Január 7.

Imádkozzatok egymásért!

" 16Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." (Jakab 5,16)

Jézusról úgy tesznek bizonyságot az evangélisták, hogy sokat imádkozott. Minden munkáját megelőzte az Atyával való kapcsolat. Ha neki szüksége volt erre, mennyivel inkább nekünk. Saulról (Pálról) azt olvassuk: "mert íme, imádkozik" (ApCsel 9,11). Vajon addig soha nem tette? Lehet úgy is imádkozni, hogy azt ne hallják a mennyben? Bizonyára úgy van, hogy a damaszkuszi úton történt találkozás után Saul már másképp könyörgött! Emlékszem életem első ilyen imájára, amelynek következtében változás történt bennem. Szeretnék ma is hittel és meggyőződéssel imádkozni testvéreimért, a megfáradtakért, a betegekért, az elveszettekért. Az imádság létszükséglete hívő életünknek: segít a győzelmes életért vívott harcban. Milyen jó, hogy Isten nekünk adta az imádság erejét, hogy általa megváltoztassuk a világot. Az első gyülekezet imádkozó gyülekezet volt. Szaporodtak is, Isten ereje munkálkodott közöttük. Valaki azt mondta: "a mai gyülekezetek elszáradnak lábaikon, mert nem élnek a térdeiken". Testvéreim, a Szentlélek az, aki segít abban, hogy éljünk az imádság nagy erejével az Isten dicsőségére. Legyünk imádkozó emberek! /KGy/

"Krisztus jó illata vagyunk" " 12Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, 13nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába. 14De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. 15Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: 16ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? 17Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által." (2Korinthus 2,12-17) Kérdezzük meg magunktól, mit munkál bennünk a Krisztus ereje! Pál örömmel beszámol arról, hogyan munkálkodott bennük és általuk az Úr. Megvizsgálva önmagadat milyen beszámolót tarthatnál a családodnak, testvéreidnek, mit munkált ki benned az Úr? Ne felejtsük el, az Úr az, aki munkálkodik! Mi senkik vagyunk, érdemtelenek és bűnösök, mégis Isten az ő kegyelméből elvégzi, hogy az életünk jó illatú legyen, más szóval életünk vonzó és kívánatos legyen embertársaink előtt. Ilyen a te életed? Elmondhatjuk Pállal együtt: "Legyetek az én követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak" (1Kor 11,1). A Biblia szerint a megváltozott emberből áradnia kell a krisztusi indulatnak, de nemcsak a vasárnapi istentiszteleten, hanem mindenütt, ahol jelen van. Akiben Krisztus ereje van, az diadalmaskodik a gonosz erői felett. Sokan megérzik az általunk árasztott illatot. Felelősek vagyunk azért, hogy Isten dicsőségére éljük az életünket. Fájdalmas és szomorú, hogy élnek olyan "keresztyének", akik a halál illatát terjesztik! Ezek gyalázatára vannak Istennek és az ő népének. Ezek azok, akik "a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják". Vigyázz, nehogy azok között légy! Jöjj Krisztushoz, és engedd, hogy az ő jelenlétében járjon át téged a Lélek ereje, hogy legyen életed jó illatú! /KGy/