2017. március 19., vasárnap

A római út az üdvösségre

„…Isten kegyelmi ajándéka az örök élet…” (Róma 6:23)


Üres az életed? Békére vágysz? Annak tudatára, hogy bűneid megbocsáttattak, és arra a bizonyosságra, hogy otthonod van a mennyben? Akkor ma helyezd a bizalmadat Krisztusba, és tedd Őt az életed urává! „Hogyan?” – kérdezed. Válaszd a római utat az üdvösségre (amit a Rómaiakhoz írt levélben találsz)!

Első lépés: „bűnösként összeállítottuk ezt a hosszú és sajnálatos listát… és bebizonyítottuk, hogy teljességgel képtelenek vagyunk azt a dicsőséges életet élni, ami Isten akarata a számunkra” (Róma 3:23 TM). Lásd be: mindannyian bűnösek vagyunk a lelkünk legmélyéig, és kétségbeejtően szükségünk van Megváltóra.

Második lépés: „Dolgozz keményen a bűnnek egész életedben, és a nyugdíjad a halál lesz. Isten ajándéka viszont valódi élet, örök élet, amit Jézus ad át” (Róma 6:23, parafrázis). Az evangélium „jó hírt” jelent, és a jó hír a következő: a bűneidért (mindegyikért) ki lett fizetve az ár a kereszten.

Harmadik lépés: „Isten kockára tette a szeretetét értünk, amikor Fiát feláldozva halálra adta, amikor mi még teljesen hasznavehetetlenek voltunk a számára” (Róm 5:8 TM). Az üdvösséget nem tudod jó cselekedetekkel kiérdemelni, sem azzal, hogy jó a jellemed. Isten ajánlja fel neked ingyen. Csak annyit kell tenned, hogy hittel elfogadod.

Negyedik lépés: „Nem „teszel” semmit, egyszerűen Istenhez kiáltasz, bízva abban, hogy Ő megteszi érted. Ez az üdvösség… mondd ki, mondd ki hangosan: „Isten minden elrendezett közte és köztem!” (Róma 10:9-12 TM).

Most pedig imádkozz ezekkel a szavakkal: „Uram, átadom az életem neked. Jöjj a szívembe! Hit által elfogadom az örök élet ajándékát. Köszönöm, hogy mindent elrendeztél közted és köztem, Jézus nevében, ámen.”


Isten és a pénzed
„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)
A Biblia azt mondja: „Jézus… nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe…” (Márk 12:41). Próbálj őszintén válaszolni a következő kérdésre: „Másmilyen lenne az adakozásom, ha Jézus hozná a perselyt és figyelné, hogy mit írok a csekkre?” Igazából pontosan ezt teszi. Minden alkalommal, amikor Isten azt kéri, hogy adj, figyeli az engedelmességedet, a következetességedet és a nagylelkűségedet vagy annak hiányát. Nem az alapján tesz mérlegre, hogy mennyit adsz, hanem az alapján, hogy mennyid van, és mennyit tartasz meg. Ezért mondta Jézus: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”.

Nos, mivel minden emberi vállalkozás mulandóságra ítéltetett, csak Isten országának „…nem lesz vége…” (Ézsaiás 9:6), nem nehéz rájönni, hogy hová érdemes befektetni, igaz? Mégis ki az közülünk, akit nem foglalkoztat jobban álmai otthona itt a földön, mint örök otthona a mennyben? Jézus ezért kérdőjelezi meg újra és újra értékrendünket. Megfigyelted már valaha, hogy milyen sok ember igyekszik nagy adományokat adni Isten munkájára a halálos ágyán? Talán azért van ez, mert a ravatalról messzebbre látni! „…gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” (Máté 6:20). Jézus azt mondja nekünk: „Nem vihetsz magaddal semmit, de előre tudod küldeni”. Hála Istennek a nagylelkű örökhagyókért, de nem gondolod, hogy bölcsebb lenne még életedben adakozni, és élvezni annak kettős áldását, hogy látod a pénzedet Isten országában kamatozni, miközben még itt vagy és örülhetsz ennek? Összegzésül: ha tudni akarod, hogy mi az, ami valóban fontos számodra, figyeld meg, hogy mit kezdesz a pénzeddel!



„Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából!” (Példabeszédek 3:9)
Ahhoz, hogy a Szentírás alapelvei szerint élj, és anyagilag is áldott légy, három dolgot kell megőrizned emlékezetedben. Először: ne felejtsd el, hogy minden Istené. Lehet, hogy a folyószámlán a te neved van, de ez ne tévesszen meg! „Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk” (1Krónika 29:14). Igazság szerint te csak végrehajtója vagy Isten akaratának. Tehát ha Ő azt mondja, hogy adományozz egy bizonyos összeget, ne mondd: „Majd még gondolkodom rajta, aztán szólok, hogy döntöttem”. És ne próbálj alkudozni, mert minden engedelmes tett másik oldalán egy áldás vár! „Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézsaiás 1:19).

Másodszor: emlékezz arra, hogy Isten a forrásod! Nincs semmid, amit nem Ő adott neked: „minden jó adomány… a világosság Atyjától száll alá…” (Jakab 1:17). Nincs abban semmi rossz, ha élvezed, befekteted, vagy megosztod másokkal a pénzedet, amíg egyedül az élő Istenben bízol, „aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk” (1Timóteus 6:17). Harmadszor: ne felejtsd el, hogy minden pénzügyi döntés egyben spirituális döntés is. A csekkfüzeted az értékrendedet tükrözi. A tiéd mit mutat? Amikor adakozásról volt szó, a macedóniai keresztények helyesen cselekedtek: „…erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak… először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából” (2Korinthus 8:3-5). Ha Istennek adod a szíved, nem lesz probléma számodra, hogy bármi mást is neki adj.




„Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt.” (Példabeszédek 21:20)
Ha jó sáfára akarsz lenni mindannak, amit Isten rád bízott, tedd a következő négy dolgot!

Először: csökkentsd az adósságaidat! A bölcsesség vezessen, ne az ösztönök. Az anyagi biztonság kulcsa az, hogy kevesebbet költesz, mint amennyit keresel. Ha elborítanak az adósságok, az előre elkötelez, és meghatározza, hogy merre haladhatsz. Amit ma teszel, az az egyetlen, amivel hatást gyakorolhatsz a holnapodra.

Másodszor: emlékezz, a készpénz a nyerő! Ne töprengj bonyolult befektetési stratégiákon, amíg nincs legalább három-hat havi megélhetésre elegendő tartalékod a bankban! Így fel vagy készülve mindenre, ha bármilyen vészhelyzet adódna – mert fog. A Biblia azt mondja: „A bölcs házában tartalékok vannak…, de az ostoba mindent eltékozol” (Példabeszédek 21:20 NIV).

Harmadszor: tűzz ki hosszú távú pénzügyi célt, és ehhez viszonyítsd az ügyeidet! Az oroszlánszelídítők széket használnak az idomításhoz. Miért? Mert az oroszlán megpróbál mind a négy lábra egyszerre összpontosítani, és ettől összezavarodik. Koncentrálj a hosszú távú célra! Végül: ne csak megtakaríts, hanem vess is! „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Valódi anyagi szabadságot ad, ha az adakozás többé nem fenyegeti a biztonságérzetedet, mert megtanultad, hogy ha következetesen vetsz Isten országába, az mindig aratást fog hozni. Az igazság az, hogy nincs is ennél jobb életmód!


JÓBAN, ROSSZBAN

„...szerette övéit... szerette őket mindvégig." (János 13:1)

Egy forgalmas reggelen egy nővérke a sürgősségi rendelőben leültetett egy idősebb úriembert, aki azért jött, hogy varratokat szedjenek ki a kezéből. A férfi ezt mondta: „Nővérke, én sietek. Egy óra múlva fontos találkozóm van." A sor előtte nagyon lassan haladt, és ő egyre aggodalmasabban nézte az óráját. A nővér tudta, hogy így semmi esélye, hogy odaérjen a találkozóra, ezért beengedte a vizsgálóba, ellenőrizte általános állapotát, és megnézte a sebét. Látta, hogy a seb szépen gyógyult, ezért az orvossal megbeszélve a helyzetet, engedélyt kapott arra, hogy eltávolítsa a varratokat, és új kötést tegyen a sebre. Megkérdezte a férfitől: „Egy másik orvoshoz siet megbeszélt időpontra?" Az idős úr így felelt: „Nem, a feleségemhez megyek az idősek otthonába, hogy együtt reggelizzünk". A nővér a felesége állapotáról érdeklődött, és megtudta, hogy Alzheimer-kórban szenved. „Zokon fogja venni, ha nem ér oda idejében?" A férfi erre azt mondta, hogy a felesége már öt éve fel sem ismeri. A nővér csodálkozva kérdezte: „És ön mégis minden reggel meglátogatja, akkor is, ha ő nem is tudja, hogy kicsoda ön?" Az idős ember elmosolyodott, megveregette a nővérke kezét, és így felelt: „Ó, igen. Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy ő ki!" Szeretni jóban és rosszban azt jelenti, hogy elkötelezitek magatokat egymásnak az élet minden idejére és minden körülményére. Krisztus is így szeretett minket: „...szerette övéit... szerette őket mind­végig". Ezért mondja ezt: „Uj parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!" (János 13:34).







TALÁLKOZTAM A MESTERREL

„…láttuk az ő dicsőségét…” (János 1:14)

A Biblia azt mondja: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Személyesen ismerni az Úr Jézus Krisztust annyi, mint szeretni őt, szeretni őt azt jelenti, mint szolgálni őt, és szolgálni őt azt jelenti, hogy megtapasztaljuk az élet legnagyobb örömét és beteljesedését. Egy ismeretlen szerző írta a következőket Jézusról. Ha te is úgy ismered őt, mint Uradat és Megváltódat, a te szívedben is visszhangra fog találni. Ha nem, akkor azért imádkozunk, hogy akard őt elfogadni még ma Uradnak és Megváltódnak.
„Az élet útját könnyű léptekkel jártam, követtem, ahová a kényelem és az élvezetek vezettek; amíg egy napon, egy csendes helyen, szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel. A célom hivatal, rang, gazdagság volt, sokat gondoltam a testemre, és semmit sem törődtem a lelkemmel; azért léptem pályára, hogy megnyerjem az élet őrült futamát, amikor szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel. Találkoztam vele, megismertem őt, és belepirultam, amikor láttam, hogy rajtam függő szemei tele vannak fájdalommal. Remegve a lábai elé estem aznap, és fellegváraim mind szétfoszlottak és eltűntek. Szétfoszlottak és eltűntek, és helyükön semmi mást nem láttam, csak a Mester arcát; Hangosan kiáltottan: »Ő add, ő tedd, hogy kövessem átszegett lábad nyomát!« Most már minden gondolatom a többi ember lelkének megmentése volt; én is elveszett voltam, és Ő megtalált; akkor, amikor egy napon egy csendes helyen szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése