2011. január 13., csütörtök

Január 13.

Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti a tudományról, vajon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok.
János 7,17

Uram! A templomfalakon kívüli életben is követelni merted Isten akaratának teljesítését. Dühödt ellenállásba ütköztél. "Néphitető"-nek bélyegeztek. Nemcsak földi napjaidban volt ez a sorsod. Mi jogon mersz beleavatkozni, a világ, valamely nemzet, a család, vagy az egyén életének a kérdéseibe? Ezért számoltatnak meg máig is. Válaszod mindig ugyanaz: Isten jogán! A legfőbb jogon. Az élet ajándékozója Isten. Minden életé. A különböző közösségeknek a rendjét is az Ő akarata szabja meg. Ennek az akaratnak kell érvényesülnie. Ezért szólsz. A Te tanításod Isten akaratának kinyilatkoztatása. Akkor is, ha engedelmesen elfogadják, de akkor is, ha szembeszegülnek vele.

Uram! Sok engedetlenséggel megrakott szívemben - néha fojtogatott helyzetben, olykor szabadságra törve, de - él a vágy Isten akaratának követésére. Ezt Te tudod legjobban. Valahányszor ennek a vágyamnak engedelmeskedni igyekszem, mindig egyenes úton hozzád és tanításodhoz találok. Az élet hangja vallja bennem csöndesen, s ha fölerősödik, akkor vallja a kívülállók előtt is mai igédet: a Te tudományod Istentől van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése