A döntéseid erősebbek a körülményeidnél

"Hiszen mindenkinek saját magáért kell felelősséget vállalnia." Galata 6:5 (EFO)

A döntéseid sokkal erősebbek a körülményeidnél. Talán nem tetszik, hogy ilyen bonyolulttá vált az életed... De néhány kivételtől eltekintve, senki nem kényszerít téged arra, hogy bonyolítsd.

Megvan a hatalmad, lehetőséged, hogy egyszerűsítsd az életed. Valójában, Isten azt várja, hogy vállaljuk a felelősséget az életünkért és gondosan válogassuk meg, mivel töltjük az időnket.

Pont elegendő időd van arra, hogy Isten akaratát megtedd, amíg itt, a földön élsz. Pontosan elég időt kaptál, hogy betöltsd a célodat. Ha többet próbálsz tenni attól, amit Isten tervezett számodra, természetes, hogy folyamatos időhiányban fogsz szenvedni vagy feszült leszel az időbeosztásod miatt.

Azért imádkozom, hogy szabadulj fel a stressz alól és éld át az elégedettség új érzését, miközben csupán azokat a dolgokat végzed, amire Isten teremtett téged.

Beszéljünk róla:

* Készíts listát azokról a tevékenységekről és kötelezettségekről, amik stresszt okoznak számodra. Kérd Isten segítségét abban, hogy meglásd, melyek azok a dolgok az időbeosztásodban, amit ő soha nem is szánt neked.
* Isten pont elég időt ad neked arra, hogy megtedd az ő akaratát, amíg itt, a földön élsz. Kérd Istent, hogy mutassa meg, mire kell összpontosítanod és mire fordítsd az energiádat.

Hová jutsz az elkötelezettséged által a következő évtizedben?

"Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk." (Filippi 3:15-16)

Minden egyes döntésednek következményei vannak az örökkévalóságban, ezért nagyon fontos, hogy bölcsen válassz.

Semmi sem formálja jobban az életedet, mint azok az elkötelezettségek, amelyek saját döntéseddel felvállalsz. Az elkötelezettségeid fejlődést vagy akár rombolást is okozhatnak az életedben, de az egészen biztos, hogy meghatároznak téged. Mondd el, hogy mi iránt vagy elkötelezett, és én megmondom, mi lesz belőled tíz év múlva. Azzá válunk, ami felé elkötelezzük magunkat.

Sokunk számára az elkötelezettség kérdése az, ami miatt nem valósulhat meg Isten terve az életünkben. Van olyan, aki fél attól, hogy bármi mellett is elkötelezze magát, így inkább csak végigsodródik a következő évtizeden. Mások fél szívvel kötelezik el magukat olyan értékek mellett, amelyek ellentmondásban vannak egymással, így a következő évtized csak frusztrációt és középszerűséget tartogat a számukra. Mások teljes szívvel ugyan, de evilági célokat választanak maguknak - mint például a vagyon vagy a hírnév - így aztán csalódottság és keserűség lesz a részük.

Minden egyes döntésednek következményei vannak az örökkévalóságban, ezért nagyon fontos, hogy bölcsen válassz. Péter így figyelmeztet: "Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek." (2 Péter 3:11)

A szellemi fejlődés nem automatikusan történik, hanem határozott elkötelezettséget igényel. Akarnod kell a növekedést, döntened kell a növekedés mellett, erőfeszítéseket kell tenned az érdekében és végig ki kell tartanod benne. A tanítványság - vagyis az a folyamat, ahogyan Krisztushoz hasonlóvá válunk - azzal az elkötelezettséggel kezdődik, hogy Jézust fogod követni, bárhová is vezet.

Engedd, hogy Jézus formálja az életedet az előtted álló évtizedben. Képzeld el magadban, hogy milyen lesz tíz év múlva, ha teljes és fenntartás nélküli elkötelezettséget vállalsz Krisztus mellett most.

Mérd fel a jelenlegi helyzeted, hogy tudd, merre tartasz!

"Ne gondoljátok magatok többnek, mint amik vagytok, hanem hozzatok józan ítéletet, annak a hitnek a mértéke szerint, amit Isten adott nektek." Róm 12,3 (NIV fordítás)

Az első és legnagyobb akadálya, hogy az életed bármilyen formában is megváltozhasson, a büszkeséged.

Senki sem tökéletes. Én sem vagyok az, és te sem. Még a pápa sem. A Biblia azt írja, hogy semmi és senki nem tökéletes ezen a Földön, kivéve Isten Igéjét. Minden tökéletlen ezen a bolygón a bűn miatt.

De néha úgy éljük az életünket, mintha be akarnánk bizonyítani a környezetünknek, hogy mi bizony tökéletesek vagyunk. De ha mélyreható változásra vágysz az életedben, először alázattal meg kell vizsgálnod a jelenlegi helyzeted, és el kell ismerned, hogy Te sem vagy tökéletes! Be kell ismerned, hogy az életednek vannak olyan területei, ahol problémáid vannak (pl. anyagi, egészségügyi vagy egyéb).

A Római levél 12:3 ezt mondja: "Ne gondoljátok magatok többnek, mint amik vagytok, hanem hozzatok józan ítéletet, annak a hitnek a mértéke szerint, amit Isten adott nektek."

Készen állsz arra, hogy a hozzád legközelebb álló emberektől megkérdezd: Min kellene változtatnom? Elég bátor vagy ahhoz, hogy megkérj embereket, legyenek teljesen őszinték Veled?

Miért olyan fontos ez? Mert csak azon tudsz változtatni, amiről tudsz. Ha nem tudod, mekkora a hited, nem növekedhetsz abban. Ha nem vagy tisztában az egészségi állapotoddal, nem tehetsz azért, hogy jobban légy, meggyógyulj. Ha nem látod tisztán a pénzügyi helyzeted, nem tudsz célokat kitűzni ezen a területen. Ha nem tudod, milyen szinten állsz szellemileg, szakmai téren vagy a kapcsolataidban, akkor nem növekedhetsz ezeken a területeken. Csak akkor tudsz fejlődni, ha felméred, hol állsz most!

Az is fontos, hogy a céljaid felé való előrehaladásod feljegyezd egy naptárban vagy egy naplóban. Ha az egészséged, a pénzügyeid vagy bármi egyéb területen akarsz valami célt elérni, fel kell jegyezned, hogy abban az évben hogyan haladsz előre, hogy le tudd mérni, mennyit fejlődtél.

Mérd fel, hol állsz most, hogy tudd, merre kell menned!

Beszéljünk róla:

* Kivel tudsz nyíltan és őszintén beszélgetni?
* Életed mely területeit kell felmérned, hogy azokban változásokat indíthass el?
* Milyen különböző módon tudod nyomon követni a növekedést és fejlődést az életedben?

Nem látod a hogyant? Isten utat fog mutatni

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld. 3:5-6)



Lehet, hogy éppen zsákutcában vagy - pénzügyileg, érzelmileg vagy kapcsolatilag - de ha bízol Istenben és hitben tovább haladsz, még akkor is, ha nem látod az utat, Ő el fogja azt készíteni a számodra.

Ahogy haladsz előre az általa elkészített úton, egyre érthetőbbé fog válni a számodra, de a megértésed nem előfeltétele annak, hogy elindulj az úton. A Példabeszédek 4:18 azt mondja: "Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig." (Az angol fordításban "a nap teljes világosságáig" ford. megj.) Egy nap ott fogsz állni az örökkévalóság teljes világosságában és látni fogod a teljes képet. Fogod látni Isten célját amögött, hogy miért pontosan azt az utat választotta a számodra.

Azonban addig is tedd azt, amit a Példabeszédek 3. része mond: "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld. 3:5-6)

Légy türelmes. Isten tudja, hogy mit csinál. Ő tudja, hogy mi a legjobb a számodra. Ő látja a végeredményt, te nem. Mindaz a probléma, szívfájdalom, nehézség és késedelem ami ma arra késztet, hogy azt kérdezd: "Miért?" - egy nap tisztán fog ragyogni előtted Isten szeretetének fényében.

De most, tanuljuk, hogy bízzunk Istenben.

Az intenzív osztály várójában

„…és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Korinthus 13:2)

Folyton azt mondogatjuk, hogy a kapcsolatok fontosabbak számunkra, mint bármi más, de a cselekedeteink nem ezt mutatják. Minduntalan becsapjuk barátainkat és szeretteinket a pénz vagy az előrejutás kedvéért. A kapcsolatok olyanok, mint a virágok; ha nem gondozod és oltalmazod őket, akkor meghalnak. Ezért írja Pál: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból… és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3-4). Néha egy szívrohamra vagy más krízisre van szükség ahhoz, hogy eszünkbe jusson, mennyire pótolhatatlanok az emberek az életünkben.

Valaki így ír erről: „Hosszú órákat töltöttem az intenzív osztály várójában, figyelve a gyötrődő embereket és hallgatva sürgető kérdéseiket: „Túléli a férjem?” „Tud majd újra járni a gyermekem?” „Hogyan lehet élni a nélkül, aki harminc évig a társad volt?” Az intenzív osztály várója különbözik minden más helytől a földön. És azok az emberek, akik ott várakoznak, szintén mások. Készek bármit megtenni egymásért. Senki sem goromba. Eltűnnek a faji és társadalmi különbségek. A kukás éppúgy szereti a feleségét, mint az egyetemi professzor az övét, és ezt mindenki megérti. Mindenki drukkol a többieknek. Az intenzív osztály várójában a világ megváltozik. A hiúság és a kérkedés eltűnik. Az univerzum figyelme arra irányul, hogy mit fog mondani az orvos. Bárcsak valami javulás mutatkozna. Mindenki tudja, hogy az élet lényege az, hogy szeretünk valakit. Meg tudnánk tanulni így szeretni, ha ráébrednénk, hogy az élet minden napja olyan, mint egy nap az intenzív osztály várójában?

ERŐSÍTSD MEG A HITED!

„…Szorult helyzetemből adj nekem kiutat…” (Zsoltárok 4:2)
Amikor Isten nagyobbá akar formálni, ezt gyakran szorult helyzettel teszi. Ahhoz, hogy erősebb izmaink legyenek, nehezebb súlyokat kell emelnünk. Amikor az izmaid terhelés alatt vannak, nyögdécselsz. Ám, ha kitartasz, az izmaid megerősödnek, és ami miatt múlt héten még nyögtél, ma mosolyogva tudod hordozni. Ki mondta, hogy a keresztyén életnek könnyűnek kell lenni? Biztos, hogy nem Isten! Igéje a keresztyén életet harcmezőhöz hasonlítja, nem rózsakerthez! „Vállald… a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” (2Timóteus 2:3). A Sátán első számú célpontja a hited! Jézus azt mondta Péternek: „… a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” (Lukács 22:31-32). Ahogyan a búzát elválasztják a pelyvától, úgy akar a Sátán is elválasztani téged a hitedtől. Péter azonban nem csupán túlélte a támadást, hanem növekedni is tudott általa, és később ezt írta: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket” (1Péter 4:12). Hajlamosak vagyunk megdöbbenni azon, hogyha próbák akadnak utunkba, Péter azonban rámutat arra, hogy milyennek kell lennie a hozzáállásunknak a támadásokkal szemben. Azt akarja, hogy tudjuk, hogyan kell gondolkodnunk, amikor támadás alatt vagyunk, meg kell értenünk, mi a rendeltetése annak a csatának, amiben éppen vagyunk. Lehet, hogy az anyagi helyzetedet támadja, de igazából a hitedre pályázik. Ha le tudja rombolni Istenbe és az ő Igéjébe vetett bizalmadat, akkor győz, te pedig vesztesz. Ezért a mai ige számodra: „Erősítsd meg a hited!”

Kemény szeretet

„Kelj fel, és járj!?” (Máté 9:5)

A tévesen értelmezett együttérzés veszélyes, mert: a) felhatalmazza a másikat arra, hogy sajnálja magát, de semmit ne tegyen azért, hogy változtasson a dolgokon; b) még mélyebbre ássa a gödröt, így kevesebb esélye lesz a kijutásra; c) „tanult gyámoltalanságot” alakít ki, garantálva, hogy ezzel még kilátástalanabbnak érezze majd helyzetét. Van, amikor kemény szeretetre van szükség. Bár Jézus együtt érzett a sebzett emberekkel, soha nem csupán sajnálta őket. Amikor csak lehetséges volt, segítette őket abban, hogy segítsenek magukon. Mielőtt még cselekedett volna az érdekükben, gyakran megkérte őket, hogy tegyenek valamit. Utasításai néha radikálisnak tűntek. Például: „…Kelj fel… vedd az ágyadat, és menj haza!” (Máté 9:6). „»Leányod meghalt.« … Jézus… így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«” (Márk 5:35-36). „…a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: »Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában!«… Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért” (János 9:6-7). Hogyan tudott egy béna ember felkelni, fogni az ágyát, és hazamenni? Hogyan várható el valakitől, aki épp akkor kapta a lánya halálhírét, hogy nyugodt maradjon? Hogyan tudott egy vak ember egyáltalán eltalálni egy bizonyos tóhoz? Ahelyett, hogy pusztán sajnálta volna őket, Jézus tettekre késztette ezeket az embereket. Segített nekik abban, hogy eltereljék gondolataikat a problémáikról, és arra ösztönözte őket, hogy tegyenek valamit. Előfordulhat, hogy úgy érezzük, kegyetlenek vagyunk, amikor konfrontálódunk a problémákkal küzdő emberekkel, de valójában „kemény szeretetre” van szükségük.

VIZSGÁLD MEG SZOKÁSAIDAT!

„… mind e mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekszenek…” (2Királyok 17:34 Károli)

Isten ezt mondta: „… mind a mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekszenek; nem tisztelik igazán az Urat, és nem cselekszenek… ama törvény és parancsolat szerint, a melyet az Úr parancsolt…” (2Királyok 17:34 Károli). Értsd meg ezt: ha egy szokást táplálsz, szorítása erősödni fog az életeden. Kérdezz csak meg bárkit, aki valamilyen függőségből szabadult, és felépülőben van, egyet fog érteni azzal, hogy csak akkor leszünk hajlandóak változtatni, ha elértük a legmélyebb pontot. A tékozló fiúk nem térnek haza addig, amíg mindent el nem veszítettek! Ám nem kell, hogy a te történeted is így alakuljon. Mennyei Atyád várja, hogy hazatértedet üdvözölhesse. Te a Mindenható gyermeke vagy, a rabszolgaság természetellenes számodra. Sohasem leszel szabad, amíg meg nem utálod láncaidat. Akár egy anyag tart fogva, akár egy kapcsolat, akár egy félresiklott élet, a körülményeid nem fognak megváltozni addig, amíg elméd meg nem szabadul a régi gondolkodásmód szorításából, és meg nem újul Isten Igéje által (ld. Róma 12:2). Kezdj el hát új szokásokat felvenni, mert ha valamit következetesen teszel, tartósan azzá válsz. Kezdd a bibliaolvasás szokásával! Legyen ez a tennivalóid listájának legelején, vagy nem fogod tudni kitartóan tenni. „…mert [ezek az igék] életet adnak azoknak, akik megtalálják…” (Példabeszédek 4:22). Legyen elkülönített időd az imádságra, különben más dolgok ki fogják szorítani. Imádság közben mondja el Isten, hogy mit gondol bizonyos dolgokról. Vajon megengedheted magadnak, hogy útmutatásai nélkül élj? Járj rendszeresen gyülekezetbe, támogasd pénzeddel, használd lelki ajándékaidat, kezdj és időt és energiát befektetni olyan kapcsolatokba, melyek lelkileg csiszolnak és erősítenek! Isten olyan dolgokat fog elmondani neked az Ő házában, amit sehol máshol nem mond. Mindennapi szokásaid visszafordíthatatlanul alakítják jövődet. ha tudni akarod, hová tartasz – vizsgáld meg szokásaidat!

A hit Isten ellenszere a félelemre

„Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele” (4Móz 13:30)

Félelmeinket úgy tudjuk legyőzni, hogy hittel követjük Jézust. A hitünk teszi lehetővé, hogy ne bizonytalanul, hanem határozottan tudjunk a jövő felé haladni.

A hit teszi lehetővé, hogy meggyőződéssel kijelentsük: Isten velünk van, bármi is történjék. Biztosak vagyunk abban, hogy Isten értünk munkálkodik, és abban is, hogy Ő a legjobbat akarja számunkra.

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8:28). A Biblia szerint, ha hívők vagyunk, minden, ami velünk történik, a javunkat szolgálja. Ez nem azt jelenti, hogy csak jó dolgok történnek velünk, hanem azt, hogy ami történik, az mind a javunkra és Isten dicsőségére van.

Egy hívő ember életében nincs az a nehéz helyzet, dilemma, vereség vagy csapás, amiből Isten ne tudna valami jót kihozni a végén. Akkor hát mitől féljünk az előttünk álló években?

Hogyan tekintesz a jövőre? Kételkedéssel? Cinikusan? A legrosszabbra számítva?

A jövődet illetően két lehetőség közül választhatsz:

Vagy cinikusan, kételkedve, negatív gondolatokkal és mindig a legrosszabbra számítva nézel szembe vele, vagy…

úgy várod azt, hogy számítasz arra, hogy Isten veled lesz, és az Ő jósága és kegyelme követnek téged életed minden napján.

Isten úgy alkotott meg téged, hogy meghalld a hangját

Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. (Jób 33:14)


Isten úgy alkotott meg téged, hogy meghalld a hangját. Bizonyos értelemben beléd van építve a "vevőkészülék", amelyen keresztül meghallhatod Isten iránymutatását.


Milyen csatornákat használ Isten? Elsősorban a Bibliát. Ezért fontos minden nap olvasnunk a Szentírást. Isten akarata megtalálható Isten igéjében.



Az Úr istenfélő tanítókon keresztül is szól. Volt már veled olyan, hogy a gyülekezteben, vagy csak egy egyszerű bibliaórán úgy érezted, hogy a tanító egyenesen hozzád beszél? Ezekben a pillanatokban Isten az, aki valóban egyenesen téged szólít meg.


Isten a többi keresztényen keresztül is kommunikál. Még rajtad keresztül is. Ha rá vagy hangolódva és tanulmányozod az igéjét, Isten időnként felhasznál téged is arra, hogy olyasmiről beszélj emberekkel, amiről Isten szeretne velük beszélni. Nem lelkipásztorok számára fenntartott különleges szolgálatról van szó. Isten minden hívőn keresztül beszél, más és más időben.


Isten még a körülményeidet és a fájdalmaidat is felhasználja arra, hogy megérintsen. Isten minden időben szól. Nekünk pedig figyelnünk kell rá. Hangold magad Isten csatornájára és ő a helyes ösvényen fog vezetni téged.

Legyenek Isten szerinti és szeretetteljes elkötelezettségeid

"Mivel körülöttünk minden el fog olvadni, milyen szent és istenfélő életet kellene éljetek!" (2Péter 3:11 LB fordítás)


Az elkötelezettségeid fejleszthetnek vagy romba dönthetnek, de mindenképpen meghatároznak téged! Mondd el, hogy mire kötelezted el magad és én megmondom, hogy ki leszel húsz év múlva!

Az emberek pont ennél a fajta elkötelezettségnél feledkeznek meg arról, hogy mi Isten célja az életükkel. Sokan félnek elkötelezni magukat bármi iránt és így csak sodródnak az életben. Mások félszívvel kötelezik el magukat olyan egymásnak ellentmondó értékeknek, amik miatt csak csalódottságot és középszerűséget fognak érezni. Megint mások pedig teljes mértékben elkötelezik magukat olyan világi céloknak, mint a gazdagság vagy hírnév, és a végén csalódni fognak és elkeserednek.

Minden döntésnek megvan a maga örök életre szóló következménye, éppen ezért bölcsen kell döntenünk: "Mivel körülöttünk minden el fog olvadni, milyen szent és istenfélő életet kellene éljetek!" (2Péter 3:11 LB). Nekünk, hívőknek, Isten szerinti és szeretetteljes elkötelezettségeink kell legyenek. Ha egyre jobban szeretnénk Jézushoz hasonlóvá válni, akkor ugyanolyan dolgok mellett kell elköteleznünk magunkat, mint Ő.

Beszéljünk róla:

* Mit mondanak a te elkötelezettségeid rólad?
* Milyen elkötelezettségekről kell lemondj? Milyen elkötelezettségeket kell megújíts vagy elvállalj?

Vesd le a régit és öltsd fel az újat!

„Vessétek le a régi ént, ami megtévesztő kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg elmétekben, és... öltsétek fel az új éneteket, ami valóságos megigazulásban és szentségben teremtetett, hogy Istenhez hasonló legyen.” (Ef 4:22-24, NIV fordítás)


Ha tartós változást szeretnél az életedben, a testeddel kell kezdened, és ez magában foglalja a gondolkodásmódod megváltoztatását is. Fontos, hogy amit beengedsz az elmédbe és amin gondolkozol, Istennek tetsző legyen, és az Ő dicsőségére legyen.

Az Efézusi levél 4:22-24 azt mondja: „Vessétek le a régi ént, ami megtévesztő kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg elmétekben, és... öltsétek fel az új éneteket, ami valóságos megigazulásban és szentségben teremtetett, hogy Istenhez hasonló legyen.” (NIV ford.)

Figyeljük meg, hogy levételről és felöltésről van szó az igeversben. Az egészségünkkel kapcsolatban is például igazából az a lényeg, hogy bizonyos dolgokat, amiket eddig csináltunk, abbahagyunk, vagyis "levetünk", és új dolgokat kezdünk el. Ne tölts magadba negatív és fájdalmat okozó dolgokat, érzéseket, hanem inkább olyan dolgokkal töltődj fel, amelyek építenek téged.

Ne engedj negatív és fájdalmat okozó dolgokat az elmédbe, ehelyett inkább olyan dolgokra kezdj figyelni, amelyek építenek és amitől még inkább Krisztushoz hasonlóvá leszel. Az elméd megújítása során is először "le kell vetned" bizonyos dolgokat, mielőtt "felölthetnél" valami újat.

Amikor például elmész egy áruházba, hogy egy új kabátot vegyél magadnak, amikor felpróbálod az új kabátot, nem a régire veszed rá, hiszen akkor nem tudod, hogy jó-e rád. Le kell vetned a régit, mielőtt felvennéd az újat.

Le kell vetned magadról, ami régi, mielőtt felöltöd az újat! Ez a szellemünkre, a lelkünkre, az érzelmeinkre és az értelmünkre is igaz.

Beszéljünk róla:

* Melyek azok a „régi dolgok”, amelyeket ki kell iktatni az életedből, az elmédből vagy a testedből?
* Melyek azok az „új dolgok”, amelyekkel az elmédet és a testedet fel kell töltened? Milyen új szokásokat kell kialakítanod ebből a célból?
* Hogyan próbálsz meg Istenhez még inkább hasonlóvá válni "valóságos megigazulásban és szentségben"?

Békéért és felismerésekért.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Életem rövidke idejét a Te kezedbe helyezem, hogy minél többször megtapasztalhassam benne örökkévaló szeretetedet! Ámen 

Azután megformálta az URisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába.
1 Móz 2,7

Isten megteremtette Ádámot, ami azt jelenti, hogy az ember. (Zsidók nem is használták személynévként a 19. századig, hiszen e szónak nincs is hím- és nőneme a héberben, mert az ádám mindig az emberi fajt jelenti, azaz az Embert. A Biblia alapvető tanítása, hogy az embernek testi "porhüvelyén" túl lelke van, mely magától Istentől ered. Érdekes, hogy a nagy görög filozófus, Arisztotelész három lelket említ. Szerinte van növényi, állati és emberi lélek, azaz vegetatív, animális és spirituális létezési formák vannak. Ő azt, mondja, hogy mind a háromnak birtokosai vagyunk, s rajtunk áll, hogy melyiket tesszük meg uralkodónak. Ezzel szemben a BIblia nem "ismeri" a növényi lelket, az állatnak is csak egyféle lelket tulajdonít, míg az embernek háromfélét.

Az egyik a nefes, ami állati jellegű, életerőt jelez, mindenben ott van, ami mozog. Jelképe a Bibliában a vér, ami a létezés szimbóluma, ezért tilos azt megenni.

A másik szó a rúah, ami szellemi, spirituális léleknek fordítható, de az az, ami nemcsak az egyén, hanem a közösségek életét, fejlődését befolyásolja. Rúah Elohím az Örökkévaló szelleme, így is olvashatjuk a teremtéstörténetben: "Isten szelleme lebegett a víz fölött" (A szellem szó a magyar nyelvben egész mást jelöl, hiszen a magyar nyelv csodálatos képi gondolkodása nagyon jól jelzi, hogy ha a lélek szót használjuk, abban mi minden benne foglaltatik! Csak aki nem ismeri a magyar anyanyelvét, az "variál és okoskodik" a Szent Szellem kifejezéssel!)

A harmadik héber szó a nesamá, ami minden ember egyéni, halhatatlan lelkét jelenti, amely fölött az Isten rendelkezik, s amelyen keresztül tart kapcsolatot az ember a Teremtőjével. A nesamá szó rokona a lélegzetet jelentő nesimának - ahogy a magyarban is egy tőről származnak. A bibliai hagyomány ezt tartja a legmagasabb rendű lélektípusnak. Rabbinukus bölcselet azt tanítja, hogy úgy hasonlítanak, de éppenúgy különböznek is lelkeink egymástól,mint égen a csillagok. Salamon példabeszédeiben ezt olvashtajuk: Az ember lelke - az Örökkévaló mécsese.

Életünk...

A mai nap imádsága:

Uram! Engedd, hogy játszhassam életemet úgy, ahogyan azt Gondviselő Jóságod által elrendelted! Adj nekem társakat, akik hasonlóan gondolkodnak, s éreznek, hogy megtapasztalhassuk a Benned való szeretet-közösség mindennapi örömeit! Ámen

Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
1 Jn 2,15-17

A görög nyelvű újszövetségben két szó van a szeretetre: az egyik a fíleó (kedvelek), a másik az agapeó (önfeláldozásra készen szeretek). Az utóbbit mindig olyan szövegösszefüggésben találjuk, amikor az Isten szeret. Így ebben az esetben - szerintem - a helyes fordítás így hangzik: "Ne imádjátok a világot!" Nos, ez egészen más jelentéstartalommal bír! Gyanítom, hogy egy fényt habzsolni vágyó fiatal nehezen értheti meg, mi jelent az, hogy "Ne szeresd a világot!"... Már szinte hallom is a reakciót: "Akkor meg minek élünk?" Tény, hogy az egyik legnehezebb feladat az életben, hogy megértsük, miért jön elő minden világvallásban, a világról való lemondás igénye. Esetleg létünk egyik szükségszerűségéről van szó?

Az élet olyan játék, amit szívesen játszunk, de egyszer az ÚRIsten kiveszi a kezünkből azt. Sírni, toporzékolni, hisztizni lehet, de semmi értelme. Ha éveink száma letelik, akkor menni kell, vége a játéknak... Tűnhet ez igazságtalanságnak, de ahogyan a gyermekkor csodálatos ideje is elmúlik egyszer, úgy az életünk is - s ki tudja, talán odaát újabb, szebb "játékok" várnak ránk...

Imádni a világot, megvetni az Istent... - sok embertársunk életfilozófiájának alapja ez, csak más szavakkal, más intenzitású "felhangokkal" - de a lényegen ez nem változtat semmit: Számukra első az egójuk, mindenekelőtt, s fölött az Én, s aztán alig jut hely a másik embernek. Talán azoknak még igen, akikkel a kölcsönös előnyök alapján állnak kapcsolatban, de az Istennek a legvégén már semmi, se hely, se idő nem jut. Következtetésük szerint: Isten nélkül - s ez a látszat - könnyebb megugrani az akadályokat. Az igazság mégis a fordítottja: Istennel könnyebb, s Isten nélkül pedig keservesen nehéz! Nincs kínzóbb ugyanis annál, mintha valaki teljesen egyedül érzi magát...

Az evolúcionisták legnagyobb tévedése, hogy az (élő)világ fejlődésében hisznek. Amikor minden kopik, s fárad, s végül elmúlik a világban, miért lenne ez másképpen a bonyolultabb rendszerekben? Egyáltalán, mi lenne az az erő, ami a koplikáltabb, a magasabbszintű együttállásra inspirálná az egyszerűt? Nem inkább fordítva van, hogy minden az alap-állapotra törekszik? Olyan nincs, hogy a csavar saját magát meghúzza, éppen ellenkezőleg, idővel inkább kilazul. Nos, a világegyetem csavarjainál (atomok) sincs ez másképpen. Az bizonyos, hogy a történelemben újabb és újabb játékokat találunk ki magunknak, de az egyetemes játékszabályokat nem mi állítottuk fel... Illúzió tehát azt hinni, hogy hatalmunk van a múlandóság fölött....

Ezért, aki a végső igazságot, a realitást, s az ezzel együttjáró megnyugvást keresi, az nem kerülheti meg a Teremtő Istenét. Aki viszont belesimul az Ő akaratába, annak életében helyére kerülnek a dolgok. Többé nem lesz foglya az anyagnak és kívánságainak, nem kérkedik azzal, ami nem az övé, hiszen csak "kölcsönbe" kapta az életet, s annak minden lehetőségét, de nem is akarja azt mindenáron kisajátítani, hanem csak egyszerűen, de olyan komolyan s szépen akar játszani vele, ahogyan az Isten azt a kezdetektől eltervezte...

Kívánságaink...

A mai nap imádsága:

Istenem! Te látod milyen sok kívánságom van. Magam is jól tudom, hogy három emberöltő is kevés lenne azok megvalósításához... Uram, adj lelkemnek békét Tebenned, hogy azt kívánjam, ami nekem is javamra válik, másoknak is hasznára van, s a Te dicsőségedről tesz tanúbizonyságot! Ámen

Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

1 Jn 2,15-17

"Mindent a szemnek, semmit a kéznek!" - hangzott el egykori tanítónénink figyelmeztetése a múzeum bejáratánál... Nem ok nélkül, hiszen a látvány sokszor közvetlen cselekvésre késztet. Szemünk, ez a csodálatos szerkezet, amin keresztül begyűjtjük információnkat a világról, nyiladozó tinédzser korunktól kezdődően bőven ellát minket kívánság-ébresztő képekkel. A 20. század nagy találmánya a mozgókép, nemkülönben a technika robbanásszerű fejlődése okán a televízió, új korszakot nyitott a vizuális kultúrában. (Ma egy átlagos napon olyan sok képi információ zúdul ránk, hogy a régmúlt embere gyaníthatóan kultur-sokkot kapna, ha fel kellene dolgoznia mindazt, amit látna... ) Egy bizonyos, mi sem tudjuk mindig ésszel feldolgozni a látványt, de ez nem jelenti azt, hogy a képek ne hatnának. Bizony hatnak azok, de még mennyire! Jól tudják ezt a reklám-vigécek, akik a haszontalan termékeket is propagálják... A szülő, meg nem érti, hogy tinédzser fiacskája miért nyöszörög már megint új mobiltelefonért...

Nos, a képek hatnak! Nemcsak most, már nagyon régen is hatottak... Ezért volt mindig érvényessége a törvénynek: "Ne kívánd!" A "fejlett piaci kultúrájú" nyugati civilizáció mára eljutott oda, hogy gátlásoktól menetesen mindent árucikként ajánl... beleértve az embert magát is! Az ember kívánságai szerteágazóak, nemcsak a lét-, s a fajfenntartás ösztönvilága körül táncolnak. S bizonyára vannak jótékony hatásai is a "boldog tudatlanságnak", de Isten nem véletlenül tette belénk a megismerés csillapíthatatlan vágyát. A Biblia első lapjain található bűnbeesés-történet lényegi eleme nem az a tény, hogy Ádám és Éva szakítottak a tiltott fának gyümölcséből, hanem az eléggé el nem ítélhető magatartás - ami egyébként ma is jellemzi az embervilágot -, hogy amikor a baj kiderül, akkor mindenki egymásra mutogat... S ha már nincs kire mutogatni, akkor maradnak a külső behatások: a lehetőségek hiánya vagy elmaradása, a kudarcot előidéző "körülmények" szerencsétlen együttállása, s ha ezek az érvek is elfogynak, "bűnbaknak" ottmarad a mindent össze-vissza dobáló (diabolosz) a Gonosz.

S aki nem tanulja meg az emberlét megéléséhez szükséges korlátokat, az Isten-adta, teremtettségbeli méltóságát veszíti el: Lefokozza az emberi találkozások legőszintébb, legmélyebb és legintimebbjét profán szexualitássá, olthatatlan birtoklási vágyában megkötözve átgozol barátján, házastársán, családján is...

Manapság igen nehéz propagálni egy olyan életformát, amely a világtól való elfordulást hirdeti. Sokan mégis megpróbálják - belőlük lesznek a szektások. Az evangélium meghirdetése sokkal inkább azt az életformát jelenti, mely lehetőséget biztosít dolgokon túli "Legfőbb Lényeg" meglátására, hogy ti. az Isten Isten, s ez a világ, s benne mindenekelőtt a saját életünk: múlandó. A világot teremtő Isten azonban nem azt akarja, hogy mindent megvessünk, amit megkívánunk, hanem azt, hogy mindenben az Ő csodálatos erejét, Szeretetét fedezzük fel, s ezért őszintén - a nekünk adott mérték szerint - hálát is adjunk...

Küldetés...

A mai nap imádsága:

Uram! Hálát adunk elhívó szavadért, s azért is, hogy naponta hordozol. Nélküled már rég visszafordultam volna, s ha nem erősítenéd meg naponta a szívemet a Te szeretetedben, akkor lelkemben már rég elhomályosult volna a cél... Uram, ne engedd, hogy letérjek az útról, amelyre állítottál, áldásoddal kísérj ezután is mindannyiunkat! Ámen

Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."
Jn 13,35

Mondatok, szavak melyek megváltoztatták a világot, jelzik, hogy a szó teremtő hatalom. Szeretettel való kimondása hordozhatja az igazságot, ilyenkor képes egyetlen szó is embert faragni a másikból, a gyűlölettel megtöltött szóval, csalódást okozhatunk, s a gazemberség felé terelhetjük azt az embert, akinek ugyanolyan színű a vére, mint a mienk, aki nem marslakó vagy csillagember, hanem földi halandó, esendő, ugyanolyan mint mi - teli vágyakkal, álmokkal, sok-sok tervvel és persze kudarcokkal is.

Mai igénk egy olyan alkalomnál hangzik el, amely meghatározza az egész keresztény egyház fejlődését. Ez mondat Jézusé, melyet Ő az utolsó vacsoránál mond. Csak felelevenítésképpen: amikor belép az ünnepi vacsorára készülő tanítványok közé, pontosan azt látja, ami minidig megtörtént az egyházban, ha Jézus nem volt ott: veszekednek a tanítványok. Azon vitatkoznak, hogy ki nagyobb közülük! A hagyomány szerinti három év tanítása után itt tart a kiválasztott tizenkettő: A prominensek társasága, a kiváltságos elhívottak tolakodnak a főhelyekért, s érvek sokaságát hozzák fel, miért éppen ő a legméltóbb arra a helyre, amit kinézett magának... Lehangoló kép ez - nem is szól Jézus egy szót sem, ismerjük a történetet - csöndben veszi a tálat és a kendőt, s elkezdi mosni tanítványai lábát. A megdöbbent tanítványok nem értik, hogy mi történik, de hogy megjegyzik, s nem felejtik el egy életre, hogy a kenyérszaporító, a vihart lecsendesítő, a halottakat feltámasztó Mester az ő koszos lábaikat mossa - az bizonyos. Valaki szólaljon már meg végre: "Ez nem a Mester dolga!" -, de csak döbbent csend, s Jézus végzi a rabszolgamunkát, nem elkeseredetten, hanem szeretettel. Majd amikor mindenki az asztalnál ül, s a tanítványok szíve is felkészült az ünnepre, akkor hangzik el ez a teremtő mondat: "Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."

S most ugorjunk időben kétezer évet! S, tegyük fel a kérdést: Ma miről ismerik meg Jézus elhívottait? Nem, nem arról, hogy szeretik egymást! Sokkal inkább a veszekedéseikről, az egymást meg nem értésükről! Az alázat helyett mindenki a maga igazát kiabálja, de azt képmutató alázatoskodással... Csoda-e, ha ítélet alatt áll a kereszténység, s egyre csak fogyatkozunk? Nem, ez nem csoda, ez egyszerű következmény csupán...

Világi dolgok...

URam! Add, hogy mindig legyen annyim, amennyire szükségem van, s ne adj annyit, hogy szívem kevéllyé válva elforduljon Tőled! Ámen


Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
1 Jn 2,15-17

"Csak ne akarj sikeres lenni és gazdag!" -, nos, ezzel a kijelentéssel követőket csalogatni majd kétezer év után a krisztusi tanításhoz: eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Ugyanis az emberek általában meglehetősen egyszerűen gondolkodnak: "Jobb egészségesnek és gazdagnak lenni, mint szegénynek és betegnek!", mert az ember "boldogságfaktorát" bizony alapvetően meghatározza a mindenkori állapota... (Az egy másik kérdés, hogy a státusz még nem minden, kellenek hozzá formák és kapcsolatrendszer, amiben kifejeződhet az emberi méltóság.)

Sokan félreértelmezik ezeket a jános-levélbeli ajánlásokat - s mivel sarkosan, mereven, szélsőségesen csak "fekete-fehérben" gondolkodnak -, úgy vélik, hogy a "ne szeressétek a világot" ajánlás/parancs/tiltás(?) azt jelenti: gyűlöljétek a világot... Aztán eme vélt igazságukat megtoldják még azzal is, hogy minden, ami "világi", az egyenesen az ördögtől jön/van! Tulajdonképpen ez egy nagyon régi, többezeréves világlátás ma is elevenen élő elgondolása, hogy ti. ami 'anyagi', ami földi, az mind bűnös és kárhozatos, s egyedül csak a 'lelkiek' számítanak. Ez persze azt jelentené, hogy a JóIsten teremtettségében mindaz, ami anyagi természetű - értsd: fizikai valóság -, az Isten 'félresikerült' teremtési dimenziója, ami csak úgy "teremtettségi-melléktermékként" van, s, ha már van - az emberek legnagyobb bánatára, hiszen létünk lételeme nem más, mint az anyag-világgal való naponkénti megküzdés, beleértve testünk lassú elmúlását is -, akkor a JóIsten felhasználja valami jóra is...

A helyzet azért ennél jóval összetettebb! Isten nem azért engedte meg nekünk a fizikai létet is, mert kíváncsi volt, hogy ellen tudunk-e állni a kísértéseknek - mert ugye teremthetett volna minket (ha akarjuk, ha nem) egy örökös, hibátlanul működő lélek-világba, mint ahogyan a mennyei lényeket is oda teremtette -, hanem azért a látható anyagi világ, mert a múlandó anyagban is meg akart ajándékozni minket Önmagával! S van-e nagyobb öröm az elmúlásban, mint megtapasztalni az Elmúlhatatlan Egy Örök Istent? (Ti. ez a János írja: "Aki hisz Istenben, az Őbenne van, s Isten is őbenne.")

Az apostol figyelmeztetése azért megszívlelendő, mert sokan a világi dolgok birtoklását teszik meg életcéljuknak, s ezt a célt mindenáron el is akarják érni! Ők szeretik mondogatni: "A cél szentesíti az eszközt!" A hívő ember azonban nem az anyagiak ellen van, hanem azon hamis reménység ellen, hogy ha "minden megvan", akkor lesz minden "kerek" az életben, s élhet az ember végre boldogan. Az Élet alapigazsága, hogy valami mindig fog hiányozni, s, ha az ember ennek a valaminek a mindenáron való beszerzésére, birtoklására fókuszálja életét, akkor mindeközben a legdrágább birtokolható kincset veszíti el - de ezt csak a végén látja -, magát az életet...