A hit

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidókhoz írt levél 11:1)
Jegyezz meg két fontos dolgot a hitről: 1) A hit vagyon. Amerikában az emberek dollárral fizetnek, Európában euróval, de Isten országában a hit a hivatalos fizetőeszköz! Erre van szükség akkor, ha valaki Istennel akar „üzletet kötni” (Zsidók 11:6). És a hit csak Isten Igéjével táplálva növekszik (Róma 10:17). 2) A hitnek össze kell kapcsolódnia a reménységgel. Ha semmit sem remélsz, akkor nincs szükséged hitre. De reményeidnek Isten Igéjén kell alapulniuk. Amikor Isten megígérte Ábrahámnak, hogy sok nép atyjává teszi, Ábrahám a következő húsz évben arra várt, hogy fia legyen, noha a helyzet lehetetlennek tűnt. Hogy csinálta? a) „…hitte, hogy Isten … létre hívja a nem létezőket” (Róma 4:17). Isten látja, majd kinyilatkoztatja neked. És az ő készsége, hogy megáldjon vele, azon a készségeden alapszik, hogy elhiszed neki. b) „reménység ellenére is … hitte… ahogyan megmondatott…” (Róma 4:18). Mit mondott Isten? Na, arra alapozd a reményedet! c) „… nem gondolt a testével, mely már elhalt (mivel már csaknem százéves volt)…” (Róma 4:19 NKJV). Azt mondod: „De figyelembe véve a körülményeket…” Nem, higgy Istenben, Ő nagyobb, mint a körülmények! d) „Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni” (Róma 4:20-21). Erősítsd meg hát a hitedet a Szentírás által! Dicsőítsd Istent továbbra is azért, amit megígért neked! Légy elszánt! Az ilyen hit megtiszteli Istent, és Isten megbecsüli az ilyen hitet!




Mielőtt Izráel hadba vonult, a próféták megkérdezték Istent, hogy nekik adta-e a várost. Ez azért van, mert Isten megbecsüli a hitet, ha ahhoz kapcsolódik, amit Ő megígért. Azért kell küzdened, amit Isten megígért. Ne mondd, hogy Isten cserbenhagyott, ha eleve meg sem ígérte azt a dolgot, és ne légy dühös azért, ha megfontolatlan vágyaid olyasminek az elérésére késztettek, amit Ő másvalakinek adott. A régiek énekelték egykor: „Minden rész és vers és sor enyém, amit csak ez a könyv megígér.” Ez így van, abban az értelemben, hogy Isten mindannyiunkat egyformán szeret. Vannak azonban bizonyos ígéretek, melyeket Ő a te életedben akar betölteni, mert a te elhívásod különbözik másokétól, és neked Őt kell keresned világosságért és útmutatásért.

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:29). Ne csak a prédikátort hallgasd, próbáld meghallani azt is, amit Isten mond neked a prédikátoron keresztül. Te valami egészen mást fogsz hallani, mint a melletted ülő, mert Isten személyre szabja számodra. A Bibliát „Élő Igének” hívják, mert bizonyos igeszakaszok hirtelen életre kelnek, és meggyökereznek benned. Hallhatod, amit senki más nem hall, vagy akár le is maradhatsz a prédikátor néhány gondolatáról, mégis azzal a válasszal térhetsz haza, amire szükséged volt. Amikor azt mondod: „Ezt én kaptam! Ez az enyém!” – akkor az a hit, amely hallásból van, végzi a maga különleges munkáját benned.




Figyeld meg ezeket a szavakat: „most a hit”! Hálát adunk Istennek apáink hitéért és saját múltunk hittapasztalataiért. De ahhoz, hogy megtedd azt, amire Isten ma elhív, „most hit”-re van szükséged.

Jézus azt mondta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne” (Máté 17:20). A nagymamád hite talán elmozdította az ő hegyeit, de „ennek a hegynek” az elmozdításához a te hited kell. Mindannyiunknak ott van „ez a hegy” az életében, és Isten kész elmozdítani azt. Akkor mi a probléma? A hitetlenség. Bár Jézus hatalmat adott tanítványainak arra, hogy betegeket gyógyítsanak, a megszállott fiú esetében kudarcot vallottak. Meg is kérdezték Jézustól: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” (Máté 17:19). Figyeld meg, mit tanított nekik Jézus ekkor:

1) Kezdd kicsiben, vagy egyáltalán nem fogod elkezdeni. A mustármagnyi hit, mint minden mag, valami nagyobbá fog nőni. Csak kezdd el ott, ahol vagy; higgy Istenben az átlagos, mindennapos dolgokra nézve. És amikor ő megjutalmazza a hitedet, ismerd el, adj ért hálát, és építs rá!

2) Vigyázz a szádra! „Ha… hitetek volna… és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne” Szavaid felszabadítják a hitedben rejlő életadó erőt, tehát ügyelj arra, hogy mi jön ki a szádon! Figyelj oda arra, hogy összhangban legyen a Szentírással!

3) Néha kicsit többre van szükség. Vannak hegyek, melyekhez több imádság kell, vagy mint ennek a fiúnak az esetében is, az az erő, ami a böjtölés által nyerhető. De ha hajlandó vagy eleget tenni Isten feltételeinek, akkor látni fogod, hogy a hegyek elmozdulnak az életedben.

Gyógyulás veszteség után

„…öntsétek ki előtte szíveteket…” (Zsoltárok 62:9)

Íme öt kulcs ahhoz, hogyan épülhetsz fel a veszteségből: 1) Engedd lezajlani a gyász folyamatát! A félelem, harag, aggodalom, depresszió, megbántottság, tehetetlenség és gyász természetes érzések. Nem jó, ha elnyomod őket, vagy tagadod létezésüket. Isten úgy teremtett minket, hogy vannak érzéseink; nem várja el tőlünk, hogy úgy tegyünk, mintha boldogok lennénk, amikor gyászolunk. „Áldottak, akik gyászolnak, mert ők vigasztalást nyernek.” (Máté 5:4 NIV). Légy őszinte Istennel! Öntsd ki a szíved előtte (ld. Zsoltárok 62:9), és ő meg fog vigasztalni. 2) Fogadj el segítséget! Nagy hiba, ha egy tragédiát követően elszigeteled magad. Mindenkinek szüksége van bátorításra és mások támogatására. Arra hívattunk, hogy egymás terhét hordozzuk: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!” (Galata 6:2). 3) Válassz megfelelő válaszreakciót! Ha a keserűséget választod, saját magadnak ártasz, és becsapod az ajtót a boldogság előtt, hiszen nem lehetsz egyszerre boldog és keserű is. Nemrégiben Kaliforniában nagy erdőtüzek pusztítottak, és sokaknak veszett kárba mindenük. Egyesek ezt mondták: „Mindent elvesztettünk, és szomorúak vagyunk, de együtt dolgozunk, mint egy nagy család, és mindent újjáépítünk”. Mások ezt mondták: „Vége az életemnek! Képtelen vagyok folytatni… Sohasem fogok felépülni.” Te választhatod meg, hogy miben hiszel: abban, hogy teljesen egyedül vagy, vagy abban, hogy Isten veled van és így képes vagy felállni. 4) Tudd, hogy az örömöd Istentől jön! Nincs összefüggés a körülményeid és az örömöd között. Az öröm belülről fakad; azon alapul, hogy kiben bízol, és nem azon, hogy mit látsz vagy érzel. 5) Összpontosíts arra, ami megmaradt számodra, és ne arra, amit elveszítettél. Írj egy listát a jó dolgokról az életedben, és köszönd meg Istennek mindazt, ami még megvan. Lehetetlen egyszerre hálásnak és reménytelennek lenni.

HATÁROZD EL, HOGY MEGVÁLTOZOL!

„Önmagatokat tegyétek próbára… Önmagatokat vizsgáljátok meg! (2Korinthus 13:5)

Ha komolyan gondolod a változást: 1) az első ember, akit ismerned kell, te magad vagy. Az emberi természet hajlamossá tesz minket arra, hogy mindenkit felmérjünk – kivéve önmagunkat. Ha nem vagy jóban önmagaddal, másokkal sem leszel. Ha nem hiszel magadban, akkor alacsony önértékelésed alá fogja ásni az életed. Egy házassági tanácsadó ezt mondta: „A legfontosabb kapcsolat az életben, az önmagaddal való kapcsolatod. Saját magad legjobb barátjának kell lenned.” De hogyan lehetnél legjobb barátja valakinek, akit nem ismersz, nem kedvelsz, nem tisztelsz? Ezért nagyon fontos, hogy felismerd, mire hívott el Isten, és aztán azon kell dolgoznod, hogy azzá válj. Nem fogsz egyik napról a másikra eljutni odáig; ez egy folyamat – amely megköveteli, hogy őszinte légy magaddal, gyakran tarts bűnbánatot, és folyamatosan igyekezz kiigazítani magadat. Ha elkötelezed magad erre, Isten segíteni fog. 2) Az első ember, akin dolgoznod kell, te magad vagy. Dr. Samuel Johnson mondta: „Aki oly kevéssé ismeri az emberi természetet, hogy a boldogságot minden más megváltoztatásában keresi, kivéve abban, hogy saját hajlamain változtasson, egész életét hiábavaló erőfeszítésre pazarolja, és megsokszorozza a bánatot, amit eltávolítani akart.” A Biblia azt mondja: „Önmagatokat vizsgáljátok meg!” Csak akkor tudjuk felismerni, hogy valójában milyen csatatéren kell küzdenünk, ha Isten előtt megvizsgáljuk saját magunkat. Akkor pedig választhatunk. Lehetünk olyanok, mint az az ember, aki elment az orvoshoz, és megtudta, hogy komoly egészségi problémái vannak. Amikor az orvos megmutatta a röntgenfelvételt, és műtétet javasolt, az ember azt kérdezte: „Rendben van, de mondja, mennyibe kerülne, ha csak a röntgenképet javítaná ki?” Vagy határozhatsz úgy, hogy valóban megváltozol!

MILYEN A KAPCSOLATOD ISTENNEL?

„…nem a magam akaratát keresem, hanem az Atya akaratát, aki elküldött engem.” (János 5:30 NKJV)

Isten azt szeretné, ha olyan kapcsolatod lenne vele, amilyen Jézusnak volt. Ezt a kapcsolatot három dolog jellemzi. A következő néhány napban nézzük meg, mi ez a három dolog. Először: közvetlenség, bensőségesség. Jézus azt mondta: „Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz” (János 5:20). Sok emberrel találkozol egy nap alatt, de a szíved titkait csak azokkal osztod meg, akikben bízol, akikkel közeli kapcsolatban vagy. Nos, mennyire állsz közel Istenhez? Elég közel vagy Hozzá, hogy meghalld, ha szól hozzád? Elég közel ahhoz, hogy észrevedd, ha olyat tettél vagy mondtál, ami elszomorította Őt? Elég közel ahhoz, hogy érezd jelenlétének melegét? Valójában annyira vagy közel Istenhez, amennyire vágysz rá, amennyire eltökélted magad rá, amennyire fegyelmezed magad rá. Semmi sem születhet meg, amíg két ember igazán közel intim kapcsolatba nem kerül egymással, az intimitás pedig erre a szóra alapul: „vágy”. Mennyire vágysz Istenre? Dávid azt mondta: „Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem…” (Zsoltárok 63:2). Vágysz Isten házába? „Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot” (Zsoltárok 36:9). Vágysz Isten Igéjére? „Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát” (Jób 23:12 Károli).

Három dolog jellemzi Krisztusnak Atyjával való kapcsolatát: bensőséges szeretet, függőség és engedelmesség. Ma vizsgáljuk meg az Istentől való függést. „A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon” (János 5:19). Jézus tudta, hogy Atyja nélkül semmit sem tehet, ezért nem is fárasztotta magát azzal, hogy ilyesmivel próbálkozzon. Mi azonban hangoztatjuk, hogy „Nélküle semmit sem tehetek”, ugyanakkor úgy viselkedünk, mintha minden rajtunk múlna. Ha sikert érünk el, gyakran annyira elbizakodottak leszünk, hogy az már elviselhetetlen. Ha pedig kudarcot vallunk, az általában azért történik, mert összeroskadunk egy olyan feladat súlya alatt, amit nem Isten bízott ránk. Gondolkodtál már azon, hogy Jézus miért nem küzdött soha bizonytalanságérzettel vagy kudarctól való félelemmel, mint mi? Mert soha fel sem merült benne, hogy ne tudna megtenni valami olyat, amiről az Atya már biztosította, hogy képes rá. Ha tudod, hogy valamit Isten mondott, akkor bármilyen akadállyal vagy ellenséggel bátran szembe tudsz nézni. Isten soha nem fog olyan feladatot bízni rád, amihez nem lesz szükség az Ő bölcsességére és megtartó erejére. Sőt, valójában minden, amit Isten tesz az életedben, arra lett tervezve, hogy növelje, nem pedig csökkentse a tőle való függőséged. Azt mondod: „De én tehetséges vagyok. Egy csomó dolgot meg tudok csinálni!” Igaz, de semmi olyat, am igazán számítana Isten szemében. Tehát mielőtt elkezded a napod, térdelj le, és imádkozz: „Uram, számítok rád, nekem nincs tartalék tervem!”

A harmadik dolog, ami Krisztusnak Atyjával való kapcsolatát jellemzi, az engedelmesség. Jézus ezt mondta: „…ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.” Jézus nem mérlegelte, még csak nem is vette fontolóra a saját akaratát semmilyen ügyben. Ehelyett egyetlen dologra összpontosított: arra, hogy Atyja akaratát cselekedje, se többet, se kevesebbet. Figyeld meg ezeket a szavakat: „ahogyan tőle hallom”! Amikor meghallod, hogy mit mond Isten, a beszédnek vége, most már a cselekvés ideje jött el. Isten nem fogja meggondolni magát, tehát neked kell áthangolnod a gondolataidat, és neked kell „program szerint” haladnod.

Ha Jézust teszed életed urává, három alapvető jogodat feladod: a) Nem te döntesz többé arról, hogy mekkora áldozatra vagy hajlandó, hogy valami mennyibe kerül neked; b) Nem te döntesz arról, hogy akarata hová visz; c) Nem te döntesz arról, mennyire fog mindez megváltoztatni. Ahhoz, hogy olyan kapcsolatod legyen Jézussal, mint amilyen neki volt az Atyjával, nos annak ez az ára! Azt mondod: „Ez nagyon sokat kíván tőlem.” Igaz, ám ugyanakkor nagyon meg is véd. Amikor Isten azt mondta Izráel népének, hogy tegyenek meg valamit, azt is megmondta miért: „…hogy jó dolgod legyen…” (ld. 5Mózes 5:33; 6:3; 12:28). Isten nem akarja nehezíteni az életedet, nem akar görcsössé tenni. nem akar kényszerzubbonyt adni rád. Ő olyan Atya, aki a legjobbat akarja gyermekeinek. Hát nem ez minden szülő vágya? Ha tehát engedelmességben jársz, akkor az Istentől való legjobbat fogod kapni.