A VIGASZTALÓ
"Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek." Ézsaiás 40,1
Amit könyörgéstekben kértek, mind meg is kapjátok, ha hisztek.
Máté 21,22
Uram!
Uram!
?Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak" (Ez 34,25).
A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. Isten ünnepélyes keretek között megfogadta, hogy Ő soha nem hűtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez a szövetség kezeskedik biztonságunkról. Ahogyan a pásztor elűzi azoroszlánt és a farkast, úgy őriz minket Isten minden káros hatástól. Az Úr békességet ígér nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. Elűzi a ?vadállatokat az országból".
Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!
Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken is: a pusztaságok és sötét erdők békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára. Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön erősít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokatel fogjuk tudni viselni. A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá teheti. Az erdőben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az övéinek még ott is édes álmot tud adni. Semmiféle külső vagy belső veszély nem félemlítheti meg Isten gyermekeit. Hit által a pusztaság a menny előcsarnokává válhat számunkra, az erdő pedig a dicsőség honának előszobájává.
Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy elhívtál igéddel, és elkészítesz a szolgálatra!
Bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr: Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak! (2Móz 10,3)
"Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek." Ézsaiás 40,1
Nagyon szeretem az adventet, Jézus várásának idejét. Olyan jó olvasni: "Vigasztaljátok népemet." Isten gyermekeinek, Isten népének nagyon nagy szüksége van a vigasztalásra. Az Ige megmondja, hogy miért. "Kétszeresen sújtotta őt az Úr minden bűneiért." Belsőleg és külsőleg is. Abban a pillanatban, amikor vétkeztem, belül ott van a szomorúság, az örömtelenség, az elveszett mennyország. Külsőleg is megvannak a következményei. Az ember sokféleképpen akar vigasztalódni. Szórakozással, utazással, munkával. Figyelmét megpróbálja elterelni hogy ne gondoljon arra, ami fáj és ami nyugtalanítja. Isten nem így vigasztal. Az ő vigasztalása megoldás. Nem csillapító, hanem egy életreszóló megoldás. Azt a vigasztalást, Akit ő küldött erre a földre, úgy hívják, hogy Jézus. Vele akar vigasztalni bennünket. Nem is csak vigasztalni - megvigasztalni. Rajtunk semmi más nem segít, csak Isten szava. Emberi szó semmit nem ér. Amikor embereknél keres valaki vigasztalást, úgy jön vissza: rosszabb, mint volt. A samáriai asszony is embereknél keresett vigasztalást. Élete akkor oldódott meg, amikor kimondta: "Tudom, hogy Messiás jő... mikor az eljő, megjelent nékünk mindent" (Jn 4,25). Amikor igazán hozzád ér Jézus, akkor a legelső, amit tesz, hogy megjelent néked mindent. Jelenné teszi a múltat. Eszedbe jutnak dolgok, amiket cselekedtél. Egyszer csak ott van előtted, amit rég elfelejtettél. Jézus azt mondja az asszonynak: "Én vagyok az, aki veled beszélek." Engedd, hadd beszéljen veled is, hogy igazi karácsonyod lehessen.
Amit könyörgéstekben kértek, mind meg is kapjátok, ha hisztek.
Máté 21,22
Uram!
A könyörgés nem imamalom. Ezt Te mondtad. Nem is Istennek adott előírás, melyhez Istennek tartania kell magát. Nem számtantétel: imádkozom - tehát teljesednie kell kívánságomnak. Nem varázslat, mellyel csak meg kell érintenem asztalomat és az máris megterül. Mindezeket példádból látom és tanításodból tudom, aki el nem fáradón buzdítod a tieidet imádkozásra. Ahogyan Te imádkoztál, az nem volt más, mint elszakíthatatlan együttlét az Atyával. Amikor hozzá szóltál, odasimultál hozzá, mint a gyermek az atyjához. Egyetlen akarat diadalmaskodott - az Atyáé. Mert mindig az a legjobb és legszentebb akarat. Akkor is, ha megsokasítja a kenyeret, akkor is, ha az ínség keresztjét szabja ki. Az imádság a Te számodra az Atyával való zavartalan bizalmi viszony volt.
Uram!
Így szeretnék én is mindig imádkozni. Csak olyat kérni, ami mennyei Atyám akaratával megegyezik, és azzal a hittel kérni, mely egy pillanatra sem kételkedik a meghallgattatásban.
Az idők teljességében jön
Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett.
Galáciai levél 4, 4.
Akit lsten igért régen
Az idő teljességében,
Térj be hozzánk s maradj nálunk
Mi ádventi nagy Királyunk!
Minden körülmények között békesség
Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett.
Galáciai levél 4, 4.
Mivel a törvény se megigazítást, se hitet nem adhat és a természeti ember minden cselekedetével sem képes semmit kiérdemelni, Pál apostol most azt mutatja be, aki nekünk ezt a hitet helyettünk megszerezte és aki a megigazítás Ura. Mert a megigazulás. nem ingyen lett a miénk, sőt nagy ára volt - maga az Isten Fia! Azt mondja: "Mikor eljött az időnek teljessége", azaz mikor véget ért szolgaságunk ideje. Nos, ahogy egykor a zsidóknak Krisztus testi eljövetelével betelt az idő, ugyanígy telik az be ma is naponként, valahányszor valakit a hit megvilágosít a felől, hogy törvény alatti szolgaságának vége. Hiszen mit érne Krisztus testi eljövetele, ha az nem szerzett volna a hívőnek ilyen lelki eljövetelt. Testben is azért jött el, hogy lélekben eljöhessen. Mert azoknak jött és jön, akik hitték testi eljövetelét. Atyáinknak is ezért a hitükért jött el minden időben.
A világ kezdetétől a végezetéig minden ezen a testi eljövetelen függ. Aki ebbe fogódzik, véget ér a szolgasága. Tehát kinek-kinek akkor telik be az idő, mikor hinni kezd abban a Krisztusban, aki egyszer eljött s ma is eljön.
Akit lsten igért régen
Az idő teljességében,
Térj be hozzánk s maradj nálunk
Mi ádventi nagy Királyunk!
Minden körülmények között békesség
?Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak" (Ez 34,25).
A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. Isten ünnepélyes keretek között megfogadta, hogy Ő soha nem hűtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez a szövetség kezeskedik biztonságunkról. Ahogyan a pásztor elűzi azoroszlánt és a farkast, úgy őriz minket Isten minden káros hatástól. Az Úr békességet ígér nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. Elűzi a ?vadállatokat az országból".
Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!
Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken is: a pusztaságok és sötét erdők békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára. Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön erősít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokatel fogjuk tudni viselni. A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá teheti. Az erdőben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az övéinek még ott is édes álmot tud adni. Semmiféle külső vagy belső veszély nem félemlítheti meg Isten gyermekeit. Hit által a pusztaság a menny előcsarnokává válhat számunkra, az erdő pedig a dicsőség honának előszobájává.
Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy elhívtál igéddel, és elkészítesz a szolgálatra!
Bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr: Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak! (2Móz 10,3)
Döbbenetes kép jelenik meg előttünk: két ember érkezik a fáraó palotájába. A fáraó elé lépnek, és közvetítik az Úr üzenetét: Bocsásd el népemet... Vajon mit gondolhatott a fáraó Mózesről és Áronról, vakmerőségükrol? Páratlan bátorság, és félelem nélküliség uralta e két követet. Nem féltek. Nem ijedtek meg. De mégis, mi adhatott ekkora erőt? Isten! Hiszen ő küldte őket a fáraóhoz, és mindvégig velük is volt. Isten hatalmassága adta bátorságukat. Az ő nevében cselekedtek. Istenért nem mindennapi dologra vállalkoztak: a népet akarták megszabadítani a fáraó kezéből, hogy az Úrnak szolgálhassanak, ami akár az életükbe is kerülhetett volna. De az Úr megsegítette őket. Ehhez a cselekedetükhöz azonban elengedhetetlen volt a hitük. Hittek az Úrban, és követték utasításait. Nem panaszkodtak, hogy ők ezt nem teszik, mert félnek, hanem vakon követték Istenük parancsait. Nekünk is ilyen "vakon", teljes hittel kell követnünk őt, aki kijelölte számunkra az utat, és a szolgálatára elhívott minket.
Nem igazi szolgája az Úrnak az, aki maga választja ki muködésének terét. Dolgozz és tevékenykedjél úgy és ott, ahogy és ahol a Mester akarja. (Spurgeon)
Istenünk, aki Szeretet vagy, tisztíts meg minket Jézus Krisztus által minden tisztátalanságtól, amely tőled elválaszt, és azután költözz szívünkbe, szabadíts meg bennünket mindentől, ami alkalmatlanná tesz a szolgálatra, hogy hitben, szeretetben és türelemben mindig neked hódoljunk, és örökké tieid legyünk, Jézus Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk által. Ámen.
VEZÉRÜNK SZOLGÁLATÁBAN
"Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt." (1Tim 6:12)
Hűséges katonaként lelkes és tervszerű gyakorlat közben megmentő vezérünk parancsait követni olyan igazi öröm, melyet semmilyen más elfoglaltságban nem találunk meg. Krisztus békéje tölti be minden hűséges katonája szívét. A lélek megnyugszik Krisztus igájának viselése és terhének hordozása közben. Ellentmondásnak tűnik, amikor azt mondjuk, hogy nincs nyugalma a léleknek, és azt csak a folytonos és odaszentelt szolgálatban találja meg, ám ez az igazság. A boldogság az önkéntes, engedelmes szolgálat útján jön, ahol lényünk minden ereje jókedvű, egészséges, összehangolt bevetéseken jön mozgásba, és amikor engedelmeskedhetünk Kapitányunk parancsainak. Minél felelősségteljesebb Krisztus katonáinak megbízatása, lelkük annál nagyobb örömet talál a Megváltó szeretetében és dicsőítésében. A lélek szabadságra talál a legnehezebb és egy kimerítőbb kötelességek teljesítése közben is.
A kötelesség teljesítése egy katona számára munkát jelent. Nem mindig pontosan olyan munka ez, amit szívesen választanánk. Külső kényelmetlenségek, nehézségek és megpróbáltatások azok, amiket Jézus katonáinak el kell hordozniuk. Állandó harci állapotban kell lennünk a gonosszal és saját természetes hajlamainkkal. Nem választhatjuk mi magunk és vehetjük fel a számunkra legmegfelelőbb munkát, mert mi Krisztus katonái vagyunk, az ő fegyelmezése alá tartozunk, és nem a saját gyönyörünket kell keresnünk. Teljes emberként kell harcolnunk az Úr harcait. Olyan ellenséget kell legyőznünk, aki ha tehetné, önmaga alá rendelné minden erőnket.
Saját akaratunknak meg kell halnia; egyedül csak Krisztus akaratát kell követnünk. Krisztus hadseregének a katonája tanulja meg a nehézségek elviselését, az önmegtagadást, a kereszt felvételét, és kövesse vezérét, bármerre is vezeti. Sok olyan tennivaló van, ami próbára teszi az emberi természetet, és fájdalmas a húsnak és vérnek. Az engedelmesség megtanulásának munkája határozott és állandó erőfeszítést követel. A hitnek szép harcát megharcolva; drága győzelmeket aratva, mi az örök életet várjuk. (Youth's Instructor, 1886. december 22.)
Hűséges katonaként lelkes és tervszerű gyakorlat közben megmentő vezérünk parancsait követni olyan igazi öröm, melyet semmilyen más elfoglaltságban nem találunk meg. Krisztus békéje tölti be minden hűséges katonája szívét. A lélek megnyugszik Krisztus igájának viselése és terhének hordozása közben. Ellentmondásnak tűnik, amikor azt mondjuk, hogy nincs nyugalma a léleknek, és azt csak a folytonos és odaszentelt szolgálatban találja meg, ám ez az igazság. A boldogság az önkéntes, engedelmes szolgálat útján jön, ahol lényünk minden ereje jókedvű, egészséges, összehangolt bevetéseken jön mozgásba, és amikor engedelmeskedhetünk Kapitányunk parancsainak. Minél felelősségteljesebb Krisztus katonáinak megbízatása, lelkük annál nagyobb örömet talál a Megváltó szeretetében és dicsőítésében. A lélek szabadságra talál a legnehezebb és egy kimerítőbb kötelességek teljesítése közben is.
A kötelesség teljesítése egy katona számára munkát jelent. Nem mindig pontosan olyan munka ez, amit szívesen választanánk. Külső kényelmetlenségek, nehézségek és megpróbáltatások azok, amiket Jézus katonáinak el kell hordozniuk. Állandó harci állapotban kell lennünk a gonosszal és saját természetes hajlamainkkal. Nem választhatjuk mi magunk és vehetjük fel a számunkra legmegfelelőbb munkát, mert mi Krisztus katonái vagyunk, az ő fegyelmezése alá tartozunk, és nem a saját gyönyörünket kell keresnünk. Teljes emberként kell harcolnunk az Úr harcait. Olyan ellenséget kell legyőznünk, aki ha tehetné, önmaga alá rendelné minden erőnket.
Saját akaratunknak meg kell halnia; egyedül csak Krisztus akaratát kell követnünk. Krisztus hadseregének a katonája tanulja meg a nehézségek elviselését, az önmegtagadást, a kereszt felvételét, és kövesse vezérét, bármerre is vezeti. Sok olyan tennivaló van, ami próbára teszi az emberi természetet, és fájdalmas a húsnak és vérnek. Az engedelmesség megtanulásának munkája határozott és állandó erőfeszítést követel. A hitnek szép harcát megharcolva; drága győzelmeket aratva, mi az örök életet várjuk. (Youth's Instructor, 1886. december 22.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése