az is előfordul, hogy a színész ár tapasztalt és ismert, hogy a rendező meghallgatás nélkül is felajánlja neki a szerepet. Értsd meg: Isten nem tart meghallgatásokat! Ő már eltervezte számodra a szerepet, amit senki más nem tölthet be! Ha mások örökösen téged tanulmányoznának, akkor sem tudnának azzá válni, aki te vagy. Ha egyszer Isten ezt mondja: „Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat” (2Mózes 33:12), akkor vigyázz, nehogy valaki más hívására válaszolj, mint az övére! Mivel Isten úgy tervezett el téged, hogy minden szükséges képességet beléd épített, nem kell megalkuvónak lenned, nem kell manipulálnod másokat, nem kell nagy nevekre hivatkoznod, vagy különleges szívességeket tenned. A szerep a tiéd! Ne légy féltékeny másokra, és ne rettenj meg senkitől, nem számít, milyen tehetségesek! Isten szemében nincs más versenyző, csak te. Te vagy az egyetlen, aki betöltheted ezt a helyet, hiszen amikor megteremtette, rád gondolt. Amikor bizonytalannak vagy alkalmatlannak érzed magad, emlékezz erre!

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Máté 23:12)

Rosa Parks volt az a színes bőrű nő, aki nem volt hajlandó átadni a helyét a buszon egy fehér utasnak. Azon a napon sokkal több forgott kockán, mint csupán hazajutni a munkából. Rosa azzal, hogy egyszerűen csak önmaga volt, a középpontba került. Nem valamilyen játszmát játszott. Ő valóságos önmaga volt, és Isten rávilágított a lelkére azon a napon, amely megváltoztatta a történelmet. Így működik ez: amikor Isten fénysugarakat bocsát erőfeszítéseidre, akkor a kevés is sokká lesz. Jézus azt mondta: „Ha elégedettek vagytok azzal, akik vagytok… az életetek számítani fog.” (Máté 23:12 TM). Nos, mivel Isten az egyetlen, aki tudja, hogy mikor jön el a te időd, neked felkészültnek kell lenned. „Hogyan készülhetek fel?” – kérdezed. A Biblia így válaszol: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:6-7). Engedd, hogy a Szentlélek legyen az ügynököd, hogy ő járjon előtted! Ne akard leelőzni! Csak légy hűséges; amikor a megfelelő idő elérkezik, Isten rá fogja irányítani reflektorát a következő lépésre, és még fontosabb szerepet fog rád bízni. Amikor eljön a pillanat, hogy bizakodva kilépj a reflektorfénybe, és betöltsd az Istentől kapott szerepet, emlékezz arra, hogy itt nincs helye fontosság-tudatnak vagy tettetésnek! Ebben a pillanatban: 1) le kell vetkőznöd a jelentéktelenebb szerepeket, melyekkel korábban megelégedtél; 2) fel kell fedezned, ki is vagy valójában, és miről szól az élet igazából; 3) teljesen Istenre kell hagyatkoznod, hogy segítsen a lehető leghitelesebben végigjátszanod a szerepedet.

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” (Zsoltárok 127:1)

Isten országában a színpad nem azoké, akik azt gondolják magukról, hogy összeszedetten játszanak és megérdemlik a nyilvános elismerést. Nem is csupán a vezetők vagy a nyilvános szolgálatot végzők kiváltsága. A „színpad” a cselekvésre hívás, bárki is vagy, és bárhol is vagy most. Ha bízol Isten időzítésében, akkor ő felkészít téged a nagyobb és jobb szerepekre. Vannak azonban dolgok, melyeket meg kell tenned, vagy éppen nem szabad megtenned: 1) Ne próbálkozz a magad erejéből! Egy népszerű szólásmondás szerint: „Amíg nem tudod tenni, színleld” – ez azonban arra kísért, hogy a saját erődből lépj fel. Ne tedd! Ha ezt teszed, útjában leszel egy sokkal nagyszerűbb előadásnak. A Biblia azt mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” Bízz Istenben, és amikor eljön a te pillanatod, ő meg fogja adni a végszót. 2) Lépj ki az árnyékból! Kész vagy arra, hogy „színészkedés” helyett hiteles előadást nyújts, amely felfedi az igazi valódat? Az elutasítástól való félelem nagyon erős tud lenni. Bátorság kell ahhoz, hogy önmagad lehess. A küzdelemből és fájdalomból azonban erőt tudsz meríteni, ha hajlandó vagy megkockáztatni, hogy kilépj az árnyékból a fénybe. 3) Nézz szembe a belső kritikusoddal! Mindannyian halljuk azt a kis belső hangot, amely ezt mondogatja: „Sosem leszel elég okos, elég gazdag, elég csinos, vagy elég jó ahhoz, hogy kiállj a reflektorfénybe.” Amikor azonban Isten emel fel, senki sem tud letaszítani. Emlékeztesd hát a belső kritikusodat Isten szavára: „…menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jeremiás 1:7).

Szabályok vagy kapcsolat?

„Nem mintha… a magunk erejéből volnánk alkalmasak” (2Korinthus 3:5)

Volt már olyan, hogy megfigyeltél valakit, aki kutyát sétáltatott pórázon, és a kutya nem akart oda menni, ahová a gazdája? A gazdi folyton a pórázt rángatta, ide-oda vonszolva a kutyát, és ilyeneket mondogatva: „hagyd abba!” és „gyere vissza ide!”. Sokan így élünk. A „törvény pórázán” vagyunk tartva. Az életünk abból áll, hogy „hagyd abba!”, „gyere ide!”, „ne csináld azt!”. Csak éppen a nyelvezet más: „Olvasd a Bibliád!”, „Imádkozz!”, „Járj gyülekezetbe!”, „Fizess tizedet!”, „Tegyél bizonyságot!” Nos, valóban ezeket kellene tennünk, de Istennek nem az volt a terve, hogy ezeket pórázon rángatva tegyük. Micsoda különbség, ha olyan kutyát látsz, akinek a gazdájával szoros kapcsolata van! Az ilyen kutyának nincs szüksége pórázra a sétához. A gazdája csak kimond egy szót, és a kutya reagál. Nem mintha kutyákhoz hasonlítanánk magunkat, nem, hanem a teljesítményen alapuló kereszténységet hasonlítjuk össze a kapcsolaton alapuló keresztény élettel. Nagy a különbség!

Pál azt írja: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” Amikor Isten megváltott, a törvényét a szívedbe és az elmédbe véste (Zsidók 10:16). Ez azt jelenti, hogy Ő belülről akar kapcsolatban lenni veled. Nem kellene, hogy szükséged legyen egy külső szabályrendszerre, hogy „helyes irányban tartson”, mert magadévá tetted Isten Igéjét, és szívből vágysz arra, hogy engedelmeskedj Neki és a tetszésére élj.