2017. január 17., kedd

DOLGOZNOD KELL RAJTA!


,,A szeretet mindig támogató, mindig hűséges, mindig reményteljes, mindig bízik."

(1Korinthus 13.7 CEV)

Clara Null írja: „Egy esküvőn az unokám, Melissa, megkérdezte: »Miért visel minden menyasszony fehér ruhát?« »Mert a fehér a boldogságot jelképezi, és a mai nap élete legboldogabb napja.« A kislány következő kérdése ez volt: »Akkor a vőlegény miért van feketében?«" A házasság csak akkor működik, ha „dolgozol rajta". íme, három alapelv, mellyel erősítheted a tiédet: 1) Légy figyelmes hallgató. Jézus azt mondta: „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!" (Lukács 8:18) Néha a legfontosabb dolog a házastársaddal való kommunikációban az, hogy meghalld, amit nem mond ki, és megtanulj olvasni a sorok között. Nem elég az, hogy csak ott vagy. Társadnak szüksége van arra, hogy érezze, meghallgatják, és tudomásul veszik mondanivalóját. Csak ekkor fog megnyíl­ni, és fogadja el, amit te akarsz mondani. 2) „…az igazságot követvén szeretetben..." (Efézus 4:15 Károli). Senki sem szereti, ha helyreigazítják, de ha valaki lefelé tart egy rossz úton, akkor a szeretet ezt a szemébe mondja. Házasságaink azért bomlanak fel, mert az igazság sérelmet szenved, a becsületet cserbenhagyjuk, a bizalom megtörik, a manipuláció engedélyezett, a szabályt az önérdek írja, a cél a másik leuralása, és mert nem fordítunk egymásra elég időt. 3) Mindig hidd a legjobbat! A szeretet látja, amikor a legrosszabb vagy, de sohasem feledkezik el arról, hogy mi benned a legjobb; a szere­tet egy kicsit csodálatosabbnak hisz, mint amilyen valójában vagy; a szeretet végtelen órákat tud beszélgetni veled, vagy csak csendben ül melletted, ha azt szeretnéd; jobban örül a sikerednek, mint te magad; nem akar mindent jobban tudni, okosabban csinálni, nem akar állandóan tanítani; figyel rád akkor is, amikor a mondandód nem különöseb­ben érdekli. Azért, mert a szeretet hiszi, hogy fontos vagy!


IMÁDKOZZ A LELKIPÁSZTORODÉRT!

„…imádkozzatok…hogy adassék nekem az ige…” (Efezus 6:18-19)
Pál ezt írta az efezusi hívőknek: „…imádkozzatok…énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Efezus 6:18-19). Szoktál imádkozni a lelkipásztorodért? Kellene! Wilbur Chapman első prédikációja után a Bethany Presbiteriánus Gyülekezetben odament hozzá egy ember, és ezt mondta: „Ön meglehetősen fiatal ahhoz, hogy ilyen nagy gyülekezet pásztora legyen. Mindig is idősebb lelkészeink voltak. Attól tartok, nem igazán fog boldogulni, de mivel az evangéliumot hirdeti, segíteni fogom önt mindenben, amiben csak tudom.” „Micsoda fura alak” – gondolta Chapman, ám az ember folytatta mondandóját: „Imádkozni fogok önért, és még néhányan elkötelezték magukat arra, hogy csatlakoznak hozzám az imában.” Később Chapman ezt írta: „Amikor megtudtam, hogy imádkozni fognak értem, már nem éreztem olyan rosszul magam. A három imádkozóból hamarosan ötven lett, aztán az ötvenből kétszáz, akik minden istentisztelet előtt összejöttek, hogy imádkozzanak értem. Egy másik szobában a gyülekezet tizennyolc vezetője térdelt együtt velem, olyan közel hozzám, hogy ha kinyújtom a kezem, elérhettem volna őket. Mindig azzal a bizalommal léptem fel a szószékre, hogy Isten fel fog kenni szolgálatra ezeknek az embereknek az imáira válaszul. Így könnyű volt prédikálni, valóságos öröm. És mi volt az eredmény? A következő három évben ezeregyszáz ember tért meg, és csatlakozott a gyülekezethez, és ezek közül hatszáz férfi volt. Ez a Szentlélek gyümölcse volt az imádságokra válaszul. A gyülekezeti tagoknak sokkal nagyobb feladatuk volt annál, mint hogy csupán eljárjanak az istentiszteletekre kíváncsiságból, elüldögéljenek és várják, hogy szórakoztassák őket. Az a dolguk, hogy hatalmas erővel imádkozzanak azért, hog a Szentlélek ruházza fel a prédikátort erővel, és tegye szavait dinamit-erejűvé.
Kovácsolj fegyvert gyengeségeidből!

„Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben… mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Korinthus 12:10)
Pál azt írja: „…tövis adatott a testembe… háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.« Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Korinthus 12:7-10). Pál megtanulta, hogyan lehet gyengesége fegyverré, ha általa közelebb kerül Istenhez. Ezt a leckét neked is meg kell tanulnod. Eugene Peterson parafrázisában így fogalmazza meg Krisztus első boldogmondását: „Áldott vagy, ha saját erőd végére értél, mert minél kevesebb maradt belőled, annál több helye lesz Istennek és az ő uralmának” (Máté 5:3 TM). Ez nem azt jelenti, hogy bele kell törődnöd jellemhibáidba vagy kudarcaidba azt mondva: „Ez van, én már csak ilyen vagyok.” Nem, szembesülnöd kell minden gyengeségeddel, meg kell vallanod, és engedned kell, hogy Krisztus vegye át az uralmat. Mindig küzdeni fogsz valamivel. Pál elismerte ezt: „Ezt a drága üzenetet átlagos életünk dísztelen cserépedényében hordozzuk, hogy senki se tévessze össze Isten összehasonlíthatatlan erejét a mi erőnkkel…” (2Korinthus 4:7 TM). Olyanok vagyunk, mint egy cserépedény: törékenyek, csorbultak, repedezettek, Isten mégis felhasznál, ha átadjuk magunkat neki, és engedjük, hogy általunk végezze munkáját.





Menekülsz Isten elől?


„El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön…” (Jónás 1:3)

Ninive körülbelül 550 mérföldnyire keletre volt Jónástól. Tarsís 2500 mérföldnyire nyugatra. Ahelyett, hogy 550 mérföldet ment volna Isten akarata szerint, Jónás úgy döntött, hogy inkább 2500-at megy az ellenkező irányba. Tettél valaha ilyet? Isten azt mondja: „Menj ide!”, de te inkább oda mégy. A rossz hír az, hogy ilyenkor nem csupán 2500 mérföldet kell megtenned visszafelé, de azt az 550-et is, amerre először küldött Isten. Sőt, bármikor futsz is Isten elől, mindig meg kell fizetned az árát. „…talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt…” (Jónás 1:3). Ha Ninivébe mégy, abban az a jó, hogy Isten állja a költségeket. Ha Tarsísba mégy, neked kell fizetned a számlát. Nagyon sokan hatalmas árat fizetünk a tarsísi utakért, miközben, ha Isten útját választjuk, ő állja a számlát.

Figyelj meg még valamit: ha nem engedelmeskedsz Istennek, azzal nem csupán magadat zavarod össze, hanem a körülötted lévők életét is. Azok a szegény tengerészek nem kértek Jónás problémáiból, mégis megkapták. Te is összezavarod mások életét a lázadásod miatt? Gondold végig: ha a szél, a tenger és a cet is Istennek tartozott engedelmességgel, mik voltak Jónás menekülési esélyei? Jónás nem fordult vissza, amíg el nem nyelte a tenger és a cet, és sokan közülünk nem kezdik el a helyes dolgot tenni, amíg minket is el nem borítanak a dolgok; amíg Isten nem hagyja a körülményeket olyan rosszra fordulni, hogy Hozzá fussunk, ahelyett, hogy Előle futnánk, mert már nem maradt más lehetőségünk. Nos, szól ma hozzád Isten?



„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz…” (Jónás 3:1)

Jónás komolyan imádkozott a cet gyomrában; megbánta előítéleteit, és megtanulta szeretni azokat az embereket, akiket korábban megvetett. Ott dőlt el, hogy hajlandó olyan dolgokat prédikálni az embereknek, amiket azok nem szeretnek hallani. Figyelj meg még valamit: Isten nem lépett közbe, amíg Jónás meg nem tért. A legtöbben azt szeretnénk, ha Isten mozdulna, mielőtt még mi mozdulunk. Nem, Jónás cselekedett, és aztán erre Isten válaszolt; parancsot adott a cetnek, és az kiköpte Jónást a szárazföldre, ahol a szökevény próféta útbaigazítást kért Ninive felé. Néha a lázadó lelkületünk miatt nem hozzuk helyre a kapcsolatunkat, hanem átlépünk a következő házasságba. Néha a lázadó lelkületünk miatt nem hozzunk rendbe a dolgainkat, amíg ötvenévesek nem leszünk. Néha a lázadó lelkületünk miatt sokáig tart leküzdeni szenvedélyeinket, függőségeinket, pedig sokkal hamarabb is megbirkózhattunk volna velük. Jónáshoz hasonlóan el kell jutnunk a mélységekig. De bármibe is kerül, Isten el fogja végezni. Elmehetsz Ninivébe magadtól, vagy Isten visz el oda. De könnyebb, ha elsőre engedelmeskedsz.

Jónás története bizonyítja, hogy az Úr a második lehetőségek Istene. „Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz…” (Jónás 3:1). Jó hír: bár menekültél Isten elől, az életed hajótörést szenvedett, és úgy érzed, mindjárt megfulladsz, Isten megszabadít és helyreállít, ha hozzá fordulsz. Második lehetőséget ad a házasságodban, a szolgálatodban vagy a hivatásodban. De van egy feltétel: Isten nem fogja meggondolni magát, és nem fog alkalmazkodni ahhoz, amit te akarsz, tehát neked kell megváltoztatni a gondolkodásmódod és viselkedésed, és azt tenned, amit Ő mond. Rendben?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése