Isten gondoskodni fog rólad!

„…ő gondot visel rád…” (Zsoltárok 55:23)
Gladys Aylward, aki több mint ötven évvel ezelőtt misszionárius volt Kínában, menekülésre kényszerült, amikor a japánok megszállták Juncsenget. Egyetlen segítővel száz árva gyereket vezetett át a hegyeken a szabad Kína felé. Az út során megragadta a félelem. Egy átvirrasztott éjszaka után reggelre már semmi reménye sem maradt arra, hogy eljussanak a biztonságba. Egy tizenhárom éves lány emlékeztette őt kedvenc történetükre, ahogy Mózes átkelt a Vörös-tengeren. „De én nem vagyok Mózes” – sóhajtott Gladys kétségbeesetten. „Persze, hogy nem vagy,” – mondta a lány – „de Isten még mindig Isten!” Amikor Gladys az árvákkal végül átjutott, újból bebizonyosodott, hogy nem számít, mennyire alkalmatlannak érzed magad, Isten még mindig Isten, és még mindig bízhatunk Benne.
Néha Isten lecsendesíti a tengert, máskor engedi, hogy a vihar kitombolja magát, és minket csendesít le. Akár így, akár úgy, Ő megőriz és átvisz rajta minket. Mindig van választásunk: vagy átadjuk a terhet Istennek, vagy megpróbáljuk magunk cipelni. Hogyan gondoskodik rólunk Isten? Egyszerre csak egy napig. Emlékszel az izráelitákra a pusztában? Táplálásukra Isten naponta mannát küldött az égből. Figyeld csak meg, hogyan működött ez: családtagjaid száma határozta meg a kapott manna mennyiségét – se többet, se kevesebbet nem kaphattál. Továbbá Isten csak annyi mannát engedett gyűjteni, amennyi egy napra elég, ha megpróbáltál többet felhalmozni, rádrohadt. Érted a lényeget? Tehát bízz ma Istenben, és hagyd a holnapot az Ő kezében! „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!”

Szereted a gyerekeket?

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…” (Márk 10:14)

Márk feljegyzi: „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…« Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.” (Márk 10:13-16). Figyelj meg három dolgot; először: Jézus sohasem volt túl elfoglalt ahhoz, hogy ne lett volna ideje egy gyermekre. A gyermek ötéves korára már a 75%-át megtanulta mindannak, amit egész életében tudni fog. 18 éves korukra az elméjük olyan, mint a termékeny talaj. Még ha nincs is saját gyermeked, törekedj arra, hogy példakép lehess minden gyermek számára, aki megismer! Emeld fel őket! Jézus ezt tette! Másodszor: Jézus csodálta a gyermekek bizalomra való képességét. Mi felnőttek nagyon sokat tudunk, ám annál kevesebbet hiszünk. Túlkomplikáljuk a hitet. Megszűrjük az értelmünkön vagy az élettapasztalatunkon keresztül. Racionalizáljuk a hitünket, és ilyeneket mondunk: „Igen, tudom, hogy az Isten megígérte, de…”. Jézus azt mondja: „Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Márk 10:15). Végül: Jézus szerette és bátorította a gyermekeket. „Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.” Hűha! Azok a gyerekek soha nem felejtették el ezt az élményt. Emlékezz vissza arra a pillanatra, amikor az Úr megszólított, karjaiba vett, fejedre tette kezét, és megáldott! Mekkora örökség! Ebben az elfoglalt világban, ha komolyan veszed, hogy egyre jobban Jézusra akarsz hasonlítani, meg kell tanulnod szeretni a gyermekeket.