2011. február 25., péntek

2011. február 25. A év, évközi idő, 7. hét, péntek A nap liturgikus színe: zöld

Sir 6,5-17

Szép szó sok jó barátot szerez, és megengeszteli az ellenségeket; nyájas beszéd jó embernél bőven adódik. Sok emberrel élj egyetértésben, de bizalmasod ezerből csak egy legyen! Ha barátot szerzel, próba árán szerezd, és ne bízzál meg benne túl hamar; mert van, aki jó barát a maga idejében, de nem áll helyt a szorongatás napján. Van barát, aki ellenséggé válik, olyan barát, aki piacra visz gyűlölséget, viszályt és szitkot. Van barát, aki asztaltárs, de nem áll helyt a szükség napján. A barát, aki bejáratos, egyenlőnek tartja magát veled, és adja az urat házad népével szemben; amelyik azonban szerény előtted és színedet kerüli, azzal egyetértő, jó viszonyban lehetsz. Tartsd magadat távol ellenségeidtől, és légy résen barátaiddal szemben! A hűséges barát erős menedék, aki ilyenre akad, kincset talál! Az igaz barátnak nincsen mása, hűsége értékét nem lehet arannyal, ezüsttel mérni! A hűséges barát élet és halhatatlanság írja; azok találják meg, akik félik az Urat. Aki féli Istent, jó barátnak is, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is.
Mk 10,1-12

Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: ,,Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?'' Ő így felelt nekik: ,,Mit parancsolt nektek Mózes?'' Erre azt mondták: ,,Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és elbocsássuk'' [MTörv 24,1]. Erre Jézus azt válaszolta nekik: ,,A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket [Ter 1,27]. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz [Ter 2,24]. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!'' Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról. Azt felelte nekik: ,,Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.''

2011. február 25. ? Péntek

Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a
   Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, o pedig
   szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz
   és megkérdezték: ?Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?? Próbára
   akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: ?Mit parancsolt
   nektek Mózes?? Azt felelték: ?Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk
   és elváljunk.?
   Jézus folytatta: ?A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a
   parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az
   ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és
   ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem
   csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.?
   Otthon tanítványai ismét megkérdezték ot ezzel kapcsolatban. Ezt
   válaszolta: ?Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést
   követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy,
   házasságtörést követ el.?
   Mk 10,1-12


   Elmélkedés:
   Farizeusok fordultak Jézushoz a válással kapcsolatban: ?Szabad-e a
   férjnek elbocsátania a feleségét?? Majd pedig az ószövetségi idők
   legnagyobb tekintélyének számító Mózesre hivatkoznak, akinek a
   törvénykönyvében az található, hogy válólevéllel elbocsátható a
   feleség. Kérdésükből az tűnik ki, hogy saját álláspontjukat akarják
   védelmezni a válás megengedését illetően.
   Jézus a Teremtés könyvét idézi számukra, amelyben az található, hogy
   Isten egymás számára, egymás boldogítására alkotta meg a férfit és a
   nőt. Kettejük kapcsolata, amelyet házasságnak nevezünk, egész életre
   szóló szeretetközösséget jelent. Ha megbomlik vagy végső esetben
   felbomlik ez a szeretetközösség, annak az ember az oka.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Szenvedő Jézusom, Tehozzád fordulok, gyógyíts meg engem, mert nagyon
   beteg vagyok. Bűnbánó szíveknek fájó keservében, Jézus, kereszted
   tövében. Hullnak könnyeim, imát rebeg ajkam, szenvedő Jézusom,
   könyörülj rajtam! Vérző keresztfádat szívemhez szorítom, sebzett
   lábaidat, könnyemmel áztatom.

25. péntek

Sir 6,5-17; Zs 118,12-35; Mk 10,1-12
    A huséges barát erôs menedék, ki ilyenre akad, kincset talál

Sir 6,5-17

Szép szó sok jó barátot szerez, és megengeszteli az ellenségeket; nyájas beszéd jó embernél bőven adódik. Sok emberrel élj egyetértésben, de bizalmasod ezerből csak egy legyen! Ha barátot szerzel, próba árán szerezd, és ne bízzál meg benne túl hamar; mert van, aki jó barát a maga idejében, de nem áll helyt a szorongatás napján. Van barát, aki ellenséggé válik, olyan barát, aki piacra visz gyűlölséget, viszályt és szitkot. Van barát, aki asztaltárs, de nem áll helyt a szükség napján. A barát, aki bejáratos, egyenlőnek tartja magát veled, és adja az urat házad népével szemben; amelyik azonban szerény előtted és színedet kerüli, azzal egyetértő, jó viszonyban lehetsz. Tartsd magadat távol ellenségeidtől, és légy résen barátaiddal szemben! A hűséges barát erős menedék, aki ilyenre akad, kincset talál! Az igaz barátnak nincsen mása, hűsége értékét nem lehet arannyal, ezüsttel mérni! A hűséges barát élet és halhatatlanság írja; azok találják meg, akik félik az Urat. Aki féli Istent, jó barátnak is, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is.

Zs 118,12-35

Áldott vagy te, Uram! taníts meg engem rendeleteidre! Ajkammal hirdetem szád minden végzését. Parancsolataid útjában gyönyörködöm, jobban, mint minden gazdagságban. Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem. Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem. Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet, hogy megtartsam igéidet. Nyisd meg szemem, hadd szemléljem a csodákat törvényedben. Idegen vagyok én e földön, ne rejtsd el parancsaidat előlem. Lelkem epedve óhajtja ítéleteidet minden időben. Te megdorgálod a kevélyeket, átkozottak, akik parancsaidtól eltérnek! Vedd el rólam a szégyent és a gyalázatot, hiszen parancsolataidat kerestem. Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem, szolgád törvényeiden gondolkodik. Valóban parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem. Földhöz ragadt az én lelkem, kelts életre engem ígéreted szerint! Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg, taníts meg törvényeidre engem! Oktass rendeleteid útjára, hogy gondolkodjam csodáidon! Lelkem elbágyad a gondtól, erősíts meg igéiddel engem. Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem. Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram, ne hagyj szégyent érnem! Törvényeid útján futok, mert te bátorítod szívemet. Oktass engem, Uram, törvényeid útjára, hogy mindenkor csak azt kutassam! Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam, és teljes szívemből megtartsam! Vezess engem parancsaid ösvényére, mert benne lelem kedvemet!

Mk 10,1-12

Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: ,,Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?' Ő így felelt nekik: ,,Mit parancsolt nektek Mózes?' Erre azt mondták: ,,Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és elbocsássuk' [MTörv 24,1]. Erre Jézus azt válaszolta nekik: ,,A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket [Ter 1,27]. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz [Ter 2,24]. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!' Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról. Azt felelte nekik: ,,Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.'
Hadd dicsőítsünk Úr Jézus Krisztus! Minden szó kevés arra, hogy Téged dicsérjünk. Köszönjük, hogy olyan vagy, amilyennek megismertünk az Igéből. Köszönöm, hogy nem olyan vagy, mint amilyennek mi elképzeltünk. Áldunk azért, hogy Isten vagy! Áldunk azért, hogy mindenek engednek Néked. Segíts, hogy szívünk is engedhessen. Ámen
(T.L.)


Hadd kérjünk most Uram arra, könyörülj meg rajtunk, és végezd bennünk a Te elkezdett munkádat, és segíts, hogy sehol ne akadályozzunk ebben. Kérünk, győzzél rajtunk Igéd és Szentlelked által. Szeretnénk most Tőled kérni Uram, hogy minden hadd hátráljon meg a Te Lelked előtt, és végezd a munkádat a Te dicsőségedre. Ámen
(T.L.)


Hadd kérjünk Uram, hogy Igéd ítéljen most bennünk mindent kárnak és szemétnek, ami belőlünk való, ami testi. Kérünk, hogy ne csak a bálványokat, hanem a magaslatokat is döntsük le. Úr Jézus! Had legyen egyetlen magaslat az életünkben, a Golgota, és a kereszted. Segíts most is elválasztani a jót a hitványtól. Ámen.


Hagyjad a jó Istenre
Minden te utadat!
Ha bánt szíved keserve,
Ő neked nyugtot ad.
Ki az eget hordozza
S oszlat felhőt szelet:
Napját rád is, felhozza,
Atyád ő, áld s szeret.


„Hagyjatok csak egészen egyedül,
E cellában hol fény sose derül,
Majd soha senki engem nem szólít,
S ez arany csend bizton megszabadít.„
(A Dachaui koncentrációs tábor rabjának a verse, ford. Bodó Mária)


Hála és dicséret a mi Urunknak és megváltónknak. Ámen.



Hála Neked, Mennyei Atyánk, hogy gondot viselsz rólunk. Köszönjük Neked mindazokat az embereket, akiket mellénk adtál, hogy általuk szeress bennünket. Ámen


Hála Uram jóságodért, hála Neked, amiért kegyelmedet naponként megújítod rajtam, pedig inkább büntetésedet érdemelném... Ámen