A GYŐZŐK KORONÁJÁT VISELJÜK

       
  "Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál." (Jel 2:11)
 

  Az idézett szavak - "akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek" - az ígéretek után újból elhangzanak, és ez nagy jelentőséggel bír Isten gyermekei számára. A mi örök érdekünk az, hogy ismerjük és megértsük, mit mond a Szentlélek a gyülekezeteknek. Gondosan kell kutatnunk a világosság és ismeret után, hogy tudatlanok ne maradjunk afelől, amit Isten parancsolt és ígért az ő drága Szavában. Lelkünk üdvéről vagy elkárhozásunkról van szó, és a legnagyobb őszinteséggel kell megkérdeznünk: "Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?" A legjobb esetben is rövid az élet, és szükséges, hogy ezt a rövid életünket Isten törvényeivel, mely egyúttal a Világegyetem törvénye is, összhangban éljük. Szükséges, hogy halló fülekkel és értő szívvel rendelkezzünk, hogy megértsük, amit a Lélek a gyülekezeteknek mond.
  Az Isten angyalai sem jutnak annál magasabb ismeretre, mint hogy megtudhatják Isten akaratát; de legnagyobb gyönyörűségük az, hogy teljesítik a mennyei Atya általuk felismert tökéletes akaratát. Az elbukott embernek megvan az az előjoga, hogy Isten akarata tekintetében élő értelemre tegyen szert. Amíg próbaidőnk tart, értelmi képességeinket a leghasznosabb munkára kell használnunk, hogy a lehető legtöbbet kihozhassuk magunkból. Amikor igyekszünk az értelem minél magasabb fokát elérni, éreznünk kell Istentől való függőségünket, mert kegyelme nélkül nem lennénk képesek maradandó eredményeket elérni. Krisztus kegyelme által válhatunk győzőkké, az Ő vérének érdeme által kerülhetünk azoknak sorába, akiknek nevét nem törlik ki az élet könyvéből.
  Akik elérik a végső győzelmet, azoknak élete párhuzamosan halad Isten életével, és a győzőnek koronáját viselik. Amikor ilyen nagy és örök jutalom vár reánk, a pályát kitartással kell megfutnunk, és hitünk szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra tekintenünk. (Signs of the Times, 1891. június 15.)

A hit öröme

    
     Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek.
     Filippi levél 4, 4.
    

     Az öröm a hit gyümölcse. Ahol nincs hit, ott Isten puszta említésére megriad, visszaretten és elkeseredik a szív. Sőt merő ellenséges gyűlölet támad az ilyen szívben Istennel szemben. A lelkiismeret vétkesnek ítéli, viszont Isten irgalmában nem remélhet, mert jól tudja, hogy gyűlöli és keményen megtorolja a bűnt. Istenben való örömről beszélni az ilyen szívnek annyi, mintha a vizet arra akarnám rábeszélni, hogy lobbanjon lángra. Meg kell ahhoz igazulni, hogy valaki örülhessen az Úrban. Ez a levél nem is bűnösöknek, hanem szenteknek szól. A bűnösnek először azt kell megmondani, hogy miként szabadulhat meg a bűnétől, hogy juthat kegyelmes Istenhez. Ha aztán rossz lelkiismeretétől megszabadult, az öröm magától jön. Nos, az evangéliom éppen azt ígéri, hogy Krisztus magára veszi bűneinket. Ezzel a hittel gyönyörűség Istenre gondolni. Szívünk Istennél harag helyett kegyelmet érez s büntetéstől való félelem helyett teljes bizodalommal van hozzá, mivel a Krisztusban ilyen véghetetlen irgalmasságot gyakorolt. Ebből a hitből aztán szeretet, öröm, béke és hálaének fakad. Az ember szívbéli gyönyörűségét leli Istenben, - szerető, kegyelmes Atyjában. Íme, erről az örömről beszél Pál apostol: Ezért nevezi az Úrban való örömnek.

    

          Keresztyének, örvendezzünk,
          Szívvel-szájjal zengedezzünk;
          Ének szárnya égig menjen,
          Öröm van ma földön, mennyen!

A próbatételek nem roppantják össze életünket

?Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük" (Zsolt 34,21).

   Ez az ígéret az előző versből következően ( a szövegösszefüggés alapján) a sok bántást elszenvedni kénytelen igaz emberhez szól: ?Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr!" Megsebesíthetik a bőrén, vagy még mélyebben is, de nagyobb baja nem eshet, a csontja nem törik el.

   Nagy vigasztalás ez Isten szenvedő gyermekeinek. Olyan vigasztalás, amelyet én is bátran elfogadok, hiszen mind ez ideig nem tett bennem semmi nagy kárt a sokféle próbatétel. Nem vesztettem el sem hitemet, sem reménységemet, sem szeretetemet. Sőt, egyre több erőt és képességet nyertem. Gazdagabb lettem ismeretben, tapasztalatokban, türelemben, állhatatosságban, mint amilyen a próbatételek előtt voltam. Még az örömet sem veszítettem el. Számos ütés nyomát viselem, betegség, gyász, levertség, rágalmazás és ellenállás sebesítettek meg, de a sebek begyógyultak, és csontom egy sem tört el. Ennek az okát nem is nagyon kell keresnem. Ha bízunk az Úrban, Ő megőrzi minden csontunkat, és ha csontjaink az Ő védelme alatt állnak, biztosak lehetünk, hogy nem is fog eltörni egy sem.
   Jöjj, én lelkem, ne szomorkodjál! Tudom, fáj, hogy megsebesültél, de lásd, a csontod nem tört össze. Tűrd a nehézségeket és engedd át a félelmet azoknak, akik nem bíznak Istenben.

MÉRőEDÉNY

"Az, ami kijön, mérőedény. És ímé egy kerek óndarab repül, és ül egy asszony a mérőedény közepén." Zakariás 5,6-7

A biblia képekben beszél nekünk, hogy jobban megértsük. Az új kép egy mérőedény. Isten itt a világot méri. A mérőedény a világon mindenütt egyforma. Amint megnézzük, egy asszony ül benne. Azt mondja az Ige: "Ez az istentelenség." Ez a világ egy istentelen világ. Talán boldogan mondod: az nem vagyok. Majd meglátod, hogy az vagy. Úgy számolsz Vele, hogy ő van? Nem istentelenül folyt le az életed? Személy ő neked? Amikor imádkoztál, vártad, hogy ő meghallgat? Isten a leghatalmasabb, legszeretőbb. Mentél-e Hozzá azzal a bizalommal, hogy ha senki nem szeret, ő igen? ő megért engem. A mérőedényben egy asszony ül. Egy óndarab repül, ráteszik a mérőedény szájára. Nem látszik az istentelenség. Lehet, te sem látod. Vajon most, hogy Isten felemelte a követ, látod? A mérő-edény téged mér. Nem találtatsz könnyűnek? Nem úgy van, hogy amit hitnek neveztél, nem volt az? Nem vártál tőle igazán semmit. Könnyen túlléptél a bűneiden. Elmúlt - nem érdekes. A két angyal viszi a mérőedényt Sineár földjére. Ez az a hely, ahol Bábel tornyát építették, és Isten összezavarta a nyelvüket. A kultúra, az emberi tudomány, a technika fölfelé épül. Repül, üzen az ember a világ egyik részéből a másikba. Épül az antikrisztus világa. Aztán egyszer csak összedől minden, amit az ember épített. Egyetlen nyelv van, amit mindenki megért: a Szentlélek nyelve. Még kegyelmi időben élünk, karácsonyt várunk. Ha nem születik Jézus, nincs kereszt, nincs bocsánat. Hívd be Jézust az életedbe, hogy legyen védelmeződ!

Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-e, amit a szél hajtogat?

Máté 11,7

Uram!

Aki Isten követségében jár, annak helyt kell állania az üzenetért, melyet Isten rábízott. Még akkor is, ha vihart arat miatta. Amikor Keresztelő Jánost fogságba vetették, riadt sokaság állt körülötted. Az egyháztörténet sok hasonló helyzetet ismer. Ma is ilyen riadtságnak vagyok a szemtanúja. A vihar lökések idején a legtöbb ember ösztönösen menekülésre gondol. Fejetlenség és hangzavar támad. Tanácsok hangzanak el: hallgatni kell és félrehúzódni! A korlátlan lelki szabadság szépséges álmáról le kell mondani. Így némul el sokfelé az Ige, és kiosztatlanul maradnak a szentségek. Elkallódás indul meg. Akik felhőtlen égbolt alatt szívesen melegítették meg lelküket az evangélium verőfényében, Isten országáért küzdelmet vállalni nem mernek. Szeretnek ugyan téged, de jobban szeretik a saját nyugalmukat.

Uram!

Jánost örök példának adod. Bizonyságtévő szava félreérthetetlen volt. Riadt tanítványaidba ez a példa bátorságot öntött. Ezt kérem mai tanítványaid számára is. Magamnak is.

Uram! Add, hogy odafigyelhessek arra, hogy te odafigyelsz rám!

Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld,
szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel!

Vigadozva járuljatok színe elé!
Tudjátok meg: az Úr az Isten!
Ő alkotott minket, az övéi vagyunk,
népe és legelőjének nyája vagyunk.
Menjetek be kapuin hálaénekkel,
udvaraiba dicséretekkel!
Adjatok hálát őnéki,
áldjátok az ő nevét!
Mert jó az Úr, örökké tart szeretete,
és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké. Ámen.

Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld, szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel! (Zsolt 100)

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.

(Zsolt 139,9-10)

Sokszor el akarunk menekülni az emberek elől. Elegünk van abból, hogy belelátnak az életünkbe, mintha minden egyes mozdulatunkat figyelnék. Bármit is teszünk vagy mondunk, nem maradhat titokban. Össze vagyunk zsúfolva a többi emberrel, és emiatt jobban bele is beszélnek abba, amit a saját belső ügyünknek érzünk, és időnként ez nagyon idegesítő lehet. Olyankor szeretnénk valahogy eltűnni a szürke tömegben, vagy elfutni valahova nagyon messzire. Erdőbe, pusztába, bárhová, csak ne vegyenek körül kíváncsi szemek és akadékoskodó szavak.
Időnként talán Istennel is lehetünk hasonlóan. Ha fel tudjuk mérni azt, hogy ő mindent lát, és mindent tud, akkor ez nagyon riasztóvá válhat. Kétségbeesetten próbálunk tenni valamit, hogy megőrizhessük a magánszféránkat. Nyomasztó, hogy minden apró szerencsétlenkedésünket ismeri. De bármilyen elkeseredetten küzdünk, hamar rá kell jönnünk, hogy nem tehetünk semmit. Bárhogy is próbálnánk elrejtőzni, teljesen reménytelen vállalkozás. Hiszen Isten valóban mindent lát. De rá kell ébrednünk ezek után arra, hogy Isten nem azért tud mindent, hogy kárörvendően gúnyolhasson minket a mindennapi nyomorúságaink miatt. Rohangálásunk, önzésünk, képmutatásunk közben csak szelíden figyel ránk. Félelem helyett nagy öröm lehet az, hogy van valaki, aki egészen ismer minket, aki előtt nem kell titkolóznunk, a szokott szerepeinket játszanunk. Ezért nem is kell előle menekülnünk.

Benne marad meg és fenn is minden. Pál is így mondja: Minden őbenne áll fenn. Nagyszerű szó az, hogy "fenntart". Nem űz-hajt, lármát se csap, hanem csendben tart, s úgy élvezteti szelíd jóságát. (Luther)

Édes Jézus hozzád vágyom. Mondd meg nékem, hol talállak? Ó, csak el ne veszítselek, Téged mindig közelemben tudjalak. Ó, mentsváram, vidámíts meg! Hadd öleljelek át téged boldogan!

 Ó, szent és nagy Isten Nálad keresek szüntelen vigaszt és segítséget! Ha majd földi pályád véget ér és elvágyódsz a mennyei hajlékba, Akkor megállod a próbát hűséggel. Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Ó Jézus, csak téged szeretlek örökké! Boldog vagy, ha szív és lélek, hő szeretettel értem lángol. Ó ez a szó már most kiszakítja szívem Babilon fogságából! Szívembe rejtem áhítattal. (J. S. Bach: 32. kantáta 1; 4 tétel)

Istenem! Köszönöm neked, hogy te mindig velem vagy. Akkor is, ha éppen nem érzem így. Köszönöm azt is, hogy tudsz mindenről, ami én vagyok, és mégsem vetsz meg. Add, hogy csendben megérezhessem azt, hogy minden napom előtted zajlik le. Segíts, hogy én is hasonlóan, vádaskodás nélkül tudjam szemlélni a körülöttem levő világot. Ámen.