Azért szeretünk, mert Isten szeret minket

"Szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket."(1 Jn. 4:19)

Ez az időszak jó alkalom arra, hogy ne felejtsük el, Isten azért szeretné, hogy szeressünk, mert Ő maga a szeretet, és arra teremtett minket, hogy olyanok legyünk, mint Ő - úgy szeressünk, mint Ő. Csak azért vagyunk képesek vagyunk szeretni, mert Isten szeret minket: "A szeretet Istentől jön. Mert Isten szeretet" (1. Jn. 4:7-8).

Isten képére teremtettünk, hogy két dolgot tegyünk a Földön: megtanuljuk szeretni Istent, és megtanuljuk szeretni az embereket. Az élet csak a szeretetről szól.

A szeretet azonban Istennel kezdődött. Ő szeretett minket először, és ez tesz bennünket képessé arra, hogy szeressünk másokat (1. Jn. 4:19). Csak azért tudod Istent szeretni, vagy bárki mást, mert Ő szeretett téged először. És ezt a szeretetét úgy mutatta meg, hogy elküldte Jézus Krisztust a Földre, hogy meghaljon érted. Megmutatta a szeretetét az által is, hogy megalkotott téged. Megmutatta szeretetét mindenen keresztül, amivel rendelkezelebben az életben; ez mind Isten szeretetének az ajándékai.

Ahhoz, hogy másokat szeretni tudjunk, és nagyon tudjunk szeretni, először meg kell értenünk, és éreznünk kell, hogy Isten mennyire szeret minket. Nem csak beszélni vagy olvasni vagy beszélgetni akarunk a szeretetről; arra van szükségünk, hogy megtapasztaljuk Isten szeretetét.

El kell jutnunk addig, amíg végre egy napon teljesen megértjük, hogyan szeret minket Isten teljesen, és feltétel nélkül. Biztosnak kell lennünk abban az igazságban, hogy nem tudjuk megakadályozni, hogy Isten szeressen minket.

Amikor már biztosak vagyunk legbelül Isten feltétel nélküli szeretetében, képesek leszünk teret adni a hibázásra, kegyelmesek tudunk lenni másokkal. Nem leszünk olyan mérgesek, mint voltunk. Sokkal türelmesebbek leszünk. Sokkal megbocsátóbbak leszünk. Sokkal irgalmasabbak leszünk. Kegyelmet tudunk adni másoknak.

Azt nem tudod másoknak adni, amit te magad még nem kaptál meg, az az én reménységem, hogy ahogy megtanulod, mennyire szeret téged Isten, azt is megengeded neki, hogy meggyógyítsa a szívedet, hogy ezáltal a szeretete szétáradjon belőled szabadon. Lehetetlen másokat szeretni addig, amíg magadat nem érzed igazán szeretettnek.

Beszéljünk róla!

* Amikor "üresnek" érzed magad, és úgy érzed, képtelen vagy arra, hogy adj, vagy kimutasd a szeretetet mások felé, mit gondolsz Isten szerint hogyan "tölthetnéd újra" magad?
* Szánj ma arra időt, hogy megvizsgálod, rendben vagy-e Istennel, ott belül, a szívedben. Elfogadtad-e a kegyelmét, bocsánatát, szeretetét, hogy aztán azt tovább adhassd másoknak is.

Ha SIKERES akarsz lenni, szánd oda Isten céljaira a munkádat!

"Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid." (Példabeszédek 16:3)

Az elmúlt hét során áttekintettük, hogyan tapasztalhatjuk meg Isten áldását a munkánkon. Ma elérkeztünk a "SIKERES" mozaikszó legutolsó betűjéhez: "Szánd oda Isten céljaira a munkádat!" Ha azt szeretnéd, hogy Isten megáldjon valamit az életedben, először is add azt oda neki. Szánd oda, tedd félre szent áldozatként, és Isten meg fogja áldani.

1. Sokat számít a lelkesedés!
2. Istennek dolgozol valójában!
3. Koncentrálj a jellemed fejlődésére!
4. Emberekkel dolgozol együtt - törődj velük!
5. Remekelj! - szárnyald túl az elvárásokat!
6. Egyre szélesebb körű szakértelem - a siker kulcsa!
7. Szánd oda Isten céljaira a munkádat!

Lelkipásztorként az vágyam, hogy sikeres legyél az életedben. Nyilvánvalóan nagyon fontos a szellemi értelemben vett siker, de emellett ugyanezt kívánom neked a munkádban is. Annak örülnék, ha munkádon keresztül is Isten dicsőségéről tudnál tanúskodni ott, ahová Isten helyezett.

Ha az üzleti tevékenységedet is odaszánod Krisztusnak, ő részt fog venni a döntéseidben. Megmondja majd, hogy mit tegyél. Tagja lesz a céged vezetőségének, és övé lesz a dicsőség a sikerekért.

"Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" (2 Korinthus 5:20)

Mint ahogy én a Saddleback Gyülekezet szolgálója vagyok, te is éppen úgy gyülekezeti szolgálatban vagy - a munkahelyeden! Az a feladatod, hogy Jézus nagykövete legyél a körülötted élő emberek felé. Volt a televízióban a Clairol hajfestéknek egy reklámja, amely így szólt: "Csak a fodrászod tudja biztosan." A hitedet viszont ne tartsd titokban - ne Isten legyen az egyetlen, aki tud róla! Fontos, hogy a többi ember is tisztában legyen azzal, hogy hívő vagy.

Minden áldást, amivel Isten betölti az életedet - a karrieredben, a vállalkozásodban, a pénzügyeidben, a családodban, az egészségedben - ezt mind Jézus Krisztus miatt kapod.

"Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban." (Efézus 1:3)

Az elmúlt héten ünnepeltük a Hálaadás napját az Egyesült Államokban - ezért is szeretném, hogy szánj most időt arra, hogy megköszönd Istennek mindazt az jót, amivel megáldotta az életedet. Arra bátorítalak, hogy add oda neki a munkádat is. Szánd oda ezt a területet, és imádkozz azért, hogy az elmúlt héten tanult hét elemet alkalmazva "SIKERES" legyél minden nap. Így Istenről teszel majd tanúságot, és megtapasztalod az áldásait az életedben.

Életünk...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy álmaim a Te terveid legyenek, s életem a Te ajándékod! Ámen



Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát, az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, hogy kinek mit ér munkája, azt a tűz fogja kipróbálni.
1Kor 3,12-13

Mindenki a maga kovácsa szerencséjének... azaz, aki keresi Fortuna kegyeit, arra hamarabb mosolyog rá. Szenvedélyes szerencsevadász kollégiumi csoporttársam nem győzött bosszankodni, amikor - úgy 17 éves koromban - kitöltöttem egy lottószelvényt, s rögtön hármas találatom lett. Ezen felbuzdulva kitöltöttem egy keresztrejtvényt is, annak pedig megnyertem a fődíját, egy kazettás magnetofont. Lelkes osztálytársaimtól tudtam meg, hogy nyertem. (Ők pedig a rádióból.) Nos, azóta se lottózom, a keresztrejtvényeket pedig kifejezetten kerülöm. Egyik igen kedves barátom, amikor viccesen számonkértem rajta: "Hát te hívő ember létedre lottózol?" - huncut mosollyal a szeme sarkában, csöndben mondta: "Csak akkor, ha két milliárd felett van a nyeremény..." - Jót nevettünk rajta - kétmilliárd forintért már fontolóra kell venni az elveket is...

Az igazság az, hogy a főnyereménybe vetni a bizodalmat veszélyes dolog. A megoldást ugyanis soha nem a jutalom adja, hanem viszonyunk a világ teremtett dolgaihoz. Az, aki a Teremtőjéhez helyesen viszonyul, annak már nincs gondja a teremtett dolgokra, mert ez az első kapcsolat határozza meg az összes többit. Isten elé tenni az álmokat alapvető hiba. Mindenkinek vannak álmai. Mindenki szeretné, ha nagyra nőne élete fája és sok gyümölcsöt teremne. Az "álmok" fontosak, de aki azok rabjává válik, az elhiszi, hogy a gyömölcs mennyisége a döntő az életben. A látszaton túl van sokkal fontosabb: a gyümölcsben megérteni az áldást, s álmélkodni a növekedés isteni csodáján.

Sokan hiszik, a sikeres élethez elsősorban szerencse kell. Az ilyen elveket vallók szívesen helyezkednek, s igyekeznek "megfelelő időben, a megfelelő helyen" lenni. A keresztény ember jól tudja, hogy sikert hajszolni badarság, de áldást keresni megtartó, életrendező erő. A sikeres életnél van sokkal több: a megelégedett, alkotásban kiteljesedett békesség. Ennek elengedhetetlen feltétele: Isten gondviselése. Ebben bizva, az Isten törvényére építve, a szerencsevadászok tömegeinek mindennapos küzdelmét látva csak mosolyoghatunk. Azon már nem, hogy hányan kiszolgáltatottaivá válnak saját vágyaiknak, s vannak akik szenvedély-betegekké is válnak.

Építeni életünk lelki házát a legnagyobb, a legszebb kihívás. Akinek fontos, hogy ez a ház az élet viharában is biztosan álljon, az biztos alapot keres. Pál apostol ugyanitt írja, hogy ez az alap a Jézus Krisztus. Persze más alapot is lehet vetni ezen kívül -, de nem érdemes... túl nagy ára van: az Élet maga.

Halál...

A mai nap imádsága:

URam! Keveset tudunk életünk végéről, de azt tudjuk, hogy számolnunk kell vele... Add nekünk kegyelmi ajándékaidat, hogy bölcs szívvel tudjunk élni, s vegyük számba a nekünk rendelt napjainkat! Ámen

   

Márta, az elhunyt Lázár testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?".
Jn 11,39b-40

Nem csak a középkori ember számára volt egzisztenciális kérdés a halál... a ma embere sem közömbös a múlandósággal szemben, főleg nem akkor, amikor szerettei elvesztését kell megélnie. Tapasztalás, hogy a feltámadáshit boldogító együgyűsége kevesek kiváltsága, ezért a többség inkább mellékvágányra tereli az emberlét törékenységével, végességével foglalkozó gondolatokat. Elhessegetni, elodázni, kibújni a következetes végiggondolás alól lehet egy darabig, de a végén, minden létünk lényegiségét érintő kérdéssel - így a halállal is - szembesülnünk kell.

A középkori ember nem csak az örökélet problematikájával foglalkozott intenzíven, de az örök élet (értsd: örök ifjúság) kútját is kereste. Egyesek véleménye szerint ezt is szimbolikusan kell értelmezni - ahogyan az alkímiával, az asztrológiával, a mágiával és a zsidó kabbalisztikával sem az arnycsinálás titkát kutatták és a "bölcsek kövének" megtalálását sem ezektől remélték; bár bizonnyal voltak ilyen hiper-naivak is -, hanem sokkal inkább önmaguk "megértését", a létezés isteni titkát keresték.

Míg a középkori ember számára a túlélés kapta a prioritást - háborúk, járványok, természeti katasztrófáknak való folyamatos kiszolgáltatottság - a ma embere nem a túlélésre, hanem az élet megélésének minél intenzívebb módjára helyezi a hangsúlyt: csak benne lenni lehetőség szerint minden történésben, "csak semmiről nem lemaradni", csak "pörögni ezerrel", mert az élet igazságtalanul rövid... Aztán ha hosszabb lenne, gyaníthatóan attól sem lenne jobb az ember! Ha háromszor, ötször hosszabb életünk lenne, akkor is ugyanúgy elszaladnánk az Isten előre elkészített, megszólító lehetőségei mellett, s a több év, a több tapasztalás se hozatna velünk bölcsebb döntéseket! Mert a test ugyan öregszik, de a lélek nem...

A test "csak" belegörbül a sírba, de a lélek nem fonnyad meg, nem enyészik el, az "információ", amit agyunk egész életen át eltárol, az csak a mi fizikai valóságunkban látszik úgy, hogy elveszett... Isten számára mindezek megmaradnak, s valahogyan majd nekünk is, hiszen ez lenne az örökélet egyik "lényeges eleme", a hitünk szerinti istenes élet kegyelmi hozadéka, jutalma. Ezért különlegesen szép történet Lázár feltámasztásának története!

Egy fiatalember derékbatört élete, az élet lendületének tragikus, egyáltalán nem várt megállása mindenkit megdöbbent - nem csak a ma emberét. (A történetből tudjuk, még Jézust is megrendítette Lázár halála, hiszen az evangélium tanúsága szerint Ő maga is sírt.) Isten dicsősége "extra naturam", azaz csoda által nyilvánvalóvá vált, de a szkeptikusok számára is van üzenete ennek a történetnek: az Isten nem engedi meg, hogy a lét megszakadjon, nem akarja, hogy amit elkezdett, azt ne fejezze be... Ő azt akarja, hogy minden teremtménye elnyerje a létezés teljességet: egy másik dimenzióban, egy másik világban - ez a Teremtő Isten titka -, de mindenféleképpen a számunkra "hiányt" szeretete által egyszer, az "odaát dicsőségében" megelégíti...

Isten...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ma is tükröződhessen életemben a Te szereteted! Ámen

    

Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását?

Ézs 40,18

A statisztika szerint Földünk lakossága átlépte a hétmilliárdos határt... s pár év múlva a nyolcmilliárdot is túllépjük! Belegondolni is félelmetes, hétmilliárd(!) ember sorsába, hogy mit jelenthet hétmilliárd ember öröme/bánata, optimizmusa vagy pesszimizmusa, de azon is érdemes eltűnődni, milyen erőt képviselhetne hétmilliárd ember jóakarata... Nemkülönben micsoda nagy változások történ(het)nének a világban akkor, ha hétmilliárd ember elkezdene egyik napról a másikra rendszeresen imádkozni!

Annyi bizonyos, hogy a hétmilliárd ember legalább hétmilliárdféleképpen képzeli el az Istent - ki így, ki úgy -, de egyik sem az "igazi". Nem is lehet, hiszen Istent soha senki nem látta. Hitünk szerint Isten ott van mindenben... Jelen van a világegyetem összes legkisebb (szubatomáris) részében, így "bennünk is ott van az Isten, s mi Őbenne." Így vagyunk felfoghatatlanul, misztikusan "EGY"-ek, s amikor valóban szeretünk, s minket is szeretnek, akkor látjuk/tapasztaljuk, hogy EGY-ek vagyunk Őbenne. Azaz: nincs nagyobb jele az egységnek, mint a szeretet!

Az Istent kiábrázolni nem lehet. Teremtőnk egyik legnagyobb ajándéka az, hogy olyat is el tudunk képzelni, ami nem is létezik. Hiába azonban minden képzelőerő és elvonatkoztatás - Istent így sem tudjuk elképzelni. Ezért kár is lenne próbálkozni azzal, hogy Istent kiábrázoljuk... Istent mégis kiábrázolják, de ennek igen praktikus oka van: a kép is egyfajta nyelv - nem is akármilyen(!) -, s egy gondolat közléséhez bizony le kell írni (azaz festeni) a kép-betűket, a kép-szavakat. Így festették meg egy-egy oltárképen az Atyát fehérszakállú öregembernek vagy festették (képírták) oda Krisztust a világ teremtéséhez...

Isten legnagyobb csodája az Élet maga. legyen az egyszerű vagy összetett, ámulatba ejtő az a rend, ami szerint "működik" az élet! Minél többet fedezünk fel ebből a tökéletes rendszerből, annál inkább látjuk, hogy képtelenség, hogy mindez "csak úgy" magától jött volna létre... Isten tetszésére van az, hogy mi éljünk, s az életünkben megnyilvánuljon az Ő teremtő szeretete. Ezért az élettelenben kiábrázolni az Istent nem lehet, csak is a dinamikus életben, azaz a létünkben. A keresztény ember missziója, hogy életében kiábrázolódjék a krisztusi szeretet, s hogy nyilvánvalóvá váljék, mi az Isten akarata az emberrel. Isten közösségbe, s a közösségért teremtette meg képére és hasonlatosságára az embert, ezért aki nem a közösségért - a bensőséges családitól az össztársadalmi igazságosig - küzd, s dolgozik, az magával Istennel fordul szembe... A szembefordulásnak/elfordulásnak pedig "ára" van: az okot követi az okozat, s ezért a bűnt is követi a büntetés...

Józanságért, erőért, szeretetért.

A mai nap imádsága:

Uram! Elveszettségemet mutasd meg nekem, s tégy alkalmassá, hogy hit álta megértsem és elfogadjam kegyelmi ajándékaidat! Ámen.

   

"Ezért tehát elméteket felkészítve,
legyetek józanok...
ne igazodjatok korábbi vágyaitokhoz...
hanem, mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek".
1 Pt 1,13-15

A látható és nem látható világ határán ficánkolva éljük az életünket. Csoda-e, ha gyakran nem értjük egymást? Míg az egyik az anyagvilág nyomorúságait szenvedi, vagy örömeit hajszolja, a másik a lélekvilág kínjait nyögi vagy éppen annak szféraközeli harmóniájában lubickol. "Egység hiánya? - Kommunikációs probléma!" - mondják sokan, s milyen igazuk van, bár ők egészen másra gondolnak. A "communio" egységet jelent, egynek lenni azonban csak az Egyben lehet. Jóllehet az ember jelzőkkel illeti szeretetét, de nincs minősített szeretet, kicsi vagy nagy, múlandó vagy örök, emberi vagy isteni... Szeretet csak Egy van, amit nem definiálni kell, hanem érezni, mint a tűz melegét. Aki fázik közelebb megy hozzá, aki pedig csak a lángjában akar gyönyörködni, az kissé távolabb áll. Tudnunk kell, hogy Aki a Jó, az csak Egy lehet, az Isten.

Elménket felkészítve, józanul megállni ebben az önmagától megrészegedett világban "automatikusan" nem tudunk. "Magától" csak a lefelé csúszás lehetséges... ezt azonban vágyaink, a materiális kötöttségeink gyorsíthatják. Megállni, sőt elindulni fölfelé csakis akkor tudunk, ha józanul felmérjük helyzetünket. Szembenézni önmagunkkal és Istennel életünk legnagyobb kihívása. Sokan meg is futamodnak ettől, mely lehetőséget így hívnak az egyházon belül: megtérés. Itt nincs magyarázkodás, okoskodás, büszkeség, itt csak egy magatartásirány a releváns: az alázat. Ha képesek vagyunk feltétel nélkül Isten lábaihoz alázni testünket-lelkünket, egész életünket, akkor történik meg az a kegyelmi pillanat, amit elfogadásnak mondunk. Furcsa állapot ez. Kapuhoz hasonlítják, mely fölött ez a felirat áll: "Térjetek meg!" Aki pedig elhagyva mindent az Isten országéért belép rajta, megfordulva azt olvashatja a szemöldökfán: "Kegyelemből tartattatok meg!"

A Szent hívása folyamatos. Anyagvilágban és a lélekében egyaránt. Életünk szövevényességét éppen az adja, hogy elménk nem felkészült, nem tud józanul ítélni. Lélekvilágba lendült életünkben az anyagvilág törvényeit akarjuk érvényesíteni, s mire felfogjuk, hogy ez itt egy más világ, itt a lélek törvényeinek kell engedelmeskedni, már lendül is életóránk ingája vissza az anyagvilágba, ahol persze megint nem a lélek igazságainak engedelmeskedik a matéria. Van-e hát szabadulás e furcsa helyzetből, amit küzdelmes életnek mondunk? Van! Legyetek magatok is szentek! Azaz fogadjátok be életetekbe a Szentet, mivel Tőle van minden hívás és küldés. Ő a teremtettség alfája és ómegája, de Ővele kezdődik és végződik a Te és én személyes életem is. Milyen kiváltságos, ha a köztes 600-700ezer órában is Vele lehetünk...

Nyugalmunk...

A mai nap imádsága:

Kevés az időm, Uram! Hiába próbálkozom, nem érem utól magam. Új feladatok kihívásai között őrlődöm, nagyívű vágyak és szép álmok beteljesületlensége kínoz gyakran. Uram, hozzád menekülök... Segíts meg, s légy velem! Add, hogy a Te kezedből vegyem időmet, s tudjak fontossági sorrendet tartani teendőimben. Áldd meg Uram fáradozásaimat, tedd eredményessé munkámat, hogy megnyugvásra szánt ünnepnapjaidon békességben áldhassam gondviselő jóságod! Ámen

   

Ha nem jársz kedvteléseid után a nyugalom napján, az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az ÚR szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban...
Ézs 57,13-14a

Korunk egyik modern tömeg-betegsége az ún. burnout-syndróma (kiégési tünetegyüttes)... Nem csoda. A felgyorsult életritmus, a folyamatos stressz egyenes következménye. Ahogyan az űzött vad felfokozott idegállapotban keresi a menekülési utjait, ugyanúgy az ember is hormonháztatásának teljes bevetésével, testének minden idegszálával megfeszülve igyekszik megfelelni a teljesítménykényszeres élethelyzeteiben. Sokáig ezt senki nem bírja ki, csak idő kérdése, hogy mikor jut el ún. "kiégési stádiumba" - ahol azután, ha akarja, ha nem - megáll életének bolond futása.

Régi felismerés - gyakorlatilag nincs olyan kúltúra -, hogy kellenek a "szent napok". A megállás, a kikapcsolás, a befelé fordulás, a fölfelé tekintés közösségi ünnepes alkalmai ezek. Ha ezt nem gyakorolja az ember, akkor nemcsak kapcsolata nincs a közösséggel - márpedig az ember közösségbe teremtett lény: "Nem jó az embernek egyedül!" -, de elveszíti az önreflexió lehetőségét is. Az ünnepnapok nemcsak ritmust adnak, hanem lehetőséget a vissza-, s előretekintésre. Természetesen minden nap gondolunk a holnapra és holnaputánra, de a távlatos célok meglátásához, az élet értelmének megfogalmazásához elengedhetetetlen a "kultikus csönd"... A hétköznapok praktikus teendőinek egymásutánjaiban erre nincs lehetőség, a "még mindig nem értem el", a "sajnos még nem csináltam meg" szorító zakotolásai közepette nincs érkezésünk önmagunk, s létünk lényegének megfogalmazására. Pedig enélkül nem kristályosodik ki az élet tartalma...

S mi az, ami kitölti azt 70-80 esztendőt? A rakásra-halmozott múlandó, aminek birtoklása alatt meg kell már élnünk, hogy az nemcsak a mienk, hanem a rozsdáé és a molyé is? Talán a történéseink, amiknek részesei lehettünk, egzotikus utazásaink, az élmények? S mi van akkor, ha mindezek egyik pillanatról a másikra - agyvérzés, demencia -, elvesznek? Nyilvánvaló, hogy élményeink is csak Istenben vannak biztonságban! A megélt szeretetünk örökre Istenben marad... A nagy bulizások az élet első felében (35. életévig) látszólag célt jelentenek, de ha a test már nem bírja, s a lélek is belefárad, hogy a test nem hajtja végre kívánságait, akkor hamar kilátástalanná, célnélkülivé, lapossá válik az élet...

Élet azonban 35 után is van! S, hogy az milyen lesz, az túlnyomórészt attól függ, milyen volt az első harmincöt. Ezért nem lehet úgy okoskodni, hogy az első felében Isten nélkül, s második rosszabb felében pedig az Istennel... Időt kell szánni fiatal korunkban is az Istenre, hogy időnk maradjon öregségünkben is dicsérni Istent mindazért, amit kaptunk Tőle. Hetenként egyszer tehát meg kell (illene!), hogy pihenjünk, s ez nem kényszerű szünet, hanem ajándékos lehetőség emberlétünk kiteljesedésére, az Isten s önmagunk megismerésére.

A BÖLCSESSÉG LELKE

„Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke…” (Ézsaiás 11:2)
E földön végzett szolgálata idején Jézusnak szüksége volt a bölcsesség lelkére, amikor döntéseket kellett hoznia, vagy az ellenséggel kellett szembeszállnia. Hívőkként bennünk is ugyanez a Lélek él. A Jakab 3:15 azt mondja, hogy háromféle bölcsesség van: földi bölcsesség, amire nem mindig lehel építeni, mert: „Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet” (Példabeszédek 16:25). Testi bölcsesség, ami az érzelmekre alapoz, ezért zavarhoz, fájdalomhoz és féltékenységhez vezethet. Ördögi bölcsesség, ami önző, kéjsóvár és istentelen. Az isteni bölcsesség az, ami „…felülről való… tiszta… békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jakab 3:17). A Biblia azt mondja: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). Amikor imádkozol, tedd fel magadnak a következő kérdéseket: a) Tiszták a szándékaim, vagy később szégyellni fogom magam miattuk? b) A döntésem irgalmat és együttérzést fog hozni, vagy viszályt és feszültséget teremt? c) Végiggondoltam, hány emberre lesz mindez hatással? d) Hajlandó vagyok engedni Isten akaratának, vagy eltökéltem, hogy annak ellenére továbbmegyek? e) A végeredmény kíméletlen viselkedést szül, vagy olyan környezetet teremt, ahol növekedhet a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a jóság, a hűség, szelídség és az önmegtartóztatás (ld. Galata 5:22-23)? f) Amit teszek az igazságos, elfogulatlan, vagy kedvezek egy bizonyos személynek vagy csoportnak? g) Jó lelkiismerettel követhetem ezt az utat, vagy tetteim bizonyos szinten megtévesztőek és önzőek?

Kettőzd meg erőidet! Kérj erősítést!

„…ha közületek ketten… egyetértenek… abban, amit kérnek…” (Máté 18:19)

Néha szükséged van valakire, akivel egyetértésben tudsz imádkozni; valaki, aki tudja, hogyan kell ráállni Isten Igéjére és közbenjárni Istennél az anyagi helyzetedért, a gyermekeidért, a házasságodért, stb. Heródes nem sokkal ezelőtt végeztette ki Jakabot, és most azt tervezte, hogy Pétert is megöli a következő nap reggelén. Nyilván azt gondolnád, hogy Péter az egész éjjelt ébren töltötte imádkozva, de ő nem így tett. A Biblia azt mondja, hogy Péter aludt (ApCsel 12:6). Honnan volt ilyen hite? A Biblia azt mondja: „a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez” (ApCsel 12:5). Ha a veszély ellenére aludni tudsz, és megtapasztalod a kegyelmet a káosz közepette, ez két dolog miatt lehetséges: 1) Jól ismered Istent, az Ő ígéretein állsz és az egész helyzetet letetted az Ő kezébe. 2) Valaki imádkozik érted, valaki, aki „befolyással bír” a mennyei világban. Figyeld meg, a gyülekezet nem azt mondta: „Ha Péter Isten akarata szerint járt volna, akkor most nem lenne ilyen nagy zűrben” vagy „Ha Péter börtönben van, akkor ki fog nekünk prédikálni jövő vasárnap?” Nem, miközben ők hittel imádkoztak az áttörésért, Isten munkálkodott a város másik részében, és elküldött egy angyalt, hogy Pétert kiszabadítsa. Így működik az imádság. John Wesley azt mondta: „Nagy dolgokat tehetünk, ha imádkozunk; de semmi nagyszerűt nem tehetünk addig, amíg nem imádkozunk!” Úgy érzed, hogy imáid hatástalanok? Kettőzd meg erőidet! Hozz erősítést! Keress valakit, aki egyetért veled, mert Jézus azt mondta: „ha közületek ketten egyetértenek… abban, amit kérnek, az megadatik nekik”.

A kenyércsoda
    

     Az Úr kegyelmével telve a föld.
     33. zsoltár 5.
    
     Isten mindennapi csodáit alig méltatjuk figyelemre. Nem minthogyha lekicsinyelhetők volnának, hanem mert szüntelenül látjuk őket. Isten világteremtő s fenntartó művének naponként ismétlődő csodáját úgy megszoktuk, hogy rá se hederítünk. Nem is érezzük csodának. Pedig bizony nagyobb csoda az, mint mikor Krisztus öt kenyérkével ötezer embert megelégített és borrá tette a vizet.
     Édesapám szokta mondani, amit viszont ő a nagyapámtól hallott, hogy a földön sokkal több a kenyérpusztító száj, mint amennyi gabonakéve a világ valamennyi szántóföldjén esztendőnként kepébe rakható. Tégy csak egy kis számítást s úgy találod, hogy évenként több kenyeret esznek meg, mint amennyi gabonát learatnak és a csűrbe takarítanak. Honnét van hát ez a sok kenyér? Nemde be kell látnod, hogy az Isten csodája ez, ki megáldván megszaporítja mezőnk termését a csűrben, lisztünket a hombárban s kenyerünket az asztalon. Csakhogy kevesen vannak, akik ezt észreveszik s meglátják benne az Isten csodáját.

    
          Irgalmadból táplálsz bennünket,
          Mi is irgalmasok legyünk.
          Meg ne keményítsük szívünket,
          Szükölködőkkel jót tegyünk.
          Gondviselő szereteted
          Érezze minden gyermeked!


Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott - örök élete van. És nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

János 5,24

Uram! Roppant ellentétek között hányódik a földön az ember. Telve velük a történelem. Jólét és nyomor, egészség és betegség, szabadság és elnyomottság, műveltség és tudatlanság harcában az ember mindig érdekelve volt. A legjobb eredményeket olyankor érte el, amikor mozgósította a Te evangéliumodból származó erőket. A legősibb, legélesebb ellentét: az élet és halál ellentéte. Belőle senki ne tudja magát kivonni. Ezt az ellentétet Te az utolsó ítéletről szóló tanításodban a végső pontig élezted ki. Így: örök élet - örök halál (kárhozat). Ebben az ellentétben az ember magárahagyottan mindig csak vereséget szenvedett. Ebből jöttél kiszabadítani minket. Az örök halállal szemben győztesen csak az állhat meg, aki rád hallgat és hittel megfogózik az örök élet Urában, a mennyei Atyában.

Uram! A kisebb ellentétek közötti harc során magam is sok erőt odaáldoztam már. Ne engedj ezzel megelégednem. Hanem vértezz föl Igéddel, a mindenek fölött diadalmaskodó hittel, és így segíts győzelemre a halál fölött - és az örök életre.

Csak azt tegyük, amit Isten megáldhat

?Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra..."
(5Móz 28,8).

   Ha engedelmeskedünk az Úrnak, a mi Istenünknek, Ő megáldja mindazt, amit nekünk ad. A vagyon nem átok, ha megáldja az Úr. Ha az embernek több java lesz, mint amennyire szüksége van és elkezdi azokat raktározni, akkor a kapzsiság és a keményszívűség bűne könnyen eluralkodik rajta. Isten áldásával gazdagnak lenni egészen más. Ilyenkor a bölcsesség irányítja a takarékosságot, a nagylelkűség az adakozást, a hála Isten ügyének támogatására késztet, és Isten dicsérete édesíti meg az örömöt. Nagy kincs, ha Isten áldása van a pénztárcánkon és minden anyagi javunkon.
   Milyen nagy kiváltságot ígérnek Igénk utolsó szavai: ?minden vállalkozásodra" áldást bocsát. Nem akarjuk a kezünket rátenni olyan vállalkozásra, amire nem kérhetjük Isten áldását, és még kevésbé akarunk imádság és hit nélkül nekikezdeni dolgainknak. Mekkora előjoga a hívőnek, hogy minden dolgában az Úr segítségére számíthat. Egyesek szerint jó szerencsésnek lenni. Nos, az Úr áldása jóval többet ér, mint a szerencse. A nagy emberekkel való összeköttetés semmi ahhoz  képest, mint amikor Isten támogat minket. Az Úr áldása végtelenül  többet jelent, mint az emberi tudás, képesség és vagyon valamennyi  gyümölcse.

IGAZ ÉS HAMIS ÉBREDÉSI MOZGALMAK

  "És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból." (Jel 18:4)
 
  A hit és a kegyesség súlyos hanyatlása ellenére is vannak Krisztusnak hűséges követői ezekben az egyházakban. Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan - lelkészek és egyháztagok - boldogan elfogadják azokat a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére.
  A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielőtt e mozgalom ideje elérkezik, megkísérli kibontakozását megakadályozni hamisítvány létrehozásával. Azokban az egyházakban, amelyeket megtévesztő befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása árad ki rájuk. Nagy vallási érdeklődés látszatát kelti. Tömegek ujjongnak majd azon, hogy Isten csodálatos munkát végez értük; pedig ez a munka más lélektől származik. Sátán a vallás leple alatt próbálja meg befolyását a keresztény világra kiterjeszteni.
  Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét. (The Great Controversy, 464. oldal)

Szerető Urunk! Mutasd meg a sötétségbe elénk jövő fényedet, hogy követhessük a betlehemi jászolig!

Te vagy az én bíztatóm, Uram, és bátorságom mindenkoron.

Világosságom és segítségem az Úr,
ugyan kitől félnék?
Életemnek ereje az Úr,
ugyan kitől rettegnék?
Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem:
hogy az Úr házában lakhassam egész életemben.
Láthassam, milyen jóságos az Úr,
és gyönyörködhessem templomában.
Megóv engem hajlékában a veszedelem napján.
Elrejt engem sátra mélyén és kősziklára helyez engem.
Halld meg, Uram, hívó hangomat!
Könyörülj rajtam, hallgass meg engem.
Ne rejtsd el orcádat előlem,
ne utasítsd el szolgádat haraggal.
Te vagy az én segítségem,
ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké. Ámen.

Te vagy az én bíztatóm, Uram, és bátorságom mindenkoron. (Zsolt 27)

Izrael fiai ekkor azt mondták az Úrnak: Vétkeztünk. Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most ments meg bennünket! (Bír 10,15)

Erdei ösvény... kanyargós, kissé határozatlan szélű, de biztosan célba vivő. Előttünk sokan jártak rajta. Néhol nem csak az út, hanem a környéke is le van taposva. A vándor talán szebb virágot, érdekesebb képet, hűsebb útvonalat keresett magának... letért az útról, és a cél egyre messzebb került tőle. Talán kicsit elvesztettnek érezte magát, így megpróbált minél hamarabb visszatérni a jelzésekkel ellátott útra. Mi is vándorok vagyunk. Életösvényeket járunk, és le-letérünk utunkról. Isten akarata szerint a keskeny úton járnánk, de bizony akaratunk nem mindig egyezik az övével. És egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy elvesztünk: jót akartunk, rossz lett, békességre igyekeztünk, de veszekszünk, dolgozunk, de nem haladunk. Letértünk... de hol az út? Ehhez a ponthoz értek el Izrael fiai is. Elhajlottak az őket körülvevő nép istenei felé. Mert egyikük állítólag esőt ad, a másik termékenységet, a harmadik betegségeket űz el. Még ezekben a helyzetekben is azt várja Isten féltő szeretettel: Hívj segítségül engem! Nem emlékszel, hogyan hoztalak ki Egyiptomból? Miért hagytál el? Izrael beismeri, hogy elhagyta az utat, és Istent kéri meg, hogy vezesse vissza. "Amint jónak látja". De nem csak ígérgetnek, mit fognak tenni, ha megcselekszi azt, hanem elkezdik tisztogatni életüket, formálják ahhoz, amilyen az ösvényen volt. És megtörténik a csoda, így ír Istenről a bizonyságtevő: Megesett az ő szíve az Izrael nyomorúságán. Emlék talán az első szeretet? Vágyakozva gondolsz vissza gyermekkorod békés templomba járására. Az időkre, mikor alig vártad, hogy olvasd a Bibliát és imádkozz? Tefeléd is hangzik a hívó szó: térj vissza hozzám! Kezdd el tisztogatni az életed, maradj meg az ösvényen, hiszen az vár oda vissza, aki a legjobban szeret. S akkor majd te is elmondhatod boldogan: ismét megesett az ő szíve rajtam.

Eljött a Megváltó, testvéreinek fogad el minket. Felvetted a mi nyomorult testünket és vérünket, rokonságunkat öltöd magadra. Ó, te legfőbb jó. Mi mindent meg nem teszel a tieidért? Mi mindent cselekszel naponta a tieidért? Jössz, és fényeddel megáldasz minket.
Jöjj, Jézus egyházadhoz, és adj nékünk üdvös újesztendőt! Tedd nyilvánvalóvá dicsőségedet. Őrizd meg az igaz tanítást, és áldásod legyen szószékünkön és oltárunkon.
Ime, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (J. S. Bach: 61. kantáta, 2-4. tételek)

 

TŰZ ÁLTAL FELEL

"Akkor hívjátok segítségül a ti isteneteknek nevét; és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és amely isten tűz által felel, az az Isten." 1Királyok 18,24

Ebben a pillanatban Illés úgy érzi, hogy teljesen egyedül van. Jó is, hogy így érzi. Aki egyedül van, annak az Úr mellette van, sőt többen vannak, mintha az egész világ mellette volna. Egy ember, aki az Úrral van, mindig többségben van. Az az oldal van többségben, ahol az Úr áll. Isten nem tömegekkel, hanem egy emberrel kezd. Nála a legnagyobb mennyiség mindig az egy. Illés a hitnek kockázatát vállalja, és ezt csak egyedül lehet. Isten azt az embert tudja választani, aki minden szálat elszakított, és egyedül áll a törésre. Amit Illés mond, az Úrtól kapta. "Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válasszák az egyiket, vagdalják darabokra, és tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája... és amely isten tűz által felel, az az Isten." Vigyázz, el ne fuss, amikor égni kezd a tűz. Mert az Úr tűz által felel, ha igazán ott az áldozat az oltáron. Addig nincs tűz, amíg nincs áldozat. Isten elméletekre, szövegekre nem válaszol. Akinek nem kell az ítélet, soha nem fogja megismerni Isten szeretetének a tüzét. "Eljegyezlek téged magamnak... ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el" (Hós 1,18). Isten fogja meggyújtani az ítélet és a kegyelem tüzét is. Csak annak az embernek a szájában lesz az Ige tűz, aki engedett az ítéletnek. Ég-e már benned Isten szeretetének a tüze? Hordozod-e már ezt a szeretetet? Ezért érdemes élni. Ezt a tüzet nem ember gyújtja meg. Illés azt mondja: sem ti, sem én nem teszünk alá tüzet. A mennyből jövő tüzet nem lehet csinálni. Az előbb nem felelt a nép egy szót sem. Most mondja, hogy jó lesz.