Január 13.

Növekedjetek a kegyelemben!

"18Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!" (2Péter 3,18)

A fák egyszerre két irányban növekednek. A lombjuk az ég felé tör, és egész életük során tart ez a fejlődés. A gyökérzetük pedig a föld felé igyekszik minél mélyebben és szélesebben behálózva a talajt. Ez a szemmel nem követhető növekedés teremti meg a fák stabilitását még a legnagyobb viharok idején is. A "láthatatlan" teszi lehetővé a látható változást. A hitben való fejlődés nagyon hasonlít erre a példára. Ahhoz, hogy a látható, hallható tetteink és beszédünk Istenünk dicsőségére növekedjenek, a mások számára nem követhető területeken is gyarapodnunk kell. Az ige erre szólít fel. Növekedjünk a kegyelemben és Jézus Krisztus megismerésében! Ez adja meg az alapot minden más lelki növekedésnek. A kegyelemben való erősödés azt jelenti, egyre jobban megértem és megélem, hogy szeret engem az Úr. Kedves vagyok előtte, és nem kényszerből, hanem jóindulatából segít, mert szeret. Mindezt annak ellenére teszi, hogy látja és tudja, mennyi bűnt követtem és követek el. Atyai szívvel tekint rám. Ennek tudata és átélése mérhetetlen biztonságot és békességet eredményez. Ez tud felszabadítani arra, hogy bátran és készségesen engedelmeskedjek Urunknak és megmentőnknek, Jézus Krisztusnak. /PZs/ Paróczi Zsolt

Irgalmasságot akarok, nem áldozatot "1Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni. 2Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: "Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton." 3Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? 4Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak. 5Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek? 6De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt. 7Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. 8Mert az Emberfia ura a szombatnak."" (Máté 12,1-8) Az lenne a jó, ha nem kellene szembeállítani ezt a kettőt: irgalmasság és áldozat. Jézus Krisztusnak sajnos mégis idéznie kellett a prófétai igét, mert Isten népe újból félreértette az Úr törvényét (Hós 6,6). Nem az áldozat a rossz, hanem annak a lelkülete, aki azt szívtelenül és könyörület nélkül gyakorolja. Egyébként az irgalmasság is áldozatot kíván, szeretetből fakadó szánalmat. Az irgalom patakjának a szeretet a forrása. Nem véletlen, hogy amikor a Megváltót a szeretet gyakorlatáról kérdezték, ő az irgalmas samaritánus történetét mondta el. Ennek tanulsága az volt, hogy az szereti felebarátját, aki irgalmas hozzá (Lk 10,25-37)! A hit és szeretet nélküli áldozat önteltté tesz, többnek érezzük magunkat másoknál. Ebből fakad a legtöbb szeretetlen ítélkezés is. A farizeusok látását annyira elhomályosította ez a lelki gőg, hogy emiatt nem vették észre a testté lett Igét. Az irgalmasság ellenben alázatossá nevel, mert folyamatosan értékesnek tartja a másikat. Az Úr ma sem azt várja, hogy kötelességtudatból és megszokásból hozz áldozatokat. Ő (és valószínűleg a környezeted is) érezni szeretné odaszánásodból az irgalmasság és szeretet jó illatát. Ez teszi igazán értékessé az életedet! /PZs/ Paróczi Zsolt