Január 8.

Szüntelenül hálát adok értetek

" 16szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban;" (Efézus 1,16)

Isten gyermekeinek egyik ismertető jele, hogy szeretnek imádkozni, Pál apostol ebben gyakorolta magát. "Mindig előttem vagytok, gondolok reátok éjjel és nappal az én imádságaimban." Micsoda nagyszerű ember volt ez a Pál! De hát könnyű olyanokért hálát adni, akiknek életében a Krisztus Jézusba vetett hit és a szentek iránti szeretet nyilvánul meg! Lehet, azt mondod, ha én is olyan emberekkel lennék körülvéve, akkor én is hálás lennék. Ugyan már, hogyan tudnék hálát adni azokért, akik megsebeztek, letiportak, akik nem szeretnek? Pál azért tudta ezt tenni, mert Jézustól tanulta! Mennyire fontos, hogy Jézusra nézzünk, tőle tanuljunk! Benne mindig ilyen indulat volt, és bennünket is erre tanít. Kik vannak ott az imalistádon? Kezdj csak el hálát adni testvéreidért! Milyen jó, hogy ezt nemcsak ott az imaházban lehet tenni, hanem otthon is, utazás és munka közben is. Minél többet emlegeted őket imádságaidban, észreveszed majd, hogy mind jobban szereted őket. Hiányozni fognak, és a velük való találkozás sokat fog jelenteni számodra. Ne szűnj meg hálát adni értük az Istennek! /KGy/

"Dicsőítsétek testetekben és lelketekben!" " 12Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. 13Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. 14Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. 15Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! 16Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert - amint az Írás mondja - "lesznek ketten egy testté." 17Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. 18Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. 19Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? 20Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. " (1Korinthus 6,12-20) Miután egy ember életében megtörtént a megtérés és az újjászületés, gazdát cserélt. Azt mondja Pál, hogy Isten tulajdona, a Szentlélek temploma lett. Nagy volt az ár, amit értünk fizettek: Isten Fiának drága vére. Ő adta oda önmagát, hogy megváltson minket. Mit adhatok én ezért? Önmagamon kívül semmit, de azt teljesen, semmit nem tartva meg a magam számára! Odaszántad már egészen önmagad? A sátán azt akarja, hogy ezt soha ne tedd meg, hogy tested ne a Szentlélek temploma legyen. Kire hallgatsz? Mi, keresztyének arra hivattunk, hogy dicsőítsük az Istent. Úgy gondolom, van miért. Mi nem önmagunkat dicsőítjük, mint némelyek. Dicsőítsük az Urat örömmel, hálával, minden alkalommal és minden helyen! Legyen a mi életvitelünk és mindennapi cselekedetünk olyan, amely dicsőséget szerez Istennek! A világ is ezt várja, és látni akarja. Amikor Pál és Szilász börtönben voltak, sem a kezük, sem a lábuk nem volt szabad, de a szívük igen, ezért tudtak énekelni örömmel még ott is! Ma arra kell törekednem, hogy ott, ahol vagyok, az Istent dicsőítsem, s ha már itt ezt megtanultam, a mennyben is könnyű lesz egy örökkévalóságon át. Csodálatos ez! "Ha véget ér az életem, / Új otthont nyújt az ég. / Ott még szebb hangon zenghetem / A Bárány énekét." (HH-R 71) /KGy/