2017. június 14., szerda

Amikor a helyzet rossznak tűnik


„Boldog az, akinek… az Úrban van a reménysége.” (Zsoltárok 146:5)

F. B. Meyer mondja: „Hitünk tanulása nem tökéletes addig, amíg fel nem ismerjük, hogy Isten gondviselése a veszteségeken át is működik… hogy a kudarcokon és tovatűnő dolgokon át valami minket szolgál. Az apadóban lévő patak, ahol Illés ült, az életünk képe! „Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak” (1Királyok 17:7), ez a múltunk történelme és ez a jövőnkre szóló prófécia… Tanuld meg felismerni a különbséget aközött, hogy az adományban bízol, vagy az Adományozóban. Amit kaptál, az talán csak egy időszakra szól, de Aki adja, az örök. Ha az Úr Illést egyenesen a sareptai özvegyhez vezette volna, akkor kihagyott volna valamit, ami segített Illést jobb emberré formálni – a hit általi életet. Bármikor, amikor földi forrásaink kiszáradnak, azért van, hogy így megtanulhassuk, hogy reménységünk és segítségünk az Úrban van.” Egy másik szerző ezt írja: „Néha nincs elég pénzünk ahhoz, hogy megéljünk; az emberek azt mondják nekünk, hogy osszuk be, de mi csak felnevetünk. Mi jól látjuk a helyzetet, és azt mondjuk: „Lehetetlen”. Itt az ideje annak, hogy Istenben bízzunk. A lehetőségeidet nem korlátozzák a múltbeli vagy a jelenlegi körülmények. Ha nincs elég pénzed, hogy jogos szükségeidet betöltsd, tégy meg minden tőled telhetőt, aztán engedd el a dolgot! Bízz Istenben, hogy betölti szükségeidet, és láss túl a pénztárcádon! Nézz a forrásra! Kérj az isteni… korlátlan ellátmányból… tedd meg a magad részét! Törekedj arra, hogy felelősen kezeld az anyagiakat gondolatban és tettben! Kérj bölcsességet, és hallgass Isten vezetésére! Aztán engedd el a félelmeidet, és ne akarj mindent irányításod alatt tartani! „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5) Mindannyian tudjuk, hogy a pénz szükséges része az életnek – ahogy Isten is az!


MÉRD MEG MAGAD EZZEL A MÉRTÉKKEL!


„…a hit halott cselekedetek nélkül” (Jakab 2:26 NIV)
Egyszer egy ember, aki megpróbált lefogyni, rálépett a fürdőszobamérlegre. A felesége megkérdezte: „Hogy alakul?” A férfi így válaszolt: Egész jól, csak egy gond van: ehhez az értékhez 20 centivel magasabbnak kellene lennem.” Amikor az igazi tanítványságról ír, Jakab a következő mértéket állítja fel: 1) Enni adni az éhezőknek: „Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2:15-17). 2) Szeretni az embereket és tisztelettel bánni velük: „Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: »Te ülj ide kényelmesen«, a szegényhez pedig így szóltok: »Te állj oda« vagy »Ülj le ide a zsámolyomhoz«, nem kerültetek-e ellentmondása önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká?” (Jakab 2:2-4) 3) Törődni a szükségben lévőkkel: „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jakab 1:27). Vedd elő a doktrínáidat a fagyasztóból, hozd elő a teológiádat az íróasztaltól, és kezdd el gyakorlati módon használni! Rajta – mérd le magad ezen a mérlegen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése