Angyali védelem

„…megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon.” (Zsoltárok 91:11)
Egy misszionárius minden két hétben elment a városba, hogy gyógyszerellátmányt vételezzen a kis vidéki kórháznak, ahol szolgált. Egyik ilyen útján látott két embert, akik az utcán verekedtek. Az egyik súlyosan megsérült, ezért a misszionárius megállt, ellátta a sebeit, és beszélt neki Isten szeretetéről. Aztán továbbindult hazafelé, és éjszakára a dzsungelben táborozott le. Amikor két héttel később ismét a városba ment, egy férfi közelített felé, ugyanaz, akin legutóbbi utazása alkalmával segített. A férfi ezt mondta: „Tudtam, hogy pénz és gyógyszerek vannak nálad, ezért a bandám követett a táborodig, és azt terveztük, hogy megölünk, hogy hozzájussunk a pénzhez és a gyógyszerekhez. De éppen amikor rád akartunk támadni, azt láttuk, hogy huszonhat fegyveres őr van körülötted.” A misszionárius így felelt: „Nem, ez lehetetlen. Én egyedül voltam.” A férfi tovább erősködött: „A többiek is látták. Meg is számoltuk őket.”. Hónapokkal később, amikor a misszionárius elmondta ezt a történetet az otthoni gyülekezetében, egy férfi félbeszakította: „Pontosan mikor is történt ez az eset?” Amikor a misszionárius megmondta a pontos napot, a férfi elcsodálkozott. Ezt mondta: „Pontosan akkor, amikor ott Afrikában éjszaka volt, itt nálunk reggel volt, és én furcsa, sürgető kényszert éreztem arra, hogy imádkozzam érted. A késztetés olyan erős volt, hogy felhívtam pár embert, hogy jöjjenek el a gyülekezetbe, és imádkozzanak velem. Kérlek, hogy akik aznap itt imádkoztatok velem, most álljatok fel!” A misszionárius megszámolta őket: huszonhatan voltak. Pontosan annyian, mint a fegyveres őrök. Mert valóban igaz: „megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon”.

Imádat, dicsőítés

„…az Atya… imádókat keres magának” (János 4:23)
Ha nem imádjuk Istent, mindig találunk helyette más imádni valót, még ha az mi magunk vagyunk is. Az imádat általános késztetés, amit Isten programozott bele minden porcikánkba. Éppoly természetes, mint a lélegzetvétel. Jézus azt mondta, hogy erre lettünk teremtve, mivel „az Atya… imádókat keres magának”. Attól függően, hogy milyen vagy mennyire vallásos környezetben nőttél fel, talán ki kell bővítened az imádatról szóló ismereteidet. Például: a dicsőítés több mint csupán zene. Azt szoktuk mondani: „a gyülekezetben először dicsőítünk, aztán következik a tanítás”. Nem, ez mind Isten dicsőségére történik! Ha a dicsőítés csupán zene lenne, akkor mi van azokkal az emberekkel, akik botfülűek? Ne feledd azt sem, hogy a dicsőítés nem stílusfüggő! A zenei irányzat, amit kedvelsz, többet mond rólad, mint Istenről. Az egyik ember kedvenc zenéje egy másik ember számára csupán zaj. Isten azonban nem így van ezzel – ő szereti az ujjongás hangját, bármilyen változatban jön is (ld. Zsoltárok 100:1). Továbbá a dicsőítés nem csupán érted van, Istennek szól!
Amikor azt mondod: „nem kaptam semmit a mai istentiszteletből” – akkor rossz volt a motivációd a dicsőítésre. Igen, van személyes haszna is, de nem azért dicsőítjük Istent, hogy magunknak jót tegyünk. A legfontosabb indító okunk az legyen, hogy Istent magasztaljuk, bármit is teszünk. Végül, a dicsőítésnek nem szabad csupán a templom falain belülre korlátozódnia. Luther Márton ezt így fogalmazta: „egy fejőnő is fejheti a teheneket Isten dicsőségére”. A dicsőítés titka, hogy mindent úgy tegyünk, mintha az Úrnak tennénk. A Biblia arra tanít, hogy mindennapjainkat, a hétköznapi életünket – az alvást, étkezést, munkába járást, az egész életet – vegyük, és tegyük Isten elé áldozatként (ld. Róma 12:1). Ezt jelenti Istent imádni!

Kell hozzá egy

„…élőlényeket fajuk szerint…” (1Mózes 1:24)

Mózes első könyvében, amelyet Genezis (Kezdetek) néven ismerünk, Isten megmutatja, hogyan szándékozik működtetni a dolgokat az életben: „Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket… mindegyiket a maga fajtája szerint” (KJV). Mindegyikünk az öröklött DNS és a környezetünk terméke. Most tekerjünk gyorsan tovább. Hány óriásölő volt Saul seregében? Egy sem. Amikor Góliát kihívta Izráelt, minden katona reszketett a félelemtől. De Dávid, aki azért jött, hogy ennivalót hozzon a testvéreinek, felmérte a helyzetet, visszaemlékezett korábbi tapasztalataira Istennel, kiállt ellene, és megölte Góliátot. Nos, miután Dávid király lett, hány óriásölő támadt Izráelben? Sok: „…Akkor ölte meg a húsái Szibbekaj Szippajt, az óriások leszármazottját, és azok megalázkodtak. Majd megint harc tört ki a filiszteusokkal. Ekkor vágta le Elhánán… a gáti Góliát testvérét, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint a szövőszék tartófája. Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ez is az óriásoktól származott. Ez gyalázta Izráelt, de levágta Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia. Ezek Gátból [Góliát szülővárosa] való óriás-ivadékok voltak, és Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el” (1Krónika 20:4-8 NAS). Miből gondolod, hogy nem voltak óriásölők Saul idejében? Mert maga Saul nem volt az! De Dávid uralkodása alatt a számuk megsokszorozódott, mert Dávid óriásölő volt. Ez szemlélteti a „kell hozzá egy, hogy még egy legyen” elvet, amely a Teremtés könyvében indul, és végigfut az egész Biblián. A mai ige számodra tehát ez: figyelj arra, hogy kinek a hatása alatt állsz, és figyelj oda arra, hogy hogyan befolyásolsz másokat!

SZŐLŐVESSZŐ ÉS MENNYASZZONY

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővessző…”

A Biblia két érdekes képet fest elénk Jézussal való kapcsolatunkról. 1) Szőlővessző. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt…” (János 15:5). Jézus azt karaja, hogy olyan közel legyünk hozzá, mint a szőlővessző a szőlőtőhöz. Az egyik a másik folytatása. Lehetetlen megmondani, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik. A szőlővessző nem csupán a gyüm9lcstermés pillanatában kapcsolódik a tőkéhez. Nem úgy van, hogy a kertész egy dobozban tartja a vesszőket, és egy napon, amikor szőlőt szeretne, odaragasztja a tőkére. Nem, a vessző folyamatosan a tőkéből merít tápanyagot. Ha elválasztjuk a tőkéről, az azonnali halált eredményez. 2) Mennyasszony (ld. 2Korinthus 11:2). Krisztus mennyasszonyai vagyunk, hiszen fogadalmat tettünk neki, ő pedig ígéretet tett nekünk. Mit jelent Krisztussal való házasságunk? Először is azt, hogy a kommunikációnk soha nem ér véget. Egy boldog otthonban a férj nem csak akkor szól a feleséghez, amikor akar tőle valamit. Nem csak olyankor bukkan fel, amikor egy jó vacsorát, egy tiszta inget vagy egy kis szerelmet szeretne. Az egészséges házasságban tudatosan meg akarnak maradni. Folyamatosan megtartják benne a gyengédséget, az őszinteséget és a folyamatos kommunikációt. Van, hogy örömeinkkel fordulunk Istenhez, van, hogy a fájdalmainkkal, de mindig odamegyünk hozzá. És minél gyakrabban megyünk, annál inkább hasonlóvá válunk hozzá. Azok az emberek, akik hosszú életet éltek le együtt, végül elkezdenek hasonlóan beszélni, sőt egyformán gondolkodni. Ha Jézussal járunk, magunkévá tesszük gondolatait, elveit, hozzáállását. Sőt, valóban miénk lesz a szíve.