Címek vagy jó bizonyság?
„Az igaznak az emlékezete áldott…” (Példabeszédek 10:7)
A Biblia úgy említi Barnabást, mint aki „derék ember… telve… hittel” (ApCsel 11:24), pedig Pállal ellentétben ő sohasem tett olyasmit, amivel kitűnt volna. Az Apostolok Cselekedetei csak háromszor említi: a) amikor eladja a földjét, hogy anyagilag segítse Isten munkáját, b) amikor kezességet vállal Pálért c) és amikor ad egy második lehetőséget János Márknak. Barnabás nem szerzett sokféle címet, de szerzett egy halom jó bizonyságot! A Biblia azt mondja: „Az igaznak az emlékezete áldott”, mert Isten szemében nem az számít, hogy a társadalom mit tart fontosnak.
Egy főiskola hallgatóinak a diplomaosztóján egy lelkész felállt, és ezt mondta: „Talán most még nem gondoltok rá, de végül meg fogtok halni. Vajon amikor majd eltemetnek titeket, az emberek az általatok megszerzett címeket sorolva fogják körülállni a sírotokat, vagy arról fognak beszélni, hogy milyen áldást jelentettetek a számukra? Vajon a gyászjelentésed arról fog szólni, hogy mennyire „fontos” voltál, vagy arról, hogy az emberek mennyire gyászolják a valaha volt legjobb barátjuk elvesztését? A címek jó dolgok, de ha történetesen valamilyen titulus vagy a jó bizonyság közül kell választani, válaszd a jó bizonyságot! A fáraónak címe volt, Mózesnek jó bizonysága. Nebukadneccarnak címe volt, Dánielnek jó bizonysága. Jezábelnek címe volt, Illésnek jó bizonysága. Pilátusnak címe volt, Jézusnak pedig jó bizonysága. Könnyű azt gondolni, hogy a Ki Kicsodában leírtak a legfontosabb dolgok, de a szeretetteljes cselekedetek azok, amikre az emberek emlékezni fognak. Ahogy az ének mondja: „egy élted van, mely hamar elszalad, mit Krisztusért tettél, az megmarad!”
ÉLETSZABÁLYOK
„Mert az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6 Károli)
A sikeres élethez a következő dolgokat kell tenned: 1) Döntsd el, mi a fontos! Egy történet szerint egy család vidékre költözött, hogy kiszabaduljanak a nagyvárosból. Úgy döntöttek, hogy szarvasmarhát fognak tartani, ezért vettek egy marhafarmot. Egy barátjuk meglátogatta őket, és megkérdezte, milyen nevet adtak a farmnak. Az apa ezt mondta: „Én Repülőnek szerettem volna nevezni, anya viszont Suzynak. Egyik fiunknak a Bár név tetszett, de a lányunk a Lustaság név mellett tette le voksát. Végül megegyeztünk, és a farmnak a Repülne Suzy Bár Lusta nevet adtuk.” A barát erre megkérdezte: „No, és hogy vannak a marhák?” „Nincsenek marháink. Egyik sem élte túl a billogozást.” – felelte az apa. Érted már? El kell döntened, mi a fontos a számodra! 2) Bölcsen oszd be az idődet! Túl sokan vagyunk úgy, mint az a boltos, aki annyira figyelt arra, hogy minden tiszta és rendes legyen, hogy elfelejtett kinyitni. A cél, hogy kiszolgáld a vásárlókat, és bevételed legyen, ne engedd, hogy másodrendű dolgok mellékvágányra tereljenek! Az életed döntéseit a fontossági sorrendedre alapozd! Ha segítségre van szükséged ennek felállításához, kérd Istent, hogy segítsen! „Mert az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” 3) Tanuld meg, mivel tudod magad ösztönözni! Legtöbbször senki más nem fog. Amikor Dávidot nagy csapás érte, azt olvassuk róla: „Dávid megerősítette magát az Úrban…” (1Sámuel 30:6 KJV). Meg kell tanulnod, mivel tudod biztatni magad. Júdás apostol í®ja: „Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által” (Júdás 20). Ahhoz, hogy sikert érj el az életben, meg kell tanulnod biztatni magadat, meg kell tanulnod imádkozni, és meg kell tanulnod építeni magadat.
MUTASD KI NAGYRABECSÜLÉSED!
„…Bátorítsd őt!...” (5Mózes 1:38 NKJV)
Vannak olyan önjelöltek, akiknek nincs szükségük külső megerősítésre; a többi embernek viszont rendszeresen szüksége van bátorításra. Isten azt mondta Mózesnek, hogy bátorítsa Józsuét, aki majd az utódja lesz, mert nagy feladat vár rá. Még Pálnak is szüksége volt arra, hogy mások értékeljék. „…semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk… De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével… Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat…” (2Korinthus 7:5-6). Amikor kimutatod a másik ember felé, hogy értékeled őt, akkor Isten munkáját végzed! Sokszor gondolunk jó dolgokat a másik emberről, de nem mondjuk ki. A megbecsülés csak akkor ér valamit, ha kifejezzük! Egy pszichológus beszélgetett egyszer egy sikeres üzletember fiával. A fiú nem akarta átvenni a családi vállaltot apja halála után, bár az nagyon gazdaggá tette volna. A fiú így magyarázta döntésér: „ Maga nem érti az apámmal való kapcsolatomat. Ő olyan ember volt, akit mindig hajtott valami, és mindig keményen dolgozott. Az volt a célja, hogy megtanítson arra, hogy csak magamra támaszkodjam, és úgy gondolta, hogy erre az a legjobb módszer, ha soha nem bátorít és soha nem dicsér meg. Minden nap játszottunk az udvaron. A játék lényege az volt, hogy tízszer egymás után el kellett kapnom a labdát. Általában elkaptam nyolcszor vagy kilencszer, de a tízediknél mindent bevetett, hogy olyat dobjon, amit lehetetlen elkapni. Odavágta a földhöz, vagy magasan a fejem fölé dobta, hogy esélyem se legyen elkapni.” Kis szünet után, könnybe lábadt szemekkel így folytatta: „Ezért kell most elmennem; el akarom kapni a tízedik labdát!” Ez a fiatalember úgy nőtt fel, hogy úgy érezte, sohasem elég jó az apja szemében. Ismerősen hangzik? A Biblia azt mondja: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:25). Tehát mutasd ki mások felé a nagyrabecsülésed!
Vannak olyan önjelöltek, akiknek nincs szükségük külső megerősítésre; a többi embernek viszont rendszeresen szüksége van bátorításra. Isten azt mondta Mózesnek, hogy bátorítsa Józsuét, aki majd az utódja lesz, mert nagy feladat vár rá. Még Pálnak is szüksége volt arra, hogy mások értékeljék. „…semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk… De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével… Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat…” (2Korinthus 7:5-6). Amikor kimutatod a másik ember felé, hogy értékeled őt, akkor Isten munkáját végzed! Sokszor gondolunk jó dolgokat a másik emberről, de nem mondjuk ki. A megbecsülés csak akkor ér valamit, ha kifejezzük! Egy pszichológus beszélgetett egyszer egy sikeres üzletember fiával. A fiú nem akarta átvenni a családi vállaltot apja halála után, bár az nagyon gazdaggá tette volna. A fiú így magyarázta döntésér: „ Maga nem érti az apámmal való kapcsolatomat. Ő olyan ember volt, akit mindig hajtott valami, és mindig keményen dolgozott. Az volt a célja, hogy megtanítson arra, hogy csak magamra támaszkodjam, és úgy gondolta, hogy erre az a legjobb módszer, ha soha nem bátorít és soha nem dicsér meg. Minden nap játszottunk az udvaron. A játék lényege az volt, hogy tízszer egymás után el kellett kapnom a labdát. Általában elkaptam nyolcszor vagy kilencszer, de a tízediknél mindent bevetett, hogy olyat dobjon, amit lehetetlen elkapni. Odavágta a földhöz, vagy magasan a fejem fölé dobta, hogy esélyem se legyen elkapni.” Kis szünet után, könnybe lábadt szemekkel így folytatta: „Ezért kell most elmennem; el akarom kapni a tízedik labdát!” Ez a fiatalember úgy nőtt fel, hogy úgy érezte, sohasem elég jó az apja szemében. Ismerősen hangzik? A Biblia azt mondja: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:25). Tehát mutasd ki mások felé a nagyrabecsülésed!
Ne áss olyan üreget, amely nem tartja meg a vizet!
„… elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” (Jeremiás 2:13)
Úgy érzed, mintha valami hiányozna az életedből? Ide-oda futkosol, egyik helyről a másikra, egyik embertől a másikig, hogy megtaláld? Amíg nem Istent állítod életed központjába, addig olyan ciszternákat vájsz, melyek nem tartják meg a vizet. Mind azt szeretnénk, ha szeretnének minket, és sikeresek lennénk, ezért a munkánkban vagy más emberekben keressük a kielégülést. De ha egy másik embertől vagy a jövedelmünktől várjuk azt, amit csak Isten tud megadni, akkor mindig rosszul fogunk járni. „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik… Olyan lesz, mint a bokor a pusztában… Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön. De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik… olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17:5-8). A megelégedést nem az adja, ha a „megfelelő emberek” vannak jelen az életedben, több pénzed van, nagyobb tekintélyed, vagy több mindent értél el. A nagyobb ház nem fogja megadni; csak többet kell majd takarítanod. A legújabb autó nem fogja elhozni; csak nagyobb részleteket kell fizetned. A munkahelyi előléptetéssel nem fogod elnyerni; csak még több lesz a stressz és hosszabb a munkaidő. Igen, több pénzt kapsz, de a levonások után, és miután megvetted mindazt, ami ahhoz kell, hogy az új imázsodat fenntartsd, ugyanott fogsz tartani, ahol eddig. Végül egy egész életet úgy fejezel be, hogy csak hiábavalóságot kergettél (ld. Prédikátor 2:11). Salamon azt mondta: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait [engedelmeskedj neki és bízz benne]! Erről szól az élet.” (Prédikátor 12:13 CEV). Ő, akit ma keresel, egész idő alatt ott volt, és készen áll arra, hogy találkozzon veled, amikor szükséged van rá. Csak be kell hívnod Őt!
Úgy érzed, mintha valami hiányozna az életedből? Ide-oda futkosol, egyik helyről a másikra, egyik embertől a másikig, hogy megtaláld? Amíg nem Istent állítod életed központjába, addig olyan ciszternákat vájsz, melyek nem tartják meg a vizet. Mind azt szeretnénk, ha szeretnének minket, és sikeresek lennénk, ezért a munkánkban vagy más emberekben keressük a kielégülést. De ha egy másik embertől vagy a jövedelmünktől várjuk azt, amit csak Isten tud megadni, akkor mindig rosszul fogunk járni. „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik… Olyan lesz, mint a bokor a pusztában… Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön. De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik… olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17:5-8). A megelégedést nem az adja, ha a „megfelelő emberek” vannak jelen az életedben, több pénzed van, nagyobb tekintélyed, vagy több mindent értél el. A nagyobb ház nem fogja megadni; csak többet kell majd takarítanod. A legújabb autó nem fogja elhozni; csak nagyobb részleteket kell fizetned. A munkahelyi előléptetéssel nem fogod elnyerni; csak még több lesz a stressz és hosszabb a munkaidő. Igen, több pénzt kapsz, de a levonások után, és miután megvetted mindazt, ami ahhoz kell, hogy az új imázsodat fenntartsd, ugyanott fogsz tartani, ahol eddig. Végül egy egész életet úgy fejezel be, hogy csak hiábavalóságot kergettél (ld. Prédikátor 2:11). Salamon azt mondta: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait [engedelmeskedj neki és bízz benne]! Erről szól az élet.” (Prédikátor 12:13 CEV). Ő, akit ma keresel, egész idő alatt ott volt, és készen áll arra, hogy találkozzon veled, amikor szükséged van rá. Csak be kell hívnod Őt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése