A NÉGY SZEKÉR
"Majd megfordulék és felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé négy szekér jön ki két hegy közül." Zakariás 6,1
Adventnek van egy nagy fordulópontja. Eddig az ítélet hangzott, most a kegyelem hangzik. A fordulat nagy feltétele, hogy a mérőedényre rátették a tetejét, és kivitték az istentelenséget Jeruzsálemből Sineár földére. Jeruzsálemből kiment az ítélet, mert megérkezett a kegyelem. A megtisztult Jeruzsálemre mondja az Úr: szemem fénye! Az Úr nagyon szereti az ő népét - téged. Tisztító munkája mögött szerető szíve mozog. Fordulj el a régi önmagadtól, és fordulj karácsony felé. Advent odáig megy, hogy "Gyermek születik nékünk!" Zakariás könyvében megtisztulásról van szó, és adventről beszél végig. Ide szeretnénk eljutni: "Velünk az Isten!" (Mt 1,23). A négy szekér harci szekér. A megtisztított Jeruzsálemet mennek védeni. Az ellenség meg sem közelíthet, mert találkozik Isten védelmező szeretetével. A megtisztult ember élete biztonságban van. Van neked védettségtudatod? Egyetlen védelmeződ az Úr, aki azt várja tőled, hogy életed kerítetlen legyen. Sokszor mondtam, hogy azok a bajok, csapások, amik átjöttek a tűzfalon (Zak 2,5), hadd jöjjenek, szükségem van rájuk. Két hegy közül jönnek a szekerek. Valaki így mondta: a két hegy az Olajfa hegye és a Golgota hegye. A védelmed onnan jön ki, és a négy szekér körüljárja a földet. Körül vagy véve. Sokszor úgy látszik, Isten népével mindent lehet tenni. Csak úgy látszik! Magasfeszültség van körülötte! Aki hozzányúl, örökre béna marad a keze! A megaláztatás után jön a dicsőség. Megújult lélek, megújult szív, és rád ragyog Isten szeretete. "Örülj és örvendezz... mert ímé elmegyek és közötted lakozom" Zak 2,10.
?Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!" (Ézs 51,12-13).
Legyen ez az igerész maga a mai napi üzenet. Szükségtelen különösképpen kibővíteni. Félős szívű ember, olvasd, higgy benne, táplálkozz belőle és könyörögj ezzel a reménységgel az Úrhoz. Hiszen akitől félsz, az ember csupán, aki viszont megígéri, hogy vigasztalód lesz, az Isten, a te Teremtőd, a menny és a föld alkotója. Végtelen vigasztalás ez, amelyhez képest a veszély bizony eltörpül.
?De hová lesz az elnyomó izzó haragja?" Az Úr kezébe kerül. Csupán egy halandó ember az, aki dühösködik ellened. Haragja elmúlik, amint megszűnik lélegzeni. Miért rettennénk meg egy hozzánk hasonló halandótól? Ne gyalázzuk meg Istenünket azzal, hogy egy jelentéktelen emberből istent csinálunk. Hiszen akár túlzottan félünk valakitől, akár túlságosan szeretünk valakit, mindenképpen bálványt csinálunk belőle. Tekintsük az embereket embereknek, Istent pedig Istennek. Így nyugodtan végezhetjük tovább dolgunkat, mert csak az Urat féljük, senki és semmi mást.
Önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén.
Filippi levél 2, 7.
A lelket nem lehet s nem szabad kisebbel kielégíteni, hanem csak a legfőbb jóval, aki alkotta s aki életének, üdvösségének forrása. Ezért akart Isten maga lenni Az, kihez a lélek hitével odatapadjon. Nem is illet meg senki mást a belévetett hit dicsősége, csak Istent egyedül. Ezért jött Isten maga, lett emberré s adta oda magát, hogy hitre Önmagához vonjon. Mert nem Istennek volt szüksége, hogy eljövén, emberré legyen, hanem mi szorultunk rá s nekünk vált javunkra. Isten önmagában való természete felfoghatatlan, mert meghaladja értelmünket. Kedvezésül ezért vett fel olyan természetet, amely közismert, hiszen azonos a mienkkel. Ebben vár minket, itt található, - másutt sehol. Aki segítségül hívja, hamar meghallgatást talál. A kegyelem trónja ez, melytől senki sincs elzárva.
"De van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra." (Jel 3:4)
Hála Istennek, Ő megőrizheti népét olyan helyen, ahol ruhájuk tiszta maradhat. Ha engedelmeskedünk Krisztusnak, megőriz minket a világ szennyétől. "Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal." (Hós 6:3) Nekünk őt kell követnünk. Nem pihenhetünk a mai képességeink és ismereteink feletti megelégedéssel. A világmindenség lakosai figyelik, amint Isten felkészíti az embereket arra, hogy megálljanak az ítélőszék előtt. Kérjük Istent, hogy öltöztessen fel minket Krisztus igazságának ruhájába, hogy készek legyünk az ember Fiának eljövetelekor.
Krisztus ezt mondja azoknak, akik nem szennyezték be ruháikat: "Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra." Az értünk hozott mérhetetlen áldozat árán a kegyelem bőséggel a miénk lehet. Istennek egy egész országa van a mennyben, mely teljességgel a miénk. Amit kér, csupán annyi, hogy élő hittel fogadjuk el ígéreteit, és ezt mondjuk: "Hiszem és elfogadom az áldásokat, melyeket azoknak készítettél, akik Téged szeretnek."
"Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem" - mily értékes ez a "nem" szócska! - "és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3:5) Amikor Isten városának kapui kitárulnak csillogó sarkaikon, és belépnek a nemzetek, amelyek megtartották az igazságot, ott lesz Krisztus, hogy minket fogadjon és az Atyának áldottaiként szólítson minket, mert győztünk a bűn felett. Ő fogad majd az Atya és az ő angyalai előtt. Ahogy belépünk Istennek országába, hogy az örökkévalóságot ott töltsük, a próbák és nehézségek, a kétségek, melyek itt gyötörtek, jelentéktelenségbe süllyednek. Életünk Isten életéhez kapcsolódik. (General Conference Bulletin, 1903. április 6.)
Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. (Lk 10,21)
A jó mester azzal kezdi nevelő munkáját, hogy szellemileg kiüresíti, lenullázza, megsemmisíti tanítványát. Szétzúzza addigi tudását, okosságát, világról alkotott véleményét, bölcsességét, minden magabiztosságát - egészen addig, míg szegény tanítványnak semmije sem marad önnön létezéstudatán és biológiáján kívül - és csak ezután kezdi meg alapvetését és képzését. Máshogy nincs értelme. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. (Préd 3,3) Aki ezt nem vállalja, ne menjen el tanítványnak.
Jézust, az evangéliumokban leírtak szerint, finomabb és tapintatosabb mesternek gondoljuk, pedig célja és módszere a lényeget tekintve ugyanez volt. A megtérés ennek a folyamatnak a kezdete. Nyíltszívű, tanulni vágyó, rugalmas, formálható, alázatos, csodálkozni tudó, okoskodások nélküli tiszta gyermekké kell válnunk ahhoz, hogy a Lélek igazságai kinyilatkoztathassanak nekünk, hogy "megvilágosodhassunk" - hogy Jézus egyáltalán bármit is kezdeni tudjon velünk.
Az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb nálánál.
Máté 11,11
Uram!
Uram!
Máté 11,11
Uram!
Ezt útegyengetődről mondtad. Róla mondtad, nem pedig neki. A nagyság utáni vágy járványától szenvedő világunkban megpróbálom ítéletedet megérteni. Keresztelő János embernek volt nagy. Nem a foglalkozásánál fogva. Ez mondja a legtöbbet. A Biblia följegyzése megőrizte számunkra néhány lelki vonását. Bár tömegek sereglettek ki meghallgatására és ezek között a nép vezetői is, alázatossága megmaradt, és a siker szédülete nem zsugorította őt törpévé. Amikor a tömegek hozzád szegődtek, nagyságát nem rágta az irigykedés foga. Az "igen"-t és a "nem"-et élete kockáztatása árán is ki merte mondani. A bűnt pedig bűnnek ítélte, akárhol találkozott is vele: a tömegek sorában, a király életében, vagy - ez pedig mindig a legnehezebb - ha a saját életében látta is meg azt.
Uram!
Vallom veled: igazán nagy embert látok. De valami most nyugtalanít. Te az emberi nagyságot próbáló mércén azt láttad az alsó foknak, amelyet Keresztelő János elért. Országodba olyan embereket keresel, akik legalább eddig érnek föl, de lehetőleg ennél még magasabbra.
Az ember csak ember; de Isten valóban Isten!
?Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!" (Ézs 51,12-13).
Legyen ez az igerész maga a mai napi üzenet. Szükségtelen különösképpen kibővíteni. Félős szívű ember, olvasd, higgy benne, táplálkozz belőle és könyörögj ezzel a reménységgel az Úrhoz. Hiszen akitől félsz, az ember csupán, aki viszont megígéri, hogy vigasztalód lesz, az Isten, a te Teremtőd, a menny és a föld alkotója. Végtelen vigasztalás ez, amelyhez képest a veszély bizony eltörpül.
?De hová lesz az elnyomó izzó haragja?" Az Úr kezébe kerül. Csupán egy halandó ember az, aki dühösködik ellened. Haragja elmúlik, amint megszűnik lélegzeni. Miért rettennénk meg egy hozzánk hasonló halandótól? Ne gyalázzuk meg Istenünket azzal, hogy egy jelentéktelen emberből istent csinálunk. Hiszen akár túlzottan félünk valakitől, akár túlságosan szeretünk valakit, mindenképpen bálványt csinálunk belőle. Tekintsük az embereket embereknek, Istent pedig Istennek. Így nyugodtan végezhetjük tovább dolgunkat, mert csak az Urat féljük, senki és semmi mást.
Emberré lett - értünk
Önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén.
Filippi levél 2, 7.
A lelket nem lehet s nem szabad kisebbel kielégíteni, hanem csak a legfőbb jóval, aki alkotta s aki életének, üdvösségének forrása. Ezért akart Isten maga lenni Az, kihez a lélek hitével odatapadjon. Nem is illet meg senki mást a belévetett hit dicsősége, csak Istent egyedül. Ezért jött Isten maga, lett emberré s adta oda magát, hogy hitre Önmagához vonjon. Mert nem Istennek volt szüksége, hogy eljövén, emberré legyen, hanem mi szorultunk rá s nekünk vált javunkra. Isten önmagában való természete felfoghatatlan, mert meghaladja értelmünket. Kedvezésül ezért vett fel olyan természetet, amely közismert, hiszen azonos a mienkkel. Ebben vár minket, itt található, - másutt sehol. Aki segítségül hívja, hamar meghallgatást talál. A kegyelem trónja ez, melytől senki sincs elzárva.
A szent Isten egyetlenét
Íme jászolba fekteték.
Ember romlandó testibe
Öltözött az örök ige.
Íme jászolba fekteték.
Ember romlandó testibe
Öltözött az örök ige.
FEHÉRBE ÖLTÖZVE JÁRUNK VELE
"De van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra." (Jel 3:4)
Hála Istennek, Ő megőrizheti népét olyan helyen, ahol ruhájuk tiszta maradhat. Ha engedelmeskedünk Krisztusnak, megőriz minket a világ szennyétől. "Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal." (Hós 6:3) Nekünk őt kell követnünk. Nem pihenhetünk a mai képességeink és ismereteink feletti megelégedéssel. A világmindenség lakosai figyelik, amint Isten felkészíti az embereket arra, hogy megálljanak az ítélőszék előtt. Kérjük Istent, hogy öltöztessen fel minket Krisztus igazságának ruhájába, hogy készek legyünk az ember Fiának eljövetelekor.
Krisztus ezt mondja azoknak, akik nem szennyezték be ruháikat: "Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra." Az értünk hozott mérhetetlen áldozat árán a kegyelem bőséggel a miénk lehet. Istennek egy egész országa van a mennyben, mely teljességgel a miénk. Amit kér, csupán annyi, hogy élő hittel fogadjuk el ígéreteit, és ezt mondjuk: "Hiszem és elfogadom az áldásokat, melyeket azoknak készítettél, akik Téged szeretnek."
"Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem" - mily értékes ez a "nem" szócska! - "és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3:5) Amikor Isten városának kapui kitárulnak csillogó sarkaikon, és belépnek a nemzetek, amelyek megtartották az igazságot, ott lesz Krisztus, hogy minket fogadjon és az Atyának áldottaiként szólítson minket, mert győztünk a bűn felett. Ő fogad majd az Atya és az ő angyalai előtt. Ahogy belépünk Istennek országába, hogy az örökkévalóságot ott töltsük, a próbák és nehézségek, a kétségek, melyek itt gyötörtek, jelentéktelenségbe süllyednek. Életünk Isten életéhez kapcsolódik. (General Conference Bulletin, 1903. április 6.)
Könyörülj, Uram, rajtunk!
Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. (Lk 10,21)
A jó mester azzal kezdi nevelő munkáját, hogy szellemileg kiüresíti, lenullázza, megsemmisíti tanítványát. Szétzúzza addigi tudását, okosságát, világról alkotott véleményét, bölcsességét, minden magabiztosságát - egészen addig, míg szegény tanítványnak semmije sem marad önnön létezéstudatán és biológiáján kívül - és csak ezután kezdi meg alapvetését és képzését. Máshogy nincs értelme. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. (Préd 3,3) Aki ezt nem vállalja, ne menjen el tanítványnak.
Jézust, az evangéliumokban leírtak szerint, finomabb és tapintatosabb mesternek gondoljuk, pedig célja és módszere a lényeget tekintve ugyanez volt. A megtérés ennek a folyamatnak a kezdete. Nyíltszívű, tanulni vágyó, rugalmas, formálható, alázatos, csodálkozni tudó, okoskodások nélküli tiszta gyermekké kell válnunk ahhoz, hogy a Lélek igazságai kinyilatkoztathassanak nekünk, hogy "megvilágosodhassunk" - hogy Jézus egyáltalán bármit is kezdeni tudjon velünk.
...a fiam valóban, lélek szerint,
mert mint apát a gyermek,
rég úgy tekint: s én friss lelkébe róttam,
mi bús lelkemben friss jövőre termett.
Legszebb virágaimnak ifjú kertje,
Új tükröm melynek tisztít tisztasága,
legárvább három éveim neveltje,
fonnyadó törzsem ültetvényes ága.
(Babits Mihály)
mert mint apát a gyermek,
rég úgy tekint: s én friss lelkébe róttam,
mi bús lelkemben friss jövőre termett.
Legszebb virágaimnak ifjú kertje,
Új tükröm melynek tisztít tisztasága,
legárvább három éveim neveltje,
fonnyadó törzsem ültetvényes ága.
(Babits Mihály)
Taníts minket, Urunk! Tégy méltóvá magadhoz. Keljen ki mielőbb vak szemhéjunk nehéz gubójából az isteni látás! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése