A szeretet megbocsátja a bántást
Építsd házad a kősziklára
"A gyűlölet felszítja a viszályt, de a szeretet minden vétket befed" (Péld 10,12 egyszerű fordítás)
Példabeszédek 10,12 azt mondja: "A gyűlölet felszítja a viszályt, de a szeretet minden vétket befed" (egyszerű fordítás). Mi az, amit a "mindenből" nem engedtél még el? Mik azok a sérelmek az életedben, amelyekbe még mindig kapaszkodsz?
Talán gyerekkorodban bántott egy felnőtt - egy tanár, egy családtag, talán még a szüleid is. A Biblia azt mondja, hogy többféle ítélet is lesz a gyermek molesztálás, elhanyagolás, és elhagyás miatt. Egy nap Isten elégtételt vesz ezekért a dolgokért. Amikor Isten azt mondja: "Tisztelt apádat, és anyádat", nem azt mondja, hogy tiszteld a bűneiket, vagy az önzőségüket, vagy a rossz döntéseiket. Nem mondja, hogy hagyd figyelmen kívül az életedben lévő fájdalmat és vegyél fel egy vidám arcot, azt tettetve, hogy minden nagyszerű.
Tehát mire számít Isten? Hogyan várja tőled, hogy szeresd a romboló embereket, akik bántottak téged?
Nem várja tőled, hogy hagyd őket figyelmen kívül. Nem várja tőled, hogy csinálj úgy, mintha ez nem is létezne. Nem kéri, hogy kendőzd el, tagadd le, fojtsd vissza, vagy találj ki mentségeket azoknak az embereknek, akik bántottak téged.
Isten nem akarja, hogy színlelj. Azt szeretné, ha szembenéznél vele, mert nem tudsz megbocsátani, amíg nem szembesültél a dologgal. Abba kell hagynod a menekülést és a hibáztatást is.
Ha szeretnél azzá a szerető nővé, vagy férfivá válni, amivé Isten szeretné, hogy válj, akkor most kell megbírkóznod azzal a fájdalommal, amit valaki okozott a múltadban. Ha még mindig mérges vagy a szüleidre, vagy bárki másra, akkor még mindig megengeded annak az embernek, hogy uralkodjon rajtad.
Ne engedd ezt többé! Le kell számolnod a haraggal! Szembe kell nézned vele, hogy meg tudd bocsátani.
A Biblia azt mondja a Példabeszédek 19,11-ben:"dicsőségedre válik, ha nem veszed fel a sértést." De nem tudod nem felvenni, amíg szembe nem néztél vele, és meg nem bocsátottad. Azután majd el tudod engedni. A szeretet el tud engedni.
Tudjuk, hogy a szeretet "nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele" (1Korinthus 13,5 egyszerű fordítás). Nem tudom kinek kell megbocsátanod, de azt tudom, hogy ez az a nap, hogy megtedd. A szeretet el tud engedni. A szeretet megbocsát. Mert megérdemlik? Nem. Hanem mert ez az, amit Isten tett érted, és ez az egyetlen út ahhoz, hogy szabad légy.
Beszéljünk róla:
* Kik azok az emberek az életedben, akik bántottak, és akiknek meg kell bocsátanod?
* Mit változtat meg a megbocsátás azon a fájdalmon, ami történt? Mit változtat meg benned? A jövődben?
* Hogy tudja a Példabeszédek 19,11 megváltoztatni, hogy később miként reagálsz a bántásra?
Példabeszédek 10,12 azt mondja: "A gyűlölet felszítja a viszályt, de a szeretet minden vétket befed" (egyszerű fordítás). Mi az, amit a "mindenből" nem engedtél még el? Mik azok a sérelmek az életedben, amelyekbe még mindig kapaszkodsz?
Talán gyerekkorodban bántott egy felnőtt - egy tanár, egy családtag, talán még a szüleid is. A Biblia azt mondja, hogy többféle ítélet is lesz a gyermek molesztálás, elhanyagolás, és elhagyás miatt. Egy nap Isten elégtételt vesz ezekért a dolgokért. Amikor Isten azt mondja: "Tisztelt apádat, és anyádat", nem azt mondja, hogy tiszteld a bűneiket, vagy az önzőségüket, vagy a rossz döntéseiket. Nem mondja, hogy hagyd figyelmen kívül az életedben lévő fájdalmat és vegyél fel egy vidám arcot, azt tettetve, hogy minden nagyszerű.
Tehát mire számít Isten? Hogyan várja tőled, hogy szeresd a romboló embereket, akik bántottak téged?
Nem várja tőled, hogy hagyd őket figyelmen kívül. Nem várja tőled, hogy csinálj úgy, mintha ez nem is létezne. Nem kéri, hogy kendőzd el, tagadd le, fojtsd vissza, vagy találj ki mentségeket azoknak az embereknek, akik bántottak téged.
Isten nem akarja, hogy színlelj. Azt szeretné, ha szembenéznél vele, mert nem tudsz megbocsátani, amíg nem szembesültél a dologgal. Abba kell hagynod a menekülést és a hibáztatást is.
Ha szeretnél azzá a szerető nővé, vagy férfivá válni, amivé Isten szeretné, hogy válj, akkor most kell megbírkóznod azzal a fájdalommal, amit valaki okozott a múltadban. Ha még mindig mérges vagy a szüleidre, vagy bárki másra, akkor még mindig megengeded annak az embernek, hogy uralkodjon rajtad.
Ne engedd ezt többé! Le kell számolnod a haraggal! Szembe kell nézned vele, hogy meg tudd bocsátani.
A Biblia azt mondja a Példabeszédek 19,11-ben:"dicsőségedre válik, ha nem veszed fel a sértést." De nem tudod nem felvenni, amíg szembe nem néztél vele, és meg nem bocsátottad. Azután majd el tudod engedni. A szeretet el tud engedni.
Tudjuk, hogy a szeretet "nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele" (1Korinthus 13,5 egyszerű fordítás). Nem tudom kinek kell megbocsátanod, de azt tudom, hogy ez az a nap, hogy megtedd. A szeretet el tud engedni. A szeretet megbocsát. Mert megérdemlik? Nem. Hanem mert ez az, amit Isten tett érted, és ez az egyetlen út ahhoz, hogy szabad légy.
Beszéljünk róla:
* Kik azok az emberek az életedben, akik bántottak, és akiknek meg kell bocsátanod?
* Mit változtat meg a megbocsátás azon a fájdalmon, ami történt? Mit változtat meg benned? A jövődben?
* Hogy tudja a Példabeszédek 19,11 megváltoztatni, hogy később miként reagálsz a bántásra?
Építsd házad a kősziklára
Mind
azt akarjuk, hogy Isten megáldja az életünket. Ahhoz, hogy ezt
megtehesse, be kell lépjünk az Igébe. Az elmúlt napokban Jakab 1:22-25
szerint vizsgáltuk meg azt a négy módot, ahogyan Isten szavára
reagálnunk kell, hogy olyan életünk legyen, amelyet Isten megáld.
• Olvasd a Bibliát ... "elszántan tekint bele"
• Tekintsd át újra Bibliát ... "megmarad mellette"
• Emlékezz a Bibliára ... " nem feledékeny hallgatója"
• Reagálj a Bibliára ... "tevékeny megvalósítója"
Ha ugyan olvasod, tanulmányozod és memorizálod is az Igét, de soha nem alkalmazod az életedre, elvéted a célt. Jakab 1:22 figyelmeztet, nehogy megcsaljuk magunkat a Biblia olvasásával kapcsolatban. Ehelyett forduljunk affelé, amit Isten tanít nekünk: a tevékeny megvalósítás felé.
A Bibliának csak abban a részében hiszel igazán, amit meg is cselekszel. Ha megosztok veled egy bibliai alapigazságot a családi költségvetéseddel kapcsolatban, de te sosem valósítod meg azt, egyszerűen becsapod magad. Nem tudod meg valójában, hogy mit tanít erről a Biblia.
A Bibliának csak abban a részében hiszel igazán, amit meg is cselekszel.
Majdnem minden üzenetben, amit megosztok a Saddleback Gyülekezetben, minden fontos részben van egy ige. Hogy miért? Mert Isten azt akarja, hogy cselekvői és megtevői legyünk az Igének, ne csupán hallgatói. Túl sok alkalommal hallgatunk jó bibliai tanításokat, de nem tudjuk, mihez kezdjünk azzal, amit tanultunk.
Jézus azt mondja a Máté 7:24-ben,
"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát."
A Biblia alkalmazása az életedre stabilitást ad az élet viharaiban.
Nem tudjuk, milyen nehézségek érnek bennünket a következő egy két esztendőben. De egyet tudok: Ha nehéz idők jönnek és te nem Isten szavára alapozol, szét fogsz morzsolódni apró darabokra. A minket körülvevő kultúra tünékenyebb, mint a futóhomok.
Ehelyett építkezz az életedben befogadva az Úr változhatatlan beszédét és nincs az a vihar, amely megremegtetné az igaz Kősziklát!
Gondolatébresztő:
* Milyen vihar elé nézel mostanában? Bízol Isten gondviselésében és keresed-e az Ő vezetését Igéjében?
* Mit olvastál ma a Szentírásban a csendességedben? Hogyan fogod tenni is, amit olvastál?
• Olvasd a Bibliát ... "elszántan tekint bele"
• Tekintsd át újra Bibliát ... "megmarad mellette"
• Emlékezz a Bibliára ... " nem feledékeny hallgatója"
• Reagálj a Bibliára ... "tevékeny megvalósítója"
Ha ugyan olvasod, tanulmányozod és memorizálod is az Igét, de soha nem alkalmazod az életedre, elvéted a célt. Jakab 1:22 figyelmeztet, nehogy megcsaljuk magunkat a Biblia olvasásával kapcsolatban. Ehelyett forduljunk affelé, amit Isten tanít nekünk: a tevékeny megvalósítás felé.
A Bibliának csak abban a részében hiszel igazán, amit meg is cselekszel. Ha megosztok veled egy bibliai alapigazságot a családi költségvetéseddel kapcsolatban, de te sosem valósítod meg azt, egyszerűen becsapod magad. Nem tudod meg valójában, hogy mit tanít erről a Biblia.
A Bibliának csak abban a részében hiszel igazán, amit meg is cselekszel.
Majdnem minden üzenetben, amit megosztok a Saddleback Gyülekezetben, minden fontos részben van egy ige. Hogy miért? Mert Isten azt akarja, hogy cselekvői és megtevői legyünk az Igének, ne csupán hallgatói. Túl sok alkalommal hallgatunk jó bibliai tanításokat, de nem tudjuk, mihez kezdjünk azzal, amit tanultunk.
Jézus azt mondja a Máté 7:24-ben,
"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát."
A Biblia alkalmazása az életedre stabilitást ad az élet viharaiban.
Nem tudjuk, milyen nehézségek érnek bennünket a következő egy két esztendőben. De egyet tudok: Ha nehéz idők jönnek és te nem Isten szavára alapozol, szét fogsz morzsolódni apró darabokra. A minket körülvevő kultúra tünékenyebb, mint a futóhomok.
Ehelyett építkezz az életedben befogadva az Úr változhatatlan beszédét és nincs az a vihar, amely megremegtetné az igaz Kősziklát!
Gondolatébresztő:
* Milyen vihar elé nézel mostanában? Bízol Isten gondviselésében és keresed-e az Ő vezetését Igéjében?
* Mit olvastál ma a Szentírásban a csendességedben? Hogyan fogod tenni is, amit olvastál?
Isten még nem végzett
"Légy abban biztos, hogy aki elkezdte benned a jó munkát, teljes
mértékben véghezviszi a Jézus Krisztus napjára" (Filippi 1:6 NIV)
Mi emberek nagyszerű elkezdők, de nagyon rossz befejezők vagyunk. Vannak befejezetlen szimfóniáink, befejezetlen épületeink, befejezetlen könyveink, befejezetlen projektjeink. Mi nem fejezzük be mindig, amit elkezdtünk, de Isten igen.
Isten nem alkotott madarat fél szárnnyal. Nem alkotott befejezetlen virágot vagy csillagot. A végső simításokat is elvégzi azon, amit csinál, majd ezt mondja: "Ez jó."
A Biblia azt mondja, hogy amikor Jézus Krisztus elkezd dolgozni az életeden, befejezi amit elkezdett, a hibák, rossz döntések, bűnök vagy körülmények ellenére, amivel szembe kell néznünk. Egy nap, amikor majd a Mennybe jutunk, olyanok leszünk mint Jézus, mert olyannak látjuk majd őt, amilyen. Ez a cél.
Addig is, ha élvezni akarjuk az időt, amit másokkal tölthetünk, akkor türelmesnek kell lennünk a fejlődésükkel. Hagynunk kell, hogy nőjenek és fejlődjenek. Pál elmondhatta: "Nem vagyok az az ember, aki voltam, köszönöm Uram. De azt is köszönöm Uram, hogy még nem vagyok az, aki lehetek, hanem fejlődhetek, változhatok."
Ha szeretnéd élvezni a házasságod, akkor meg kell tanulnod élvezni a kapcsolatot férjeddel vagy feleségeddel most, miközben lehetőséget adsz neki a változásra, növekedésre. Máskülönben, mire a feltételeidnek megfelel, akkor már egy másik helyzetben leszel más szükségekkel.
Szülők, ha élvezni szeretnétek a gyerekekkel töltött időt, akkor meg kell tanulni élvezni azt, amíg fejlődnek, mert tökéletes gyerek nem létezik.
És tökéletes felnőtt sincs. Ha annak, hogy valakivel jól érezd magad az a feltétele, hogy legyen az illető tökéletes, akkor elég nyomorúságos lesz az életed hátralévő része. Nincs tökéletes ember.
Beszéljünk róla:
- Ma kivel kell elnézőnek lenned, megértve azt, hogy Isten még dolgozik rajta a maga módján és ideje szerint?
- Ha tudjuk azt, hogy Jézus Krisztus befejezi, amit elkezdett benned, akkor szerinted mi a te feladatod a folyamatban? Milyen lépéseket kell megtenned a lelki fejlődésedért?
Mi emberek nagyszerű elkezdők, de nagyon rossz befejezők vagyunk. Vannak befejezetlen szimfóniáink, befejezetlen épületeink, befejezetlen könyveink, befejezetlen projektjeink. Mi nem fejezzük be mindig, amit elkezdtünk, de Isten igen.
Isten nem alkotott madarat fél szárnnyal. Nem alkotott befejezetlen virágot vagy csillagot. A végső simításokat is elvégzi azon, amit csinál, majd ezt mondja: "Ez jó."
A Biblia azt mondja, hogy amikor Jézus Krisztus elkezd dolgozni az életeden, befejezi amit elkezdett, a hibák, rossz döntések, bűnök vagy körülmények ellenére, amivel szembe kell néznünk. Egy nap, amikor majd a Mennybe jutunk, olyanok leszünk mint Jézus, mert olyannak látjuk majd őt, amilyen. Ez a cél.
Addig is, ha élvezni akarjuk az időt, amit másokkal tölthetünk, akkor türelmesnek kell lennünk a fejlődésükkel. Hagynunk kell, hogy nőjenek és fejlődjenek. Pál elmondhatta: "Nem vagyok az az ember, aki voltam, köszönöm Uram. De azt is köszönöm Uram, hogy még nem vagyok az, aki lehetek, hanem fejlődhetek, változhatok."
Ha szeretnéd élvezni a házasságod, akkor meg kell tanulnod élvezni a kapcsolatot férjeddel vagy feleségeddel most, miközben lehetőséget adsz neki a változásra, növekedésre. Máskülönben, mire a feltételeidnek megfelel, akkor már egy másik helyzetben leszel más szükségekkel.
Szülők, ha élvezni szeretnétek a gyerekekkel töltött időt, akkor meg kell tanulni élvezni azt, amíg fejlődnek, mert tökéletes gyerek nem létezik.
És tökéletes felnőtt sincs. Ha annak, hogy valakivel jól érezd magad az a feltétele, hogy legyen az illető tökéletes, akkor elég nyomorúságos lesz az életed hátralévő része. Nincs tökéletes ember.
Beszéljünk róla:
- Ma kivel kell elnézőnek lenned, megértve azt, hogy Isten még dolgozik rajta a maga módján és ideje szerint?
- Ha tudjuk azt, hogy Jézus Krisztus befejezi, amit elkezdett benned, akkor szerinted mi a te feladatod a folyamatban? Milyen lépéseket kell megtenned a lelki fejlődésedért?
Mennyire van tele a hátizsákod?
„Szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7:14)
„Nem bolond az, aki elengedi, amit úgysem tud megtartani, azért, hogy megragadja azt, amit nem veszíthet el” - Jim Elliot, egy misszionárius, akit megölték, miközben megpróbálta Equadorban a Waodani indiánoknak Jézust hirdetni.
Képzeld el, hogy megpróbálsz gyalogolni lefele egy keskeny ösvényen, amelyet tüskés indák és alacsonyan lehajló ágak szegélyeznek, te pedig egy óriási hátizsákot viszel, teletömve mindenféle dologgal, amiket szükségesnek gondolsz.
Képzeld el mennyire fárasztó és zavaró, amikor a nehéz hátizsákod beleakad az ágakba, indákba. Lassan belátnád, hogy sok általad cipelt dolog inkább gátol, mint segít, és elkezdenéd egymás után kihúzgálni ezeket a hátizsákodból, és sajnálkozva eldobni.
Képzeld el, hogyan éreznéd magad, amikor elérsz a keskeny ösvény végére, és felfedezed: ahhoz, hogy elérd a célodat, még keresztül kell préselni magad egy nagyon keskeny szoroson. Kiveszed az utolsó dolgokat is a hátizsákodból, de ekkor ébredsz rá, hogy nincs értelme egy üres hátizsákot átvinni ezen a kapun.
Így hát kelletlenül hátrahagyod a zsákot, és keresztül mégy a keskeny kapun egy új életre. Ez az életed Krisztusban. Követted Jézust végig a keskeny úton és át a szoros kapun a mennyei királyságba.
Benn a mennyben felismered, hogy te magad tetted az utadat sokkal nehezebbé, mint amilyen egyszerű lehetett volna, mert minden, amit olyan vonakodva hagytál el, teljesen hasznavehetetlen, felesleges az új életedben. Azok a dolgok pedig, amiket Jézus ad neked az új életedben, messze értékesebbek bárminél, amit hátrahagytál.
Amikor Jézus a hűségünket, engedelmességünket követeli, nem megpróbál elvenni valami jó dolgot tőlünk. Sokkal inkább azért teszi, mert tudja, hogy ez a világ véget ér, és fel akar készíteni a vele való örök életre.
Hogy állsz a következő évtizedre szóló céljaiddal, terveiddel? Mi az a dolog, amit vonakodsz feladni? Lehet, hogy ez nem egy dolog. Talán a fegyelmezetlenségedet kellene feladnod, amivel a pénzügyeidhez, az egészségedhez vagy a bibliatanulmányozásodhoz viszonyulsz.
Bármi is legyen az, Jézus döntés elé állít. Bízol-e benne, amikor azt mondja, hogy fel kell adnod ezt a dolgot, vagy ragaszkodsz ahhoz, hogy cipelned kell egy túlságosan megrakott hátizsákot a következő években?
„Nem bolond az, aki elengedi, amit úgysem tud megtartani, azért, hogy megragadja azt, amit nem veszíthet el” - Jim Elliot, egy misszionárius, akit megölték, miközben megpróbálta Equadorban a Waodani indiánoknak Jézust hirdetni.
Képzeld el, hogy megpróbálsz gyalogolni lefele egy keskeny ösvényen, amelyet tüskés indák és alacsonyan lehajló ágak szegélyeznek, te pedig egy óriási hátizsákot viszel, teletömve mindenféle dologgal, amiket szükségesnek gondolsz.
Képzeld el mennyire fárasztó és zavaró, amikor a nehéz hátizsákod beleakad az ágakba, indákba. Lassan belátnád, hogy sok általad cipelt dolog inkább gátol, mint segít, és elkezdenéd egymás után kihúzgálni ezeket a hátizsákodból, és sajnálkozva eldobni.
Képzeld el, hogyan éreznéd magad, amikor elérsz a keskeny ösvény végére, és felfedezed: ahhoz, hogy elérd a célodat, még keresztül kell préselni magad egy nagyon keskeny szoroson. Kiveszed az utolsó dolgokat is a hátizsákodból, de ekkor ébredsz rá, hogy nincs értelme egy üres hátizsákot átvinni ezen a kapun.
Így hát kelletlenül hátrahagyod a zsákot, és keresztül mégy a keskeny kapun egy új életre. Ez az életed Krisztusban. Követted Jézust végig a keskeny úton és át a szoros kapun a mennyei királyságba.
Benn a mennyben felismered, hogy te magad tetted az utadat sokkal nehezebbé, mint amilyen egyszerű lehetett volna, mert minden, amit olyan vonakodva hagytál el, teljesen hasznavehetetlen, felesleges az új életedben. Azok a dolgok pedig, amiket Jézus ad neked az új életedben, messze értékesebbek bárminél, amit hátrahagytál.
Amikor Jézus a hűségünket, engedelmességünket követeli, nem megpróbál elvenni valami jó dolgot tőlünk. Sokkal inkább azért teszi, mert tudja, hogy ez a világ véget ér, és fel akar készíteni a vele való örök életre.
Hogy állsz a következő évtizedre szóló céljaiddal, terveiddel? Mi az a dolog, amit vonakodsz feladni? Lehet, hogy ez nem egy dolog. Talán a fegyelmezetlenségedet kellene feladnod, amivel a pénzügyeidhez, az egészségedhez vagy a bibliatanulmányozásodhoz viszonyulsz.
Bármi is legyen az, Jézus döntés elé állít. Bízol-e benne, amikor azt mondja, hogy fel kell adnod ezt a dolgot, vagy ragaszkodsz ahhoz, hogy cipelned kell egy túlságosan megrakott hátizsákot a következő években?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése