2017. szeptember 5., kedd

HOGYAN TUDUNK JÓL VÁRAKOZNI?


„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet." (Zsoltárok 62:6)

Dániel Colemann „mesteri hozzáállásnak" nevezi annak képességét, hogy megfelelő módon várakozzunk. Ehhez három tulajdonság szükséges. Először: alázat. „Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk" (Zsoltárok 123:2). Egyszer egy ember olyan sokáig várt az orvosra a rendelőben, hogy végül kiszámlázta a doktornak a várakozási időt! Félre azonban a tréfával, az életben kapcsolat van a helyzet és a várakozás között. Általában az alacsonyabb helyzetben lévő emberek várnak a magasabb pozícióban lévőkre, és ha bölcsek, akkor megtanulnak tisztelettel várni. A várakozás arra emlékeztet, hogy nem mi vagyunk felelős beosztásban; megtanít arra az alázatra, melyre szükségünk van. Másodszor: bizalom. „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!" (Példabeszédek 3:5). A légtornászoknál különleges kapcsolat van az ugró és az elkapó között. Amikor az ugró elengedi a lengőtrapézt, bíznia kell abban, hogy az elkapó meg fogja őt ragadni. Ugyanígy nekünk is meg kell tennünk, amit Isten mond, aztán várnunk kell Rá, még akkor is, ha nem látjuk tisztán kezét, amint munkálkodik. Ezek az időszakok fejlesztik és mélyítik el hitünket. Végül: várakozásteljes reménység. „Lelkem csendben csak az Úrra vár, mert tőle van reménységem" (Zsoltárok 62:5 NKJV). Eugene Peterson írja: „Az imádságban tudatában vagyunk annak, hogy Isten cselekszik, és amikor a körülmények készen állnak, amikor mindenki a helyén van, és amikor a szívünk készen áll, akkor szólít majd minket is cselekvésre. Az imában töltött várakozással fegyelmezetten visszautasítjuk, hogy azelőtt cselekedjünk, mielőtt Isten cselekszik." A mai ige tehát ez: Tanuld meg, hogy kell jól várni, ez a mesteri hozzáállás!





Hozzáállás, étvágy, célkitűzés


„Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek…” (1Péter 2:2)

A bibliaolvasással kapcsolatban Dr. Howard Hendricks rámutat három dologra, amelynek állandóan tudatában kell lennünk: 1) A hozzáállásunk. Éppúgy, ahogy egy kisbaba nyúl a cumisüvegért, úgy kell nyúlnunk a Bibliáért. A csecsemőnek szüksége van a tejre, hogy fizikai létét fenntartsa, nekünk pedig szükségünk van a Szentírásra, hogy lelkileg éltessen minket. 2) Az étvágyunk. Sóvárognunk kell Isten Igéjére. Ez kiművelt étvágy. Amikor valaki azt mondja: „Én nem sokat kapok a Biblia által”, ez sokkal inkább őt jellemzi, mint a Könyvet! A Zsoltárok 19:11 azt mondja a Szentírásról, hogy „édesebb a méznél”. De ezt nem tudhatod mások megítélése alapján. A Biblia tanulmányozóinak alapvetően három fajtája létezik. Van a „rosszízű orvosság” típus. Számukra az Ige keserű, de hasznos az ellen, amiben szenvednek. Aztán ott vannak a „széna” típusúak. Számukra a Szentírás tápláló, de száraz. Olyan, mintha egy bála szénát rágcsálnának. És vannak az „eper tejszínhabbal” típusúak. Egyszerűen nem tudnak betelni vele. Hogyan tettek szert erre az étvágyra? Úgy, hogy lakomáztak az Igéből. Kifejlesztették magukban azt, amit Péter a Szentírás igazsága utáni csillapíthatatlan éhségnek nevez. Te melyik vagy a három közül? 3) A célunk. A bibliaolvasás célja, hogy növekedjünk. Nem növekedhetsz, ha nincs tudásod, de sajnos előfordulhat, hogy van tudásod, mégsem növekedsz. A Biblia nem azért íródott, hogy kielégítse a kíváncsiságunkat, hanem azért, hogy segítsen Krisztushoz hasonlóvá válnunk. Nem azért, hogy okosabbak legyünk, hanem azért, hogy jobban hasonlítsunk Megváltónkra. Nem azért, hogy teletömje a fejünket bibliai tényekkel és adatokkal, hanem hogy átalakítsa az életünket.


MIRE VAGY ELHÍVVA?


„… kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!" (1Korinthus 9:16)
Ha a kudarcot végnek fogod fel, végül valóban kudarcot vallasz. Ha viszont tanulsz a kudarcból, már egy lépést tettél a siker felé. Nem nyerheted meg a hazafutást, ha nem állsz ki ütni, és nem nézel szembe a dobójátékossal. A baseball-legenda Babé Ruth rekor­dot állított fel 714 hazafutással, de több mint 1300-szor el is hibázta az ütést. Egy nehéz időszaka során egy újságíró megkérdezte tőle, hogyan tudja legyőzni a csüggedést. A spor­toló így felelt: „Ha meglendítem az ütőt, akkor a nagy számok törvénye szerint el is fogom találni a labdát. Sőt, amikor rossz passzban vagyok, igazából a dobójátékost sajnálom, mert tudom, hogy előbb-utóbb ő fog megfizetni érte." Amikor Benjámin Disraeli először akart felszólalni az angol parlamentben, kifütyülték. Ekkor ezt mondta: „Most leülök, de el fog jönni az az idő, amikor önök mind hallgatni fognak rám." Valóban így történt! 0 lett Nagy-Britannia egyik legjobb szónoka és miniszterelnöke. Mára már elfeledték azokat, akik Disraelit bírálták, de amit ő hozzáadott a történelemhez, az tovább él. Most azt kérdezed: „Hogyan ismerhetném fel, hogy mi a rendeltetésem?" Először: a rendeltetés az a vágy, amely nem hagy szabadulni. Pál azt mondta: „...kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!" (lKorinthus 9:16). Másodszor: a rendeltetésed nem csupán munka, hanem öröm is számodra. A zsoltáros ezt mondta: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem" (Zsoltárok 40:9). Harmad­szor: a rendeltetésed be fogja indítani a képességed, hogy kreatív legyél. Amikor Isten elhívta Gedeont, az angyal így szólította meg: „Az Ur veled van, erős vitéz!" - pedig épp egy csűrben bujkált (Bírák 6:12). Isten azonban nem jelenlegi állapotát nézte, hanem a benne rejlő lehetőségekről beszélt. Nos, te mire vagy elhívva?


Támogasd a lelkipásztorod!


„És munkájukért nagyon becsüljétek őket!” (1Thesszalonika 5:13)

Phil Hines egy humoros kitalált történetet mond Jézusról, amint egy nap meglát az út szélén egy síró embert. Amikor megkérdezte, mi a baj, az ember azt felelte: „vak vagyok”, erre Jézus meggyógyította. Tovább menve ismét egy zokogó emberrel találkozott, tőle is megkérdezte, hogy mi a baj. Az így felelt: „nyomorék vagyok” ¬– hát őt is meggyógyította Jézus. Majd találkozott egy harmadik síró emberrel is. Az Jézus kérdésére ezt válaszolta: „lelkipásztor vagyok”. Erre Jézus leült mellé, és vele együtt sírt. A pásztorlás hálátlan munka; ezért mondja a Biblia: „nagyon becsüljétek őket!”.

Valaki úgy írta le a „Tökéletes lelkészt”, mint aki 20 percet prédikál, majd leül. Elítéli a bűnt, de nem bánt meg senkit, napi 16 órát dolgozik, és mindent elvégez a prédikálástól a takarításig. Úgy 80 000 forintot keres hetente, ebből kb. 40 000-et visszaad a gyülekezetnek, szépen öltözködik, a családi élete példaértékű, támogatja a jó ügyeket, és adakozik a templom előtt kéregetőknek. 36 éves, és 40 éve prédikál. Égető vágya a fiatalokkal való foglalkozás, és minden idejét az idős hívekkel tölti. Mindig mosolyog, és közben pókerarcot vág, mivel tökéletes humorérzéke van, amitől nagyon elkötelezettnek hat. 20 látogatást tesz egy nap, minden idejét evangelizálással tölti, és mindig megtalálható az irodájában, ha szükség van rá. A rossz hír az, hogy kiégett, és 37 évesen meghalt! A Biblia ezt írja: „Becsüljétek meg… pásztori vezetőiteket, akik az Igét hirdették nektek!” (Zsidók 13:7 TM). „Tiszteljétek azokat, akik olyan keményen dolgoznak értetetek, akik… felelősek azért, hogy vezessenek titeket… vegyétek körül őket nagyrabecsüléssel és szeretettel!” (1Thesszalonika 5:12-13 TM). Más szavakkal: támogasd a lelkipásztorod!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése