2017. március 24., péntek

A dicsőítés lényege a hódolat


"Szánjátok oda magatokat Istennek....hódoljatok be az egész lényetekkel neki, hogy az ő igaz céljaira tudjon használni titeket." (Róma 6,13)

A dicsőítés lényege a hódolat.

A behódolás vagy a "megadás" nem egy népszerű szavak, legalább annyira nem kedveltek, mint az "alázatosság" szó. Valaminek az elvesztését foglalja magában, és senki nem akar vesztes lenni.

A behódolás egy elveszített csata, egy elveszített játék, vagy egy erősebb ellenfélnek való megadás kedvezőtlen képét idézi fel. Ezeket a szavakat majdnem mindig negatív szövegkörnyezetben használjuk. Az elfogott bűnözők megadják magukat a hatóságoknak.

A mi versenyhajszolt világunkban azt tanultuk, hogy soha ne hagyjuk abba a próbálkozást, soha ne adjuk fel, soha ne hátráljunk meg, így nem sokat hallunk arról, hogy bármit is fel kellene adnunk vagy valaminek behódolnunk. Ha a győzelem a lényeg, akkor a behódolás, a megadás elképzelhetetlen.

A Biblia azt tanítja nekünk, hogy ahelyett, hogy megpróbálnánk nyerni, sikeresnek lenni, győzni, vagy leigázni, nekünk inkább engedni, megadni, engedelmeskedni és behódolni kell.

Azzal, hogy megadjuk magunkat Istennek, belépünk a dicsőítés központjába. Ez igazi dicsőítés: Istennek gyönyörűséget okozni azzal, hogy teljesen odaadjuk magunkat neki.

A behódolást legjobban az az engedelmesség mutatja, ahogy együttműködsz a Teremtővel. Azt mondod: "Igen, Uram." bármire, amit kér tőled.

Sőt, a "Nem, Uram" egy ellentmondás. Nem vallhatod Jézust az Uradnak, ha megtagadod a parancsának teljesítését. Péter bemutatta a behódolást amikor, egy éjszakai eredménytelen halászat után Jézus azt mondta neki, hogy próbálja újra: "Mester, egész éjjel keményen dolgozunk, és nem fogtunk semmit. De mivel te mondod, újra bedobom a hálókat." A behódoló emberek engedelmeskednek Isten Szavának, még akkor is, ha láthatólag nincs értelme.

Isten nem egy kegyetlen rabszolgahajcsár, vagy egy erőszakos személy, aki nyers erővel akar minket megadásra kényszeríteni. Nem akarja megtörni az akaratunkat, hanem igyekszik magának megnyerni minket, hogy mi önként ajánljuk azt fel neki. Isten egy Szerelmes, egy Felszabadító, és a behódolás szabadságot eredményez, nem rabszolgaságot.

Amikor mi teljesen megadjuk magunkat Jézusnak, felfedezzük, hogy ő nem egy zsarnok, hanem egy megmentő, nem egy főnök, hanem egy báty, nem egy diktátor, hanem egy barát.

Beszéljünk róla

* Miben kell ma behódolnod Istennek?
* Megadni magunkat sebezhetővé tesz. Miért olyan nehéz sebezhetőnek lenni a Teremtőnk előtt?


A Tökéletességre törekvés problémája



“Ha a tökéletes körülményekre vársz, soha nem fogsz elvégezni semmit.”

Prédikátor könyve 11:4



Amikor megtanulsz pihenni Isten felszabadító kegyelmében és kitörsz a tökéletességre törekvés csapdájából, egy magasabb szintű örömre és szabadságra lelsz az életedben. Miért van ez így? Mert a tökéletességre törekvés több módon is rombolja az életedet.

1. Legyőzi a kezdeményező készségedet.

Volt már valaha olyan feladatod, aminek egyszerűen nem tudtál nekikezdeni? Azt gondoltad: “A napokban hozzá fogok kezdeni”, de valahogy mégsem tudtad megtenni az első lépést. Az egyik lehetséges ok a tökéletességre törekvés. A legjobb körülményekre vársz, vagy időre, amíg a gyerekek haza nem jönnek az iskolából, vagy amíg egy bizonyos pénzösszeg meg nem érkezik a számládra. Ha ilyen magasra helyezed a mércédet, a tökéletességre törekvés megbénít, és semmit sem tudsz elvégezni.

A Biblia azt mondja a Prédikátor könyve 11:4-ben: “Ha a tökéletes körülményekre vársz, soha nem fogsz elvégezni semmit.”

2. Kárt okoz a kapcsolataidban.

Senki nem szereti ha folyton nyaggatják vagy kiigazítják. Frusztráló és zavaró ez! A Biblia azt mondja: “Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.” (Példabeszédek 17:9) A maximalizmus - a vágy, hogy mindent kijavíts - tönkreteszi a kapcsolatokat, mert bizonytalanság a gyökere. A maximalista emberek, akik durvák és követelőzőek másokkal, azok valójában magukkal szemben ilyenek.

3. Elpusztítja a boldogságodat.

A Prédikátor könyve 7:16 azt mondja: “Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?!” Itt nem valódi igazságosságról vagy igazi bölcsességről beszél. Maximalizmusról beszél. Bármilyen erényből bűnt kovácsolhatsz, ha túlzásba viszed azt.

A legidegesítőbb minden ember számára saját maga, hiszen mindenki önmaga legrosszabb kritikusa. Hajlamosak vagyunk megsértődni vagy ellenszenvesnek lenni azokkal az emberekkel szemben, akik folyton kijavítanak minket, ezért ha te is állandóan magadban keresed a hibát, az mit árul el rólad? Azt, hogy nem szereted magadat. Úgy gondolod, hogy nem vagy elég jó. Majd azt gondolod, hogy ha emlékezteted magadat erre, az motiválni fog arra, hogy megfelelően cselekedj. Nem fog! Ezt maximalizmusnak hívják és azt okozza benned, hogy folyamatosan alábecsülöd magadat.

Csak egy ellenszere létezik a maximalizmusnak. Ezt nem találod meg valamilyen önsegítő-könyvben vagy egy orvosi rendelőben. Csak akkor tudod megtanulni, hogy kell megpihenni ebből, ha teljesen átéled Isten felszabadító kegyelmét.



Beszéljétek át

* Milyen tökéletes körülményeket kell elengedned, ahhoz, hogy tovább tudj menni?
* Miért fontos számodra a pihenés? Mit árul el ez azoknak, akik nem Jézus Krisztus követői?
* Milyen önmagadról alkotott negatív gondolatokat kell lecserélned Isten ígéreteire és igazságára azzal kapcsolatban, hogy ki is vagy valójában?




Isten képes arra, amire én nem


"Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van." (2Korinthus 3:5)


Az egyetlen mód arra, hogy betöltsd Isten számodra adott rendelését a következő évtizedre, az, ha függsz Isten erejétől. Ez pedig egyet jelent: mielőtt elfogadod, hogy Isten képes megtenni dolgokat, el kell ismerned, hogy te nem vagy képes.

Ha ezt nem ismered el, továbbra is azt fogod gondolni, hogy még mindig van benned valami (alkalmasság, elegendő erő) ahhoz, hogy Istentől függetlenül tudd megtenni azokat a dolgokat, amiket szeretne, hogy megtegyél a következő évtizedben.

Továbbra is azt fogod hinni – tévesen –, hogy meg tudsz tenni bizonyos dolgokat, vagy akár mindent, Istentől függetlenül. Azt a hamis logikát fogod alkalmazni, hogy Istenről leválva is tudsz olyan döntéseket hozni, amik valamilyen módon mégis kapcsolódnak majd Isten számodra adott tervéhez.

Amikor Istenről leválva és tőle függetlenül hozunk döntéseket, akkor az életmódunk valójában nem sokban különbözik a nem hívők életmódjától.

"A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni." (1Korinthus 2:14)

A Szentlélek ott él benned. Vagyis megvan a képességed arra, hogy megértsd, amikor Isten azt mondja, lépj egyet előre annak a célnak az irányába, amit ő adott az életedre vonatkozóan. Kérd őt, hogy tanítson meg meghallani az ő halk hangját, és segítsen megtenni a lépéseket, amiket elvár tőled. És keresd, próbáld észrevenni azokat a módokat, ahogy vezet a döntéseiden, az életed apró részletein keresztül.

A következő néhány hétben kezdj el készíteni el listát azokról az alkalmakról, amikor úgy érzed, Isten vezetése megnyilvánul az életedben. Ez segíteni fog abban, hogy meglásd: ő valóban munkálkodik, és folyamatos érdeklődést mutat az életed részletei iránt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése