Csak Isten adhat anyagi biztonságot

"Hanem gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is." (5. Mózes 5:18)

Isten az egyetlen, aki gondoskodik rólunk, amikor szükségben vagyunk. Ez azt jelenti, ő kielégíti anyagi szükségleteinket. Más szóval, nem a munkáltatómban kell keresnem a biztonságot. Nem úgy tekintek a megtakaritásaimra, mintha az lenne az én biztonságom. Nem nézek semmire és senkire Istenen kívül, aki betölti szükségleteimet.

Hadd szemléltessem ezt eképpen: amikor megengedem a vizet, nem gondolom azt, hogy a víz a csapból jön. Tudom, hogy a víz valójában egy víztározóból jön. Csak a csapon keresztül érkezik hozzám.

Ugyanígy, a bevétel, amit Isten neked akar adni, lehet hogy egy munkán keresztül érkezik hozzád, vagy valami máson keresztül. De a forrás mindig Isten. Ez azt jelenti, nem kell aggódnod, hogy melyik csapot használja Isten szükségleteid betöltésére.

Bizonyos értelemben ezt mondja: "Ha elzárom az egyik csapot, könnyen meg tudok nyitni egy másikat. Ha elveszítesz egy állást, tudok neked másikat adni. Én vagyok a forrásod, nem a munkád. Én vagyok a forrásod, nem a bankszámlád."

Hogy lehetek egyszerre dühös, és mégis jó?

"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek." Efézus 4:26.

Be kellene ismernünk, ha dühösek vagyunk, de sosem szabadna a dühöt ürügyként használni arra, hogy vétkezzünk.

Mindenkivel megtörténik, hogy néha bedühödik. A különbség az emberek között abban áll, ahogyan a dühöt kezelik: van, aki kiakad; van, aki elhallgat. Van, aki hangot ad neki; és van, aki elnyomja magában. A legjobb dolog, amit ilyen esetben tenni tudsz, hogy beismered: dühös vagy.

Isten nem tiltja meg a dühöt. Sőt ahogy a mai igénk mondja: Gyerünk, légy dühös! Ezt a parancsot nem nehéz követni, ugye? Néha a düh a normális reakció az életre. Az Ószövetségben Isten is megharagszik néhányszor. Az Új Testamentumban pedig Jézus lesz dühös. Például az írástudókra. A düh egy Istentől kapott érzelem. Érzelmi energia. Ha soha, semmi nem dühít fel, sürgősen mérd meg a pulzusod, mert akkor vagy halott vagy, vagy semmi kapcsolatod nincs a valósággal.

Vannak keresztények, akiknek hamis bűntudatuk van, mert azt gondolják, sose szabadna dühösnek lenniük. Ez a gondolkodás nem csak egészségtelen, de még csak nem is biblikus. Az Ige azt mondja: légy dühös, de amikor az vagy, ne kövess el bűnt. Be kellene ismernünk, ha dühösek vagyunk, de sosem szabadna a dühöt ürügyként használni arra, hogy vétkezzünk.

Hát nem elképesztő, mennyire utáljuk bevallani, ha dühösek vagyunk? "Nem is kiabálok! Nem vagyok ideges!" – és közben csak úgy dagadnak az erek a nyakunkon! Letagadjuk a dühünket.

Pedig az igazság az, hogy a dühöd elfojtása egyáltalán nem tesz téged jobb kereszténnyé azoknál, akik kiakadnak. Akárhogy is: mindenképpen rossz, és semmiképpen sem hatékony módja annak, hogy megértesd az álláspontodat másokkal.

Azt hiszem, ha a legtöbb ember engedelmeskedne annak, amit ez az igevers mond, az egész társadalom sokkal kevésbé lenne depressziós. A depresszió elsődleges okozója ugyanis a visszafojtott düh. Ha nem beszéled ki magadból, cselekedetekben fogod kiélni – magadon, vagy valaki máson.