Áldott emberek
ISTEN TEREMTETT VILÁGÁT GONDOZNI
„Áldott, aki…” (Zsoltárok 1:1 NKJV)
Íme, az áldott élet kulcsa a Szentírás szerint: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1:1-3). A zsoltárok első versét – csakúgy, mint a Hegyi beszéd bologmondásait – egyaránt lehet boldognak és áldottnak is fordítani. Az áldott emberek általában kitűnnek a többiek közül, mert jellemük mélyebb, friss ötleteik vannak, lelkük finomabb, bátorságuk nagyobb, jobbak a vezetésben, érdeklődési körük szélesebb, együttérzésük őszintébb, meggyőződésük szilárdabb. Nehéz körülmények között is örömtelik, és korukat meghaladó bölcsességről tesznek tanúságot. Tele vannak meglepetéssel; próbálják őket beskatulyázni, de mindig előállnak valamivel, amire senki sem számított.
A környezetükben kissé bizonytalannak érzed magad, mert sohasem tudhatod, mi fog történni a következő pillanatban. Idővel aztán rájössz, hogy ötleteikben és tetteikben meg lehet bízni. Miért? Mert olyan lelki-szellemi gyökereik vannak, amelyek leérnek az élő víz folyójáig. Ezért igaz rájuk, hogy amihez csak hozzányúlnak, minden felvirágzik. Te is élhetsz így. Hogyan? Ha szilárd lelki értékrendet alakítasz ki. A lelki növekedés legnagyobb ellensége az örökös elfoglaltság, ami szorosan kapcsolódik ahhoz, amit a Biblia világiasságnak nevez. Azt jelenti ez, hogy csapdába ejtenek a társadalmi elvárások, és nem marad időd az Istennel járásra. Bármerről is nézed, a sikeres élet legfontosabb összetevője az idő. Nem a maradék idő, nem az odavetett pillanatok, hanem a minőségi idő. Idő az elmélkedésre, idő a beszélgetésre… zavaró körülményektől, félbeszakításoktól mentes, odaszánt idő Istennel.
Íme, az áldott élet kulcsa a Szentírás szerint: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1:1-3). A zsoltárok első versét – csakúgy, mint a Hegyi beszéd bologmondásait – egyaránt lehet boldognak és áldottnak is fordítani. Az áldott emberek általában kitűnnek a többiek közül, mert jellemük mélyebb, friss ötleteik vannak, lelkük finomabb, bátorságuk nagyobb, jobbak a vezetésben, érdeklődési körük szélesebb, együttérzésük őszintébb, meggyőződésük szilárdabb. Nehéz körülmények között is örömtelik, és korukat meghaladó bölcsességről tesznek tanúságot. Tele vannak meglepetéssel; próbálják őket beskatulyázni, de mindig előállnak valamivel, amire senki sem számított.
A környezetükben kissé bizonytalannak érzed magad, mert sohasem tudhatod, mi fog történni a következő pillanatban. Idővel aztán rájössz, hogy ötleteikben és tetteikben meg lehet bízni. Miért? Mert olyan lelki-szellemi gyökereik vannak, amelyek leérnek az élő víz folyójáig. Ezért igaz rájuk, hogy amihez csak hozzányúlnak, minden felvirágzik. Te is élhetsz így. Hogyan? Ha szilárd lelki értékrendet alakítasz ki. A lelki növekedés legnagyobb ellensége az örökös elfoglaltság, ami szorosan kapcsolódik ahhoz, amit a Biblia világiasságnak nevez. Azt jelenti ez, hogy csapdába ejtenek a társadalmi elvárások, és nem marad időd az Istennel járásra. Bármerről is nézed, a sikeres élet legfontosabb összetevője az idő. Nem a maradék idő, nem az odavetett pillanatok, hanem a minőségi idő. Idő az elmélkedésre, idő a beszélgetésre… zavaró körülményektől, félbeszakításoktól mentes, odaszánt idő Istennel.
ISTEN TEREMTETT VILÁGÁT GONDOZNI
„…fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.” (1Mózes 2:15)
Az egyház nemzedékeken át némán hallgatott a rabszolgatartás bűneiről. Azért, mert annyira elterjedt és gazdaságilag előnyös volt; nem is beszélve arról, hogy még egyházi vezetőknek is voltak rabszolgái. Amikor azonban az egyház végre elismerte, hogy ez rossz, ez segített utat nyitni a reformnak. Ma már el sem tudnánk képzelni, hogy így lehetne élni. Mostanában vannak, akik ráébrednek, hogy Isten teremtett művét őrizni nem csupán fanatikus környezetvédők dolga. Ezt mutatja a Déli Baptista Szövetség egyik határozata, amely elítéli azokat, akik felelősek a Mexikói öbölbe ömlött olajszennyeződésért. Russel Moore a Déli Baptisták teológusa egy beszédében kifejezően szemléltette, hogyan pusztította el az olajszennyeződés szeretett szülővárosát, a Mississippi állambeli Biloxit. Elismerte: „Mi, evangéliumi keresztyének, túl sokáig elviseltük a környezetszennyezés miatt nyugtalan lelkiismeretünket. Ez a vádpont rám is áll.” Majd megkérdezte: „Vajon hinni fognak nekünk az emberek, amikor Őróla beszélünk, aki életet, sőt bővelkedő életet ad, ha azt látják, hogy nem törődünk mindazzal, ami gyilkol és pusztít?” Ugyanaz az Isten, aki burgonyát tesz a földbe a táplálásunkra, tesz olajat is a mélybe, hogy felhasználhassuk. Ám biztosan nem örül annak, ha beszennyezzük óceánjait és az abban élő teremtményeit, amikor megpróbáljuk kitermelni. „Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél_ a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.” (Zsoltárok 8:7-9). Csak azért, mert a mennybe fogunk menni, nem tehetjük meg, hogy tönkretesszük Isten gyönyörű Földjét!
Az egyház nemzedékeken át némán hallgatott a rabszolgatartás bűneiről. Azért, mert annyira elterjedt és gazdaságilag előnyös volt; nem is beszélve arról, hogy még egyházi vezetőknek is voltak rabszolgái. Amikor azonban az egyház végre elismerte, hogy ez rossz, ez segített utat nyitni a reformnak. Ma már el sem tudnánk képzelni, hogy így lehetne élni. Mostanában vannak, akik ráébrednek, hogy Isten teremtett művét őrizni nem csupán fanatikus környezetvédők dolga. Ezt mutatja a Déli Baptista Szövetség egyik határozata, amely elítéli azokat, akik felelősek a Mexikói öbölbe ömlött olajszennyeződésért. Russel Moore a Déli Baptisták teológusa egy beszédében kifejezően szemléltette, hogyan pusztította el az olajszennyeződés szeretett szülővárosát, a Mississippi állambeli Biloxit. Elismerte: „Mi, evangéliumi keresztyének, túl sokáig elviseltük a környezetszennyezés miatt nyugtalan lelkiismeretünket. Ez a vádpont rám is áll.” Majd megkérdezte: „Vajon hinni fognak nekünk az emberek, amikor Őróla beszélünk, aki életet, sőt bővelkedő életet ad, ha azt látják, hogy nem törődünk mindazzal, ami gyilkol és pusztít?” Ugyanaz az Isten, aki burgonyát tesz a földbe a táplálásunkra, tesz olajat is a mélybe, hogy felhasználhassuk. Ám biztosan nem örül annak, ha beszennyezzük óceánjait és az abban élő teremtményeit, amikor megpróbáljuk kitermelni. „Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél_ a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.” (Zsoltárok 8:7-9). Csak azért, mert a mennybe fogunk menni, nem tehetjük meg, hogy tönkretesszük Isten gyönyörű Földjét!
Isten várakozásra késztet?
„Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek.” (Zsoltárok 84:12)
Az életben gyakran azok a legnehezebb pillanatok, amikor úgy érezzük, Isten nem akar segíteni, vagy megadni azt az eredményt, amit várunk. Ilyenkor tanulunk valamit Isten hallgatásáról. Amikor Isten nem szól egy szót sem, akkor tanít minket, még a némaságával is. Azáltal enged növekednünk, hogy rákényszerít a gondolkodásra, a tanulmányozásra, arra, hogy magunk jöjjünk rá a végköveztetésre, míg Ő szerető szülőként várakozik a háttérben. A hit hallásból van, de a türelem a csendből születik. Türelmet Isten akkor ad nekünk, amikor a rossz dolgok nem változnak. Ez az Ő nyugtatója a nyugtalan szív számára. Ezt a balzsamot dörzsöli fájó izmaidba, amikor úgy tűnik, hogy már a végsőkig megfeszültek. Ezek azok az idők, amikor a fájdalom már olyan régóta tart, hogy egyedül Isten tudja megadni az elviseléshez szükséges türelmet – kegyelmét, mely átvisz rajta.
A várakozásnak sok haszna van. Például, ha megtanulsz várakozni és megfigyelni a dolgokat, jobb döntéseket fogsz hozni. Ma talán azt gondolod valamiről, hogy nem tudnál nélküle élni, de lehet, hogy holnap örülni fogsz annak, hogy nélküle élsz. „…semmi jót nem tagad meg az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:11 NKJV). Tehát, ha Isten azt mondja, „Várj!”, bízz benne! Vagy nem erre van most szükséged, vagy pedig valami jobbat tervez számodra. Azt mondod: „Jó, de közben mit csináljak?” A Biblia azt mondja: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:14 Károli). Ne erőlködj, ne lármázz, ne cirkuszolj – engedd, hogy Isten végezze munkáját, és te megerősödve fogsz kijönni mindebből, és jobb eredményeket kapsz.
Menj vissza oda, ahol találkoztál vele!
„Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni.” (János 21:3)
Amikor azon az éjszakán Péter úgy döntött, hogy halászni megy, az lehetett a döntése mögött, hogy ott akart hagyni mindent, és visszamenni oda, ahol először találkozott az Úrral. Ez helyes lépés! Amikor elcsüggedsz, akkor vagy Ahhoz mész vissza, aki meg tud menteni, megőrizni és megelégíteni, vagy ahhoz térsz vissza, amivel az előtt foglalkoztál az életedben, hogy vele találkoztál, bármi is volt az. Ez nem jó lépés! Péter egész éjszaka halászott és nem fogott semmit. Van ebben tanulság a számodra.
Isten azt mondja a gyülekezetnek a Jelenések könyvében: „Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet…” (Jelenések 2:3-5). Kihűlt az Isten iránti szereteted? Ha igen, akkor vissza kell térned oda, ahol először találkoztál vele, és újból keresned őt, mint ahogy az előtt tetted, hogy annyi mindent hallottál és annyi mindent láttál, az előtt, hogy az élet terhei kimerítettek. „De én az Úr munkájával vagyok elfoglalva” mondod. Az elfoglaltság kéz a kézben jár a terméketlenséggel. Lehet, hogy a babiloni bíróság előtt szentnek tűnsz, Sion bírósága szemében mégis visszaeső vagy. Jézus háromszor kérdezte meg Pétert: „Szeretsz engem?” Végül Péter azt mondta: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy [milyen mértékig] szeretlek téged” (János 21:17). Oswald Chambers azt mondta: „Óvakodj mindentől, ami a Jézus Krisztus iránti hűségeddel versenyez! A Jézus iránti odaadás legnagyobb vetélytársa a neki végzett szolgálat.” Gondolkodj el ezen!
Amikor azon az éjszakán Péter úgy döntött, hogy halászni megy, az lehetett a döntése mögött, hogy ott akart hagyni mindent, és visszamenni oda, ahol először találkozott az Úrral. Ez helyes lépés! Amikor elcsüggedsz, akkor vagy Ahhoz mész vissza, aki meg tud menteni, megőrizni és megelégíteni, vagy ahhoz térsz vissza, amivel az előtt foglalkoztál az életedben, hogy vele találkoztál, bármi is volt az. Ez nem jó lépés! Péter egész éjszaka halászott és nem fogott semmit. Van ebben tanulság a számodra.
Isten azt mondja a gyülekezetnek a Jelenések könyvében: „Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet…” (Jelenések 2:3-5). Kihűlt az Isten iránti szereteted? Ha igen, akkor vissza kell térned oda, ahol először találkoztál vele, és újból keresned őt, mint ahogy az előtt tetted, hogy annyi mindent hallottál és annyi mindent láttál, az előtt, hogy az élet terhei kimerítettek. „De én az Úr munkájával vagyok elfoglalva” mondod. Az elfoglaltság kéz a kézben jár a terméketlenséggel. Lehet, hogy a babiloni bíróság előtt szentnek tűnsz, Sion bírósága szemében mégis visszaeső vagy. Jézus háromszor kérdezte meg Pétert: „Szeretsz engem?” Végül Péter azt mondta: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy [milyen mértékig] szeretlek téged” (János 21:17). Oswald Chambers azt mondta: „Óvakodj mindentől, ami a Jézus Krisztus iránti hűségeddel versenyez! A Jézus iránti odaadás legnagyobb vetélytársa a neki végzett szolgálat.” Gondolkodj el ezen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése