Az ajándékozás lehetőség, hogy megmutasd a szereteted

„Nagylelkű ajándékaitokkal Istent fogjátok dicsőíteni, mert a ti bőkezűségetek bizonyítja, hogy engedelmesek vagytok Krisztus Örömhírének..” (2Korinthus 9:13 – NLT fordítás)

Édesanyámtól óriási ajándékot kaptam, érzékenységet az ajándékozásra. Ő tanított meg, hogy ajándékot adni, az lehetőség arra, hogy megmutassuk, hogy gondoltunk egy személyre, hogy időt szántunk rá, hogy kiderítsük, mi tetszik neki, és mire van szüksége.

Lefordítva, ez azt jelenti, hogy ne arra használd a Karácsonyt, hogy egy olyan háztartási eszközt adj, amit egyébként is megvettél volna: „Jé, drágám, köszi a porszívót!” Vagy ne adj a nyolcvan éves nagynénidnek fúrógépet (kivéve persze, ha ezt kér.) Az a tény, hogy olyan sokan karácsony után visszaviszik az ajándékokat az üzletekbe, és olyan sokan vásárolnak ajándékutalványokat, (jó, én is vásárolok), azt mutatja, hogy nem fordítunk időt arra, hogy személyessé tegyük az ajándékokat, és ez azt jelenti, hogy nem szánunk időt egymás igazi megismerésére.

Azonban, ahogy Rick pásztor tanítja, Isten ajándékozó Isten, olyan, aki ad, és ahhoz, hogy hozzá hasonlóvá váljunk, nekünk is adnunk kell. „Az igaz ember nagylelkű adakozó.” (Zsoltárok 37:21 – NLT fordítás) Isten úgy szerette a világot, hogy adott, tehát ha mi adunk, annak Isten szeretetében kell gyökereznie.

A szeretet, éppen úgy, mint az ajándék, személyesen működik. Jézus személyesen jött el, nem mint vallás, nem mint törvények, szabályok gyűjteménye vagy csupán egy eszménykép, ő személyesen jött el. Halála és feltámadása által elvisz minket a vele való szenvedélyes, szerető kapcsolat ölelésébe.

Egy végzetesen személytelen világban élünk, ahol az a norma, hogy „ne hívj, amíg végig nem olvastad a gyakran feltett kérdéseket” aztán ha mégis telefonálunk, akkor egy géphang válaszol.

Ez pedig mindennél fontosabbá teszi, hogy ezen a karácsonyon fókuszáljunk arra az igazságra, hogy mi személyesen Istentől, mindenek Teremtőjétől és Pártfogójától származunk. Egymás felé kimutatott szeretetünk személyes kifejezésén keresztül azt hirdetjük: „Akarjátok látni Isten személyét, és azt, hogy személyesen hogyan szeret minket? Akkor nézzétek, hogyan szeretjük mi egymást.”

Isten mosolyog, amikor teljes szívvel engedelmeskedünk neki

"Taníts, Uram, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig!" (Zsoltárok 119:33)

"Gyakran csak a részleges engedelmességünket ajánljuk fel Istennek. Mi akarjuk eldönteni, hogy mely parancsolatait tartjuk meg."

Isten mosolyog, amikor teljes szívvel engedelmeskedünk neki. Az engedelmesség azt jelenti, hogy bármit is kér az Úr, azt megtesszük tiltakozás és tétovázás nélkül. Nem halogatjuk, mondván: "Még imádkozni fogok ezzel kapcsolatban." Megtesszük késlekedés nélkül. Minden szülő tudja, hogy amikor a gyermeke késlekedve engedelmeskedik, akkor valójában engedetlen.

Isten nem köteles mindent megmagyarázni vagy megindokolni, amit kér tőled. A megértés várhat, de az engedelmesség nem. Sokkal többet tanulhatsz meg Istenről az engedelmességed által, mint ha egy egész életen át bibliatanulmányozó csoportokon vennél részt. Valójában néhány parancsát soha nem fogod megérteni, amíg nem engedelmeskedsz azoknak. Az engedelmesség a kulcs a megértéshez.

Gyakran csak a részleges engedelmességünket ajánljuk fel Istennek. Mi akarjuk eldönteni, hogy mely parancsolatait tartjuk meg. Listát készítünk a nekünk tetsző rendelkezéseiről, és azoknak engedelmeskedünk, viszont figyelmen kívül hagyjuk a többit, amelyekről azt gondoljuk, hogy értelmetlenek, bonyolultak, drágák vagy népszerűtlenek. Eljárunk a gyülekezetbe, de nem adakozunk. Olvassuk a Bibliát, mégsem bocsátunk meg annak, aki megbántott bennünket. A részleges engedelmesség valójában engedetlenség.

Aki teljes szívéből engedelmeskedik, az örömmel és lelkesedéssel teszi. A Biblia ezt mondja: "Szolgáljatok az Úrnak örömmel." (Zsoltárok 100:2)

Dávid így gondolkodott: "Taníts, Uram, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig!" (Zsoltárok 119:33)

Amikor Jakab a keresztényekhez szólt, ezt mondta: "Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által." (Jakab 2:24)

Isten szava, a Biblia egyértelműen kimondja, hogy az üdvösséget nem lehet kiérdemelni. Kizárólag kegyelem által lehet a tiéd, nem a saját erőfeszítéseid miatt. Ám Isten gyermekeként örömet szerzel mennyei Atyád számára, amikor engedelmeskedsz neki. Az engedelmességből fakadó cselekedet egyben imádat is.

Miért jelent az engedelmességed örömet Isten számára? Azért, mert azt bizonyítja, hogy tényleg szereted őt. Jézus mondta: "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat." (János 14:15)

Keresd meg az elveszetteket!

"Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint."

(Róma 12:16.)



Az üzenet magyarázatát a 2. Korinthus 5:19-20. adja meg: "Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" Ezt az üzenetet kell továbbítanunk a világnak, de gyakran behatároljuk a keresést és a barátságunkat más hívőknek tartjuk fenn.

Jézus viszont megkereste az elveszetteket, szándékosan azokkal barátkozott, akiknek Isten barátságára volt szüksége.

A Biblia azt mondja, hogy amikor a farizeusok látták Jézust a tisztátalan emberekkel, "szóltak tanítványainak: "Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Máté 9:11-13.)

Jézus tudta, hogy ki volt ő Isten terve szerint; Jézus tudta, hogy kié volt Isten igazsága szerint; és tudta, mi a célja földi életének. Ezek megengedték neki, hogy nyugodt maradjon és ne törődjön azzal mit gondolnak vagy mondanak róla mások.

Ez azt jelenti, Jézus nem aggódott amiatt, hogy azzal vádolták bűnösökkel barátkozik (Lukács 19:7.), mert pontosan azt tette, amiért az Atya elküldte: meggyőzni az embereket, hogy béküljenek meg Istennel (2.Korinthus 5:20.).

Hasonlóképpen, nekünk Jézust kell ábrázolnunk, az ő nevében kell beszélnünk azoknak, akik még a "kívül" vannak. Néhányunk már annyira el van szigetelődve a hitetlenektől, hogy már alig van lehetősége jelentőségteljes beszélgetésre velük. A tapasztalat sajnos azt bizonyítja, hogy minél régebben hívő valaki, annál inkább elszigeteli magát a nem hívőktől, vagy éppen kényelmetlenül érzi magát a nem hívők társaságában.

Az eredmény: Már nincsenek hitetlen barátaink.

Jézus azt tanácsolta, hogy a mi tanúságunk a hitetlenek felé barátsággal kezdődjön; ezáltal elnyerjük a jogot arra, hogy kapcsolatainkon keresztül osszuk meg az Evangéliumot másokkal. A régi közhely most is közhely: "Az embereket nem érdekli mennyit tudsz, amíg nem tudják mennyit érsz." Azok akik már Isten barátai úgy mint te és én, mély, igaz és támogató barátságot keresnek, néha kifejezetten a karácsonyi időszak alatt.

Pál apostol bátorít minket, hogy találjuk meg a közös hangot a hitetlenekkel: "Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban."(1.Korinthus 9:22-23.) Megtalálni a közös hangot, a barátság egyik alapja; vezet minket, hogy a pozitív dolgokat keressük azokban, akik még hitetlenek, a negatív dolgok helyett.

Amikor Jézus találkozott a nővel a forrásnál, arra mutatott rá, hogy mi a közös bennük, nem pedig arra, hogy mi miatt ítélhetné el őt.(János 4.) Ennek eredménye, hogy a nő nem csak hogy Isten barátja lett, hanem elhozta a barátait és családját is Jézushoz.

Ez mit jelent?


* Te tudod, hogy ki vagy? Ez fontos, hogy hitetlenek barátjává válhass. Másrészről, lehet hogy folyton azon aggódsz, mit gondol rólad a többi hívő, vagy lehet, hogy bűnös viselkedésekbe sodródsz, mert azon aggódsz, hogy mit gondolnak rólad a hitetlenek. Jézus tudta, hogy ő ki és kié, tudta Isten célját az életével kapcsolatban. Ez engedte meg, hogy pihenhessen és ne kelljen azzal törődnie, mások mit gondolnak vagy mondanak róla.
* Az embereket szeresd, ne az értékeiket. Isten szereti az embereket (János 3:16.), de ez nem jelenti, hogy szereti a világ értékeit. János apostol figyelmeztet minket, hogy "Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. " (1. János 2:15.)



* A barátság építéséhez szükséges:

Figyelmesség: "Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni."(Kolosség 4:6.)

Rendszeresség: Időt kell töltened hitetlenekkel, ezért hogy a barátjuk lehess.

Hitelesség: "A szeretet ne legyen képmutató."(Róma 12:9/a.)

Légy barátságos mindenkivel: "Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint."(Róma 12:16.)