János 4,7
Uram! Fáradt vándorként, a déli forróságtól eltikkadva telepedtél le Jákób kútja mellé. Adott-e neked ez az asszony végül is innod, azt nem tudom. Mindenesetre vonakodott, ezt látom. De világosan áll előttem lelkigondozásod csodája. Keresve is nehezen lehetett volna alkalmatlanabbnak látszó embert találni evangéliumod elfogadására. Megváltó szereteted azonban itt is megtermette gyümölcsét. Ennek az asszonynak a lelkében "örök életre buzgó víznek kútfejét" nyitottad meg. Az ember fukarsága és a Te bőkezűséged között mindig is ez az arány. Az emberi szeretetlenséget mindig ilyen nemesen szégyeníti meg a Te szerelmed.
Uram! Hasonló lelkigondozásodat én már régidő óta tapasztalom. Ami lelki élet megmozdul bennem, azt neked köszönhetem. Ha most akaratod elbocsát erre az új napomra, taníts fölfigyelnem mai szavadra: "Adj innom". Van egy igen komoly hangú példázatod (Máté 25,31-46), melyben megtanítasz arra, miképpen teljesíthetem ezt a nagy kívánságodat. Add: ne vonakodva tegyem. És segíts valóban megtennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése